Stephen Kinget azt hiszem, hogy senkinek sem kell bemutatni, hisz a kritikával most foglalkozó Carrie, a Ragyogás, az Az és a Halálsoron a legismertebb alkotásai. Nekem a legutolsó a kedvencem, mert nem horrorregény,inkább thriller. Szóval nem titkoltan megszerettem az írót, mert egyszerű, könnyen érthető, mégis aprólékos stílusa van. Őt tartják a horror irodalom királyának, bár sok kritika szerint a 21. században megjelent művei nem érnek nyomába a fent említett alkotásoknak, egyedül a Búra alatt című művet emelték ki, amiből egy gyenge televíziós sorozat is készült és én is el akarom olvasni.Tartalom: Volt egy kislány, aki élte a diáklány átlagos életét... Volt egy kislány, ártatlan, sebezhető, védtelen... Most azonban valami, ami idegen és rettenetesen rémítő, elszabadul és nem ismeri a kegyelmet.... Ő a boszorkánylány Lételeme: a pusztítás A borzongás nagymesterének első könyve - a kritikák szerint - egyben a legjobb is. A Boszorkánylány első "Kinges" regények közül, melynek főszerepét olyan világsztárok játszották mint: John Travolta és Sissy Spacek
A könyvtárban nézelődtem, amikor a címre, Boszorkánylányra felfigyeltem, ez olyan volt nekem, mint egy varázsszó, de amikor levettem fogalmam sem volt, hogy ez volt az első könyve, amiért tényleg kár lett volna, hogyha a kukában landol, csak a könyv átfutása közben esett le, hogy ez a Carrie. Igazából ennek különösebb jelentősége számomra nem volt, bár a könyvnek annál inkább. Olvasgattam molyon, hogy sokan ettől nem voltak elájulva, pedig szerintem zseniális volt első olvasatra, persze így egy kis idő elteltével nekem is feltűnnek zavaró apróságok. Nem értettem, hogy miért vannak részletek különböző kitalált cikkekből és könyvekből, mert nekem ezzel lelőtték a sztori végét, hogy Carrie megőrül. King szerint gondolom én a történet megértéséhez kell, bár én tudtam volna élni ezek nélkül. Némelyikben voltak érdekességek, bár a legtöbbje átesett inkább az unalmas kategóriába, mert nekem lapszámbővítésnek tűntek. Mégis el kell ismernem, hogy ez szerintem egy egyedi ötlet volt, mert ilyesmit más könyvben még sohasem láttam. Mondjuk enyhén szájbarágósak.
A könyvet nem igazán nevezném hosszúnak, de így is rendesen, gyorsan haladt a cselekmény. King tökéletesen felépítette a kártyavárat, ami a végén összedőlt. Előkészítette a rakétákat a tűzijátékra. Szerintem ez nemcsak egy horrorregény, hanem van benne rávilágítás a gúnyolódására, ami súlyos következményekkel járhat. A mindennapokban sajnos gyakoriak szoktak lenni az iskolai lövöldözések, aminek mindenféle pszichológiai oka lehet, ami a legtöbbször a bekattanás. Itt is azt láthatjuk Carrie-n, aki eddig csak tűrt és tűrt, egyszer csak kiborult nála a pohár, aztán huss minden káoszba torkollott. Magyarán szerintem ez, azért is szól, hogy ne bánts másokat, mert nem tudhatod milyen hatással lehet rájuk, lehet, hogy csak sír vagy öngyilkos lesz vagy végez másokkal. Számomra az egész ezt tükrözte, ezen kattogott az agyam olvasás közben. Persze a valóságban nem valószínű, hogy a halált egy paranormális képességekkel rendelkező lány hozza el valakinek.
A karakterábrázolás szerintem itt is remek, főleg, amilyen hátteret a főszereplőnek teremtett. Carrie igazából egy szerencsétlen lány, akinek az anyja vallási fanatikus. Nem jó a keresztény, hanem annak valami kitekert változata, inkább nevezném sátánistának. Szerintem elég bizarr a kapcsolatuk, mert valamilyen módon Carrie hibáztatja, hogy miatta lett elszúrt, de mégis csak megnyilvánul iránta a szeretete. Anyuci bolond, aki szerint a szex bűnös dolog, plusz egyéb baromságokat összehord. A lányát is néha bazárja egy fülkébe tizenkét órára, hogy imádkozzon. Normális ember ilyet a gyerekével nem tesz. Az ő kapcsolatukról vagy magáról a két szereplőről pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Amúgy a főszereplőnőt én egy szerűen csak sajnálni tudtam, mert valamilyen szinten meg tudtam érteni, hogy mit miért tett, annak ellenére, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedetével. Van néhány mellékszereplő is, mint Suzie, aki kimondottan szimpatikus, mondjuk vele kapcsolatban azt nem értettem, hogy miért erőltették bele ezt a terheses dolgot, aztán ott van a "szerelmes" pár, akik meggyújtották a futótüzet. Igazából több olyan figura nem volt, akinek különösebb szerepe lett volna.
Mi van a horrorral kérdezhetnétek... Szerintem King nemcsak egy horrorszerző, amit bizonyított A halálsoronnal nálam. Valahogy szerintem a könyvei nemcsak arról szólnak, hogy halálra ijesszék az embert. Ezek ellenére a parafaktor szerintem 100%-ig működik. Itt is inkább a könyv felétől jönnek az ijesztőbb jelenetek. Komolyan féltem olvasás közben, ha eszembe jutnak ezek a képek a hátam mögé nézek, hogy nincs-e mögöttem a vérszomjas lány. Szerintem tök jól át tud csapni "drámába" . (Tudom, hogy milyen mű valójában az irodalomban.) Talán a legjobb szó erre, hogy thrillerré tudja tenni az egészet, mint az előbb említett művet. Emellett a stílusa is igazából gördülékeny és hétköznapi. Szóval nem találunk költői jelzőket, mégis a köznapi használattal éri el a legnagyobb hatást.
Összességében: 10/8
Szerintem nem ez a legeslegjobb könyve, de ott van a top 5-ös King-listámon, mivel eddig ennyi regényét olvastam. Egyedül az áltudományos cikkek tudtak közben untatni, viszont a többi téren teljesen rendben van. Ideje lesz pótolni a King filmadaptációkat. Amúgy nem hiszitek el, hogy mekkora megkönnyebbülés egy ilyen egy Sorstalanság után. Szóval dupla hála neki.
A könyvet nem igazán nevezném hosszúnak, de így is rendesen, gyorsan haladt a cselekmény. King tökéletesen felépítette a kártyavárat, ami a végén összedőlt. Előkészítette a rakétákat a tűzijátékra. Szerintem ez nemcsak egy horrorregény, hanem van benne rávilágítás a gúnyolódására, ami súlyos következményekkel járhat. A mindennapokban sajnos gyakoriak szoktak lenni az iskolai lövöldözések, aminek mindenféle pszichológiai oka lehet, ami a legtöbbször a bekattanás. Itt is azt láthatjuk Carrie-n, aki eddig csak tűrt és tűrt, egyszer csak kiborult nála a pohár, aztán huss minden káoszba torkollott. Magyarán szerintem ez, azért is szól, hogy ne bánts másokat, mert nem tudhatod milyen hatással lehet rájuk, lehet, hogy csak sír vagy öngyilkos lesz vagy végez másokkal. Számomra az egész ezt tükrözte, ezen kattogott az agyam olvasás közben. Persze a valóságban nem valószínű, hogy a halált egy paranormális képességekkel rendelkező lány hozza el valakinek.
A karakterábrázolás szerintem itt is remek, főleg, amilyen hátteret a főszereplőnek teremtett. Carrie igazából egy szerencsétlen lány, akinek az anyja vallási fanatikus. Nem jó a keresztény, hanem annak valami kitekert változata, inkább nevezném sátánistának. Szerintem elég bizarr a kapcsolatuk, mert valamilyen módon Carrie hibáztatja, hogy miatta lett elszúrt, de mégis csak megnyilvánul iránta a szeretete. Anyuci bolond, aki szerint a szex bűnös dolog, plusz egyéb baromságokat összehord. A lányát is néha bazárja egy fülkébe tizenkét órára, hogy imádkozzon. Normális ember ilyet a gyerekével nem tesz. Az ő kapcsolatukról vagy magáról a két szereplőről pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Amúgy a főszereplőnőt én egy szerűen csak sajnálni tudtam, mert valamilyen szinten meg tudtam érteni, hogy mit miért tett, annak ellenére, hogy egyáltalán nem értettem egyet a cselekedetével. Van néhány mellékszereplő is, mint Suzie, aki kimondottan szimpatikus, mondjuk vele kapcsolatban azt nem értettem, hogy miért erőltették bele ezt a terheses dolgot, aztán ott van a "szerelmes" pár, akik meggyújtották a futótüzet. Igazából több olyan figura nem volt, akinek különösebb szerepe lett volna.
Mi van a horrorral kérdezhetnétek... Szerintem King nemcsak egy horrorszerző, amit bizonyított A halálsoronnal nálam. Valahogy szerintem a könyvei nemcsak arról szólnak, hogy halálra ijesszék az embert. Ezek ellenére a parafaktor szerintem 100%-ig működik. Itt is inkább a könyv felétől jönnek az ijesztőbb jelenetek. Komolyan féltem olvasás közben, ha eszembe jutnak ezek a képek a hátam mögé nézek, hogy nincs-e mögöttem a vérszomjas lány. Szerintem tök jól át tud csapni "drámába" . (Tudom, hogy milyen mű valójában az irodalomban.) Talán a legjobb szó erre, hogy thrillerré tudja tenni az egészet, mint az előbb említett művet. Emellett a stílusa is igazából gördülékeny és hétköznapi. Szóval nem találunk költői jelzőket, mégis a köznapi használattal éri el a legnagyobb hatást.
Összességében: 10/8
Szerintem nem ez a legeslegjobb könyve, de ott van a top 5-ös King-listámon, mivel eddig ennyi regényét olvastam. Egyedül az áltudományos cikkek tudtak közben untatni, viszont a többi téren teljesen rendben van. Ideje lesz pótolni a King filmadaptációkat. Amúgy nem hiszitek el, hogy mekkora megkönnyebbülés egy ilyen egy Sorstalanság után. Szóval dupla hála neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése