Stephen King-től ez a negyedik könyv, amit elolvastam tesóm barátnőjének ajánlására. Egyszerűen ez a fickó engem meg tud fogni a lélekábrázolásával, a borzalmaival, bele tud látni a vesémbe, ez igen bizarr. Jó, hogy kamasz éveim vége felé elkezdtem barátkozni vele, hisz nagyszerű író és még olvasok tőle valamit, amint befejeztem a Sorstalanságot, amit kimondottan unok, de kevés van belőle hátra. Szóval kezembe vettem A remény rabjait, ami mint kiderült több kisregényből áll, amik között vannak megdöbbentőek, borzalmasak és elgondolkodtatóak, egyikből még pszichológiai dogát is lehetne szerintem írni.
Tartalom: Mit tehet a fogoly, ha életfogytiglanra ítélik? Ha
senki nem hiszi el, hogy ártatlan? Miben bízzon? A kegyelemben? A
szökésben? Megannyi kérdés, amelyre King letehetetlen könyvének végén,
de csakis a legvégén kapjuk meg a feleletet.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.
Rabokról szól a második kisregény is – sorsának foglya a náci háborús bűnös, meg az újságkihordó gyerek, aki valahogy kiszagol valamit…
Az Állj ki mellettem!-ben sem marad az olvasó borzalmak nélkül – élő gyerekek nyomoznak eltűnt társuk után…
A légzőgyakorlat klasszikus krimi: karácsony előestéjén öregurak hátborzongató történetekkel szórakoztatják egymást.
A kisregények javát a moziból ismerheti az olvasó.
Nekem a tartalom elolvasása után esett le, hogy itt nem egy egész regényt fogok kapni, hanem kisregényeket. Valahogy furcsállottam. Mindegy, mert ezeket a történeteket érdemes kivesézni. Az első történet nekem a kedvencem a négy közül, mert nem egy horrorművet kapunk, inkább sokkal drámaibb az egész. Kicsit talán A halálsoron-hoz tudnám hasonlítani, mert itt is inkább a lélekábrázolás és a megfigyelések kapnak főszerepet. Van egy magának való rab, akit felesége és annak szeretőjének megölése miatt ítéltek el, ő vele barátkozik össze a mesélő. Elég fordulatos és kiszámíthatatlan a történet, így az ember csak néz a végkifejleten. Megkockáztatom, hogy King egyik legjobb műve.
Szerintem a második történet a legfurcsább, ebből lehetne pszichológiai elemzést írni, hogy az újságkihordó srácnak és a volt náci katonatisztnek hogyan fonódik össze a sorsa, és hogyan válik a fiú is olyanná, mint az öregember. Ebben a történetben számomra senki sem vált szimpatikussá, hisz a két főszereplő mindegyik szörnyeteg, főleg, akkor tudatosult ez bennem, amikor hasonló hobbival kezdenek foglalkozni, egyedül egy zsidó férfit kedveltem meg, aki a végén azért kiszámíthatóvá tette azt, hogy a háborús bűnössel mi fog történni. Talán ez az egyetlen felróható hiba az én szememben. Egyetlen szavam rá, hogy bizarr az egész.
A harmadikban már horror elemek felfedezhetők, de itt is fontos szerepet kap a lélek. Négy kis srác felkerekedik, hogy megkeressen egy hullát, ami talán életük egyik legrosszabb döntése volt. Szemtanúi leszünk, hogy ezalatt miket élnek át hőseink a koravén mesélővel együtt. Ez meg tudott ijeszteni és valahogy az egész történetből sütött a feszültség, ami igazából mindegyik történetben megvolt.
A negyedik lett horrorszerű és bizarr. Itt jöttem rá, hogy King nagyon élénk a fantáziája, mert ezalatt tényleg féltem és faltam tovább az oldalakat. Amik történtek benne, hát azok az én fejemben is élnek tovább. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen dolgok hogy a fenébe jutnak eszébe.
Összességében: 10/9
Jó kisregényekkel teli könyv, amiken fent akadt vagyis inkább tágra nyílt a szemem ahogyan a sorokat olvastam. Fogalmam sincs, hogy hogy a fenébe tud ez engem lenyűgözni. Tényleg több Stephen King-könyvet el fogok olvasni, pedig a kötelezőkre is kéne idő.
Szerintem a második történet a legfurcsább, ebből lehetne pszichológiai elemzést írni, hogy az újságkihordó srácnak és a volt náci katonatisztnek hogyan fonódik össze a sorsa, és hogyan válik a fiú is olyanná, mint az öregember. Ebben a történetben számomra senki sem vált szimpatikussá, hisz a két főszereplő mindegyik szörnyeteg, főleg, akkor tudatosult ez bennem, amikor hasonló hobbival kezdenek foglalkozni, egyedül egy zsidó férfit kedveltem meg, aki a végén azért kiszámíthatóvá tette azt, hogy a háborús bűnössel mi fog történni. Talán ez az egyetlen felróható hiba az én szememben. Egyetlen szavam rá, hogy bizarr az egész.
A harmadikban már horror elemek felfedezhetők, de itt is fontos szerepet kap a lélek. Négy kis srác felkerekedik, hogy megkeressen egy hullát, ami talán életük egyik legrosszabb döntése volt. Szemtanúi leszünk, hogy ezalatt miket élnek át hőseink a koravén mesélővel együtt. Ez meg tudott ijeszteni és valahogy az egész történetből sütött a feszültség, ami igazából mindegyik történetben megvolt.
A negyedik lett horrorszerű és bizarr. Itt jöttem rá, hogy King nagyon élénk a fantáziája, mert ezalatt tényleg féltem és faltam tovább az oldalakat. Amik történtek benne, hát azok az én fejemben is élnek tovább. Kíváncsi vagyok, hogy ilyen dolgok hogy a fenébe jutnak eszébe.
Összességében: 10/9
Jó kisregényekkel teli könyv, amiken fent akadt vagyis inkább tágra nyílt a szemem ahogyan a sorokat olvastam. Fogalmam sincs, hogy hogy a fenébe tud ez engem lenyűgözni. Tényleg több Stephen King-könyvet el fogok olvasni, pedig a kötelezőkre is kéne idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése