Rekviem egy álomért (2000)

Tudtommal hozzátartozik az alapvető filmműveltséghez. Szirmai Gergő top 10 meghatározó filmje között volt és egyszerűen megfogott a történet, hogy arról szól, hogy a drogok milyen árat követelnek. Tudtam, hogy nekem ezt látnom kell. A készítője pedig az a Darren Aronofsky, aki a Fekete hattyúért is felelt (Natalie Portman Oscart nyert). Miután láttam ezt, azt tartottam furának, hogy egy szem Oscar-jelölést kapott, amikor a forgatókönyv, a zene, a színészek mind nagyszerűek voltak. Ellen Burstyn sajnos nem kapta meg a rangos díjat. Szóval tudtam, hogy ez a kőkemény dráma az én filmem lesz.

Tartalom: Harry Goldfarb egyetlen pénzszerzési lehetősége, hogy rendszeresen eladja anyja tévéjét, akinek a TV nézés élete egyetlen értelme és legfőbb szórakozása. A pénz heroinra kell, a TV pedig azért jó üzlet, mert Harry anyja úgyis mindig visszavásárolja. Harry édesanyja, Sara egy más világról álmodik. Mindent megtesz azért, hogy bekerülhessen kedvenc TV show-jába. Úgy érzi, ezt egyetlen úton érheti el, ha lefogy, és így fel tudja venni a "piros ruhát". Az egyetlen ruhát, amelyben megjelenhet a TV képernyőjén. Fanatikus fogyókúrába kezd, egy gyógyszer segítségével, melyet orvosa írt fel neki. A gyógyszer kezdetben fantasztikus hatással van Sara-ra. Fogyni kezd, feltöltődik, teli lesz energiával és most már egészen bizonyos abban, hogy bekerül a TV show-ba. Aztán elkezdődnek a hallucinációk... Az orvos által felírt gyógyszer gyakorlatilag ugyanolyan kemény drog, mint a heroin.

Az iskola példája annak, hogy hogyan kell a néző állát leejteni. Szégyellem is magam, hogy ez eddig kimaradt az életemből, bár szerintem ehhez kell valamilyen érettség, hogy fel tud dolgozni a látottakat. Itt teljesen jogos szerintem a 18-as karika, mert vannak benne olyan jelenetek, amik a gyenge idegzetűeket padlóra küldik. Szerintem sikerült tökéletesen rátapintaniuk arra, ahogy a drog gyakorlatilag felemészti az embert. Szerintem az a legijesztőbb az egészben, hogy nagyon is reális képet mutat, pedig ennek a megnézése után, inkább el kellene tántorítania a függőket, plusz a film végén nem lesz happy end, hogy mindenki kigyógyul a függésből. Sajnos a való élet nem ilyen, hanem nagyon kegyetlen, ahogy a film is megmutatja, mert finoman az arcodba vágja, hogy a valóság nem tündérmese. Engem sikerült eltántorítani attól, hogy bármilyen tudatmódosító vagy egyéb pirulákkal éljek, mert nem akarom úgy végezni, mint a szereplők. Spoilerezni nem szeretnék, mert ha valakinek hozzám hasonlóan kimaradt ez az életéből eddig, akkor hadd borzadjon el a drog hatásaitól. Az egész szerintem tökéletesen rátapintott a lényegére. Komor, sötét hangulata van az egésznek, pedig az elején megmosolyogtató egyben szánni való az a pillanat, amikor Harry eladja az anyja tévéjét. 

A főszereplők közül én mindegyiket szimpatikusat és szánni valónak tartottam. Valahogy mindegyiküket meg tudtam érteni, hogy ki milyen és hogy a drog hogyan pusztította el őket. Itt arra is kitértek szerintem, hogy miért vált függővé. Amúgy először nem értettem, hogy hogyan jön a képbe Sara, de valahogy a cselekmény haladása közben kezdett minden értelmet nyerni. Sara volt az, aki rászokott az orvos által felírt pirulákra, amitől először happy, aztán különböző látomásai lettek tőle, ami őrültséghez vezetett, én azt gondoltam, hogy őt a vágya, a megfelelési kénszer hajtotta bele az egészbe, mert a tévében akart szerepelni, miközben a piros amúgy szerintem narancssárga ruhát akarta felvenni. A fia, Harry eleve egy drogfüggő, akik az egész film során gyakorlatilag ennek szerzésével foglalkoztak a barátnőjével, Marion-nal, aki elég durván rászokott a cuccra és Tyler, aki szintén függő. Igazából fiatalok, akik próbálnának valamit kezdeni magukkal, mégsem csinálnak semmit. Mindenkinek szomorú sorsa van. A színészi játék meg nagyon jó engem leginkább Ellen Burstyn és Jennifer Connelly nyűgözött le, mert tökéletes drogossá váltak, még Jared Leto is pozitív csalódás volt ahogyan Marlon Wayans is, tökéletesen hitelesek voltak.

A zene is megérdemel néhány szót. Én sokáig nem is tudtam, hogy ez a zene innen van, pedig már sokszor hallottam. Eléggé jellegzetes nagyzenekarral felvett mű, ami tökéletesen passzol az egészhez és ez még a füledben is marad a látottak után is, az egészből reménytelenség, sorstalanság sugárzik. Nekem még egy-két vágás és az operatőri munka is tetszett, főleg, amikor a drog bevételét mutatták meg. Az egésznek a látványvilága inkább ilyen szürkés, télies egész végig, hideg.

Összességében: 10/10

Ami eléri, hogy áradozzak róla, annak természetes ez a pontszám. Szerintem ez tökéletes film és bárcsak több ilyen lenne, amiben lenne tanulság és eltántorítás. Van mélysége, karakterei, jó színészei, viszont az egészre rá kell valahogy hangolódni. Engem lebilincselt, úgyhogy ajánlom.