Tavaly év vége felé a Disney úgy döntött, hogy egy animációs mesefilmmel ő is megtámadja a mozikat, amivel óriásit kaszált, hisz a Frozen közel 1 milliárd dollárt hozott a konyhára, amit mostanában más típusú filmek sem igen produkáltak. Aztán abszolút pozitív kritikai elismerést kapott, és még Szirmai Gergő is tiszta jókat mondott róla, pedig srác. Ezek mellett a legjobb animációs film díját megnyerte a Golden Globe-on, és gondolom az Oscar díjátadón sem lesz másképpen. Be kell vallani, hogy a film ezt, viszont teljes mértékben meg is érdemli. Ha valami mese, engem nem hagy hidegen, főként amellett, hogy csupa szépet, jót hall róla az ember.Tartalom: Amikor egy gonosz varázslatnak köszönhetően a királyság az örök tél fogságába esik, Anna, a félelmet nem ismerő optimista összeáll az extrém hegyi emberrel, Kristoffal és az ő hűséges rénszarvasával, Sven-nel, hogy közösen megtalálják Anna testvérét, Elsát, a Hókirálynőt és véget vessenek fagyos varázslatának. Az Everesthez hasonlítható körülmények közt, titokzatos trollokkal és a lenyűgöző és igazán vicces Olaf nevű hóemberrel is találkoznak. Annának és Kristoffnak mágikus kalandokkal kísért útjukon a természet erőivel kell dacolniuk, hogy megmentsék a királyságot a teljes pusztulástól.
Az egyik legnagyobb meglepetés a Jégvarázzsal kapcsolatban az volt, hogy másodvonalon mozgott a szerelmi szál, pedig, hát a Disney-filmekben általában mindig kiemelt szerepet kap, azonban itt nem ez a történet lényege. Ezzel a szállal kapcsolatban az is volt az érzésem, hogy a készítők úgy gondolkodtak, hogy hagyjuk háttérben, kapjon kevés percet, nem ez legyen a megoldás. Szerintem ez egy hatalmas lépés, hisz mégsem csak ebből áll az életben, viszont Disney-nél a világ közepét képezik. Nem tudom, hogy ki gondolta ki ezt náluk, és hogyan győzte meg erről az apró változásról a fejeseket, de minden elismerésem neki.
Sokkal inkább a testvéri kapcsolatra igyekeznek ráfókuszálni, hisz Elsa és Anna kapcsolatán van a hangsúly. Bemutatják, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, aztán a kapcsolatukban való törést, hogy mennyire különböznek, mégis mennyire szeretik egymást. Szerintem ők a hétköznapi testvérpárokat testesítik meg. Plusz az ő jellemüket ismerhetjük meg igazán. Mondhatni, hogy ők ketten vannak a legjobban elmélyítve is. Elsa inkább a képessége miatt egy zárkózottabb, komolyabb lány, aki elnyomva érzi magát, hisz titkolnia kell az erejét, míg a húga egy kalitkába zárt madárnak érzi magát, kicsit hiperaktív, ezerrel pörög és sokat jár a szája. Egymás ellentétei, amit igazából nem neveznék a konfliktusok alapjának. Amúgy hiába van bármi közöttük a szeretet így is megmarad.
Elsa okozza részben a bonyodalmakat, azonban az ő karakterén keresztül egy egész jó kritika fogalmazódik meg. Gondolok itt arra, hogyha valaki más egy tulajdonsága vagy képessége miatt, azt a társadalom el szokta ítélni vagy kilöki magából. Maga a főszereplő ezt az utat járja be, mert titkolja a fagyasztós erejét, aztán kiderül, szörnyetegnek tartják, aztán elmenekül. Végül is az a folyamat is megfigyelhető, hogy el kell fogadnia az embernek önmagát. Amilyennek születtél, olyan vagy. Add önmagad! Leginkább ezt az üzenetet közvetíti a film is, amit elfogadok, mert erre kell szerintem a gyerekeket, de még a felnőtteket is tanítani.
Az is nagyon tetszett, ahogy igazából a szerelmi vonalat, amit először maga képvisel a film, mennyire megkritizálták. El sem hittem, hogy egy Disney-mese fog az elhamarkodott házasságokra reagálni, amikor sokan úgy beleugranak egy ilyen dologba, hogy egyáltalán nem ismerik a partnerüket. Amikor ez a jelenet volt a filmben egyrészt mosolyogtam, másrészt hitetlenkedve mosolyogva. Szerintem jó, hogy némi öniróniával tekintett az egész film magára, főleg erre a szálra, és még a végén is tudtak ezzel kapcsolatban megmosolyogtatni. Mondhatni, hogy a naív tinédzser lányok fejébe akart verni egy kis tanulságot verni, hogy senki sem az, aminek látszik.
A történet egyszerű és kiszámítható. Mondjuk, ha nem olvastam volna a tartalmat, akkor tényleg meglepetéseket is tartogathatott volna, bár így is sikerült meglepniük. Van egy csavar a film vége felé a szerelmi szállal kapcsolatban, ami nekem először random-nak tűnt, mégis okos megoldásnak tartottam. Persze, az ember megsejti, hogyha valahol beüt a krach, azonban ezeket a helyzeteket jól használják ki, és van egy üteme, aminek köszönhetően végig fent tartja a figyelmet. Ahol vicces próbál lenni, ott vicces is, elég csak Olafra vagy a trollokra gondolni.
Egyedül egy-két logikátlanság zavart az egészben. Az első, hogy a hercegnőt ki az a barom, aki egyedül elengedi a vadonba, amikor ő a trónörökös. Én biztos ott tartottam volna, és gardedámmal küldtem volna el. A második, hogy Anna báli ruhában nem fázott a lovon. A harmadik, hogy két napot biztosan fent töltött Anna és Kristoff, de senkinek sem jutott eszébe enni, bár hátha maradt répa. Oké a legutolsót meg lehet magyarázni.
Annak ellenére, hogy én nem szeretem a spontán a semmiben elkezdünk énekelni típusú dolgokat, itt tetszett, mert a történet szerves részét képezőek lettek ezek, bár enélkül is működött volna az egész. A dalok szövegei némelyik aranyos, némelyik tanulságos volt. Nekem legjobban a Let It Go tetszett, amit nem értek, hogy minek énekeltettek fel Demi Lovato-val, amikor Idina Menzel énekli a filmben. Mondjuk az ő eladásában hatásosabb a szám.
Összességében: 10/9
Maximálisan jogosnak tartom a kritikai elismerést és a díjesőt, amit a film kap. Remélem, hogy holnapra azt is elmondhatjuk, hogy az Oscart megnyerte. Szerintem ez egy egész okos film, ami rendelkezik öniróniával, persze megőrzi a hagyományos Disney-elemeket, végig szórakoztató marad. Egyedül ezeken a dolgokon nem tettem túl magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése