Believe: Pilot

A Believe igazán nem keltette fel a figyelmem, amíg nem olvastam a junkie-n, hogy szuperképességes kislányról szól. Gondoltam, hogy egy esélyt megérdemel, pedig az NBC-től semmit sem nézek és elég szkeptikusan állok hozzájuk a Revolution incidens óta, így úgy véltem, hogy nagy esély van arra, hogy ezt elbaltázzák. A csatorna korábbi és mostani műsorait nem igazán ismerem, de őszintén szólva nem is érdekel, amikor így is tele vagyok mindennel. Azonban azt mondják, hogy ne a borítójáról ítéld a könyvet.

Akkor kezdtem el bizakodni, amikor a kreátorok között megláttam Alfonso Cuarón nevét, aki a hét Oscar-díjat nyert Gravitációnak is az atyja, ami pár száz millió dollárt bezsebelt és az év sci-fijének kiáltották ki. Ez is egy sci-fi szerű dráma. Még mindig azt vallom, hogy ezt a műfajt nem szeretem. Most mégis a Believe egy abszolút pozitív meglepetést okozott nekem, úgyhogy megtaláltam az idei év második legjobb újoncát.

A történet szerint Bo egy különleges képességekkel rendelkező lány, akire befolyásos emberek felbérelt katonái keresnek, üldöznek, hogy elkapják és saját céljukra felhasználják. Közben egy halálra ítélt rabot egy Bot védelmező csapat, megmentik az emberünket, akire rábízzák a kislányt, hogy vigyázzon rá. Mellékvonalon a kislány az erejével más embereken tud segíteni. Azt hiszem, hogy nagy vonalakban sikerült felvázolnom ezt.

A pilot epizód szerintem tökéletesen megmutatta, hogy mi vár ránk, ha velük tartunk. Egyrészt az akciószerelmeseit is kielégítik, viszont elég mérsékelten, közben adnak a drámának is bőven táptalajt, és a nézőt sem nézik hülyének, mert a magyarázatok nem szájbarágások. Engem az akciójelenetek zavartak. Jó volt az egész üteme, de úgy gondolom, hogy néhol inkább több volt a kelleténél. Zajlik a nyugalmas beszélgetés, aztán berobban a bérgyilkos. Értem én, hogy ezzel a veszélyt érzékeltették.

Nagyon tetszik ez az egész képességes dolog, főként, ahogy az egyik kivételes akciójelenetben ezt megoldották a speciális effektusokkal. Arra azt mondom, hogy baromira látványosra sikeredett. Az egész tartogat kellő misztikumot, hisz nem tudjuk honnan van, miért van, csak úgy van. Bár én kételkedem abban, hogy Bo az egyedüli különleges gyermek. Ezzel kapcsolatban elég sok kérdés merül fel az emberben, amit remélem, hogy a folytatásban megválaszolnak.

A karakterek is úgy tűnnek, hogy többek kétdimenziós báboknál. Szerintem a legtöbb potenciált Tate tartogatja, akinek a bűnöző és egyéb múltját ki lehet bontani, aztán a belülre elásott érzéseket felszínre hozni, amikből egy picit a nézők is kaptak. Az is szerintem szimpatikussá teszi, hogy nem valami mintapolgár, bár az sem biztató tény, amikor valakit a halálsoronról hoznak ki. Az eddigi viselkedése alapján egy zárkózott, szarkasztikus, magának való ürge, akit megtréfált az élet. Jake McLaughlin jól megfogta ezt a társadalomperemén álló figurát.

Boban is akadnak kiaknázandó lehetőségek, hiszen a képessége eléggé megformálhatja őt. Eddig egy elég komoly, mégis gyerekes kislányt láthatunk. Néhol azért túlságosan át tud csapni a karaktere túlságosan tudálékossá, ami miatt idegesíthető lett, bár díjazom, hogy Tate személyében, ezért be is szólnak neki. Nálam még éppen az a határeset. Azért el kell ismerni, hogy a mostanában tévében lévő gyerekek közül még mindig ő volt a legszimpatikusabb, nem, mint a magamat badass-nak hiszem Carl. Johnny Sequoyah is ügyesen helyt áll a szerepben.

A többi karakter a bérgyilkosnőn és a felbérlő után eléggé másodvonalon mozognak nálam, viszont az el kell ismernem, hogy korrektek alakításokat hoznak a színésznők. Azt hiszem, Elisabeth volt az üldöző, engem nagyon emlékeztet az Utópiából Jessica Hydre-ra. Szerintem bőven akadnak hasonló jellemvonásaik. Amúgy Roman Skouras is tartogathat többet, mint a gonosz milliárdos. Hozzáköthető az egyik legironikusabb jelenet is.

Profin megcsinálva ez az egész, hát Oscar-díjas rendező csinálja, úgyhogy elvárható a minőség, mind a jelenetek, a színészek, és, csak annyit árulnak el a nézőknek amennyit kell, hisz az egyik alapos gyanúmra választ is adtak. Van egy sajátos atmoszférája az egésznek, ami egyrészt elég komor, komoly, már-már realitásba átcsapó. Mindenesetre én látok benne elég potenciált, ugyanis a történet tele van lehetőségekkel, aztán a szórakoztató és drámai faktornak ott van Bo és Tate között kialakuló kapcsolat.

Összességében: 10/8
Elég erős pilot, ami remélem a folytatásra is ugyanilyen marad. Lehetőség bőven akad benne, ezután én meg bizalmat szavazok az egésznek. Azt hiszem, ezután kénytelen vagyok új kedvencet avatni. Egyelőre azért drukkolok, hogy a nézőszámot sikerüljön megtartani. Amúgy amikor néztem, nekem közben néha tiszta európai hangulatot sugárzott, pedig ez is aztán ízig-vérig amerikai.