Könyv: Janny Downham - Amíg élek

Emlékszem, hogy pár éve nézegettem a Ciceró Könyvstúdió honlapját, ahol feltűnt nekem egy mű az Amíg élek, aminek a tartalma elolvasása után tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Pár évig meg is feledkeztem róla. Aztán születésnapomra megkaptam. Az ebből készült filmet volt már szerencsém látni, amiről áradoztam is egy sort már korábban. Egyszerűen az utolsó pillanatokban használja ki az ember az élet adta lehetőségeket dolog nálam egyszerűen nyerő, ahogy maga a könyv is.

Tartalom: Előbb-utóbb mindenki meghal - mindannyian tudjuk. A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja. De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma. De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak. Felemelő, életigenlő és boldog - ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.
Jenny Downhamnak sikerült egy igazi érzelmes, szórakoztató, azonban fájdalmas történetet összehoznia, amit összetört betegeknek adnék oda. Sajnos jelenleg is akad az ismeretségi körömben hasonló ember, aki rákkal küzd. Maga könyv egy abszolút egyszerű nyelvezettel lett megírva. Az írónő úgy közvetíti az üzenetet, hogy egyrészt nem nézi hülyének az embert, másrészt mégis könnyen haladhasson. Szerintem sikerült a leghétköznapibb hangnemet megtalálni, ami azért működik, mert így könnyen beleélheti magát akárki Tessa helyzetébe. Mondjuk, az ember annyira erre nem vágyik.

Tessa karaktere is egy szerintem teljesen szimpatikus lány, aki igazából fél a haláltól, még sincs közel annyira kiborulva, mint az édesapja. Nekem az tetszik, ahogy a betegségéhez viszonyul. Persze, nem azt csinálja, mert már nincs esélye a gyógyulásra, hogy felkutat minden doktort, hanem kihasználja a hátralévő időt, ezért írt egy listát. Mi magunk leszünk tanúi egy-egy dolognak, ahogy kihúzza a tételeket a listájáról. Szóval egy bakancslistára gyűjtötte a vágyait, erről az azonos című film ugrott be. Ő egy hétköznapi lány, aki évek óta küzd egy betegséggel, viszont egyszerűen arra vágyik, hogy élhessen, hisz azért ki akarja próbálni a szexet, a drogot, a szerelmet, a vezetés és egyéb ostobaságnak tűnő dolgokat. Az olvasó így tud vele könnyen azonosulni. Abba eleve rossz belegondolni, hogy egy mindössze ennyi idős lány egy ilyen betegséggel küzd.

Egyszerű és jó üzeneteket küld az olvasó felé, mint az élj a mának, vagy élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne. Nekem mégsem ezért volt emlékezetes, hanem, hogy az élet értékére rávilágítanak így. Tessa helyzetét látva eszünkbe jut, hogy igazából elég gyorsan elhaladhat mellettük, úgyhogy nem vesszük észre. Igazából szerintem az az igazi üzente, hogy töltsük tartalmasan ezt az időt, teljesítsük a vágyainkat, legyünk boldogok, és tegyünk másokat is azzá. Fiatalság bolondság.

A másik ereje a kegyetlen realitásban rejlik. Ha egy ilyen típusú filmet kezd el nézni az, akkor arra számítunk, hogy megtalált az álompasit, aztán happy end. Sajnos, itt nem ez történik. Tessa sorsa el van könyvelve, úgyhogy semmilyen drámai fordulatban ne reménykedjen az ember, ugyanis nem lesz az, hogy hirtelen meglesz az ellenszere a leukémiájának. A karakter ebből kifolyólag elég sokat gondolkodik a halálon, hogy vajon mi lesz vele. Ezt mai napig nem fejtették meg. Csomó alternatíva van. Hogyan vészeli majd az ő távozását a szerettei? Néha úgy érzi, hogy ő is csak elvész az idővel együtt.

Tessa édesapja a haldokló szülőt testesíti meg, aki nem tud beletörődni a gyermeke sorsába. Emlékszem, hogy a film kapcsán is írtam, hogy szerintem nem a haldoklónak a legnehezebb a helyzete érzelmileg, mert ő általában elfogadja ezt, hanem a család szenvedi meg legjobban. Tessa elég sokszor borsot tör ilyen szempontból apja orra alá. Persze, ő maga is tudja, hogy csak meg akarja védeni, viszont ki akarja használni az idejét. Számomra ez az érzelmi vihar is nagyon megindító.

Mindezek mellett megjelenik az utolsó utáni pillanatban a szőke herceg a fehér lovon, pontosabban a szomszédban kertészkedő srác alakjában. Aki bevallom szerintem a tipikus tinilány vizíókat testesíti meg, mert túlságosan tele van pozitív tulajdonságokkal. Ezek ellenére nagyon szépen bontakozik ki a kapcsolatok. Persze, Adam hezitálása az elején érthető, hisz egy haldokló lánnyal elkezdeni valamit fájdalmat fog eredményezni. Mindenesetre éretten kezelte ő is a helyzetet. Igazából voltak szépek és nagyon intim pillanataik is. Azért ez is kellett egy kis plusznak.

A könyv végén lévő eltávozás nekem nagyon tetszett, főként, ahogy meg volt írva. Nem az volt, hogy ordibált fájdalmában, hanem, mint egy tisztességes idős ember elaludt nyugalomban, viszont a könyvben szépen érzékeltették azt, hogy Tessa hallja a környezetét, azonban nem képes rá reagálni. Úgy érezte, hogy lefelé zuhan, amit megakadályozta volna, de nem tudta, mégis békésen és boldogan távozott el.

Összességében: 10/10
Régen olvastam olyan könyvet, amivel tényleg maradéktalanul meg voltam elégedve. Persze, egyedül Adam éreztem kicsit túl tökéletes pasinak. Tetszett a hétköznapi tálalás, és, hogy az egész úgy volt megírva, hogy könnyen bele tudtam magamat képzelni az adott helyzetbe. Mondjuk a végén földhöz vágtam volna a könyvet, mert olyan lett a vége, ami sajnos túlságosan is az élet igazságtalanságát mutatja.

Köszönöm a 10000 látogatót! :')

Mivel még nem jutott eszembe, de most teljes szívemből megköszönöm, hogy több mint 10 ezren kattintottatok rá az oldalra, amiért nem tudjátok, hogy mennyire hálás vagyok. Igazából még egy honlapom sem volt, amit ez a látogató számot elérte. Azt az elvet vallom, hogy aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli, de én nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy ennyien látogattátok eddig az oldalt. Azért jó ennyi számjegyet látni. Igazából csak annyit szeretnék ígérni, hogy igyekszem több könyv és zenekritikát felrakni, mert ezek az utóbbi időben teljesen elmaradtak. Több aktivitást azért nem ígérek, mert hamarosan osztályozót, érettségit és nyelvvizsgát csinálok, amik elfoglaltságot jelentenek. Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy 10 ezren voltatok eddig.

Teen Wolf: Véget ért a 3. évad

A Teen Wolf idei etapjára, csak azt tudom mondani, hogy zseniális, amit a készítők műveltek, mert nagyon magasra rakták a lécet köszönhetően a új mitológiának. Enyhe túlzás van az előző mondatomban, de magához képest óriási fejlődést produkált a sorozat, ami miatt nagyon büszke vagyok rá. Mindig azt mondom, hogy az extra klisésesen közepes pilotból talán a manapság az egyik legjobb természetfeletti sorozat bontakozik ki (bocs, Supernatural). A 3B nagyon egységes minőséget produkált, és a legtöbb résszel kapcsolatban azt éreztem, hogy felrakták az i-re a pontot.

Az évadzáró szerintem jó volt, de közel sem tetszett annyira, mint szerettem volna, ami inkább a történetvezetésnek köszönhető. Azonban a 12. résznél fényévekkel jobb volt, mert az az epizód gyakorlatilag karikatúrája volt a sorozatnak. Amúgy az egyik legjobb az volt, hogy a rémes vérfarkasmaszkokat az idén nagy mértékben hanyagolták, bár a fináléban láthattam többször is. A rész végén volt egy jó jelmez. Tovább spoilerezem.

Ki kell térnem feltétlenül arra, hogy az előző részben egy elég meghökkentő dolog történt, amit Jeff Davis már korán lelőtt, ugyanis egy állandó szereplővel kevesebben lettünk. Allison meghalt egy megoldásra rájöve. Különösebben bennem semmit sem mozgatott meg, mert az idei évadban nem csinált nagyon semmit, maximum az Isaac-kel való kapcsolatát egyengették, amit ezek után dobhattak a kukába. Szép volt a búcsúja és tetszett a vallomás, viszont úgy éreztem, hogy megforgatja a kést Isaac-ben és Scott-ban is. A fináléban ezzel kapcsolatban az zavart, hogy annyira hatása nem volt, csak a bétafarkasnál, mert a többiek el voltak foglalva Nogitsune levadászásával, még az apja sem, bár megmagyarázta.

Ahhoz képest, hogy az évad első felében mekkora feneket kerekítettek Scott alfaságának, ahhoz képest gyakorlatilag állandóan szétrúgták szerencsétlen srácnak a seggét. Igazán nem jött bele ebbe a szerepbe, meg nem volt hangsúlyos. Mondjuk, voltak próbálkozások, mint Stiles felébresztése, de egy vérbeli vezető viselkedését nem ilyennek képzelem. A 3A-ban ez a vénája jobban megmutatkozott. Mondjuk, az is el lett felejtve, ami ígéretet Petert tett, hogy ezt megszerzi. A nagybácsi valahogy elveszett a ködben.

Scott apjának a szála is feleslegesen lett elhúzva egy ócska lezárással. Addig teljesen érthető, hogy apuci iszákos volt, véletlenül a fiát lelökte a lépcsőn. Ez volt a csattanó. Szerintem 10 részen keresztül teljes időpocsékolás volt, pedig izgalmasnak tűnt, hisz Nogi Stiles mondta, hogy emiatt megutálná Scott az anyját, ezért nem. Ha belegondolunk valami szaftos drámát e köré lehetett volna írni. Nem hiszem, hogy az alkotók fantáziájával baj lenne. Amúgy az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Scott kiosztotta az apját.

A fináléban megtörtént a leszámolás Nogitsune-val, aki először egy illúzió csapdával csalta tőrbe hőseinket, aztán egy olyan megoldással intézték el ezt, amit 5-6 résszel ezelőtt elsütöttek. Ha belegondolunk, akkor ezt a problémát logikusan nézve meg lehetett volna oldani, így mondjuk nem került volna egy csomó ember életébe. Persze, maga a harc az álomvilágba bejött, főként amikor leesett a többieknek, hogy ez csak egy látomás, ez a rész szépen volt kivitelezve.

Az iskolán kívüli leszámolás is bejött, ahogy végül is Derek két vállra vette az ikreket, aztán feltűnt a színen Mr. Allison apu és Isaac, hogy elintézzék a Onikat. Egy elég szomorú pillanat, hogy Aiden elhullt. Ő a hetero srác, aki Lydia-val kavart néha napján. Sajnáltam a srácot. Mondjuk nem értettem, hogy miért nem indult be az öngyógyító vérfarkas képesség, erre magyarázatot nem kérek. Szerintem egész jó kis lépés volt, hogy Isaac kapta el Nogitsune-bogarat.

A 4. évadra megfogyatkozik a szereplőgárda, hisz Allisont alakító Crystal Reed új lehetőségek miatt hagyta ott az egészet. A döntése teljesen érthető, nem, mint ausztrál kolléganőjé. Aztán az ikrek is elhúztak Beacon Hills-ből, hisz Ethan nem tud ott maradni úgy, hogy a testvére meghalt. Azért aranyosak voltak Danny-vel, bár a srác honnan tudta, hogy vérfarkas. A nem is annyira meglepő bejelentés, hohy az Isaacet játszó színész is kilépett, hát a 3. évadban ő is csak Allison miatt volt érdekes. Igazából az szerencsék, hogy a sorozat magja marad, így különösebben senkiért nem fog megszakadni a szívem. Szerencsére Kira és Malia visszatérő karakterek lesznek.

Az évad végi cliffhangert Derek hozta nekünk, ugyanis egy vadonatúj Argent tűnt fel a színen, aki történetesen szerepelt az 1. évadban. Allison nénikéjéből, Kate-ből vérfarkas lett. Anno Peter ölte meg személyes bosszúból, hisz ő volt a felelős a Hale-család kiirtásáért. Nem tudom, valami mutáns vérfarkas. De ha az lesz a magyarázat, hogy egy vérfarkas lábnyomából ivott, akkor lecsapok valakit. Mindenesetre van potenciál benne. A másik történetszálat szerintem Malia fogja szolgáltatni, hisz ő Peter lánya. El kezdte tanulgatni az alapokat Scott-tól.

Összességében: finálé 10/7 és évad 10/8,5
Pár nap után letisztázódtak bennem a hibái az etapnak, azonban azt kell, hogy mondjam most van ez az egész a csúcson. A 4. évadtól nem várom el, hogy ezt a magas lécet megugorja, csak azt, hogy legyen legalább ennyire jó, vagy érjen a közelébe. Úgy érzem, bőven akad még itt potenciál és puskapor. Szerencsére a kezdésig nem kell olyan sokat várni. Az csak 12 részes lesz a színészek egyéb elfoglaltságai miatt.

True Detective: véget ért az 1. évad

 

A True Detective bizton állíthatom, hogy az év első felének az abszolút legjobb újonca. Én a pozitív kritikaáradat után néztem meg, amit őszintén mondok, hogy cseppet sem bántam meg, mert nálam eddig ez viszi a prímet. Nagyon úgy néz ki, hogy 2. évad is lesz, hisz a nézettséget szép lassan növelni tudta, így HBOs berkeken belül kitűnő számokat hozott. Régen néztem krimit, mivel mostanában untam őket, bár attól még szeretem ezt a műfajt, így gondoltam, hogy egy átívelős szálas mindössze nyolc részes évad meg fog érni egy megtekintést.

Leginkább attól dobtam hátast, hogy a két főszerepre két A-listás Hollywood-i színész nyertek meg Matthew McConaughey és Woody Harrelson. Előbbi nem igazán rémlik filmekből, viszont utóbbit már láttam egy-két szerepben. Mindenesetre ez bizakodásra ad okot, főként, ha kiderül, hogy Matthew McConaughey mennyire ellopja a showt. Megállapítottam, hogy egyszerűen zseniális színész. (Hát az Oscaron idén elismerték.) Egyszerűen van neki egy természetes kisugárzása, és abszolút magára formálja a karaktert. Van benne valami elemi erő. Woody Harrelson sem panaszkodta, hiszen ő is kitűnően alakítja a házassági problémákkal küzdő rendőrt. Igazából ő egy hétköznapi figurát is hoz. McConaughey karaktere sokkal érdekesebb, mint Harrelsoné.

Az extra erős színészi játék mellett a főszereplők is kitűnően lettek megírva, sőt szerintem elég reálisan lettek ábrázolva. Marty a nép egyszerű embere egy tökéletes mintacsaláddal, ami közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek tűnik, hisz elég sok problémája akad. Ő a földhöz ragadtabb hétköznapi ember. Nekem végül is mindvégig szimpatikus marad a hibái ellenére is. Marty az a típusú férfi, aki túl sokat iszik, és nem képes a farkát egyszerűen a gatyájába tartani, plusz a munkája mellett a családja is elhanyagolja.

Rust karaktere szerintem jóval összetettebb, mint Martyé. Egyrészt az ő megszólalásai, gondolatai miatt érdemes végignézni az egészet, mert olyan intelligens dolgokat mond, hogy elgondolkodhatsz, másrészt baromira hervasztóak. Rust az élet tanulságairól beszél, vagy éppen a mélyen hívő embereken köszörüli a nyelvét. A párosunknak jól láthatóan ő az érdekesebb fele. Egyszerre gondolom egy nehezen elviselhető embernek és egy nagyon érdekesnek. Hihetetlen eszmecseréket lehetne vele folytatni.

Abszolút kitűnően működik a páros közötti összhang. Talán annak tudható be, hogy a két színész a valóságban barátságot ápol, bár a sorozatban folyamán többször akadnak nézeteltéréseik az érdekütközéseik miatt. Nagyon szórakoztatóak a közöttük lezajló párbeszédek. Mondhatjuk azt, hogy a normális Marty, míg Rustot egy másik dimenzióból szalajtották. A barátságuk nagyon hangsúlyos. Figyeljük, hogy azért mégis hogyan viselik el egymást, és micsoda bizalom alakul ki egyszerűen közöttük. Persze, többször akadnak vitáik, amit Rust nyer.

A nyomozást is egyszerűen sikerült érdekesség tenné, bár szerintem inkább a karakterek miatt működött leginkább. Az ügy teljesen komplex és igazán a néző sem tudja, hogy ki követhette el a gyilkosságokat, amik egy bizarr vallási fanatikus vagy egy szimplán gyerekkorában bántalmazott őrült tette volt. Mindenesetre az én figyelmemet mindvégig fent tartotta, bár a lezárása nem igazán tetszett. Az egész úgy hatott, mintha egy random szereplőt előrángattak volna a sötétből.

Annyira tökéletesnek nem látom, mert voltak pontjai, amit untam. Plusz úgy vagyok az egésszel, hogy ehhez kell egy másik lélekállapot, hogy elviseljem és felfogjam a képernyőn zajló dolgokat. Valahogy az egészbe bele kell rázódni. Azért az hatalmas pozitívum, hogy szinte minden részben történt valami. Mondjuk szerintem az egész centiről-centire ki volt mérve, mivel az egész közel sem pörgött, egyszerűen volt egy lassú üteme, amire beállt. Amúgy azt imádtam benne, hogy rendkívül hangulatos volt.

Összességében: 10/9
Ilyen kákán is a csomót keresem-nek tűnhet az egész, de nem az, mert nem pontosan tökéletes, de egy kitűnően összerakott a True Detective köszönhetően az érdekesen tálalt történetnek, és a kitűnő színészválasztásnak, karaktereknek. Azt hiszem, hogy tudom, mi fog az Emmyn idén tarolni. Amúgy nekem bebizonyította azt, hogy érdemes az HBO kínálatában szétnézni. Oké, utóbbit a Trónok harca megmutatta, aminek furcsa mód várom az előzetesek alapján a következő évadát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a totálisan új True Detective milyen lesz. Legyen női páros. Mondjuk, az sem tetszett, ahogy a sorozatban a nőket bemutatták. Záró részként annyi, hogy jegyezzük meg Nic Pizzolatto nevét.

The Walking Dead: a 4. évad vége előtt

 

Nagyon régen került szóba a The Walking Dead a blogon. A csalódást keltő 3. évados finálé óta nem is ragadtam a sorozatról tollat, pedig a jelenleg futó 4. évadot hetiben nézem, amit nem biztos, hogy megérdemel. Lehet, hogy szétszednek a rajongók, de a TWD közel sem a legjobb sorozat, azonban a múlt heti epizóddal nagyot durrantottak a készítők. Csak tudjátok, hogy ezzel az a probléma, hogy nem egyszer kell óriási hatást kiváltani a nézőből, hanem folyamatosan.

Mondjuk úgy csinálok, mintha a 4. évad részei nem tetszenének. Be kell, hogy valljam az évad első fele közel sem volt olyan szórakoztató, azonban közel sem volt rossz. Egyszerűen a börtönben zajló események közel sem tudtak úgy megérinteni. Mégis azt kell, hogy mondjam, érzem, hogy a készítők fejlődnek. Szerintem az idén sokkal jobban kiszámolták, hogy mennyi minden jusson a 16 részre. Persze, továbbra is lassú a történetvezetés, azonban közel sem unalmas.

Az évad 2. fele pedig nagyon-nagyon tetszik nekem. Azt hiszem, hogy egy nagyon jó irányba indultak el a készítők. Egyszerűen úgy tűnik, hogy sokkal jobban bejön az egésznek a road movie, mint az egy helyen toporgunk lásd börtön vagy a farm. Mindent olyan jól adagolnak, ezzel a szétszakadt csapattal, hogy öröm nézni azt, ami a képernyőn zajlik. Azért ez sem közel tökéletes, mégis megvettek. Úgy látszik beértek a készítők, vagy jobban bejött a harmadik showrunner. Az évadból sajnos már csak két rész van hátra, úgyhogy remélem odarakják magukat. Azonban úgy érzem, hogy a múlt heti részről muszáj írnom, úgyhogy tovább spoilerezem.

Ha keresnem kellene egy sorozatrészt, ami durván sokkolt, az azt hiszem, hogy a Walking Dead 14. része lett. Pedig igazából maga az epizód közel sem indult érdekfeszítően, mert annyi volt, hogy Carol, Tyreese és a két kislány találtak egy házat. Az egyik érdekes pontja a két gyerek nézete volt, amik szerintem abszolút reálisak voltak. A kisebbik úgy gondolta, hogy embert nem tud ölni, de zombit muszáj. Nagyon naivnak gondoltam az ő világnézetét, ahogy Carol is velem értett egyet velem, hiszen ez az ártatlanság vezetett a lánya halálához. A másik lány az pedig ember volt képes ölni, és bizarr módon házi kedvenceknek gondolta a járkálókat. Amúgy ő etette a börtönben őket. Ez is gyerekes. Mégis vannak ilyenek. Mindkettőjüket Carol akarta meggyőzni az igazságról.

Azonban a rész akkor robbantotta a drámai, érzelmi, sokkoló bombát, amikor Carolék a gyújtőgetésből visszatérve a nagyobbik lányt vérben úszva találták meg, mert megölte a húgát. Ide sikerült egy akkora WTF?-momentumot becsempészni, hogy tátva maradt a szám, hiszen azt hittem, hogy az előző zombitámadásos jelenetben sikerült pszichókát meggyőzni, hát mindannyian hatalmasat tévedtünk. Egyszerűen azt a tényt bedolgozni, hogy a saját húgodat megölöd azért, hogy az elborult világnézeted bizonyítsd.

Szerintem ennél még WTF?-pillanat az volt, amikor Carol kikísérte a lányt a kertbe és lelőtte. Erre senki sem számított, főleg arra, hogy ekkorát fognak meglépni. Nem hittem a saját szememnek. Az már csak mellékes drámának tűnt, hogy Carol bevallotta Tyreese-nek, hogy ő ölte meg a barátnőjét és a fickót, aki megbocsátott neki. Szóval a kislány a ledurrantása a nagyon sokkoló kategóriába esik. Sosem hittem volna, hogy a TWD készítői egyszer ennyire tökösek lesznek, hogy végül is két gyereket kivégeznek. Persze, tudom, hogy merészek, azért ez mégis robbantott.

Amúgy maga az évad nagyon korrekt részeket szállít, főleg az idén. Emellett a másik kedvenc részem a Daryl és Beth kalandozós epizód volt, akik közül remélem, hogy egyiket sem fogják kinyírni. Sajnos, Beth-nek nagyon személyiséget adtak, ami sok bizakodásra nem ad okot, plusz a készítők azt is mondták, hogy azt sem érdekli őket, hogy Daryl közönség kedvenc, nem félnek kinyírni. Akkor tüntetés lesz.

Összességében: 10/8
Vannak unalmasabb részek, azok leginkább az évad első felében, azonban a múlt heti rész az nagyon erős volt, de az előtte lévő road movies epizódok is nagyon hangulatosak voltak. Szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy a hátra lévő két rész mit tartogat. Azután valószínűleg lesz egy másik kritika is.

American Horror Story: az 1. évadról

Az American Horror Story sokak által dicsőített, plusz tesóm barátnőjének kedvenc sorozata, aki ajánlotta, sőt még a sorozatokat alig maximum 24-et néző bátyám is megnézte, ami csoda, úgyhogy vállalkozókedvem akadt. Valamikor a 2. és a 3. évad is be lesz hozva, de tekintve, hogy mindegyik teljesen más történettel kezd, nem kaparom a falat, hogy folytathassam. Igazából az elején voltam úgy, hogy na favorit lehet, aztán szezon közepén kiengedett és a végén visszatornázta magát.

Amikor a mozikban a 625. B-kategóriás horror megy le, akkor elég merész vállalkozás, amikor valaki úgy dönt, hogy sorozatot készít belőle, hiszen hogyan lehetne ebből újat mutatni. Ryan Murphy és Brad Falchuk zöld utat kapott az FX-nél, hogy összehozzanak valami újat. Különösebb elvárásaim nem voltak a széria irányába, csak valamilyen minőséget vártam. Mondjuk, gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, amikor Mr. Murphyt megláttam a kreátorok között, hisz ő csinálja a Glee-t, és gondolkodtam, amikor az AHS-t néztem, hogy hogyan csinálhat valaki két ennyire eltérő dolgot. (Glee jelenleg az utolsókat rúgja, bár a Fox tavaly berendelt két szezon belőle, gondolom, azóta megbánták a döntés, tekintve, hogy tök utolsó a nézettségi listán az országosok között.)

Nem próbálják meg feltalálni a spanyol viaszt, hanem inkább újrahasznosítják a régi elemeket. Az AHS horrorfaktorra inkább a régi rémisztgetős filmeket idézi fel az emberben, amik közül jó pár sablonos, hiszen a sötétből előugró alak vagy a függöny mögött valami van elég bejáratott már-már unalmasak. Itt viszont a régi elemeket meglepően jól sikerült újrahasznosítani, bár engem inkább az elején sikerült megrémiszteniük, az évad további részében pedig már mindennaposan kezeltem a ház okozta szörnyűségeket. Mondjuk elismerem, hogy elég sokszor futott rajtam végig kellemes borzongás, akár csak egy karakter által. Szeretik a határokat feszegetni a készítők.

A történet is sablonosan indul, hisz a Harmon-család a gondok miatt új házba költözött, ahol szinte mindegyikük majdnem megőrült, azonban a kivitelezés jó lett a remek színészi játék, a vágás és a jó aláfestő zenének köszönhetően. A történet az elején nagyon jól indult, viszont az évad közepén valamiféle megtorpanást éreztem, inkább olyan szempontból, hogy szerintem semmilyen érdekes dolgot nem sikerült ott bedobniuk, viszont a vége felé felpörögtek a dolgok. Inkább a cselekményhaladással akadtak problémáim, mert ezeket kiküszöbölhették volna.

A karakterábrázolás nagyon tetszett, ugyanis azt éreztem, hogy reális figurákat sikerült megalkotni, ugyanis egyik karakter sem tökéletes, sőt ettől még távolabb állnak, főként ez apucira igaz. Ha belegondolunk, akár bármelyikünk lehetne a helyükben. Ha nagyon kiszeretnék emelni valakit az a Jessica Lange által megformált Constance, aki egyszerre ébresztett bennem szimpátiát, együttérzést, ugyanakkor ellenszenvet. Kicsit talán nekem modorosnak tűnt a játéka, viszont a többi karaktert is nagyon jól eljátszották a színészek. Különösen Tarissa Farmiga tetszett még, aki fiatalkora ellenére hozott egy kiemelkedően jó játékot. CW igazi tinédzsereket is alkalmazhatna.

Összességében: 10/8
Van benne potenciál, hogy a további évadokra még jobb legyen. Az első évaddal nagyjából meg voltam elégedve, mert becsszó jobb volt, mint mostanában bármelyik látott horrorfilm. Mondjuk nekem leginkább az tetszett benne, hogy annyira nem mainstream, bár érezhetően amerikai. Legalább valamiről elmondható, hogy teljesen hű a címéhez. Szerintem valamikor meglesem a másik két évadot, ha kedvem lesz.  

The 100: Pilot

A CW újoncfelhozatalából a The 100-re voltam a legkíváncsibb, mivel ennek a posztapokaliptikus szerű jövőkép nagyon érdekelt engem. 2013/14 szezonból megnéztem mind a négy pilotjukat, amiből kettőt (Reign, The Originals) nézek is, és úgy tűnik, hogy csatlakozni fog hozzá az új CW-széria is. Sci-finek írják a műfaját és vannak is benne olyan elemek az űrállomás és a nukleáris csapások miatt, én mégis inkább a túlélő sorozatok közé sorolnám.

Nagy meglepetésre szerintem igen kitűnő nézettséggel nyitott az Arrow mögött, sőt még meg is verte, hisz míg utóbbira 2,4 millióan voltak kíváncsiak, a másikra 2,7 millióan, így ez lett a legnézettebb újoncok. Egy kis örömhír ez, mivel a tavaszi időszakban gyengélkednek a szériáik. Például az The Originals a héten évadminimumot produkált. Mondjuk, hogyha ezután drasztikusan visszaesik, akkor ez elég ciki fog lenni. Én nem gondoltam volna, hogy még a kedvenc szériámat is sikerül megvernie, bár kétlem, hogy jövő héten is ez lesz a helyzet, viszont elismerésre méltó az eredmény. Lehet, hogy érdemes lesz párban tolni őket.

97 évvel ezelőtt atomháború dúlt a Földön, azonban most egy csapatnyi bűnözőt küldenek a bolygóra, hogy felderítsék a terepet. Ők korábban a Bárka nevű űrállomáson éltek, ahol gyakorlatilag diktatórikus eszközökkel irányítanak. Gyakorlatilag a törvénykezés is drasztikus. Van halálbüntetés. Kiderül, hogy nincs minden rendben fönt, így a fiataloknak helyt kell állniuk a Földön, ahol komoly veszélyekkel és felfedezni valókkal kell szembenézniük. Miközben itt is valaki saját kezébe veszi a dolgokat.

Az első rész az ígéretek pilotjaként mutatkozott be a hibákkal együtt. Azért az idei kínálatból eddig ez volt a leggyengébb, bár azt kell, hogy mondjam, szerintem a Star-Crossed első részénél "fényévekkel" jobb lett. Igazából a pilottal csak sejtették velünk, hogy mi történhet, hisz feldobtak egy csomó labdát, amiket majd meglátunk, hogy hogyan ütnek le. Azért éreztem benne egy-két kihagyott ziccert, amikkel kapcsolatban tökösek lehettek volna a készítők. Lehet, hogy túlságosan szadista vagyok, de azért még pár kölyköt eltehettek volna láb alól, konkrétan Octavia-ra gondolok.

A legeslegnagyobb probléma a papírmasé figurákkal volt, pontosabban eddig mindenki elég egydimenziósként hat, plusz a legsejthetőbb szerelmi szállal dobtak meg minket. Szóval eléggé kijött a CW-betegség. Szerintem merhetnének tökösebbek lenni. A főszereplő csaj Clarke első pillantásra szimpatikusnak tűnik, bár csak annyit állapítottam meg róla, hogy okoskodó és van igazságérzete. A többi szereplőnek még ennyi jellemzője sincs először akad itt vagánykodni akaró kiscsaj, aztán őt befűző idegesítő srác, jóképű lovag, megszólalni se tudó ázsiai gyerek. Mondjuk legeslegjobban az Edward-klónnak kinéző srác fejébe állítottam volna a fejszét. A felnőttek se sokkal színesebbek anyuci, aki a doki reménykedő, a kancellár bácsi sem érdekes, van a kegyetlen kancellárhelyettes.

A színészi játék brillírozását sem igazán éreztem, ez leginkább a tinédzserek terén mutatkozott meg, bár a főszereplő lány egész elfogadhatót nyújtott, kicsit úgy érzem, hogy a Hunger Games-ben szereplő Jennifer Lawrence játékát akarta utánozni a komoly fejével. Az öregek terén Isaah Washington miatt voltam csalódott, mert keveset szerepelt, sőt sokat se nyújtott, ahogy a doktornőt alakító, Paige Turco sem. Henry Ian Cusick utálatosan adta elő az utálatos kancellárhelyettest. Mondhatni, hogy tipikus CW-szint.

A csapnivaló karakterek és közepes színészi teljesítmény mellett azonban meg kell említenem, hogy szerintem szórakoztató volt. Egyrészt érdekelt, hogy mi történik a képernyőn, és még szórakozni is tudtam. Egyik előnye lehet az egésznek, hogy abszolút van egy lekötő ereje, mert végül is pörgött az egész is a kissé bugyuta szájbarágás mellett. Egyedül az a bajom vele, hogy nagyon azt érezni az egészen, hogy ezt a tinédzsereknek csinálták.

A történet tele van lehetőségekkel: ott van a Bárka népességcsökkentési programja, problémái, az ott kialakult társadalmat prímán be lehet mutatni, ugyanez a helyzet a földivel, hisz mondhatni a szabadságot megérezve saját akaratukat érvényesítik, anarchizmus, a Földön kialakult nukleáris világ, aztán a sötétben rejtőzködő emberek. Emiatt is neveztem az ígéretek pilotja-nak, hogy ebben annyi potenciál van, hogy sok mindent ki lehet aknázni belőle, viszont a forgatókönyvíróknak a dialógusokkal és a kölykökkel lehet még mit dolgozni.

Lehetne itt társadalmi kérdéseket felvetni, hogy miért van szükség a szabályokra, utóbbi témát meg is pedzegetik. Mondjuk nem hiszem, hogy a 10-13 rész alatt ők ezt meg tudják oldani, de ne legyen igazam. A másik dicsérni való a látvány, ugyanis egy CW-sorozathoz képest nagyon korrekt effekteket raktak össze. Nekem leginkább a kétfejú őzike tetszett, bár a lepkék (vagy mik?) is szépek voltak. Ebből a folytatás során még bármi lehet.

Összességében: 10/6
Kissé buta, magyarázgatós, eddig egydimenziós figurákkal, viszont ígéretes történettel, és ezeket pedzegető kérdések miatt, én mindenképpen kíváncsi vagyok a folytatásra. Az a baj, hogy a nem túl erős pilot így is teljesen megnyert magának, mert  én már amióta felvetődött a sorozat ötlete, azóta érdekel. Amúgy nem bánnám, hogyha az írók kicsit többet ölnének, mert vannak idegesítő figuráik.

Film: American Hustle (2013) - Oscar gyártotta film

Az Amerikai botrányt én nagy lelkesedéssel vártam, hisz a külföldi kritikusok imádták, 10 Oscar-jelölést kapott, 3 Golden Globe-ot nyert, köztük a legjobb vígjáték/musical film díját, igazi sztárszereplőgárdát dobtak össze, hisz itt van Christian Bale, Amy Adams (akiről fogalmam sincs, hogy ki), Bradley Cooper, Jeremy Renner és a film legjobb alakítását hozó, Jennifer Lawrence. Plusz a tavalyi év egyik legjobb filmjét, a Napos Oldalt jegyző David O. Russell írta a forgatókönyvet és rendezte ezt az alkotást is.

Tartalom: Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe. Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják.

A film iránt akkor kezdtek aggodalmain lenni, amikor olvasgattam a port.hu fórumát, és amikor szembejött velem két kritika (köztük Szirmai Gergőé), hogy mégsem olyan jó ez, mint amilyennek látszik. Az American Hustle-ról az derült ki, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Miután megnéztem azt gondoltam, hogy kidobott kétóra volt az életemből, csalódott voltam, mire fel van ez úgy kint hypeolva. Régen voltam ennyire elkeseredett egy film után. Egyszerűen azt éreztem az egész alatt, hogy sem a történet, sem a karakterek nem fogtak meg, főleg, az, hogy a film vége is olyan volt, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó meg a jutalmát. A jó alatt a szélhámosainkat értsétek. Szólt az egész valamiről, mégis szerintem olyan volt az egész, mintha az egész magának mesélne.

A csalódásán kívül más érzést egyszerűen nem kelt a nézőben. Egyszerűen a vásznon játszódó események semmilyen hatással nem voltak rám. Ebben nincsen semmi izgalom, semmi feszültség, hogy most Jézusom mindenki elbaltáz mindent, pedig alapjáraton a sztori tele van potenciállal és a vásznon zajlanak az események, mégsem sikerült semmit hitelesen ábrázolni, mintha valami művészfilm lenne. A forgatókönyv a film végére még teljesen szétesik. Az egészben csak az egot látom, hogy bezabáltassuk a kritikusokkal. Több akar lenni, mint ami.

Gondolom, hogy bennem van a hiba, hogy nem látok benne semmi egyedit, mert ilyesmi sztorit már sütöttek el, pedig nem mondhatni, hogy nem próbálkoznak. A másik legnagyobb hiba, hogy nem tud szórakoztatni, aztán vígjátéknak írták be, pedig inkább az egészben a két nők közötti őrlődés, a dráma zajlik. Mondjuk ez egész jól van kivitelezve. Ebből az egészből az süt, hogy ezt direkt az olyan nagyszabású díjátadókra csinálták, mint az Oscar, Golden Globe vagy Bafta. Szerencsére az Oscaron hoppon maradt a 10 jelölésével.

Valami jó is szóba kerüljön a film kapcsán, hogy a '70-es évek hangulatát szerintem remekül sikerült visszadniuk. Egyrészt a ruhák is az akkori időket idézik, másrészt a zenékkel sikerült ezt az atmoszférát megteremteni. Az lepett meg, hogy akkoriban is milyen merész ruhákat hordtak a nőket, amiket én még ma sem vennék fel, nem, hogy akkor. Az egésznek tényleg van egy sajátos stílusa, ami sokat dob az egészen.

A legnagyobb mentsvára az American Hustle-nak a kitűnő színészi játéka. Szerintem a film legeslegjobb alakítását Jennifer Lawrence nyújtja, aki végre egy új szerepkörben is bizonyíthatott, ugyanis Constance karaktere nagyon szeszélyes, aki túl sokra tartja magát. Talán még az ő figurája tűnt a legérdekesebbnek, és a legnagyobb hiba az volt, hogy nagyon kevés játékidőt kapott a képernyőn. Amy Adams-t most láttam először és jól játszott. Christian Bale is nagyon jól megfogta a szélhámos karakterét. Mondjuk én azért dobtam hátast, hogy képes volt egy szerep kedvéért plusz kilókat felszedni. Pozitív csalódást okozott Bradley Cooper is az anyuci kisfia FBI-ügynök szerepében. Egyedül talán Jennifer Lawrence érdemelte volna meg az aranyszobrot, hisz szerintem ő volt a legjobb.

Összességében: 10/6
Nagyon egyszer nézős film kategóriába esik, mert maximum a színészi játék miatt érdemes megnézni. Azonban sajnos ez is csak egy Oscarra gyártott film, ami sokkal nagyobb figyelmet kap, mint amit megérdemelne, miközben az Akadémia több jó filmet is mellőz, úgyhogy inkább dühöt vált ki belőlem ez az egész, főleg David O. Russell a tavalyi bájos filmecskéje után.

Film: Engedj be! (2008) - a svédek értenek a drámához

Skandináv filmeket nem szoktam nézni, mert a mozikba mindig az amerikai filmek mennek. Úgy gondoltam, hogy szétnézhetnék végre a drága kontinensünkön, hisz innen is láttam már néhány jó filmet, mint a Taxi, a Most jó vagy az Egy nap. Egy óra keretein belül megnéztük az Ádám almái című dán filmet, ami realista karakterekkel van tele, humoros és elgondolkodtató, ezért keresgéltem oldalakon skandináv mozikat, és ott találtam az Engedj el-t, amit svéd barátaink csináltak. Hamarosan A tetovált lányt is megtekintem, mert olvastam a trilógiát. Az Engedj el-re a tartalma után figyeltem fel. Mondjuk először természetesen az amerikai remake jött le, utána ezt szedtem le, a másikat meg letöröltem.

Tartalom: Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek - titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival - akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek.

Nézzünk európai filmeket! Ez volt az első gondolatom, miután láttam a filmet. Talán a legjobb is. Elsősorban a vámpírok ábrázolása nyert meg, hogy végül is megmaradtak az eredeti legendájuknál. Amúgy egy évben adták ki a Twilight-tal. Sokkal jobban tetszettek a svéd vérszívók, mint az amerikaiak. Általában a tengerentúli mozikban egy abszolút felsőbbrendű fajként viselkedtek, és gyakorlatilag szórakozást jelentett nekik az emberek levadászása. Ebben sokkal inkább megmaradt az emberi oldaluk, mert nem azért vadásztak, mert így szórakoztak, hanem kellett. Feltétlenül, ők nem akartak embereket ölni, azonban erre volt szükség az életben maradásukhoz. Azt láttam Elin, hogy enyhe bűntudata volt, hisz el kellett rejtőznie. Mondjuk nem volt szívbajos. Két teljesen új ötletet is volt, amit ezelőtt vámpíros moziban még nem láttam. Meg a kinézetük sem lett gyönyörű, inkább hétköznapi külsejük volt.

A film legnagyobb részében karakterizáltak sikerrel. Oskarnak tényleg sikerült személyiséget adni és személyiségfejlődést. Rá is azt mondanám, hogy elég reális kis srác lett. A film alatt azon töprengtem, hogy náluk ennyire fehéren és szőkén kitűnne, bár arrafelé ez a természetes külső. A legmeglepőbb vele kapcsolatban az, hogy egyáltalán nem volt idegesítő, sőt kimondottan szimpatikus volt, és egész ügyes gyerekszínész játszotta el. Amerikaiak tanulhatnának Európától. Eli is kapott személyiséget, bár Oskar többet szerepel, őt is el tudtam fogadni. Azért tényleg ijesztő, hogy a lány, aki játssza teljes ártatlanságot sugároz, aztán egy másik jelenetben ráugrik az emberre, azért félni kezdünk, hátha előugrik a sötétből. Szintén eltaláltak a színészválasztást.

Az ő barátságukra épül minden. Ha belegondolunk a gyerekek barátsága mindig egy egész jó alapot szolgálhat. Szerintem azért tudtak összebarátkozni, hisz alapvetően mindketten félénkek, zárkózottak, mondhatni magányosak, kirekesztettek. Ott van Oskar, akit az iskolában pár fiú terrorizál, míg Eli vámpír, és nappal egy lakásba kell bezárkózva lennie az apjával. Tanúi vagyunk a megismerkedésüknek és a közöttük lévő kapcsolat kialakulásának. Vannak dolgok, amiket felébresztenek a másikban. Oskar képes lesz szembe szállni az őt terrorizálókkal, míg Eli végre meg tud nyílni valakinek. Még a közöttük lévő kémia is tökéletesen el van találva. Tökéletesen bemutatják a másik elfogadását és egymás iránti szeretetüket. Igazából ez teszi bizarr módon széppé és aranyossá a filmet.

Előtérbe kerül az iskolai zaklatás Oskar karakterén keresztül. Sokszor van olyan, hogy valakit bántanak a suliban, de otthon a szüleinek egyáltalán nem mer erről szólni, legalábbis szerintem ezért nem tette. Itt is az érvényesül, hogy hárman bántják a gyengébbet, bár ezek a srácok is elég nyeszlettek. Ezzel kapcsolatban szerintem az az üzenet, hogy az embernek néha ki kell állnia a másikért. Megmutatják azt is, hogy a zaklatók valójában milyen gyáva férgek és, ha többen vannak úgy nagyobb a pofájuk. Ez nagyon is jellemző sajnos napjainkban. Egyedül a fiúkat egysíkúnak láttam kissé, mert csak a gonoszság látszott rajtuk.

Az zavart csak, hogy érezhetően vannak betömetlen lyukak, ami annak lehet betudható, hogy ez eredetileg egy könyvadaptáció, amit gondolom, majd elolvasok. Emiatt vannak néha ilyen céltalannak tűnő jelenetek, bár kevés, amit nem tudok hova rakni. Jó lett volna, hogyha többet mindent el sikerült volna intézniük. Amúgy más bajom nem akadt.

Az egész nagyon hangulatos, komor, realista. A helyszínt elnézve, akár azt is el tudnám képzelni, hogy ezt Magyarországon forgatták. A lakások elég szerények, visszafogottak, mint egy magyar panellakás. Az iskolában csak egypados padok vannak. Néha igazából a fejlett országokról jó így képet kapni. Tetszik az egész ábrázolásmódja, mert a többségében sötét, esti felvételek vannak, amiket színesít néha a vér. Amúgy lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de it Európában szerintem kevesebb kameraállást alkalmaznak, mint az USA-ban. Meg egy-két svéd popnótát is megismerhettük. Mondjuk az eredeti filmzene üt igazából.

Összességében: 10/8,5
Nem tökéletes film, de abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy abszolút megérte megnézni, mert elgondolkodtató, jó volt a két főszereplő és a minimalista látvány. Szerintem majd elolvasom a könyvet, mert akadtak hézagok, és például kíváncsi lennék arra, hogy mi Eli története. Másrészt a sztori nagy része elég eredeti volt. Mindenképpen ajánlom megtekintésre.

Resurrection: Pilot

A Resurrection-ra két okból voltam kíváncsi, az egyik, hogy hasonlít a másfél évvel ezelőtti francia sikersorozatra, Les Revenants-ra, a másik, hogy múlt vasárnap a legnézettebb sorozat volt, pedig nem is promózta agyon az ABC, sőt akkor még a The Walking Dead-et is verte, ami általában uralja a vasárnap estét. Fogalmam sincs, hogy azok a nézők honnan kerültek elő, és miért pont ezt választották. Szerencsére sikerült egy kicsit a Once Upon A Time és a Revenge számait megdobni.

A témája és a stílusa hasonlít a francia megfelelőjéhez, de nem annak az adaptációja, hanem egy könyvnek, amiről azt tudom, hogy a készítők nem olvasták el. Gondoltam, hogy egy próbát megér, és idén a Believe után az országos csatornán ez volt számomra a második meglepetés. Persze, az NBC sorozata nekem sokkal jobban bejött, viszont az ABC is egy egész jó újdonsággal lepte meg a közönséget. Lehet, hogy úgy látszik idén az újoncdrámákkal megéri próbálkoznom, mert ez volt idén a harmadik, amit láttam, és egy abszolút kellemes meglepetést jelentett ez is.

A történet szerint Jacob, egy nyolc éves kissrác hirtelen felébred egy kínai rizsföld közepén, és fogalmam sincs, hogyan került oda. Később visszakerül az Egyesült Államokba, ahol Martin Bellamy-ra bízzák, aki a bevándorlási hivatalnál dolgozik. Lassan kiderül, hogy a kisfiú Arcadia-ból való, ahova el is veszi őt, és meg is találja a családját. Van egy aprócska probléma, hogy Jacob 32 évvel ezelőtt halt meg, ezért hirtelen sokkot él át a család, és senki sem tudja, hogyan kezelje ezt a helyzetet. Azonban a kisfiú felbukkanásával régi családi titok is a felszínre kerül.

Szerintem a halálból való visszatérés megint egy nyerő húzásnak tűnik, hisz egyszerűen senki sem tudta, hogy mit csináljon, hisz ilyesmi nincs, hogy valaki 32 évvel a halála után ugyanúgy visszatérjen. Érdekes látni, hogy melyik szereplőből milyen reakciót vált ki ez a helyzet. Először is ott van a család, ahol anyu először gyakorlatilag sokkot kap, aztán inkább örül a ténynek. Még mindig a legnagyobb fájdalom az, hogyha egy anya elveszíti a gyermekét. Apa hozzáállása is teljesen érthető, mert hirtelen azt sem tudod, hogy mit csinálj. Arra lennék kíváncsi, hogy a kisfiú holtteste ott van-e a kriptában. A lelkész bácsi hitetlenkedése is jogos.

Jacob visszatérése tényleg felkavarja az állóvizet, hiszen egy rég elfeledett dolog is a felszínre kerül. Pontosabban Jacob és Barbara nénikéjének elhalálozásának az ügye, ugyanis kiderül, hogy ez nem teljesen úgy történt, ahogy a jelentésben áll. Itt szerintem egy elég szimpatikus szereplőt kaptunk Maggie személyében, aki ezek után mindenképpen kíváncsi lenne, hogy mi a fene történt az édesanyjával. Gondolom, hogy a továbbiakban ez lesz az egyik átívelő szál.

Lassú, drámai pilot volt, különösen sok minden nem történt, ezért annyira nem dobtam tőle hátast, mert úgy érzem, ahogy egy pilothoz illik, mindent elég ügyesen megalapoztak. Azért remélem, hogy a folytatásban nem viszik el egy szappanos irányba, ami miatt a falat kellene kaparnom. Mindenesetre elég jól adagolták az érzelmeket, hisz inkább a család kapta az egészben a legnagyobb hangsúlyt.

Történetben akad elég potenciál, és szerintem lesznek még itt visszatérő halottak, azonban itt kíváncsi lennék arra, hogy mi lesz erre a magyarázat. Kicsit túlságosan kimértnek, lassúnak éreztem az egészet, ezért nem vagyok maradéktalanul elégedett, viszont rossz szót igazából nincsen jogom mondani rá. Mondjuk nem várhatók el a folytatásban adrenalinpörgést, amit nem is várok el.

Összességében: 10/7,5
A Believe nekem jobban tetszett, viszont ebben is elég sok potenciált látok, hisz ott vannak a csontvázak a szekrényben és a további halottak visszatérése még bonyodalmat fog okozni. Mondjuk elég, ha az ember belegondol, hogyha egy halott szerette előtte állna, akkor mit reagálna arra, mert több féle reakció van, amik közül ez is megmutatott többet.

Once Upon A Time: folytatódott a 3. évad

A Once Upon A Time is visszatért a hosszú szünetéről, hogy egy teljesen új történettel próbálja meg a nézőket elvarázsolni. Gyakorlatilag a sorozat reboot-tal önmagát, hisz gyakorlatilag ugyanaz a helyzet áll fent, mint amikor az egész elkezdődött. Tetszettek a visszakacsintások a korábbi két szezon egy jelenetére. Úgy érzem, hogy ismét sikerült megszerettetniük velem újra magukat.

Igazából nem voltam úgy oda, hogy most három hónapig nincs OUAT, mert a 11. részben egy nagyon szép lezárást sikerült a készítőknek összedobniuk. Amire a mai napig nem tudom, hogy akkor mitől táltosodtak meg. Bár a visszatérő epizód nem közelíti meg, annak a résznek a minőségét, mégis azt kell mondanom, hogy én egy egész kellemeset csalódtam, mert sokkal rosszabbra számítottam, bár így is akad egy-két hülyeség drága meseszereplőink világában. Tovább spoilerezem.

Emma egy évre igazi családanyává vált. Közben visszatért korábbi munkájához és új szerelmet is talált meg magának. Amíg kedves kalózunk Hook fel nem bukkant az ajtónál, és gyakorlatilag el kezdte kedves Megmentőket zaklatni, hogy meg kell mentenie a szüleit. Közben életében feltesznek egy fontos kérdést is, ahogy Hook is próbálja a régi Emmát visszahozni.

Szerintem jó volt arról képet kapni, hogy Emma és Henry hogyan tengeti együtt a hétköznapjaikat, hisz tényleg egy hétköznapi vagány anya volt egy évig Emma, amit nagyon meg is szeretett. A szerelmi élete is jól alakult, hisz sikerült valakit találnia magának. Egyszerű, normális élete volt. Igazából szerintem erről, azért jó képet kapni, mert mégis volt egy év időugrás a történetben, amíg a két szereplő máshogy töltötte az életét.

A flashback jelenetekben annak voltunk tanúi, hogy hőseink visszatértek az Elvarázsolt Erdőbe, ahol két fontos dolog volt, hogy Regina végre találkozott Robin Hood-dal, és végre drukkolni akarok az ő boldogságáért, a másik, hogy valaki birtokába vette Snowék kastélyát, de, hogy kicsoda arról fogalmuk sincsen. Itt kezd érdekesség válni a történet, ugyanis a rész végén láthatjuk új gonoszunkat is.

Ő a Wicked boszi Óz birodalmából jött és állítólag van valamiféle régi konfliktus Regina-val. Egyelőre az egyetlen jelenete után ígéretes főgonosznak tűik, ahogy magyaráz, viszont ez a zöld festék katasztrófa. Nem tudom, hogy ki volt az a barom, aki kitalálta, viszont így annyira komolyan vehetetlen a karakter, bár maga a figura eddig ravaszkodósnak tűnik. Mégis valami röhejes külső helyett lehetne valami elegáns esetleg.

Regina egyik történetszálát végül is elindították, hisz már el kezdte kritizálni Robin Hoodot. Amúgy nagyon furcsa azt látni, hogy Snow-val pletykálnak, de jó látni, hogy mindenki túltette magát a múlton. Egy biztos, hogy még mindig ő süti el a legjobb beszólásokat, ahogy az évad első felében is ő szolgált a legjobb pillanatokkal. Még mindig imádom a karaktert, főleg Lana Parilla játékát, csak remélem egy túl pozitív jellemváltozás nem fog megtörténni, de a neki rendelt végzettel nyugodtan találkozhatna.

Az új átok gyakorlatilag egy önismétlés, amit egyszerre tartok ostoba és érdekes húzásnak. Azért engem azzal nem lehet felcsigázni, hogy az Elvarázsolt Erdőben töltött idő emlékeit elvesztették a karakterek. Mondjuk ezt ők maguk akkor tudták meg, amikor Snow pocakját meglátták. Nem tudom, hogy ebből igazából mennyi mindent lehet kihozni, majd meglátjuk.

Emma új pasija, Walsh eleve egy utálatos fejjel rendelkezett, viszont a készítők, hogy elkerüljék az esetleges drámázást, kitalálták, hogy egy repülő majom. Én csak azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, hogyha hozzámegy tényleg. Valahol itt abbahagytam a gondolatmenetet. Később annyira nem tudtam, hova rakni ezt a megoldást. Olyan szempontból jó húzásnak tartom, hogy Emmáról mindent tud az új boszi.

Összességében: 10/7
Szóval itt állunk bőven meglepetésekkel, lehetőségekkel teli részek előtt, azonban vannak aggályaim ezeket illetően. Szerintem nem volt ez egy rossz rész. Mindenesetre nekem a két világ tetszett. Ha Emmából és Reginaból sokat kapok én egy rossz szót sem fogok szólni. Mindenesetre az új átokkal kapcsolatban vegyesek az érzésem. Az új gonosz, Wicked Witch remélem az ígéretesen túl emlékezetes és jó lesz a röhejes külső ellenére.