A Skins első két részről, már írtam egy kritikát, én először azt hittem, hogy van a bulizás és egy kis dráma, most a véleményem úgy változott meg, hogy van egy kendőzetlen dráma droggal, piával, bulival, szexszel. Rájöttem a további részeket nézve, hogy ez a sorozat mélyebb és igazi drámák vannak benne, amiket még az amerikaiak is megirigyelnének (megirigyelték, hiszen ment a Skins remake-je odaát gyenge nézettséggel), ezek mellett eléggé szélsőséges. Én még azt hittem, hogy az amerikaiak a nyíltak, mindenkit elfogadunk nép, ehelyett totálisan prűdek, hiszen a remake-t folyamatosan támadták, amikor az őszinte volt, azonban az angoloktól nem hallottam olyat, hogy betiltanák a sorozatot. Szerintem mi európaiak megértőbbek vagyunk, viszont ezt abbahagyom, hiszen ez egy teljesen más téma. Igazából nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak, hogy most kaptam rá az egészre, amikor mindjárt véget ér, hát rövid ideig élhetem meg Skins-érzést. (Amúgy a 2. évadot már elkezdtem és eddig üt.)
Az egészben az fogott meg, hogy nemcsak a szerelem vagyis a szappanozás megy, hanem előtérbe kerül a barátság és a család meg egy kis szex, hiszen tanúi lehetünk különböző családi háttereknek, így elég reális problémákat vázolnak fel plusz szerintem van társadalomkritika is benne, hogy sok szülő nem figyel a gyerekére különböző okokból kifolyólag vagy éppen lenézi, igazából kapunk családtípusokat, ezért szerettem meg az egészet. Ilyen szempontból fontos szerepet kap a karakterek közötti kapcsolatok, amik lehetnek ellenségesek, barátiak vagy romantikusak, tök érthető problémáik vannak, az egyikükre senki sem figyel, a másik szűz, a harmadik anorexiás és folytathatnám a sort. Valahogy az jött le az egészből, hogy igazán csak egymásra számíthatnak. A dráma így működik flottul, persze ehhez kellenek a remek szereplők. Az angol humort még nem is mondtam, mert nagyon jókat tudtam mindegyik részen nevetni még a fináléban is van vicces pillanat és a király odapasszoló zenei aláfestések.
A fő erőssége az egésznek a reálisnak tűnő szereplők, akik azt csinálják, mint a legtöbb fiatal. Az egyik nagy előnye az egésznek ugye a karakterközpontú részek, így kiemelnek egy embert vagy esetleg kettőt, és jobban megismerjük, elérik, hogy megkedveljem őket. Majdnem az összes figurát bírom, ezért már előre félek a további szezonoktól, mert két évente gárdacsere van. Azért figyelnek arra, hogy az egy-egy részben kiemelt figura mellett a háttérben egy másik szál is folyjon.
Muszáj kiemelnem a bagázsból a számomra legmegosztóbb figurát, Tonyt, akit már az elejétől kezdve utáltam a tipikus mindenkit kihasználó, mindent megkapó, önző, fölényes seggfej, leginkább a hozzá legközelebb álló két embert bántja, így az évad számomra legszebb pillanata volt, amikor a hetedik részben kapott pár verést és a nyolcadikban is. Az utálat egyfajta szánalomba akkor kezdett átfordulni, amikor rájött, hogy szinte mindent elvesztett a barátait, a szerelmét a tettei miatt, ez a nyolcadik részben történteknek köszönhető, amikor érzést is látunk a szemei mögött. Az évadzáróban a fölényeskedést kezdte elhagyni, amikor megtörtént a váratlan és megkedveltem. Amúgy szerintem ő a legkomplexebb az egész bagázsban, hiszen tapasztalunk nála egy pozitív irányú jellemfejlődést, bár azt gondoltam, hogy amit Michellel művelt, a csaj hülye lenne visszafogadni. Egy fontos tanulsága volt az utolsó két epizódnak, hogy ha valamit elveszítesz, akkor jössz rá, hogy milyen fontos volt. Az muszlim srác kivételével mindenkit megkedveltem, főként Sidet és Maxinet, ő volt számomra a jó példa a normális melegekre, aki nem affektálva beszél, egy abszolút szimpatikus ember kaptunk az ő személyében és az is jó hozzáállás volt a barátai részéről, hogy "meleg vagy? kit érdekel?", így kell az elfogadás üzenetét okosan közvetíteni. Mondjuk számomra nem befolyásoló tényező egy karakter nemi identitása.
A finálénak is szentelnem kell pár bekezdést, mert nagyon ütött, főleg a végén néztem és a rögtönzött éneklés is illett a csalódott, szomorú, szakítós pillanathoz. Nem is gondoltam, hogy ilyen remek hangjuk van, pár világsztárt is megszégyenítene. Amúgy azon gondolkodtam, hogy ha csak első évada lenne az egésznek, akkor mekkora cliffhanger lenne a végén, csak nem akarok igazán spoilerezni, hátha valaki hozzám hasonlóan most fedezi fel a 'Bőröket', aminek úgy tűnik, hogy a második évada übereli az elsőt, pedig az első is tökéletes volt. Amúgy az évadzáró 10/10-t érdemel. Olyanok történtek a rész folyamán, hogy az államat kellett felkaparnom a padlóról.
Összességében: 10/9
Csak azért nem adom meg azt egy pontot, mert eddig a második évad üti, más esetben simán hozzáadnám, csakhogy most nem meg jó kifogás a pakisztáni srác, akinek nagyon ellenszenves feje van. Ritkán van amúgy olyan sorozat, amikor tudok nagyokat nézni, hát itt jó pár ilyen pillanat akadt. Az egész olyan, hogy odasétálsz a pulthoz és azt mondod, hogy még, én is így vagyok vele, de hamarosan vége és nem akarom lassan, de gyorsan se darálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése