Szombat este lezajlott a sokadik Eurovízió döntője Malmőben, ahol minket az itthon sokat szapult ByeAlex képviselt. Gondoltam néhány gondolatot én is fűzök az eseményhez, mielőtt ismét elveszik a ködben. Ez volt életem második döntője, amit a dalversenyből végignéztem.Őszintén szólva amikor először végignéztem sajnáltam erre a giccsre az időmet, de mégis volt egy magyar induló Wolf Kati, a tavalyiból csak a Compact Disco-t láttam. Nekem egyik sem tetszett és nem is tartom ezeket jó számoknak. Igazából Katinak egy tipikus táncolható tucatszáma volt, míg a Compact Disco-é szép mondanivalóval rendelkezett, de teljesen erőtlen és unalmas volt, amihez a számomra kifogásolható elektronika is hozzájárult, valahogy nagyon gyenge volt az egész. Szóval idén sokak felháborodására egy teljesen ismeretlen srác nyert egy egyszerű dalocskával. Én nem értem a támadásokat, hiszen a közönség szavazta meg, hogy képviseljen minket. Korábban kifejtettem már a véleményemet a Kedvesemről, ami azóta annyit változott, hogy megszerettem ezt a bugyuta dalocskát és szorítottam a srác sikeréért, hogy a kritizálóknak megmutassa lehet jó eredményt egy egyszerű, magyar nyelvű számmal. Reménykedtem a top 10-ben, de reálisan nézve a végére vártam. Úgy látszik Európa kedveli az egyszerű, visszafogott dalokat és színpadképet. Nem kell neki a tucat, túljátszott, effektezett előadás plusz a népszerű előadók (Bonnie Tyler, Cascada) sem. Én a britek helyében a One Directiont küldtem volna, ez tuti nyert volna. Amúgy a közönség lelkesen tapsolta a magyar produkciót. A lényegre térve Alex 10. lett, aminek nagyon örültem, főleg, annak, hogy sok országtól kaptunk pontot, főleg a németek 12 pontjának, amikor Lena cukin mondta, hogy lovely Hungary. Örömömben legszívesebben megcsókoltam volna. Mondjuk azt nem értettem, hogy néhány szomszédunktól nem kaptunk pontot. Ezek szerint annyira mégsem politika ez, de a negatív véleményem megmaradt erről továbbra is. Szerintem ez a helyezés megérdemelt, sőt még előrébb is végezhetett volna, főleg amik voltak előttünk. Az azeri srác egy katasztrófa volt és top 3-ban végzett. Legalább a román Drakula Gróf mögöttünk végzett, azon imádkoztam, hogy maradjon csak hátul, szörnyű volt, azt hittem, hogy egy rossz vicc. ByeAlex nyilatkozatának is igaza van: "Úgy érzem, kiderült, hogy Európa nyitott egy új dologra, sokakban benne volt: egy énekes magát hozza, ne pedig másoljon"
A svédek profin leszervezték az egészet. A műsorvezető dala nagyon tetszett, bár túl hosszú lett szerintem. A lepkés bemutatás nekem nagyon tetszett, egyedi megoldás volt. A győztes végül a dán Emmelie de Forest Only Teardrops című dala, ami a küzdelemről szól könnyekkel, vagyis ez jött le róla. Először nem tetszett, de most egészen megszerettem, mert egész jó hangja van a lánynak és nem rossz a dala, nem egy tucatdarab és véletlenül a lemezét is letöltöttem, úgyhogy mélyítem a kapcsolatunkat. Igazából maximum öt dal tetszett, de a többség teljesen egybeolvadt, hát az egész műsor egy rakás fekália volt. Igyekszem mellőzni a csúnya szavakat. Annyira semmitmondó, unalmas, öt milliószor hallott számok voltak, hogy legszívesebben elkapcsoltam volna, csak Alex a végén volt, és meg akartam várni, támogatni. Szerintem valahogy ez a műsor az USA-nak akar bevágódni, ott is ilyen minőség van, pedig lehetne jobb ez. Ha jövőre is bekerül egy magyar a döntőbe végignézem. Őszintén szólva már egyik számra sem emlékszem. Nem hiszen, hogy az én memóriámmal van a baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése