Emlékszem, hogy pár éve nézegettem a Ciceró Könyvstúdió honlapját, ahol feltűnt nekem egy mű az Amíg élek, aminek a tartalma elolvasása után tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Pár évig meg is feledkeztem róla. Aztán születésnapomra megkaptam. Az ebből készült filmet volt már szerencsém látni, amiről áradoztam is egy sort már korábban. Egyszerűen az utolsó pillanatokban használja ki az ember az élet adta lehetőségeket dolog nálam egyszerűen nyerő, ahogy maga a könyv is.Tartalom: Előbb-utóbb mindenki meghal - mindannyian tudjuk. A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja. De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma. De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak. Felemelő, életigenlő és boldog - ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.
Jenny Downhamnak sikerült egy igazi érzelmes, szórakoztató, azonban fájdalmas történetet összehoznia, amit összetört betegeknek adnék oda. Sajnos jelenleg is akad az ismeretségi körömben hasonló ember, aki rákkal küzd. Maga könyv egy abszolút egyszerű nyelvezettel lett megírva. Az írónő úgy közvetíti az üzenetet, hogy egyrészt nem nézi hülyének az embert, másrészt mégis könnyen haladhasson. Szerintem sikerült a leghétköznapibb hangnemet megtalálni, ami azért működik, mert így könnyen beleélheti magát akárki Tessa helyzetébe. Mondjuk, az ember annyira erre nem vágyik.
Tessa karaktere is egy szerintem teljesen szimpatikus lány, aki igazából fél a haláltól, még sincs közel annyira kiborulva, mint az édesapja. Nekem az tetszik, ahogy a betegségéhez viszonyul. Persze, nem azt csinálja, mert már nincs esélye a gyógyulásra, hogy felkutat minden doktort, hanem kihasználja a hátralévő időt, ezért írt egy listát. Mi magunk leszünk tanúi egy-egy dolognak, ahogy kihúzza a tételeket a listájáról. Szóval egy bakancslistára gyűjtötte a vágyait, erről az azonos című film ugrott be. Ő egy hétköznapi lány, aki évek óta küzd egy betegséggel, viszont egyszerűen arra vágyik, hogy élhessen, hisz azért ki akarja próbálni a szexet, a drogot, a szerelmet, a vezetés és egyéb ostobaságnak tűnő dolgokat. Az olvasó így tud vele könnyen azonosulni. Abba eleve rossz belegondolni, hogy egy mindössze ennyi idős lány egy ilyen betegséggel küzd.
Egyszerű és jó üzeneteket küld az olvasó felé, mint az élj a mának, vagy élj úgy, mintha minden nap az utolsó lenne. Nekem mégsem ezért volt emlékezetes, hanem, hogy az élet értékére rávilágítanak így. Tessa helyzetét látva eszünkbe jut, hogy igazából elég gyorsan elhaladhat mellettük, úgyhogy nem vesszük észre. Igazából szerintem az az igazi üzente, hogy töltsük tartalmasan ezt az időt, teljesítsük a vágyainkat, legyünk boldogok, és tegyünk másokat is azzá. Fiatalság bolondság.
A másik ereje a kegyetlen realitásban rejlik. Ha egy ilyen típusú filmet kezd el nézni az, akkor arra számítunk, hogy megtalált az álompasit, aztán happy end. Sajnos, itt nem ez történik. Tessa sorsa el van könyvelve, úgyhogy semmilyen drámai fordulatban ne reménykedjen az ember, ugyanis nem lesz az, hogy hirtelen meglesz az ellenszere a leukémiájának. A karakter ebből kifolyólag elég sokat gondolkodik a halálon, hogy vajon mi lesz vele. Ezt mai napig nem fejtették meg. Csomó alternatíva van. Hogyan vészeli majd az ő távozását a szerettei? Néha úgy érzi, hogy ő is csak elvész az idővel együtt.
Tessa édesapja a haldokló szülőt testesíti meg, aki nem tud beletörődni a gyermeke sorsába. Emlékszem, hogy a film kapcsán is írtam, hogy szerintem nem a haldoklónak a legnehezebb a helyzete érzelmileg, mert ő általában elfogadja ezt, hanem a család szenvedi meg legjobban. Tessa elég sokszor borsot tör ilyen szempontból apja orra alá. Persze, ő maga is tudja, hogy csak meg akarja védeni, viszont ki akarja használni az idejét. Számomra ez az érzelmi vihar is nagyon megindító.
Mindezek mellett megjelenik az utolsó utáni pillanatban a szőke herceg a fehér lovon, pontosabban a szomszédban kertészkedő srác alakjában. Aki bevallom szerintem a tipikus tinilány vizíókat testesíti meg, mert túlságosan tele van pozitív tulajdonságokkal. Ezek ellenére nagyon szépen bontakozik ki a kapcsolatok. Persze, Adam hezitálása az elején érthető, hisz egy haldokló lánnyal elkezdeni valamit fájdalmat fog eredményezni. Mindenesetre éretten kezelte ő is a helyzetet. Igazából voltak szépek és nagyon intim pillanataik is. Azért ez is kellett egy kis plusznak.
A könyv végén lévő eltávozás nekem nagyon tetszett, főként, ahogy meg volt írva. Nem az volt, hogy ordibált fájdalmában, hanem, mint egy tisztességes idős ember elaludt nyugalomban, viszont a könyvben szépen érzékeltették azt, hogy Tessa hallja a környezetét, azonban nem képes rá reagálni. Úgy érezte, hogy lefelé zuhan, amit megakadályozta volna, de nem tudta, mégis békésen és boldogan távozott el.
Összességében: 10/10
Régen olvastam olyan könyvet, amivel tényleg maradéktalanul meg voltam elégedve. Persze, egyedül Adam éreztem kicsit túl tökéletes pasinak. Tetszett a hétköznapi tálalás, és, hogy az egész úgy volt megírva, hogy könnyen bele tudtam magamat képzelni az adott helyzetbe. Mondjuk a végén földhöz vágtam volna a könyvet, mert olyan lett a vége, ami sajnos túlságosan is az élet igazságtalanságát mutatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése