2013 nyár kedvencei és csalódásai

Összeállítottam az idei nyárról a kedvenceimet, mert elég sok minden akadt, amit bírtam és nem szerettem.

2013 nyarán látott legjobb film: Rekviem egy álomért

Elég sok kultfilmet nem láttam még és elég sok pótolnivalóm van, amik előbb-utóbb sorra kerülnek. Idén nyáron láttam jó, nem rossz és rossz filmeket, amik közül maradéktalanul a Rekviem egy álomérttal voltam elégedett. Az a film egyszerűen tökéletes volt dráma, szereplők, zene, színészek és minden egyéb szempontjából, amikor megnéztem egy szerűen lesokkolt és ráébresztett egy-két dologra, hogy nem akarom úgy végezni. Mindenképpen megkapó, tanulságos és realista film.

2013 nyarán látott legrosszabb film: Spring Breakers - Csajok szabadon

Régen láttam ennyire undorító mentalitással rendelkező filmet, hogy mindent döntés következmények nélkül meg lehet úszni. A kritikusok zabálták, én nem, valószínű, hogy nem értettem a film mélységeit, de ebben nem volt. Utáltam az első perctől az utolsóig és soha többé nem akarom látni. Mázli, hogy a nézők velem értettek egyet, mert megbukott, úgyhogy hasonlóra nem kell számítanom.

2013 nyarán látott legjobb sorozat: Scandal - Botrány

Ez a sorozat egyszerűen lebilincselő, mert mesterien ötvözi a szerelmet, a politikát és az összeesküvést, emellett mégis lappang benne valamiféle szerethetőség a kitűnő dialógusoknak és színészeknek köszönhetően. Azt hittem, hogy én ezt sohasem fogom szeretni, erre csőbe húzott.

2013 nyarán látott legnagyobb meglepetéssorozat: Teen Wolf

Ez volt az a sorozat, ami felé egy csomó előítéletem volt és ezeket megdöntötte. Persze, az egész azért pár sebből vérzik, mégis felhőtlen szórakozást nyújt Scott és a falkája. A legnagyobb kedvencem Stiles, aki elsimítja számomra a drámát a poénokkal.

2013 nyarán látott legnagyobb csalódás: Under the Dome

Az elején még bizakodó voltam, de a hatodik rész elején lekapcsoltam, mert egyszerűen nem volt már türelmem ehhez. Túl vontatott és fárasztó az egész. A másik, hogy Juniort rendőrnek nevezték ki a sorozatok történetének legnagyobb eszetlensége. Azóta csak a sorozatjunkie.hu-n olvasom a kritikákat.

 

2013 nyarának legjobb albuma: Ariana Grande - Yours Truly

Tegnap jelent meg hivatalosan Ariana Grande énekes/színésznő első lemeze, ami egy igen kellemes R'n'B-korong. Majd lesz róla még szó, de Ariana hangja annyira bájos és szerethető, hogy megérdemli a sikert. Szerintem jobb a lemeze, mint Demié és Selenaé.

 

2013 nyarán top öt kedvenc dalom:

5. Janicsák Veca - Mennyit adsz a lelkemért

Janicsák Veca ősszel új albummal jelentkezik, aminek ez az első kislemeze. Egy átlagos magy popszám szerethetőséggel.

4. Katy Perry - Roar

Katy Perry visszatért egy tök átlagos önbizalomtól duzzadó felvétellel. Imádom.

3. Avril Lavigne - Rock 'n' Roll

A nyár klipje címet nálam ez nyert, viszont a dalt is rongyosra hallgattam. Szerint anyám is tudja már kívülről.

2. OneRepublic - Counting Stars

Egy pozitív életszemléletű nóta, amit most is szeretek.

1. Miley Cyrus - Wrecking Ball

Miley ezzel a számmal megérdemli az első helyet, mert megérintett.

Közlemény

 

1. Szerintem tudjátok ti és én is, hogy hétfőtől elkezdődik a suli, erre átlag kamaszként úgy kéne reagálnom, hogy a mocskos iskola, Viva nyár!, de én inkább furcsán vagyok normális, ezért örülök neki, hogy találkozom a barátnőimmel, plusz nem semmitevéssel tervezem a jövőmet alá továbbtanulás. Ja, én kicsit örülök, hogy suli van. Igazából maga a suli nekem nem jelentene gondot, hogy írjak, mert ez a hobbim, de amilyen órarendem lesz... Valahogy nekem az oldal nem ér annyit, hogy lerontsam a jegyeimet, plusz mivel tizenegyedikes leszek, ez az év már beleszámít a továbbtanulásba és németből érettségizni akarok, így a fontossági sorrendem felborul. Leginkább az órarendem kavar be, mert a hétfő első fele húzós nekem, ami miatt fáradt leszek, ami miatt talán csak annyi erőm lesz, hogy az e-mailjeim és a facem csekkoljam, így hanyagul és röviden megírt kritikákat nem akarok csinálni, inkább legyenek jobb cikkek heti egy-kétszer. Amúgy könnyen tanulok...

2. Szeretném megköszönni a 4000 látogatót :) Tudom, hogyha más blog megért már fél évet legalább tízezren látják, de én ennek örülök, mert aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli. Én örülök, hogy ennyi van, bár a kommentekkel lehetnétek bőkezűbbek, de több sajnáltatni valót nem írok.

Teen Wolf: a 2. évadról

Megpróbálom magamban felidézni a Teen Wolf második évadát, mert régóta húzom azt, hogy írjak róla, pontosabban ehhez nem volt ihletem. Azért az megmaradt, hogy mit szerettem és mit nem. Gondolom felmerül az a kérdés, hogy szerintem jobb-e ez, mint az első évad? Szerintem egy hajszálnyival, persze, ennek a szezonnak is megvoltak a maga hibái, csakhogy az a részek nézése közben elfelejtődik, mert jól leköt az egész, szórakozom. Egész megszerettem a srácokat és az egész történetet, főleg, hogy az egész nem kiszámítható, pedig én általában ki szoktam találni a cselekményhaladását. Tovább spoilerezem.

Az évad abszolút pozitívuma szerintem az, hogy behoztak egy új lényt, a Kanimát, ami a farkasokhoz képest annyira röhejesen nem festett. Egy abszolút meglepő fordulat volt, amikor kiderült, hogy Jackson az, de amikor megindokolták, hogy miért lett ilyen, szerintem teljesen érthető volt, bár egy kicsit hülye húzás volt, hogy a szerelem gyógyította meg a szörnyeteget és végül teljesült Jackson vágya, kutya lett. Én amúgy sajnáltam a karaktert, de még mindig nem szerettem meg, mert antipatikus maradt. Az is jó ötlet, hogy keresték a mestert, és az elsőnek annyi volt, utána meg Alison nagypapi háziállata lett a kis gyík. A sorozat mitológiájának tágítása jó húzás volt. Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik évadban is tudunk-e meg új dolgokat.

Derek pedig nagy örömére Alfa lett, így el kezdett magának ölebeket toborozni. Olyan srácokat vett be, akik fogalmazzunk úgy, hogy lúzerek vagy szerencsétlenek, akkor engem is beszervezett volna? Inkább ne. Volt egy lány meg két srác, egyedül közülük Isaac lett szimpatikus, főleg a szezon vége fele. Szerintem teljesen érthető volt, hogy miért fogadták el Derek ajánlatát. Isaac jelenetei közül leginkább az állatorvosos tetszett. Igazából eleve az volt a nyitott kérdés, hogy miért akar falkát, engem különösebben ez nem érdekelt, de amikor kiderült, hogy egy másik Alfákból álló falka van a közelben megleptek. Tökéletes cliffhanger.

Lydia is kapott egy saját történetszálat rémlátomások személyében. Kiderült, hogy immunis, ezért ő vissza tudja hozni Petert, ez viszont nem tetszett. Miért kellett a gyilkos, ravasz falkavezért visszahozni? Főleg, azt nem értettem, hogy Derek vagy Scott miért nem nyírja ki, amikor tudjuk, hogy mit művelt az előző etapban. Tök felesleges időhúzásnak tűnt az egész. Mondjuk Lydia jelenetei legalább horrorszerűek voltak, még engem is megijesztettek. Egyedül Stiles-nak szurkoltam, hogy meghódítsa őt.

Alison és Scott szerelmének alakulását öröm volt nézni, főleg, hogy ilyen Romeo és Júlia-románcot kerítettek nekik. Én szurkolok az ő párosuknak, mert megkedveltem őket és, mert Alison egy Katniss-szerű tűzről pattant csajszi. Az ő jellemfejlődése nekem bejött, hogy nagypapi bosszúszomjas vadászt faragott belőle. Azért sajnáltam, hogy Alison anyut kiiktatták, mert nagyon félelmetes és akaratos nő volt, de megnyugodtam, mert nagyapa átvette a helyét, ezt a férfit szívből gyűlöltem. Amúgy Scott anyukája megtudta, hogy a kicsi fia vérfarkas, de különösebben nem kérdezősködött. Áh, engem sem érdekelne, hogy a fiam mitől lett szörnyeteg. Azt még mindig nem értem, hogy az évad végén miért szakítottak. Ja, Scott haja jobban tetszik így.

Direkt hagytam a végére a kedvenc szereplőmet Stiles-t, aki még mindig a legjobb arc az egész bagázsban. Olyan jókat tudok még rajta mosolyogni, főleg a Derekkel közös jelenetein. Gyakorlatilag ő a legnormálisabb. Kicsit sajnáltam, hogy egyszer hagyták csak "varázsolni", pedig lehetne ő a "mágus". Az állatorvostól tanulhatna. Még mindig szurkolok neki, hogy összejöjjön Lydia-val, úgyis a harmadik évadban nem lesz Jackson, úgyhogy végre beteljesedhet a szerelmük. Valahogy a túlzottan drámai jelentekben számomra ő a megmentő. Nagyon szeretem az apjával való kapcsolatát is, aki amúgy szereti a fiát.

Engem az utolsó három rész zavart még nagyon, mert mindegyik nekem évadzáróként hatott, főként a tizedik rész, így kicsit szerintem hülyén volt megcsinálva az egész, mert mindegyiknek izgalmas vége lett. Nem tudom, hogy más hogyan volt vele, de én így láttam ezt. Mindegy úgy lett vége az egésznek, hogy természetesen vevő vagyok a folytatásra, de még egy kérdés mi a szerepe az állatorvosnak?

Összességében: 10/7,5

Hiába mondtam azt az elején, mégis csak zavart Peter, Lydia felesleges szála meg az utolsó három rész, de Scott haja miatt jár a fél pont :) Örülök, hogy ilyen szépen bontakoznak ki a szálak. Sajnos, a harmadik évad legnagyobb spoilerét már lelőtték nekem :(  Az elején szkeptikus voltam a sorozattal szemben a téma miatt, viszont meggyőzött az egész arról, hogy itt jól nyúltak a vérfarkasokhoz. Vajon lesznek vámpírok?

Album: Little Mix: DNA

A Little Mix egy angol lánycsapat, ami 2011-ben megnyerte az X Faktort, ők az első csapat, akiknek sikerült diadalmaskodnia. A csapat tagjai Perrie Edwards, Jesy Nelson, Leigh-Anne Pinnock és Jade Thirlwall. Első önálló sikerüket a Wings című dalukkal érték el, ami kellően ritmusos, fülbemászó, slágeres és van mondanivalója, plusz társszerzői voltak a számnak. Első albumuk 2012 végén jelent meg DNA (DNS) címmel, amiből eddig két millió példányt adtak el. Én nekem egy barátnőm mutatta meg őket, mert Perrie Zayn csaja és hát a pár mindkét fele csapatban dalol. Mondjuk sokáig nekem ennyi fogalmam is voltak lányokról. Szóval pótlásként és kíváncsiságból meghallgattam a debütáló anyagukat.

Nem hiába dicsérem mostanában az angol zeneipart, mert megint egy egész jó lemezt dobtak össze a szigetország lakói, bár nem hiába onnan volt az egyik legismertebb lánycsapat, a Spice Girls, mondjuk én azóta sem hallottam tőlük egy dalt sem. Egy abszolút vállalható poplemezt kapunk a kezeink közé, amin Beyoncé és Rihanna-hatás is érezhető, ami nem azt jelenti, hogy őket koppintják, hanem kitalálható milyen irányvonalat képviselnek. Tudjátok egész felüdülés, amikor nem az ötvenedik dubstep alapú korongot hallgatja az ember. Mondhatni ez a hagyományosabb R'n'B zene szinte újként hangzik az elektronizált popvilágban. Persze, nem mondom, hogy úttörő a négy lány, viszont engem teljesen meggyőztek. Kellően popos, kellően R'n'B-s, kellően dance-s az egész, abszolút rádióbarátdalokkal van tele, amik teljesen a füledbe másznak, másrészt egyszerűek a szövegek. Minden megvan ahhoz, hogy egy nagy rajongótábort építsenek ki maguknak. Én szerintem, bár ég és föld a két banda, de a Little Mix jobb, mint a One Direction.  

A dalok témája is továbbnyúlik szerencsére a szerelmen kívül, mert elég sok önbizalomról szóló szám van, ettől lesznek a tinédzserlány számára még szimpatikusabbak. Oké, sokan elsütötték már a higgy magadban és ne törődj a kritikusokkal szöveget, erre ékes példa az első kislemez vagy a Change Your Life, nekem ez a két dal is a kedvencem. Az egyetlen hátulütője a korongnak, hogy annyira sok emlékezetes pillanata nincsen. Igazán plusz a megjelentett kislemezekben van. Persze, a többi felvétel sem elhanyagolandó, mert azért tart egy színvonalat az egész. Legalábbis olyan dal nem volt, amit utáltam volna. A másik kellemes meglepetés, hogy sok szám megírásában a négy lány is közreműködött. 

Sajnos, most nem rémlik, hogy őket is összerakták vagy eleve így jelentkeztek, de el kell ismerni, hogy a négy lány hangja együtt szól a legjobban. Külön-külön is megállnák a helyüket, megkockáztatnom némely amerikai énekesnőt leénekelnék a színpadról. Meglátszik, hogy egységben az erő és remekül összecsiszolódtak, amit ők az Always Be Together című dalukkal erősítenek meg a hallgatóban.

Összességében: 10/8

Ez egy kezdő pontszám, mert azért még lehet fejlődni zeneileg és szövegileg, de ez egy jó első lemez, amiből csak tanulni lehet. Nem lettem rajongó, de szívesen benevezek a lányok második albumára is, mert jó, amit csinálnak. Szóval megérdemelt a győzelem és a siker.

2013 MTV Video Music Awards: Nyertesek

 

Ma hajnalban megrendezésre került a 2013-as MTV Video Music Awards Brooklynban. A legtöbb jelöléssel Justin Timberlake, Maclemore és Ryan Lewis szám szerint hat-hattal rendelkezett, aztán Bruno Mars, Miley Cyrus és Robin Thicke négy-négy jelöléssel. Szerintem születtek meglepetés és papírforma győzelmek, úgy nagyjából a tippjeim bejöttek. Én szerettem volna megnézni, de fél órával később kapcsolódtam és akadozott a kép, az embernek hajnali háromkor, amikor alig aludt valamit nincs hozzá kedve. Most elárulom a győzteseket és a fontosabb díjakhoz véleményt is fűznék. (Vastagon szedettel van a győztes, dőlt, akinek adtam volna.)

AZ ÉV VIDEÓJA

• Justin Timberlake: Mirrors
• Macklemore & Ryan Lewis feat. Wanz:  Thrift Shop 
• Bruno Mars: Locked Out of Heaven
• Robin Thicke feat. T.I. and Pharrell: Blurred Lines
• Taylor Swift: I Knew You Were Trouble

Vélemény: Szerintem JT győzelme ebben a kategóriában papírforma volt, én is neki adtam volna, mert itt messze az övé a legjobb klip, ami tanulságos is. A lényeg, hogy a két torzszülött videó nem nyert.

LEGJOBB HIP-HOP VIDEÓ

• Macklemore & Ryan Lewis feat. Ray Dalton: Can’t Hold Us
• Drake: Started From The Bottom
• Kendrick Lamar: Swimming Pools
• A$AP Rocky feat. Drake, 2 Chainz & Kendrick Lamar: F**kin Problems
• J. Cole feat. Miguel: Power Trip

Vélemény: Ehhez csak annyi, hogy Drake-t jó rappernek tartom. Azóta sem láttam azt a három klipet.

LEGJOBB FÉRFI VIDEÓ

• Justin Timberlake: Mirrors
• Robin Thicke feat. T.I. and Pharrell: Blurred Lines
• Bruno Mars: Locked Out of Heaven
• Ed Sheeran: Lego House
• Kendrick Lamar: Swimming Pools

Vélemény: Bruno is teljesen megérdemelte a győzelme, de szívem szerint Ed-nek adnám, mert ötletes kisfilmet csinált, viszont tudtam, hogy az esélytelenek nyugalmával indult. Mondjuk azt nem értem, hogyha Justiné az év videója, akkor a legjobb férfi miért nem?

LEGJOBB NŐI VIDEÓ

• Rihanna feat. Mikky Ekko: Stay
• Taylor Swift: I Knew You Were Trouble
• Miley Cyrus: We Can’t Stop
• P!nk feat. Nate Ruess: Just Give Me A Reason
• Demi Lovato: Heart Attack

Vélemény: Elég gyenge volt a felhozatal. Amúgy én arra számítottam, hogy Miley nyer, mert néztem egy előrejelzést, ahol toronymagas esélyesnek tűnt, csak azért akartam, hogy nyerjen, hogy jót röhögjek. Taylor győzelmén meglepődtem, mert igazából Rihanna-ra fogadtam volna. Mégis én nagyon örültem, hogy Tay nyert.

LEGJOBB POP VIDEÓ

• Bruno Mars: Locked Out of Heaven
• Justin Timberlake: Mirrors
• fun.: Carry On
• Miley Cyrus: We Can’t Stop
• Selena Gomez: Come and Get It

Vélemény: Szerintem itt volt a legmeglepőbb győztes, ugyanis Selena hazavihette első VMA-díját. Mondjuk, nem érdemelte meg a Mirrors fényében, viszont a jelölést igen. Mondjuk nem is igazán értem, hogy Demi vagy Miley helyett miért nem rakták be a női videó kategóriába.

LEGJOBB EGYÜTTMŰKÖDÉS

• Justin Timberlake feat. JAY Z: Suit & Tie
• Pitbull feat. Christina Aguilera: Feel This Moment
• Calvin Harris feat. Ellie Goulding: I Need Your Love
• Robin Thicke feat. T.I. and Pharrell: Blurred Lines
• P!nk feat. Nate Ruess: Just Give Me A Reason

Vélemény: Na, ennek a díjnak nagyon örültem és jól is tippeltem. Ez a csodálatos duett abszolút megérdemelte az elismerést, mert ez volt a legjobb.

LEGJOBB TÁRSADALMI ÜZENETTEL RENDELKEZŐ VIDEÓ

• Kelly Clarkson: People Like Us
• Macklemore & Ryan Lewis: Same Love
• Snoop Lion : No Guns Allowed
• Miguel: Candles In The Sun
• Beyoncé: I Was Here

Vélemény: Macklemore és Ryan Lewis ezt a díjat tényleg megérdemelte, főleg azért, mert bemutatták, hogy a melegek is lehetnek boldogok.

LEGJOBB ROCK VIDEÓ

• Imagine Dragons: Radiocative
• Fall Out Boy: My Songs Know What You Did In The Dark (Light Em Up)
• Mumford & Sons: I Will Wait
• 30 Seconds To Mars: Up In The Air
• Vampire Weekend: Diane Young

Vélemény: Bírom 30STM-es srácokat meg a dalt is szerettem, de szerintem a videoklip egy kész katyvasz. Radiocative meg egyszerűen cuki és sötét.

A NYÁR LEGJOBB DALA

• One Direction: Best Song Ever
  
• Miley Cyrus: We Can’t Stop
• Robin Thicke feat. T.I. and Pharrell: Blurred Lines
• Selena Gomez: Come and Get It
• Daft Punk: Get Lucky
• Calvin Harris feat. Ellie Goulding: I Need Your Love

Vélemény: Igazából itt egyik jelölt sem érdemelte volna meg, mert egyik sem egy igazi nagy sláger. Az 1D-nek csak a buzgó rajongóik hozták be brutális fölénnyel a győzelmet. Szégyen, hogy a OneRepublic Counting Star-jat nem is jelölték, pedig nyáron jelent meg, plusz értékes is.

ARTIST TO WATCH: Austin Mahone
BEST DIRECTION: Justin Timberlake, “Suit & Tie” (Director: David Fincher)
BEST EDITING: Justin Timberlake, “Mirrors”
BEST VISUAL EFFECTS: Capital Cities, “Safe And Sound”
BEST CHOREOGRAPHY: Bruno Mars, “Treasure” 

BEST ART DIRECTION: Janelle Monae & Erykah Badu, “Q.U.E.E.N.”
BEST CINEMATOGRAPHY: Macklemore & Ryan Lewis, “Can’t Hold Us”

MICHAEL JACKSON VIDEO VANGUARD AWARD: Justin Timberlake

Összességében az est legnagyobb győztese Justin Timberlake a maga négy díjával köztük az év videója elismeréssel, őt követi Macklemore és Ryan Lewis három elismeréssel és Bruno Mars két díjjal. Az este legnagyobb vesztese Miley Cyrus és Robin Thickle, akik egy díjat sem vihettek haza. Én többségében elégedett vagyok az idei díjazottakkal, főleg, hogy nem egy kedvencem nyert, de még így is azt mondom, hogy szerintem gyenge volt a felhozatal. Talán majd visszanézem az estét. Egyébként fellépett Lady Gaga és Katy Perry is, akiknek ez afféle visszatérés volt.

Mit gondoltok a győztesekről? Kinek adtad, kinek nem adtad volna? Tetszett a gála?

Dal: Miley Cyrus - Wrecking Ball

Nagy örömömre napvilágot látott Miley második kislemeze, a Wrecking Ball. A dalról annyit mondott, hogy ezt mindenki meg fogja érteni, mert mindenki átesett hasonlón. Én meglepődtem, amikor ma felnéztem az internetre és láttam, hogy kikerült a 'Falromboló'. El is öntött a boldogság, amikor meghallgattam, mert végre kiengedte a hangját az érzésekkel együtt. Nem mondom, hogy ez egy ballada, inkább egy középtempójú szerelmi csalódásos dal. Tényleg első hallgatásra beleszerettem, nem, mint a We Can't Stop-nál, amihez idő kellett, hogy megszeressem. Amúgy korábban a YouTube-on keringett egy tíz másodperces részlet a refrénből, bár amikor azt hallgattam, akkor idegesített az elektronikus zaj, így féltem ettől. A producere Dr. Luke volt, aki már a Party In The USA felett is bábáskodott, de együtt dolgozott már Britney Spears-szel, Katy Perry-vel, Avril Lavigne-vel, Pinkkel, Kelly Clarkson-nal és még számtalan énekessel. Ő általában amihez nyúl arany lesz.

A dal egyetlen szépséghibája a zenéje, mert szerintem hatásosabb lenne, mondjuk igazi zongorával, mint szintetizátorral meg gépekkel, de még így is tökéletes. Többször kéne ezt a hangot kiengedni. Kövezzetek meg, de szerintem a három lány közül, ő meghozta a legjobb dalt. Valahogy átérzem az egészet, mert van valóságalapja. Remélem, ehhez valami jó kis romantikus klip készül, mert ehhez a WCS őrülete nem illik. Azért az ilyen számokon látszik meg, hogy ő felnőtt és komolyan vehető. Amúgy a Bangerz október 8-án érkezik, úgyhogy tuti lesz arról kritika. Addig hallgassátok meg az új kedvencem!

Könyv: Stephen King: Boszorkánylány (Carrie)

Stephen Kinget azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni, hisz a kritikával most foglalkozó Carrie, a Ragyogás, az Az és a Halálsoron a legismertebb alkotásai. Nekem a legutolsó a kedvencem, mert nem horrorregény,inkább thriller. Szóval nem titkoltan megszerettem az írót, mert egyszerű, könnyen érthető, mégis aprólékos stílusa van. Őt tartják a horror irodalom királyának, bár sok kritika szerint a 21. században megjelent művei nem érnek nyomába a fent említett alkotásoknak, egyedül a Búra alatt című művet emelték ki, amiből egy gyenge televíziós sorozat is készült és én is el akarom olvasni.

Tartalom: Volt egy kislány, aki élte a diáklány átlagos életét... Volt egy kislány, ártatlan, sebezhető, védtelen... Most azonban valami, ami idegen és rettenetesen rémítő, elszabadul és nem ismeri a kegyelmet.... Ő a boszorkánylány Lételeme: a pusztítás A borzongás nagymesterének első könyve - a kritikák szerint - egyben a legjobb is. A Boszorkánylány első "Kinges" regények közül, melynek főszerepét olyan világsztárok játszották mint: John Travolta és Sissy Spacek

A könyvtárban nézelődtem, amikor a címre, Boszorkánylányra felfigyeltem, ez olyan volt nekem, mint egy varázsszó, de amikor levettem fogalmam sem volt, hogy ez volt az első könyve, amiért tényleg kár lett volna, hogyha a kukában landol, csak a könyv átfutása közben esett le, hogy ez a Carrie. Igazából ennek különösebb jelentősége számomra nem volt, bár a könyvnek annál inkább. Olvasgattam molyon, hogy sokan ettől nem voltak elájulva, pedig szerintem zseniális volt első olvasatra, persze így egy kis idő elteltével nekem is feltűnnek zavaró apróságok. Nem értettem, hogy miért vannak részletek különböző kitalált cikkekből és könyvekből, mert nekem ezzel lelőtték a sztori végét, hogy Carrie megőrül. King szerint gondolom én a történet megértéséhez kell, bár én tudtam volna élni ezek nélkül. Némelyikben voltak érdekességek, bár a legtöbbje átesett inkább az unalmas kategóriába, mert nekem lapszámbővítésnek tűntek. Mégis el kell ismernem, hogy ez szerintem egy egyedi ötlet volt, mert ilyesmit más könyvben még sohasem láttam. Mondjuk enyhén szájbarágósak.

A könyvet nem igazán nevezném hosszúnak, de így is rendesen, gyorsan haladt a cselekmény. King tökéletesen felépítette a kártyavárat, ami a végén összedőlt. Előkészítette a rakétákat a tűzijátékra. Szerintem ez nemcsak egy horrorregény, hanem van benne rávilágítás a gúnyolódására, ami súlyos következményekkel járhat. A mindennapokban sajnos gyakoriak szoktak lenni az iskolai lövöldözések, aminek mindenféle pszichológiai oka lehet, ami a legtöbbször a bekattanás. Itt is azt láthatjuk Carrie-n, aki eddig csak tűrt és tűrt, egyszer csak kiborult nála a pohár, aztán huss minden káoszba torkollott. Magyarán szerintem ez, azért is szól, hogy ne bánts másokat, mert nem tudhatod milyen hatással lehet rájuk, lehet, hogy csak sír vagy öngyilkos lesz vagy végez másokkal. Számomra az egész ezt tükrözte, ezen kattogott az agyam olvasás közben. Persze a valóságban nem valószínű, hogy a halált egy paranormális képességekkel rendelkező lány hozza el valakinek.

A karakterábrázolás szerintem itt is remek, főleg, amilyen hátteret a főszereplőnek teremtett. Carrie igazából egy szerencsétlen lány, akinek az anyja vallási fanatikus. Nem jó a keresztény, hanem annak valami kitekert változata, inkább nevezném sátánistának. Szerintem elég bizarr a kapcsolatuk, mert valamilyen módon Carrie hibáztatja, hogy miatta lett elszúrt, de mégis csak megnyilvánul iránta a szeretete. Anyuci bolond, aki szerint a szex bűnös dolog, plusz egyéb baromságokat összehord. A lányát is néha bazárja egy fülkébe tizenkét órára, hogy imádkozzon. Normális ember ilyet a gyerekével nem tesz. Az ő kapcsolatukról vagy magáról a két szereplőről pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Amúgy a főszereplőnőt én egy szerűen csak sajnálni tudtam, mert valamilyen szinten meg tudtam érteni, hogy mit miért tett, annak ellenére, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedetével. Van néhány mellékszereplő is, mint Suzie, aki kimondottan szimpatikus, mondjuk vele kapcsolatban azt nem értettem, hogy miért erőltették bele ezt a terheses dolgot, aztán ott van a "szerelmes" pár, akik meggyújtották a futótüzet. Igazából több olyan figura nem volt, akinek különösebb szerepe lett volna.

Mi van a horrorral kérdezhetnétek... Szerintem King nemcsak egy horrorszerző, amit bizonyított A halálsoronnal nálam. Valahogy szerintem a könyvei nemcsak arról szólnak, hogy halálra ijesszék az embert. Ezek ellenére a parafaktor szerintem 100%-ig működik. Itt is inkább a könyv felétől jönnek az ijesztőbb jelenetek. Komolyan féltem olvasás közben, ha eszembe jutnak ezek a képek a hátam mögé nézek, hogy nincs-e mögöttem a vérszomjas lány. Szerintem tök jól át tud csapni "drámába" . (Tudom, hogy milyen mű  valójában az irodalomban.) Talán a legjobb szó erre, hogy thrillerré tudja tenni az egészet, mint az előbb említett művet. Emellett a stílusa is igazából gördülékeny és hétköznapi. Szóval nem találunk költői jelzőket, mégis a köznapi használattal éri el a legnagyobb hatást.

Összességében: 10/8
Szerintem nem ez a legeslegjobb könyve, de ott van a top 5-ös King-listámon, mivel eddig ennyi regényét olvastam. Egyedül az áltudományos cikkek tudtak közben untatni, viszont a többi téren teljesen rendben van. Ideje lesz pótolni a King filmadaptációkat. Amúgy nem hiszitek el, hogy mekkora megkönnyebbülés egy ilyen egy Sorstalanság után. Szóval dupla hála neki.

Album: Lana Del Rey: Born to Die + Paradise EP

Lana Del Rey 2011 végén robbant be a köztudatba a Video Games című dalával és egyszerre megosztotta az embereket. Nem a hatásvadász számokat támadták, hanem inkább az ellentmondásokkal, hogy azt mondja lakókocsiban élt, mikor állítólag milliomos apja van, hogy ő igazi, amikor fel van töltve. Szóval nem tudom, hogy kinek kell hinni. Maximum a szava hihetőségét lehet megkérdőjelezni, de nem a munkásságát szerintem. Mégis el kell ismerni, hogy a debütálásakor remek marketinget építettek ki neki. Én most a debütáló lemezéről és a szintén tavaly év végén megjelent EP-ről írok, azért együtt, mert nincs különbség a kettő között.

Már nem is tudom, hogy milyen felindulás vezetett ahhoz, hogy én őt meghallgassam, hisz emlékszem egy vagy másfél éve már a nagylemezt végig szenvedtem. Komolyan mondom, hogy akkor ebben a nőben semmi sem fogott meg. Elismerte, hogy érdekes füstös hangja van vagyis tehetséges, de nem tetszett. Érdekes, hogy most meg elvarázsolt, pedig elég monoton, melankolikus szerzeményeket kapunk, plusz nekem valamikor az egész lemez összefolyt, mert túlságosan hasonlóak a dalok, kicsit hatásvadászók. Mindkettőt úgy sikerült meghallgatnom, hogy egybe gyúrták őket. Szóval az egész másfél óra lett, mint Taylor Swift Red-jének deluxa változata. Őszinte leszek másfél óra ebből sok. A BTD még élveztem is és felfedeztem a számok báját, de valahogy a Paradise EP-re az egész teljesen unalmas és fárasztó lett. Mondjuk amikor az EP-et külön hallgattam, akkor sem nyerte el a tetszésem, pedig az ezen található dalok simán mehettek volna a nagylemezre. Ahhoz képest, hogy nem szerettem mégis három dalt ráraktam a telefonra. Engem elkapott ez a nő. Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült neki, hisz 7-8 dalát letöltöttem.

Maga a hangzásvilág is érdekes, mert néhol hip hop, rock, pop, szintetizátor, ilyen meg olyan hangszerek fedezhetők fel. Sajátos zenéje van, főleg a mai elektronikus zenei világban, így kitűnik a tömegből. Máshoz ha akarnám se tudnám hasonlítani. Van benne valami különleges, pedig leírtam, hogy milyen igazából az egész. Monoton, bólogatós az egész. Plusz túl eredeti témákhoz sem nyúlt, mondjuk minden popszám vagy szerelemről vagy szakításról szól és tény és való, hogy a legtöbbjük remek nóta. Például Justin Timberlake Mirrorja vagy Pink és Nate Rues duettje a Just Give Me A Reason. Igazából az összes szöveg vagy valakinek a hiányáról vagy a hozzávaló viszonyáról szól, magyarán vagy örül vagy nem, bár szerintem a mosoly szó sem hangzott egyik dalban sem. Lanahoz szentimentális hangulat kell, bár szerintem inkább nőket vagy tinédzser lányokat fognak ezek meg. Még az lep meg igazán, hogy itt Európában vevők rá igazán, ezért helyezte át Londonba a székhelyét. Érdekes, hogy errefelé az ilyen sötét, szomorú számok kellenek. Mondjuk igazi amerikai, erre egy konkrét dalcím utal. Azért az USA-ban is nő utána szép lassan a kereslet, például a BTD aranylemez lett és a legutóbbi dala elég szépen szerepelt.

Az egybeolvadt dalok között nekem mégis akad számtalan kedvencem. A National Anthem tetszik leginkább, mert van benne valamiféle felsőbbség, pedig ez is egy sráchoz szól, tetszik, ahogy monoton hangon el kezdi az elejét, a Video Games is az egyszerű zongorával nagyon bejön, bár nekem az, hogy videojátékról is énekel benne, nekem fura, a Born to Die is tetszetős a vonósokkal, a Ride meg nem is annyira szerelmes szám, az American hazaszeretet, a Cola-t pedig nem tudom mihez kötni. Igazából az egész tracklistát kielemezhetném, mert mindegyikben van valami, ami tetszik.

Összességében: 10/8
A kettő együtt ér ennyit, mert egy idő után unalomba tud az egész a monotonitás miatt fordulni, de manapság az ilyen típusú hangzás és hang szokatlan, úgyhogy rossz szavam sem lehet. Olyan az egész, hogy kell egyfajta hangulat hozzá, mint a Muse-hoz vagy a Coldplay-hez. Énekesnőként megkedveltem, mint sztár számomra elég megkérdőjelezhető.

A halott menyasszony (2005)

A lista egyik darabja, amiről még sohasem halottam, csak Tim Burton-filmográfiájában tűnt fel, aztán megfogott a történet és az a tény, hogy animációs film, mert elég régen láttam. Talán a Merida, a bátor volt az utolsó, amit megnéztem még tavaly nyáron, bár nem volt egy maradandó filmélmény a sablon sztorijával. Tim Burton stílusában van valamilyen fajta szerethetőség és báj, hogy nem tud haragudni rá az ember. Szóval ilyen az egyedi történetű animációs műve. Amúgy ajánlom a Frankenweenie-t is, amiről szerintem nem írok, viszont aranyos és apró tanulságok is vannak benne.

Tartalom: Egy kis faluban, valamikor a 19. század derekán két család a gyermekeik esküvőjére készül. Mindenki boldog, a két házasulandó fiatalt kivéve. Victor és Victoria az esküvő előestéjén találkoznak először. A menyegzőpróbán Victor belezavarodik a házassági eskü szövegébe, az erdőbe megy gyakorolni a szöveget. Végül annyira belejön a szerepébe, hogy egy öreg fa gyökerére húzza a jegygyűrűt. A gyökér azonban nem az, aminek látszik. Victor akaratán kívül eljegyezte magát a Halott Menyasszonnyal, akinek szíve régóta megszűnt dobogni, ám szüntelenül keresi az igaz szerelmet és a társat, aki megosztja vele örök nyugodalmát.

Egyetlen negatívumot tudok megemlíteni a film kapcsán, hogy kiszámítható. Az a baj, hogy amikor a titokzatos fickó megjelent vagy az elején a fiatalok találkozása, én már összeraktam, hogy mi fog történni. Ki kivel hogyan volt kapcsolatban, ez a történet élvezhetőségéből vett el számomra. Sajnos, nem tehetek róla, hogy a 20. és a 40. perc között kitaláltam, hogy mi lesz. Higgyétek el, hogy ez engem is zavart, csakhogy nem tehetem ellene semmit, amit sajnáltam, mert amúgy nem egy szokványos történetet kapunk. Valahogy tökéletesen Burton-mese egyedi sztorival, hisz milyen az, hogy az esküszöveget gyakorlod, aztán huss elvettél véletlenül egy halottat. Az egészből egyfajta szerethetőség sugárzott, persze talán egy-két karakter egysíkú volt, mint a pénzhajhász szülei Victoriának vagy a kapzsi ex. A hibák egy részét, csak a forgatókönyvnek róhatóm fel.

A főszereplőket sikerült árnyalni, amitől az egyszerű lelkületű nézőknek egyszerűen szimpatikussá válnak. Én nagyon megszerettem az ügyetlen, csendes, zárkózott, esetlen Victort, hogy szívesen hozzámentem volna feleségül, mert olyan szerencsétlen volt szegényke, mégis ettől volt valamiféle bája a karakterének, mégis egy kötelességtudó fiatalember. Az ő kényszer menyasszonya, Victoria is abszolút szerethető volt, mert csak szerelemre vágyott és nem az erőszakra. A két főszereplőnek igazából szívből csak a szüleit tudod utálni, hogy tönkreteszik az életüket. A címszereplő a Halott menyasszony sem egy rossz szándékú egyszerűen csak boldog akar lenni, hisz szegényt még életében átverte a szerelem pontosabban egy senkiházi csaló. Igazából a főszereplőket abszolút meg tudod érteni, ezért nőnek úgy az ember szívéhez a drágák.

Nagyon tetszett ez a sötét hangulata az egésznek, plusz ilyen volt az ábrázolásmódja. Pont ez passzolt az egészhez. Hülyén is nézett volna ki, hogy minden sárga, mert az örömöt jelképezné, ez a sötét színvilág meg egyfajta reménytelenségét szimbolizál. Szerintem ilyen lehet Tim Burton fantáziavilága. A zenék is nagyon jók voltak, bár nem tudom, hogy egy animációs filmben miért kell a szereplőknek annyit énekelni.Egy szóval imádtam a látványt és, hogy a szereplők sem a tipikus animációs figurák, mint a Pixar-nál, hanem ilyen furcsa babáknak tűnnek, bár valami olyasmit olvastam, hogy stop motion technikával készült. Szerintem ilyen típusú filmeket nézek majd még.

Összességében: 10/8

Kiszámítható, viszont annyi báj, humor és szerethetőség szorult az egész, hogy igazából nem is tud rá az ember haragudni, mert az egész a szívéhez nő. Ahogy nézem Oscart nem nyert, ami azért szörnyű, mert kevés egyedi történetű animációs film van manapság. Ha a Repcsik nyerik jövőre a díjat, akkor sikítok. Tessék elmerülni Tim Burton képzeletében. Amúgy akarok olyan csontvázakat, amik ebben voltak olyan jól néztek ki.

Képek forrása: port.hu

Rekviem egy álomért (2000)

Tudtommal hozzátartozik az alapvető filmműveltséghez. Szirmai Gergő top 10 meghatározó filmje között volt és egyszerűen megfogott a történet, hogy arról szól, hogy a drogok milyen árat követelnek. Tudtam, hogy nekem ezt látnom kell. A készítője pedig az a Darren Aronofsky, aki a Fekete hattyúért is felelt (Natalie Portman Oscart nyert). Miután láttam ezt, azt tartottam furának, hogy egy szem Oscar-jelölést kapott, amikor a forgatókönyv, a zene, a színészek mind nagyszerűek voltak. Ellen Burstyn sajnos nem kapta meg a rangos díjat. Szóval tudtam, hogy ez a kőkemény dráma az én filmem lesz.

Tartalom: Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát". Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet orvosa írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin.

Az iskola példája annak, hogy hogyan kell a néző állát leejteni. Szégyellem is magam, hogy ez eddig kimaradt az életemből, bár szerintem ehhez kell valamilyen érettség, hogy fel tud dolgozni a látottakat. Itt teljesen jogos szerintem a 18-as karika, mert vannak benne olyan jelenetek, amik a gyenge idegzetűeket padlóra küldik. Szerintem sikerült tökéletesen rátapintaniuk arra, ahogy a drog gyakorlatilag felemészti az embert. Szerintem az a legijesztőbb az egészben, hogy nagyon is reális képet mutat, pedig ennek a megnézése után, inkább el kellene tántorítania a függőket, plusz a film végén nem lesz happy end, hogy mindenki kigyógyul a függésből. Sajnos a való élet nem ilyen, hanem nagyon kegyetlen, ahogy a film is megmutatja, mert finoman az arcodba vágja, hogy a valóság nem tündérmese. Engem sikerült eltántorítani attól, hogy bármilyen tudatmódosító vagy egyéb pirulákkal éljek, mert nem akarom úgy végezni, mint a szereplők. Spoilerezni nem szeretnék, mert ha valakinek hozzám hasonlóan kimaradt ez az életéből eddig, akkor hadd borzadjon el a drog hatásaitól. Az egész szerintem tökéletesen rátapintott a lényegére. Komor, sötét hangulata van az egésznek, pedig az elején megmosolyogtató egyben szánni való az a pillanat, amikor Harry eladja az anyja tévéjét. 

A főszereplők közül én mindegyiket szimpatikusat és szánni valónak tartottam. Valahogy mindegyiküket meg tudtam érteni, hogy ki milyen és hogy a drog hogyan pusztította el őket. Itt arra is kitértek szerintem, hogy miért vált függővé. Amúgy először nem értettem, hogy hogyan jön a képbe Sara, de valahogy a cselekmény haladása közben kezdett minden értelmet nyerni. Sara volt az, aki rászokott az orvos által felírt pirulákra, amitől először happy, aztán különböző látomásai lettek tőle, ami őrültséghez vezetett, én azt gondoltam, hogy őt a vágya, a megfelelési kénszer hajtotta bele az egészbe, mert a tévében akart szerepelni, miközben a piros amúgy szerintem narancssárga ruhát akarta felvenni. A fia, Harry eleve egy drogfüggő, akik az egész film során gyakorlatilag ennek szerzésével foglalkoztak a barátnőjével, Marion-nal, aki elég durván rászokott a cuccra és Tyler, aki szintén függő. Igazából fiatalok, akik próbálnának valamit kezdeni magukkal, mégsem csinálnak semmit. Mindenkinek szomorú sorsa van. A színészi játék meg nagyon jó engem leginkább Ellen Burstyn és Jennifer Connelly nyűgözött le, mert tökéletes drogossá váltak, még Jared Leto is pozitív csalódás volt ahogyan Marlon Wayans is, tökéletesen hitelesek voltak.

A zene is megérdemel néhány szót. Én sokáig nem is tudtam, hogy ez a zene innen van, pedig már sokszor hallottam. Eléggé jellegzetes nagyzenekarral felvett mű, ami tökéletesen passzol az egészhez és ez még a füledben is marad a látottak után is, az egészből reménytelenség, sorstalanság sugárzik. Nekem még egy-két vágás és az operatőri munka is tetszett, főleg, amikor a drog bevételét mutatták meg. Az egésznek a látványvilága inkább ilyen szürkés, télies egész végig, hideg.

Összességében: 10/10

Ami eléri, hogy áradozzak róla, annak természetes ez a pontszám. Szerintem ez tökéletes film és bárcsak több ilyen lenne, amiben lenne tanulság és eltántorítás. Van mélysége, karakterei, jó színészei, viszont az egészre rá kell valahogy hangolódni. Engem lebilincselt, úgyhogy ajánlom.

Felnőtt tinisztárok - Hilary Duff

 

Gondoltam egy új cikksorozattal jelentkezem, amiben egykori tinisztárokat és a most tinisztárságot levető énekeseket/színészeket veszek górcső alá. Az első jelölt Hilary Duff, aki az utóbbi években direkt - vagy indokolatlanul -  kikerült a reflektorfényből, csak annyit hallottunk róla, hogy férjhez ment és gyermeke született. Régen hallatott magáról zenei téren és filmekben sem szerepelt az utóbbi időben. A magánélete révbe érése mellett annyit tudunk, hogy írogat egy fantasztikus történetet, ami még magyarul nem jelent meg. Szóval csendes az egykori Disney-sztár körül a háztáj a fiát leszámítva.

2000-ben beválogatták a Lizzie McGuire című vígjátéksorozatba, ami a Disney csatornán futott, aki látni akarja ajánlom az M2-t, mert ott adják hétköznap és ez volt a kiugró deszkája. Amúgy egy teljesen szerethető műsor hétköznapi sztorikkal és a kamaszkori problémákkal, megkockáztatom, hogy a 21. század Disney-sorozatai közül ez a legszínvonalasabb és a legjobb, amik mostanában futnak azok elbújhatnak mögötte. Szóval itt kezdte el kamatoztatni a színészi képességeit, hát nem egy rossz színésznő, de leginkább a jókislány szerepeket adták neki, amiben nem igazán tudott bizonyítani. Készült egy film is Csáó, Lizzie! címmel, ami szerintem egy vállalható tinivígjáték kiszámítható sztorival, de az egész teljesen szerethető, ahol énekelt is. Bevallom sok filmjét nem láttam talán négyet, de mindegyik általában tinifilm volt, bár ezek közül a Tucatjával olcsóbb kilóg, hisz az családi film, A csillag születik-nek egész jó története van, a Los Angeles-i tündérmese meg az, ami a címe. Szóval egy elfogadható alakítást nyújtó színésznő, aki ezekben a szerepekben igazán a tehetségét nem tudta kibontakoztatni (már ha van). A 2000-es évek elején ő volt az aktuális tinifilmek főszereplője.

Természetesen mivel ő is a Disney-nél dolgozik elég egyértelmű volt, hogy muszáj lemezeket csinálnia. Az első albuma egy karácsonyi lemez volt, utána jöttek a saját művek a Metamorphosis, a Hilary Duff és a Dignity, az első kettő poprock anyag lett, az utolsó dancepop. Nem hallgattam végig ezeket a középszerű anyagokat, mert mindent le lehet vonni a megjelent kislemezekből. Ki kell jelenteni, hogy jobb, ha hagyja a mikrofont Hilary, azért, mert nincs igazán tehetsége az énekléshez. A hangja túl kislányos, erőtlen, altatós, el lehet hallgatni, csak találsz nála jobbakat. Az sem segít, hogy kimondottan unalmas, langyos, felejthető, rádióbarát számokat írtak neki az első két lemezére. Azt csodálom, hogy valaki azokat a korongokat megvette. Ennyi erővel én is énekelhetnék, bár én megkímélek tőle titeket. Ezek ellenére én kedvelem Hilary-t, mert legalább élvezte, amit csinált. Az utána jövő generáció már két tehetséges lányt is fel tud mutatni (Demi Lovato, Miley Cyrus). A Dignity-n viszont már vannak nem rossz számok, plusz több erő is van benne. A With Love egy kiselejtezett Britney Spears számnak tűnik, de ez kimondottan jól áll neki. Érdekes, hogy pont a legjobb lemezéből adták el a legkevesebbet. Szóval egy átlagos hangú énekesnő.

Mielőtt azt hinné valaki, hogy utálom őt, mert az énekesi készségeit lehordtam, elárulom, hogy szeretem őt, de mint színésznő. Fontos még megjegyezni, hogy ő semmilyen szernek nem lett rabja, nem botrányhősnő és okosan nőtt fel. Akkoriban sem volt igazán a magánéletével tele a sajtó, amitől csak szimpatikusabb, hogy nem csináltak hírverést azért, hogy sikeres legyen. Emberileg semmi problémám nincs Hilary-vel, csak inkább színészkedjen, vagy maradjon főállású anya, ha ez esik jól neki, bár jó lenne látni filmekben valami komolyban.

Videoklip: Avril Lavigne - Rock N Roll

Avril Lavigne-t már volt a kedvenc énekesnőm, bár most sem került ki a látókörömből, bár találtam számomra nála jobbakat, viszont még mindig figyelem a pályafutását és kíváncsian várom az új lemezét, amit frappánsan magáról nevezett el. Az első dalról már írtam korábban, amiben arra panaszkodtam, hogy maga a pörgés hiányzik belőle és harmatgyenge. Nos, az új dallal a Rock N Roll-al levett a lábamról, pedig erősen popos szerzemény beszélünk. Kicsit mintha a Green Day előtt szeretne tisztelegni, nekem a szövegből ez esett le. Amúgy nem egy fantasztikus dal, szerintem nem lesz belőle sláger, pedig megérdemelné, bár így is szerintem képet ad az ötödik lemezről. Szerintem némi indierock-hatás is felfedezhető a két megjelent single-ből. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a Here's to Never Growing Up, mert ebbe inkább van pörgés, erő és jobb szöveg, ami a lázadásról szól, meg, hogy maradj önmagad, ilyen üzenetekre meg mindig szükség van. Kíváncsi vagyok, hogy milyen klip készült hozzá. Miért nem lesz sikeres szerintem? Mert a HTNGU se lett az, pedig a hangzást ítélve direkt erre lennének ítélve. A jó hír annyi, hogy legalábbis Avril szerint végre úgy csinálhatta meg a lemezt, ahogy ő szerette volna, de borító rémes.

A mai nap folyamán, pedig a hozzákészült videoklip is megjelent. Amikor megnéztem, hogy ez szokatlan és eredeti. Biztos vagyok benne, hogy sokan jönnek majd azzal, hogy Avril koppintja Lady Gaga-t, pedig ez baromság. Az új videónak annyi a története, hogy Avril és a társa egy disztróban ülnek, ahol az énekesnő kiszúrt egy körözött bűnözőt, aki elmenekült, ők utána mennek, de ütköznek és meghal a kutya, aki vezetett, majd a temetésébe kapcsolódunk be, ahol Avril szerzett egy gitárt, amivel végül legyőzte a gonoszt. Közben bejátszanak ilyen képregényes megoldások, ami valószínű spórolásból eredt, plusz a kutya a kocsiban tényleg mű és látszik, viszont az egész tök jópofa. Én simán megszavazom a nyár legjobb videójának és a nyár dalának.

A lemez szerintem megint nem fog robbantani, amit az első kislemez eredményeiből szűrtem le. Valahogy már nincs igazán kereslet iránta, hiába a 40 millió lájk Facebook-on és a 12 millió Twitter-követő, ezek már nagyon semmit se jelentenek.

Dalok: A pophercegnők visszatáncolása

2013 az az év, amikor Katy Perry és Lady Gaga visszatér a popzenébe. Hiába utálja valaki valamelyiküket, el kell ismernie, hogy a mai popzene két meghatározó énekesnőjéről beszélünk. Személy szerint én mindkettőjük munkásságát kíváncsian figyelem, bár egyikőjüknek sem vagyok rajongója, viszont vannak számaik, amiket bírok. Amúgy azt vallom, hogy Katy-t én jobban kedvelem, mégis több Gaga szám csücsül a telefonomon, pedig a poprock zene közelebb áll hozzám, viszont Gaga-nak hozzám közelebb álló témákat dolgoz fel. Előbb a cica dobta piacra az új slágerét, utána szörnymami. Állítólag az Applause azért debütált nem sokkal a Roar után, mert üzleti stratégia volt. Magyarán összeakarták ereszteni a két énekesnőt.

Nézzük az augusztus 12-én megjelent felvételt, amit előre leszögezek, hogy nekem sokkal jobban tetszik, mint az Applause, mert igazi hangszerek vannak benne és süt belőle az önbizalom, nem, mintha a másikból nem. Mondjuk első hallgatásra én csalódott voltam, mert arról volt szó, hogy sötétebb, rockosabb lett a hangzás és nem működik közre Dr. Luke, ebből egyik sem igaz. Szerintem nem lóg ki a Roar a Katy Perry-diszkográfiából, ami bármelyik lemezén rajta lehetett volna, hisz egy egyszerű poprock dalocskát kapunk. Maximum a szöveg lehet komolyabb, amiből az önbizalom sugárzik, gondolom az exférjének szól. Mégis sugárzik belőle valami fajta szerethetőség, plusz az állatos hasonlatok nálam betaláltak. Kicsit olyan, mintha Katy a One Of The Boys-hangzás világához. Bevallom, hogy nekem az a lemeze közelebb áll hozzám, de a Teenage Dream sem rossz.

Lady Gaga sem volt rest, hisz az ő száma is hamar kiszivárgott az Applause, ami szintén tökéletesen illik korábbi munkái közé pontosabban a Born This Way-re. Számomra ez egy felejthető alkotás, pedig már a dalt és a lemezt, az Artpopot is beharangozták popújító hatással. Gondolom ezekből nem lesz semmi, mint a BTW-nél, ott is ment a szöveg, hogy ez az évszázad albuma, jó lemez, de számomra az utolsó harmada unalmas volt és nem volt rajta katarzis. Úgy tűnik, hogy Gaga túlságosan túlértékeli a munkáit. Nekem a dalból az jött le, hogy élvezi a sikert, más nem plusz némi ego. Mondjuk tényleg jó zenész. A zene tipikus elektronikus katyvasz, amiben csak a taps tetszett. Semmi extra sincs benne.

Szóval nekem Katy dala tetszik, Gaga-é viszont nem, mert nekem hiányzik belőle valami. Amúgy ezek korántsem eget rengető visszatérések, mint ahogy beharangozták őket, mert tipikus popszámok. Inkább a Prismet várom, mint az Artpopot. Majd meglátjuk ki tud nálam nagyobbat dobbantani.

A kedvenc videoklipjeim - Top 13

Gotye ft. Kimbra - Somebody I Used To Know  

Akkor el is érkeztünk az idézőjelesen utolsó kedvenc videoklipemhez, ami Gotya és Kimbra közös munkája és egyetlen sikerük. A dal maga nem tetszik, érdekes, de számomra nincs igazán olyan benne, ami megfogna, ellenben a videoklip az szerintem zseniálisan kreatív. Még nem láttam olyan videoklipet, ahol festékkel fejezték ki igazából a dalt, hisz ebben látjuk, ahogy a két énekes hogyan miként viszonyul egymáshoz. Ez eleve egy szakítós szám és a végén, ahogy eltűnik a festék Kimbra-ról az elválás szimbolizálja szerintem. Furcsálltam is egy-két éve, hogy a videoklip az MTV VMA-en egyetlen díjat sem vitt haza, hiszen legalább a vágást díjazhatták volna.

Kertész Imre: Sorstalanság - unalom tábora

Kertész Imre, az egyetlen magyar író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott a önéletrajzi ihletésű, holokausztról és önkényuralomról szóló művei után. Érdekesség, hogy itthon csak a kitüntetés után vált értékessé. Gondoltam, elolvasom a külföldön is ismert regényét, a Sorstalanságot. Amúgy az SzJG-ben is említették, ezért olvastam el, plusz úgy is el kell majd. Nos, ha szeretted vagy sokra becsülöd az írót, azt ajánlom most állj meg az olvasásban, mert nekem ez nem tetszett. Igazából szeretném magam megkímélni az okoskodó és az ízlésem földbe tiprásáról szóló kommentektől, de nem akarom véka alá rejteni a véleményemet.

Tartalom:

A Sorstalanság a legmegrázóbb magyar holocaust-regény. Kertész Imre a valóságra eszmélés stációit rajzolta meg első jelentős művében. Hőse egy pesti zsidófiú, akinek először apját viszik el munkaszolgálatra, majd ő maga is táborba kerül. Olyan világnak leszünk tanúi, amelynek poklában nemcsak a való életről s a történelemről való tudás, hanem még a mindennapi tájékozódó készség is csődöt mond. A totalitárius állam lidércnyomásos, abszurd világa ez. Aki elszenvedőjévé kénytelen válni, annak nincsen többé egyéni sorsa. Ez a sorsvesztés is hozzátartozik a nácizmus sátáni valóságához. A Sorstalanság a legjobb magyar elbeszélői hagyományok fontos fejezete: műremek. Az előadásmód hűvössége, részletező pontossága, a patetizmust a tragédiából kiszűrő irónia filozófiai mélységet ad a műnek, és utánozhatatlan stílust eredményez.
Kertész Imre ezzel a művével, mely első ízben – nem kevés viszontagság után – 1975-ben jelent meg, azonnal a kortárs irodalom élvonalába került. Később pedig, a regény német, spanyol, francia, holland, svéd, héber, olasz és angol fordítása nyomán bebizonyosodott, hogy a Sorstalanság nemcsak hozzánk szól, hanem minden kultúrnéphez, amely tudja, jelenével csak akkor lehet tisztában, ha múltjával számot vetett.
A regényt Mészáros Máté felolvasásában hallhatjuk.

A Sorstalanság halálra untatott, így értelmet nyert a cím számomra. Ritkán szoktam könyvekkel küszködni, de ezzel megszenvedtem, pedig a témának a borzalmainak le kellett volna tepernie, egyszerűen nem sikerült. Szerintem a tálalás, a stílus unalmas volt. Nem tudom, hogy milyenek az író korábbi munkái, bár ezután is benevezek még egyre, hát tud jobbat. Lehet, hogy éretlen vagyok ehhez, bár ezt én kétlem, amikor az ilyesmi érdekel. A regényt értettem, szerintem még követhetetlennek sem volt követhetetlen, mert értettem, hogy miután mi jön, bár sok minden nem történt, de az egész nyögvenyelős volt, pedig abszolút érthetően van megírva. Emiatt nem sikerült igazán a szörnyűségeknek is átjönni. Értettem, hogy milyen változás megy végben a hősben, hogy miket kell átélnie, viszont nem taglózott le, így nem tudtam azt mondani, hogy micsoda szörnyeteg az emberi faj. Persze, szimpatikus magában a főszereplő, de ha a körítés ennyire ízetlen, akkor oda a finom hús íze.

Szerintem valamennyire jól leírta, hogy mit élt át, csak nem éreztem különösebben semmit, amikor azokat a sorokat olvastam. Egyedül talán a főhős jellemfejlődése tetszett, ahogy egy életteli fiatalból egy kialudt öreggé válik. A felnőtté válás útja jól meg van csinálva. Gyakorlatilag belefásult abba az egy évbe. Azért tényleg brutális, hogy az embert egy koncentrációs tábor mennyire fel tudja emészteni. Még sajnálni is tudtam, hogy mennyi mindent elvesztett. Mondjuk engem érdekelne, hogy ezután hogy tud valaki új életet kezdeni. Nem hittem volna, hogy ez a könyv nekem ekkora csalódást okoz.

Összességében: 10/6

Régen írtam ennyire rövid kritikát, de a gond az, hogy még a könyvből is ennyi maradt meg, egyszerűen ennyit tudok kiemelni. Biztosan valakinek tetszik, nekem abszolút csalódás. Igazából az egésszel az volt a baj, hogy untam utána elővettem egy Stephen King-könyvet, ami nagy megkönnyebbülés volt..

Mi van a Disney csatornával?

Ez a kérdés már ezer éve megfogalmazódott bennem, csak sokáig nem szántam rá magam, hogy cikket írjak róla, pontosabban a kedvem nem volt meg hozzá, hisz ezen a csatornán nőttem fel és mai napig szoktam nézni (nem röhög). El tudnak ezek a pocsék műsorok szórakoztatni, de inkább Nickelodeon, ott valahogy nem tűnnek prűdnek, mint a Disney-nél. Mi van a Disney-vel? Hogy az utóbbi években egyre pocsékabb műsorokat szállít a csatorna, amiknek sok köze nincs a realitáshoz, engem kimondottan idegesít, hogy a legtöbbnek az üzenete, hogy légy énekes, hogy híres legyél és még az irritáló karakterekről nem is írtam. Valahogy a minőség eltűnt, pedig ha akar tud a csatorna szerethető "komédiákat" csinálni. Nem tudom, hogy hova a fenébe tűntek a műröhögés nélküli műsorok. Például a Lizzie Mc Guire, amiből csak pár részt láttam, de messze jobbnak tűnt, mint a most menők, hisz kamaszgondokkal foglalkozott, ráadásul a főszereplővel is könnyen azonosultál, hisz egy átlagos lány volt és meg tud nevettetni műröhögés nélkül. Amúgy is a alánevetés azt sugallja, hogy elhangzott egy poén nevess. Vegyük górcső alá a mai silány kínálatot!

Az ANT Farm magyarul Zsenipalánták, ezt utálom talán a legjobban, ennek a legfőbb oka az idegesítő szereplők a ripacsul eljátszó színészekkel. China még elmegy, hisz jó hangja van, amit érdemes hallgatni, de hogy a zenével mindent rendbe hozok módi egy idő után unalmassá válik, Oliv talán a legelviselhetetlenebb, hogy azt hiszi magáról vicces, remekül táncol, tökéletes külseje van, már százszor szívem szerint felkentem volna a falra, és az, hogy tudálékos kisebbségi komplexust és növekvő agressziót eredményez, el nem tudom mondani, hogy mennyire utálom, Flatcher, a művészzseni, aki túlzottan gyerekes és reménytelenül szerelmes China-ba, egy szóval hülye, Lexy, túl szépnek hívő pompomlány sablon, a szempilla rebegtetés megy, Cameron meg olyan semmilyen, hogy ostoba és a nézőknek, így akarják beadni há milyen vicces. A másik ami zavart a szereplőkben, hogy mindegyik azt hiszi magáról, hogy jóképű és gyönyörű, magyarán egoisták. A mellékszereplők Prézli olyan erőltetetten buta, hogy ilyen a valóságban nincs, Becky egy random farkas, akinek fogalmam sincs mi a szerepe, Angus, a hacker Flatcher 2.0, szerintük az vicces, hogy mindig zabál. Egyedül az igazgatónő figurája vicces, bár a korára vonatkozó viccet annyiszor sütötték el, hogy már lapos. Az egész Hannah Montana-pótlék elég, ha a szereplőket végignézzük, csak itt nincs Robby Ray és Rico, bár van egy-két jobb pillanata a barátság fontosságáról. Összességében China dalai szoktak jók lenni meg az igazgatónő jelenléte okoz kellemesebb perceket. Amúgy egy pocsék vígjátéksorozat.

Austin és Ally nem rég kezdték el vetíteni magyarul, így kíváncsiságból belenéztem meg ha unatkozom szódával elmegy, de ez is a tipikus popsztárrá válásról szól. Nálam itt is a karaktereken bukik el az egész. Ally, annyira semmilyen és szürke, értem, hogy érzékeny, művészlány (nem ismerős?), semmi érdekes nincs benne, Austin meg a vagány, bulizós srác, azt elismerem a párosuk elég jól működik, egyelőre csak barátok, úgy is összejönnek, ők tűrhetők, viszont a legjobb barátaik vacakok van Trish, akiben az a vicces, hogy minden munkahelyéről kirúgják, bár akad jó pillanata, Austin legjobb barátja meg annyira ostoba, hogy megfojtanám, még visszatérő geg, hogy egy kissrác mindent félreért és mondja: ne már, hát rohadtul vicces. Áh, kicsit sem vagyok szarkasztikus. Mégis egész nézhető meg a zenék sem rosszak, tipikus Disney-pop, ez nem rockzene.

Az eb és a web a tűrhető kategóriába tartozik bele. Mondjuk ez végre családi vígjáték, csakhogy nagyon gyenge, bár van ebben is tanulság az vérszegény poénok között. A szereplők abszolút felejtősek, egyikük nevét sem tudom.

 A Shake It Up!-ot szerencsére három évad után véget ért is a táncos sorozat, amikben gyakorlatilag az összes szereplő idegesítő volt. Legjobban az ostoba Cece-t nem bírtam, tegyük hozzá, hogy szerintem Bella Thorne tehetségtelen színésznő, mert túljátssza, a két srác pedig próbálkozik a vagánysággal, de nem megy, Rockie elfogadható, de neki is vannak olyan megmozdulásai, hogy szívem szerint megfojtanám, egyedül Cece öccsét bírom, mert ő tényleg vagány és tök jól oltogatja a srácokat. A táncok jók, csak van mellette az ostoba történet. Egyedül az menti meg, hogy akad egy-két tanulságos pillanata.

Az újak közül egyedül a Jessie és a Sok sikert, Charlie! jók, ezekben is akadnak rossz pillanatok, viszont ezekbe sikerült valami szerethetőséget varázsolni, mert nem a sztárságról szólnak. A Good Luck, Charlie! a legjobb sorozatuk. Ha belegondolok a Hannah Montana is volt pár bosszantó szereplő, maga Miley Cyrus-t tudnám utólag felpofozni, szerintem Robby Ray volt a legeslegnagyobb arc és az ő poénjai voltak a legjobbak, a Sonny With A Chance megint bugyuta figurákkal volt tele, viszont Sterling Knight és Demi között jól működött a kémia, egyedül a Wizards of Wawerly Place jó szerintem, ott csak a jelmezek voltak katasztrofálisak. Lehet, hogy az a probléma, hogy én nőttem ki ezekből, de egyre vacakabb sorozatokat csinálnak akkor is. 

Spring Breakers - Csajok szabadon (2013) avagy a ribik élete

A filmet egyedül a két ex Disney-hercegnő miatt néztem meg, mert azt hirdették benne, hogy ezek mennyivel másabb szerepek, és így komolyan lehet őket venni. A kritikusok is le voltak Harmony Korine zsenialitásától, hogy sikerült egy kultikus alkotást csinálnia. Én hallgattam múltkor Filmbarátokat, ahol FeddyD beszélt erről negatívan, aztán egy Twitter-barátnőm is megnézte,ő pedig egy tweetjében hordta le az egészet, ezek után hogy a közönség reakciója többnyire negatív el kezdett érdekelni, hogy milyen lett ez az egész förmedvény. Kitaláltátok, hogy én is inkább a leszólok táborát erősítem, ezért fogok spoilerezni, mert csak a részletekbe való kötekedéssel lehet megmutatni, hogy mik voltak ezzel a problémáim.

Tartalom:

Négy szexi főiskolás lány (Selena Gomez, Vanessa Hudgens, Rachel Korine, Ashley Benson) kitalálja, a tavaszi szünidőt Floridában tölti, és a kiruccanás finanszírozásának legtökéletesebb módja, ha kirabolnak egy gyorséttermet. Az akciót véghez is viszik, ám ez csak a kezdet. Egy vadabb buli után a törvény végül utoléri őket, börtönbe kerülnek.
A másnapos csajok bikiniben kerülnek a bíró elé, ám váratlanul lerakja értük az óvadékot Alien (James Franco), a hírhedt helyi gengszter, aki szárnyai alá veszi a négy lányt, és bevezeti őket a történelem legvadabb tavaszi szüneti bulijába. A kívül durva, ám belül érzékeny Alien elnyeri a csajszik szívét, és egy új világot tár fel előttük, ám ahogy az lenni szokott, semmi sincs ingyen.

Hirtelen azt sem tudom, hogy hol kezdjem el. Engem kimondottan idegesített, amilyen mentalitást ez a film képvisel, mert az a sztori tanulsága, hogy szórakozz bármi áron és megúszod következmények nélkül, így válsz felnőtté. Értsd ezek kirabolnak egy boltot, csak azért, hogy elmehessenek bulizni meg szexelni meg lerészegedni, így ütközünk a másik gondba a karakterekbe. Mondjuk egyszer letartóztatták őket, bár nem derült ki miért, de gondolom a rablás miatt, utána a maradék három miután Selena lelépett folytatja egy gengszterrel ezt, aki érthetetlen okokból kihozta ezeket a libákat a sittről. Teljesen értelmetlen az egész történet, mert nem tudja az ember hogy mi miért jön, jó az életben sem, de amiket ezek művelnek. Ebben a forgatókönyvben óriási marhaságok vannak, főleg a pocsék dialógusok zavartak, amibe igyekeztek káromkodásokat beleerőszakolni. Attól kaptam agybajt, amikor ezt a tavaszi szünetet éltették és egy monoton hang állandóan mondogatta.Undorító az, amit az egész reklámoz. Az sem tiszta, hogy ide miért kellett behozni az Al-t vagyis a gengszter-vonalat, hogy pasikat vonzanak.

A másik gond szerintem a karakterek voltak, mert amit műveltek, hát mindegyiknek a halálát kívántam vagy, hogy a börtönbe rohadjanak meg. Az alapvető probléma, hogy egyikkel sem tudsz szimpatizálni, mert mindegyik hatalmas szajha, akiknek az esze a drogok, a buli, a szex körül járt. Sok személyiséget nem adtak nekik. Például Rachel Korine karaktere sok mindent nem csinált, aztán sajnálnom kellett volna, hogy hazamegy, amikor sok személyisége nem volt. Egyedül Faith-nek volt valami értékrendje, ami a keresztényneveltetés miatt volt, így az ő halálát nem kívántam, bár elásta magát előttem, amikor láttam, hogy a barátai a rablást játszották el, hogy szégyellte őket, erre mindegy tovább szórakozott velük, ez egy síkhülye szereplő. Főszerepben még itt volt James Franco, akiről eddig még sohasem hallottam, bár ő meglepően jól játszott, de úgy kívántam, hogy a fekete gengszter kínoztassa meg. Ashley Benson és Vanessa Hudgens karakterén dobtam el leginkább az agyam, főleg, hogy a végén a feketét kinyírták meg szörnyű volt az a rózsaszín maszk. Itt amúgy jön egy logikai baki, hogy két fegyverrel simán lövöldöző kiscsajt profi testőrök miért nem tudnak leszedni? Mondjuk azt sem értettem, hogy az ő rosszfiújukat miért ölték meg, így váltak szabaddá? Nekem kell megmagyaráznom, hogy miért így, meg úgy reagáltak ezek a szerencsétlenek. Ezeket a szerepeket még én is eljátszottam volna, mert sok színészi játékot nem kellett mutatni.

Állítólag ezzel be akarták mutatni, hogy milyen felelőtlenek a huszonévesek, ez magában nem lenne rossz, viszont ebből az jön le, hogy mindent következmények nélkül meg lehet úszni. Oké, az egyik lányt meglőtték, amiből már látszott, hogy ez nem jó, viszont ezt nem egy egyszerű autós jelenetnél kellett volna, hanem mondjuk rablásközbe, aztán úgy még a bandavonal működne. Szerintem a bulizás, a drogozás, amik ebből adódnak, arra kellett volna ráfeküdni, például valaki túladagolja magát vagy valamelyikük teherbe esik. Annyi lehetőség van, de ki kell találni egy szürreális vonalat.

Amúgy mintha a film első felét a Skins ihlette volna, hát drog, buli, szex, persze itt nem fontos a barátság, ez jött le nekem az első snittekről a sok női mell között. Plusz vontatott is lett a film és unalmas, mert felidegesíted magad már az első tíz perc után, aztán azzal foglalkozol, hogy mikor lesz vége, mikor nyírják ki a ribiket és, hogy melyik női mell igazi. Engem személy szerint zavart a túlzott pucérkodás, maximum a férfiak felizgatására jó. Azon is felhúztam magam, hogy megtalálták Britney Spears egyetlen őszinte dalát, bár az egész jó jelenet volt. A zene passzolt ehhez, bár én továbbra sem szeretem ezeket a klubzenéket.

Összességében: 10/2

Ez egy mocskosan rossz film tele értelmetlen megoldásokkal, irritáló karakterekkel, egy jó színészi alakítással, pocsék üzenettel, dubsteppel és egy kis nyúlással. Hú, de utálom ezt, főleg amiatt amit közvetített az embereknek. Ez egy undorító alkotás egy embertől, aki szerint ilyenek a mai huszonévesek és ilyen a valóság. Maximum férfiaknak ajánlom, mert számukra vannak kedvező snittek.

Videoklip: One Direction - Best Song Ever

A One Direction még nem sokszor került szóba az oldalon, hát nem tartozom a rajongóik közé, ezek ellenére bírom a fiúkat, mert lazák és szórakoztatóak. Néhány hete jelent meg a legutóbbi klipjük Best Song Ever. Hozzáteszem, hogy ez a legnagyképűbb dalcím, mert messze nem ez minden idők legjobb dala, még a fiúk repertoárjában is vannak jobb számok. Engem egy másik dalra kísértetiesen emlékeztet, bár fogalmam sincs, hogy mire, de legalább a szöveg a tipikus fiatal vagyok, bulizunk életérzést foglalja magába, ami egyszerűen mosolyt akar varázsolnia rajongó tizenévesek arcára. Oké, ez egy tipikus rádióbarát, fülbemászó popdal. Rájöttem, hogy ezek a srácok csak szórakoztatni akarnak (meg megszedik magukat az elvakult fanokon). Tudják,hogy mi áll jól nekik, mert lazák és egyáltalán nem nagyképűek a szövegeik, hogy most a valóságban is ilyenek-e fogalmam sincs. Így is kíváncsi vagyok a harmadik lemezükre, ami szerintem olyan lesz, mint a többi, szerintem egy év alatt gyökeres változás nem történhetett a zenéjükben. Amúgy pozitívum, hogy többször szólalt meg a gitár, bár így is szintetizátor uralom van.

A videoklip tökéletesen beleillik a videógráfiájukba, hisz minőségét és típusát tekintve teljesen ugyanolyan, mint a többi. Persze, ez a kijelentés teljesen nem igaz, hisz a klip közepéig bebizonyítják nekünk, hogy ők önmaguk akarnak lenni és nem akarják, hogy megváltoztassák őket. Amit mindenek előtt le kell szögeznem, hogy a sminkmesterek kitűnő munkát végeztek a fiúk jelmezével. Üzenem a Disney sminkeseinek, hogy jöhetnek tőlük tanulni. Szóval a jelmez ötletes és a kisfilm beszédes része is vicces lett, hogy a marketing érdekébe mennyi baromságot akartak rájuk aggatni. Ennek a videónak az a lényege, mint az előző kisfilmjeiknek, hogy humoros, hogy jókat kacagjon rajta a néző. Mondjuk megbújik benne a promóció, hiszen a srácok csináltak egy koncertfilmet This Is Us címmel, úgyhogy megy a végén az önreklám, ami az elején zavart, mégis beleillik az egészbe, mert bebizonyítják, hogy ezek ők. Egyedüli kifogásolnivaló a sablonos a munkahelyen mindenki táncra perdül jelenet, amit már elég sokszor elsütöttek mások. Ezek ellenére, hogyha mosolyogni akartok, akkor nézzétek meg.