Dalok: A pophercegnők visszatáncolása

2013 az az év, amikor Katy Perry és Lady Gaga visszatér a popzenébe. Hiába utálja valaki valamelyiküket, el kell ismernie, hogy a mai popzene két meghatározó énekesnőjéről beszélünk. Személy szerint én mindkettőjük munkásságát kíváncsian figyelem, bár egyikőjüknek sem vagyok rajongója, viszont vannak számaik, amiket bírok. Amúgy azt vallom, hogy Katy-t én jobban kedvelem, mégis több Gaga szám csücsül a telefonomon, pedig a poprock zene közelebb áll hozzám, viszont Gaga-nak hozzám közelebb álló témákat dolgoz fel. Előbb a cica dobta piacra az új slágerét, utána szörnymami. Állítólag az Applause azért debütált nem sokkal a Roar után, mert üzleti stratégia volt. Magyarán összeakarták ereszteni a két énekesnőt.

Nézzük az augusztus 12-én megjelent felvételt, amit előre leszögezek, hogy nekem sokkal jobban tetszik, mint az Applause, mert igazi hangszerek vannak benne és süt belőle az önbizalom, nem, mintha a másikból nem. Mondjuk első hallgatásra én csalódott voltam, mert arról volt szó, hogy sötétebb, rockosabb lett a hangzás és nem működik közre Dr. Luke, ebből egyik sem igaz. Szerintem nem lóg ki a Roar a Katy Perry-diszkográfiából, ami bármelyik lemezén rajta lehetett volna, hisz egy egyszerű poprock dalocskát kapunk. Maximum a szöveg lehet komolyabb, amiből az önbizalom sugárzik, gondolom az exférjének szól. Mégis sugárzik belőle valami fajta szerethetőség, plusz az állatos hasonlatok nálam betaláltak. Kicsit olyan, mintha Katy a One Of The Boys-hangzás világához. Bevallom, hogy nekem az a lemeze közelebb áll hozzám, de a Teenage Dream sem rossz.

Lady Gaga sem volt rest, hisz az ő száma is hamar kiszivárgott az Applause, ami szintén tökéletesen illik korábbi munkái közé pontosabban a Born This Way-re. Számomra ez egy felejthető alkotás, pedig már a dalt és a lemezt, az Artpopot is beharangozták popújító hatással. Gondolom ezekből nem lesz semmi, mint a BTW-nél, ott is ment a szöveg, hogy ez az évszázad albuma, jó lemez, de számomra az utolsó harmada unalmas volt és nem volt rajta katarzis. Úgy tűnik, hogy Gaga túlságosan túlértékeli a munkáit. Nekem a dalból az jött le, hogy élvezi a sikert, más nem plusz némi ego. Mondjuk tényleg jó zenész. A zene tipikus elektronikus katyvasz, amiben csak a taps tetszett. Semmi extra sincs benne.

Szóval nekem Katy dala tetszik, Gaga-é viszont nem, mert nekem hiányzik belőle valami. Amúgy ezek korántsem eget rengető visszatérések, mint ahogy beharangozták őket, mert tipikus popszámok. Inkább a Prismet várom, mint az Artpopot. Majd meglátjuk ki tud nálam nagyobbat dobbantani.