Midnight in Paris - Éjfélkor Párizsban (2011) avagy kirándulás a művészlelkeknek

Ez a film régóta vonzott, úgy, hogy semmit sem tudtam róla, csak azért akartam megnézni, mert a helyszín Párizs, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó lesz, csak én nagyon szeretem a várost, és sajnos még nem volt szerencsém/alkalmam eljutni oda, de a "bakancslistámon" mindenképpen rajta van. Amúgy még egyetlen Woody Allen-filmet sem láttam maximum a színész/rendezőt is egy képkocka erejéig láttam. A tartalmat elolvastam és az egész elkezdett vonzani plusz Owen Wilson a főszereplő, akit kedvelek, hiszen amiben láttam elég korrektül játszott. 

Tartalom: Gil és Inez jegyesek, akik üzleti okokból Párizsba látogatnak. Időközben kiderül, hogy a pár nem egészen egymáshoz való. Gil esetleg Párizsban szeretne élni, es komoly íróvá válni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Gil szeret esőben sétálni, míg Inez nem. A történetben a fordulatot az hozza, hogy Gil felfedezi, hogy pontban éjfélkor Párizs egy bizonyos pontján egy fiákerbe szállva időutazásban vehet reszt, amely visszaröpíti az általa kedvelt 1920-as évekbe.

Először azt hittem, hogy egy sima romantikus vígjátékkal van dolgom szokásos klisék, sablonok, hát nem láttam még egy Woody-művet sem, ez szolgáljon mentségemre, pedig tizenhét vagyok. Mondjuk sok más kultfilm is eddig kimaradt az életemből. (Uppsz.) Szóval engem megleptek, ugyanis beleszerettem a film atmoszférájába és főszereplőjébe, sikerült ezzel a művészvilággal levenni a lábamról. Talán azért jött át az egész át annyira, mert kicsit nekem is ilyen lelkületem van valamiféle racionalizmussal keverve, ezért is nehéz róla írnom, mert nem igazán tudom megfogalmaz, hogy mitől jött be. Tipikusan a hamar elröppenő film példája.
Igazából maga a történet ezzel a időutazással megnyert magának, hiszen a '20-as évek Párizsát tökéletesen sikerült átadni, főleg, hogy találkoztunk Hemingway-jel (akitől még semmit sem olvastam, shh), a Fitzgerald házaspárral, Pablo Picasso-val és más híres emberekkel. Szerintem az íróúr biztosan találna kivetnivalót ebben, jobb, ha nem gondolok az őszinte kritikájára. A romantikus szál Gil és Adriana között szép és jól ki van bontva, bár érdekes lezárást kapott, ahogy Gil és Inez jegyessége is. Amúgy üvöltött a, hopgy Gilhez Adriana illik, aki maga is egy kicsit elvarázsolt, míg a menyasszonya elég földhöz ragadt, racionális gondolkodású ember. Talán az az egyik üzenete, hogy gondold meg, hogy érdemes-e valakivel egy életre együtt lenni, magyarán gondold át a házasságot vagy a komoly lépéseket. Ezek mellett egy visszafogott humora is van, ami néha megmosolyogtat. Talán az az egy apróság van, hogy egy-két dolog kiszámítható. A zene pedig tökéletesen illik hozzá.

Szerintem a főszereplő, Gil, akit Owen Wilson keltett életre vitte el nálam a filmet, mert azonosulni tudtam vele. Sok közös vonást fedeztem fel (vagy álmodtam?). Ő az álmodozó, természetes művész, író, akinek elege van a "műanyagvilágból", és mindent odadobna, hogy a világ művészvárosába élhessen Párizsba. Tökéletesen megértettem az érveit és tetszettek a gondolatai. Amúgy kíváncsi lennék a könyvére, amit egész végig írt. Inez, a jegyese a földhöz ragadt ember példája. Ha belegondol az ember, nem érti, hogy hogyan kerültek egymás mellé, hiszen ég és föld. Igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de szerintem inkább az ember olyat keres magának, akivel van közös benne vagy valami közös tulajdonság. Lehet, hogy a rendező is így gondolja. Igazából jók a mellékkarakterek, de messze nem olyan érdekesek, mint a főszereplő.
A leginkább a vége tetszett vagyis az ott levont tanulság, hogy mindannyian elvágyunk az aranykorunkba, de azt is megunnánk egy idő után és másra vágynánk, ezért a jelenbe kell élnünk. Legalábbis nekem ez az üzenet jött át, biztosan mindenki máshogy értelmezi.

Összességében: 10/10 - Lehet, hogy én vagyok túlságosan elfogult, de semmi sem zavart, kivétel a tudálékos fickó, de az direkt úgy lett megírva. Aki művészlélek, annak ajánlom, de aki vevő Woody bácsira azt is elvarázsolja. Amúgy megnézek még tőle pár filmet, mert kellenek még ilyen jók.