Egy népszerű 20. századi regény vagy inkább kultikus, ami a megosztotta és megosztja az embereket. Én mindkét félt meg tudom érteni, hogy miért imádják vagy épp miért nem kedvelik, magyarán semleges vagyok a könyvvel, mert voltak, amiket szerettem benne és voltak, amik nem tetszettek. Valahogy nem tudok rá úgy tekinteni, hogy vesztettem volna, ha nem olvastam volna el. Utólag úgy látom, hogy nem vesztettem volna semmit, ha nem olvasom el. Lehet, hogy ezzel valakit nem ért egyet, de én így vagyok vele.
Tartalom: Jack Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse. Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.
De jó lenne egyszer autóstoppal bejárni Európát - ez volt az első gondolatom miután kezembe vettem a kötet, hiszen ez egy izgalmas kaland lenne, mert új emberekkel ismerkedhetnél meg és világot is látnál, ezt egyszer én is szívesen bevállalnám. A szereplők is sok mindent átéltek így. Igazi fiatalok, akik szabadon és szabályok nélkül akarják az életüket élni. Talán a könyv tanulsága is az, hogy éld az életed és a sorsod a saját kezedben van, ami a mai világban igaz. Mindenki meghozza a saját döntéseit és aszerint cselekszik. Furcsa, hogy ezt a beat korszakot szerintem az író elég jól megragadta. Ma valószínűleg senki nem merne stoppolni, amilyen elvetemült alakokkal találkozik az ember az országúton. Szerintem ez a könyv -nem tudom, hogy- remekül tükrözi a mai felelőtlen fiatal generációt, hiszen ma is isznak, buliznak, szórakoznak, szexelnek, felelőtlenek (TISZTELET A KIVÉTELNEK). Furcsa, hogy több mint 60 év után sem változott mégsem annyira az emberiség. Tetszett, hogy ez a könyv reális. Szóval nemcsak a saját korát definiálta az író, hanem az elkövetkező generáció jellemzőit is megírta. Gondolkodom, hogy hogyan csinálhat ezt.
Hiába tetszett a történet, hogy bejárják az USA-t és Mexikót és őrült kalandokba keverednek meg, hogy ez a felelőtlen életmód a mai huszonévesekre is jellemző, mégsem voltam elvarázsolva, mert néha túl sok volt az egész, hogy felelőtlenek voltak a szereplők. Gondolok Dean-re, akinek volt pár gyereke és ahelyett, hogy velük törődött volna kocsikázott az országban, nekem ez nem tetszett, hogy nem volt a két főszereplőnek felelősségtudata. Megértem a kalandvágyat, de ha családos az ember kicsit változik az értékrendje, ez nálam Dean karakterénél jött ki a legjobban, aki egy filozofikus fazon, de egy megbízhatatlan, felelőtlen ember, inkább szánom őt, mint utálom. Magát a főszereplőt sem tudtam így megérteni, hogy miért tartott vele, hogyha tudta egyszer úgyis cserbenhagyja. Érdekes figurákkal ismerkedtem olvasás közben, akiknek voltak jó sztorijaik és szimpatikusak voltak. Igazából maga Dean sem volt rossz, hiszen jókat mondott, csak már leírtam mi a bajom vele. Salről az jött le, hogy ő csak világot akart látni.
Annyira nem érdekelt az egész, mint szerettem volna és nálam ez a felelőtlenség kiverte a biztosítékot. Nem olvastam el hamar talán az első ötven oldalt, de utána halasztgattam. Az író stílusával nem volt baj könnyen érthető, gördülékeny, mégis részletes néha. Lelki szemeim előtt látom ahogy újra és újra éli ezeket az utazásokat, de én nem vagyok rajta az Úton, azonban egyszeri elolvasást megért, hogy kalandozzak Amerika ősi tájain.
Összességében: 10/8
Nekem ez nem lett életem meghatározó könyvélménye. Meglátszik, hogy máson nevelkedtem. Egyszer talán újra előveszem. Igazából ez a felelőtlenség zavart leginkább a kötetben, és, hogy nem igazán haladtam vele, ezért ment le két ponttal az értékelésből, viszont érdekes korrajz, szereplőkkel, kalandokkal. Furcsa, hogy akkoriban sem voltak különbek az emberek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése