Scandal: az 1. évadról

Shonda Rimes, a Graice Klinika szülőanyja, aki 2011-ben kapott egy berendelést, így még egy sorozat felett kezdett el bábáskodni a Botrány körül, mivel az előbb említett művét szeretem. Gondoltam megér egy próbát a Scandal, aminek az első évada mindössze hétrészes, bár kezdek a kevesebb epizódszám mellett állni. Kint jelenleg a második évadát tapossa, de a harmadik szemeszterbe is be fog lépni. Hála a remek nézettségnek. Mondjuk még nálam az nem garancia arra, hogy jó is lesz, de bíztam Shonda-ban, hiszen a GA is általában ugyanazt a szintet hozza. Ez a Botrány nagyon padlóra küldött engem. 

Az első résztől leesett az állam a pörgős, remekül megírt párbeszédek miatt, főleg, ahogy a színészek lélegzetvétel nélkül mondták. Ez a nő tud valamit, hiszen tök jó gondolatok, esetek és dumák vannak benne. Számomra a legemlékezetesebb pillanat az öltönyös gladiátor szöveg, előttem van, ahogy mondja Harrison. (Főszereplők nevénél a Wikipédia a puska.) Elérte, hogy figyeljek, így elszálltak hamar a negyven percek. Jól megírt forgatókönyv egyenlő egy feszült drámával, hiszen elég Olivia és az elnök "tiltott" románcára gondolni, de nemcsak a szerelem üti fel a fejét, hanem politika, árulás, megcsalás és a szereplők zűrös múltkáról még nem is beszéltünk. Szóval aki csöpögéstől tartott, az ne féljen ez a hangulathasonlóságán kívül nem a kórházas csapat, ez talán még jobb, mint anyja másik gyermeke. Szerintem ide emlékezetesebb karaktereket sikerült megálmodni, de mindketten teljesen mások. A kamerakezelést is ötletesnek találtam a fényképezésszerű vágással, ez egyedi.

Először féltem, hogy a hét rész kevés történetmesélésére, ez teljesen alaptalan félsz volt, hiszen 2013 legjobb sorozata az In The Flesh, csak háromrészes volt, de tökéletesen elindítottak valamit és lezárták, és ez volt a Scandallal, hiszen minden részre jutott egy ügyfél, akinek a problémáját meg kellett oldani és közben futott a Fehér Ház-i szál. Valamilyen szinten volt egy keserű végérzete, de egy nyitott lehetőség a folytatásra. Furcsa volt látni, hogy olyan támadja hátba az embert, akiben megbízik, hát ilyen a politika, viszont szerintem  a problémákat ilyen simán nem lehet megoldani. Ezek után alig várom a második évadot, ami meg 23 részes, az meg szerinte, túl sok, de hátha rám cáfolnak a készítők.

Számomra üdítő volt Olivia Poppe tűzrőlpattant, talpraesett, határozott, erős jelleme, hát ő az a típusú figura, akit vagy megkedvelsz, vagy nem, de mivel ő a főszereplő valamit tenned kell. Őszintén szólva én nem találtam volna szívesen vele szemben magamat. Ő az egész arca és agya, többiek meg a testrészei. Igazából a mellékszereplőket nem szerettem vagy utáltam, csak szimpatikusak voltak, főleg, amikor információmorzsákat csepegtettek róluk. Az elnököt is kedveltem, hogy legszívesebben a háta mögött hagyná az egész politikát, de az emberek bíznak benne. Tipikus amerikai hazaszeretet. A tanácsadóját először bírtam, de sikeresen megutáltam, főleg a csavar miatt és a First Lady sem lett favorit, hogy most ő rángatja a húrokat.
Volt az újonclány Quinn, aki minket képviselt újként, hiszen ő általa ismertük meg az iroda működését, hogy ki milyen, szerintem ezért is kellett, hogy megértsük hogy itt mi a fene folyik, egyébként szimpatikus leány. Kíváncsi vagyok mi a szennyese.

Összességében: 10/10 - Csak dicsérek, ezért nem adhatok kevesebbet, pedig nem akartam így felértékelni, de ez az egész olyan tökéletesnek tűnik. Mindent leírtam, amit akartam. Amúgy szinkronnal néztem, mert nem volt kedvem olvasgatni és nekem így könnyebb. Ajánlom akkorra, amikor konfliktusokra vágysz vagy feszültségre.