Volt egy írónő, egy bizonyos Suzanne Collins, aki megírt egy remek disztópia trilógiát. A könyv címe The Hunger Games -Az éhezők viadala lett. Mielőtt azt hinnéd, hogy könyvkritika következi ráébresztelek pontosabban a plakát, hogy ez egy filmkritika. A szájbarágást abbahagyom, mert nyilvánvaló, hogy a THG könyvadaptációjáról fogok írni. Talán nyáron ismét elolvasom és kielemezgetem. Számomra az a fura, hogy egy gyerektévénél dolgozott az írónő, de nem mesekönyvet írt. Nos a mozit Gary Ross álmodta filmvászonra, aki azóta otthagyta a stábot és a helyére Francis Lawrence, ő csinálta az egyik kedvenc filmem, a Legenda vagyok-ot, úgyhogy olyan minőséget várok, de egyelőre Garynél maradok.
Tartalom:A jövőben járunk, amikor Észak-Amerika romjain Panem országának tizenkét körzete található. Minden évben minden körzetből a Kapitólium kiválaszt egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük az Éhezők viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembekerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
A film történetbéli hiányosságokkal küzd, mert vannak szálak, amik nincsenek kibontva vagy össze vannak csapva, mint könyvadaptáció nem tökéletes, hiszen vannak részek, amiket nem ért meg az ember, ezt nem fogom rá a könyvre, inkább a forgatókönyvre, hiszen elég a Harry Potter regényekre gondolni, amik 400-500 oldalasak volt, mégis érthetően vászonra vitték, viszont itt a megvalósítás hagy kivetnivalót maga után, ezért lesznek egyesek csalódottak, ha távoznak a teremből. Tudom, hogy sok részlet volt a kötetben, viszont élhettek volna saját megoldásokkal, amit a kitűzőnél alkalmaztak is. A flashback részek feleslegesnek tűnnek, de nekem a könyvismeretében érthetőek és kiegészítik a történetet. Szerencsére ez az egész legnagyobb hibája, mert más téren nem igazán hagy kivetnivalót. Lehet, hogy a sok változás a fanokat zavarta volna, így könyvadaptációként pontatlan, viszont a többi téren...
Szerintem ez az a mű, ami azért van, hogy mozgókép készüljön belőle, mert a helyszínek, a jelmezek és a szereplők tökéletesek lettek, túlzók, de jók lettek, én a végeredménnyel főleg másodjára lettem elégedett. Nem tudom, hogy mi volt CGI, de az egész valóságosnak hatott, mindent remekül ábrázoltak. Sikerült az egészet valahogy visszaadni, még a könyv hangulatát is, annak ellenére, hogy nézőpontváltás volt, ugyanis Katniss gondolatait nem halljuk, amik egy-két esetben jól jönnének, viszont a Kapitólium ügyködését is látjuk a háttérben, amiket csak feltételezésekként kapunk meg a regényben. Nekem ez tetszett leginkább. Szóval monológok nélkül kellett megkedveltetni a főszereplőt a nézőkkel.
Szerintem ez az a mű, ami azért van, hogy mozgókép készüljön belőle, mert a helyszínek, a jelmezek és a szereplők tökéletesek lettek, túlzók, de jók lettek, én a végeredménnyel főleg másodjára lettem elégedett. Nem tudom, hogy mi volt CGI, de az egész valóságosnak hatott, mindent remekül ábrázoltak. Sikerült az egészet valahogy visszaadni, még a könyv hangulatát is, annak ellenére, hogy nézőpontváltás volt, ugyanis Katniss gondolatait nem halljuk, amik egy-két esetben jól jönnének, viszont a Kapitólium ügyködését is látjuk a háttérben, amiket csak feltételezésekként kapunk meg a regényben. Nekem ez tetszett leginkább. Szóval monológok nélkül kellett megkedveltetni a főszereplőt a nézőkkel.
Egyértelmű, hogy a fő erőssége az egésznek Katniss, akit Jennifer Lawrence tökéletesen visszaad. Szerintem nem hiába van az Oscar a falon. Sikerült a túlélő, makacs, önfejű, tüzes, emocionális lányt eljátszania, talán ő is az egészben a legerősebb, így lesz ő a kedvenc női karakterem, hiszen már az első 15 perc után megkedveled őt, hogy a testvére helyett elvállalja az egész küzdelmet, nekem az első oldalakon szimpatikus lett. Az is tetszett, hogy ő valahogy akarata ellenére (vagy nem is?) lázadt fel és lett az emberek mintaképe, vagy lehet én gondolkodom előre a könyvek miatt. Egy húsvér embernek tűnik. Talán sokan szeretnének ilyenek lenni. Az én másik kedvenc figurám, Haymitch, akit Woody Harrelson alakít, én őt mindig bírtam az alkoholista mivolta ellenére, amit később majd megért az ember, hogy miért vált ilyenné. Valamilyen szinten még szórakoztató, de lenyűgöző is. Amúgy Peeta is szimpatikus és Josh Hutcherson is elég meggyőző, viszont Jen eléggé háttérbe szorítja. Számomra talán Liam Hemwsworth, mint Gale volt a leggyengébb láncszem, de nem sok időt kapott, majd a 2. részben bizonyíthat.
Ami talán zavart az a szerelmi szál, ami egész jól működött, de valahogy nekem egyértelmű, hogy Peeta hogyan érez még Katniss is, csak nem egyes jelenetekben nem igazán működött, bár nem ez a mozgatórúgó, hanem egy fiatal lány küzdelme, azért hogy győzzön a családja miatt. Ha belegondolunk nem igazán lázadásféle a végét leszámítva, inkább a próbatételek túlélése. Nekem ez a film második felében valósult meg, az a része jobban tetszett. Furcsa, hogy sok helyen az első felét méltatták, én inkább az utolsó egy órát, mert itt történik igazán minden. Nem, mint -khm- Twilight, hiszen a könyv cselekménye is elég pörgős meg drámai pillanatokkal is tarkítják az egészet. Nem csoda, hogy este már ott voltam fejben. Ami még idegesített, hogy néha az úgy éreztem, mintha az operatőr bele ne rúgva rángatás és furcsa volt az átkötő zene hiánya, bár az nem zavart, csak a betétdalt, amit Taylor Swift énekel szólhatott volna.
Összességében: 10/8 - Nem egy tökéletes művészeti alkotás, de tanulságos és szórakoztató, szóval mélysége is van meg enyhe társadalomkritikája. Szóval örömmel várom a folytatást, hiszen az előzetes biztató. Érdemes megnézni, ha élet-halál harcra vágysz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése