A Gravitáció egy anyagilag, kritikailag elismert 7 Oscar-díjat nyert mozi, amit sokan szeretnek, viszont akadnak olyanok is, akik nem értik mi az extra benne. Én is a sok pozitív visszajelzés miatt akartam megnézni, és nálam általában az nyerő, amikor Szirmai Gergő valamiről szuperlatívuszokban beszél. Szerinte egy gyöngyszem Hollywood kietlen pusztáin. Sokan leginkább a látvány miatt emelték ki. Én gondoltam egyszer megéri megnézni, bár mondjuk elég szkeptikusan állok a sci-fikhez.Tartalom: A nem túl távoli jövőben baleset történik egy űrállomáson: a váratlanul becsapódó meteorok megsemmisítik a bázist, és a két - éppen az űrhajón kívül dolgozó - asztronautát elszakítják a hajótól.
Az újonc dr. Stone (Sandra Bullock) és a sokat próbált Kowalsky (George Clooney) csupán egymáshoz kötve sodródik a végtelen űrben. Nincs, ami megállítsa őket, és nincs, aki a segítségükre siessen: a sisakjukban visszhangzó csend azt jelzi, hogy semmilyen kapcsolatuk nem maradt a földi irányítással. A félelem fokozatosan pánikba fordul. Minden lélegzet számít. Minden másodperc létfontosságú. A hazavezető egyetlen út az univerzum rémítő ürességén keresztül vezet.
Ha nem tudnám, hogy az egész filmet greenboxban vették fel, akkor el is sikerülne hitetniük velem, hogy ezt a valódi világűrben vették fel, ugyanis az egész környezetet szerintem valóságosra csinálták meg, bár még nem jártam a Földön kívül, sőt Magyarország határain kívül sem, de gyönyörű a látvány. Egyszerűen az egész helyszín a csillagok, az űr szinte művészien lett megcsinálva. Gondolom, hogy mindent aprólékosan kidolgoztak, bár az űr nagy része feketeség, úgyhogy nem hiszem, hogy annyira nagy meló lett volna, mégis elismerem, hogy a vizuális díjak és még a rendezés is teljesen jogos. Egyszerűen, hogy ha egy rendező itt el tudta a színészeket instrukciókkal látni, és tudta, hogy mit akar látni a vásznon az nagyon tud valamit.
A történet is mondhatni elég drámai lett, bár elismerem, hogy akadtak néha unalmas pillanatai Sandra Bullock megpróbáltatásainak, viszont azt a tematikát ragadták, amikor az ember egyedül küzd az életben maradásért, és igazából semmilyen külső segítség nincsen. Volt az egészben érzelmi töltet és a feszültség, mert ebbe az egész szituációba még belegondolni is rossz. Amit még kiemelnék, hogy Ryan karakterfejlődésének útját, ahogy még is valahogy megőrzi a hitét és az akaratát, hogy már pedig ő mindenképpen hazajut, szépen lett kivitelezve. Plusz az is tetszett, hogy volt egy csavar az egészben.
Ez az egész mondhatni, hogy Sandra Bullock és George Clooney magánshowja volt. Aki szereti a két színészt, főként az elsőt, az szerintem élvezni fogja a filmet, plusz még jól is alakítanak és karakterük is van. George Clooney a kedélyjavító figura volt, akit néha fel tudtam nevetni a film során a nyomasztó atmoszféra ellenére. Őszintén szólva kellett egy ilyen figura is a történetben. Sandra Bullock pedig hozta a kötelezőt Ryan karakterén keresztül, akit egyre jobban megismertem és meg is kedveltem a játékidő alatt.
Szerintem ez inkább a jó iparos munka mintája, mert azért mozgatott meg bennem valamit, de nem hiszem azt, hogy hibátlan és világmegváltó, csak annyit, hogy jó. Jól összerakott, mert jók a párbeszédek, a történet is halad, jók a színészek és elég emlékezetes a zene, azonban inkább az az érzés fogott el, hogy egyszer jól volt meg talán majd egyszer máskor és más nincs benne. Nem üres film félreértés ne essék, csakhogy láttam ennél nagyobb hatást kiváltót. Amúgy azt egy abszolút pozitívumnak tekintettem, hogy nem volt elhúzva, lerendezték az egészet mindössze másfél órában.
Összességében: 10/8
Ahhoz képest, hogy sci-fi kimondottan tetszett, mert szép volt az űr, viszont nekem ez olyan, hogy jól megcsinált meg minden, de semmi különösebb extra nincs benne. Azért talán az egésznek tényleg nagyobb a füstje, mint a lángja. Azért különösebb rosszat nem is tudok rámondani, meg nem is lehet, hisz komoly hibája nincs, csakhogy különösebb pluszt a látvány mellett nem igazán tartogat a néző számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése