Skandináv filmeket nem szoktam nézni, mert a mozikba mindig az amerikai filmek mennek. Úgy gondoltam, hogy szétnézhetnék végre a drága kontinensünkön, hisz innen is láttam már néhány jó filmet, mint a Taxi, a Most jó vagy az Egy nap. Egy óra keretein belül megnéztük az Ádám almái című dán filmet, ami realista karakterekkel van tele, humoros és elgondolkodtató, ezért keresgéltem oldalakon skandináv mozikat, és ott találtam az Engedj el-t, amit svéd barátaink csináltak. Hamarosan A tetovált lányt is megtekintem, mert olvastam a trilógiát. Az Engedj el-re a tartalma után figyeltem fel. Mondjuk először természetesen az amerikai remake jött le, utána ezt szedtem le, a másikat meg letöröltem.Tartalom: Stockholm fagyos és meglehetősen nyomorúságos külvárosában járunk, valamikor a nyolcvanas évek elején. Hősünk, Oskar Eriksson teljesen átlagos, ám magányos 12 éves kisfiú. Próbálja ép bőrrel megúszni, hogy osztálytársai állandó jelleggel terrorizálják. Otthon - ahol édesanyjával kettesben élnek - titkon sorozatgyilkosokról szóló újságkivágásokat és más hasonló dolgokat gyűjt. Egy nap egy fán, nem messze Oskarék házától egy rituálisan meggyilkolt fiú holttestére bukkannak. Oskar eközben megismerkedik Elivel, aki a szomszéd lakásba költözött egy idősebb férfival - akiről a néző hamarosan azt feltételezheti, hogy az apja. A kis Eli ugyanolyan magányos, mint Oskar, így hamar barátságot kötnek.
Nézzünk európai filmeket! Ez volt az első gondolatom, miután láttam a filmet. Talán a legjobb is. Elsősorban a vámpírok ábrázolása nyert meg, hogy végül is megmaradtak az eredeti legendájuknál. Amúgy egy évben adták ki a Twilight-tal. Sokkal jobban tetszettek a svéd vérszívók, mint az amerikaiak. Általában a tengerentúli mozikban egy abszolút felsőbbrendű fajként viselkedtek, és gyakorlatilag szórakozást jelentett nekik az emberek levadászása. Ebben sokkal inkább megmaradt az emberi oldaluk, mert nem azért vadásztak, mert így szórakoztak, hanem kellett. Feltétlenül, ők nem akartak embereket ölni, azonban erre volt szükség az életben maradásukhoz. Azt láttam Elin, hogy enyhe bűntudata volt, hisz el kellett rejtőznie. Mondjuk nem volt szívbajos. Két teljesen új ötletet is volt, amit ezelőtt vámpíros moziban még nem láttam. Meg a kinézetük sem lett gyönyörű, inkább hétköznapi külsejük volt.
A film legnagyobb részében karakterizáltak sikerrel. Oskarnak tényleg sikerült személyiséget adni és személyiségfejlődést. Rá is azt mondanám, hogy elég reális kis srác lett. A film alatt azon töprengtem, hogy náluk ennyire fehéren és szőkén kitűnne, bár arrafelé ez a természetes külső. A legmeglepőbb vele kapcsolatban az, hogy egyáltalán nem volt idegesítő, sőt kimondottan szimpatikus volt, és egész ügyes gyerekszínész játszotta el. Amerikaiak tanulhatnának Európától. Eli is kapott személyiséget, bár Oskar többet szerepel, őt is el tudtam fogadni. Azért tényleg ijesztő, hogy a lány, aki játssza teljes ártatlanságot sugároz, aztán egy másik jelenetben ráugrik az emberre, azért félni kezdünk, hátha előugrik a sötétből. Szintén eltaláltak a színészválasztást.
Az ő barátságukra épül minden. Ha belegondolunk a gyerekek barátsága mindig egy egész jó alapot szolgálhat. Szerintem azért tudtak összebarátkozni, hisz alapvetően mindketten félénkek, zárkózottak, mondhatni magányosak, kirekesztettek. Ott van Oskar, akit az iskolában pár fiú terrorizál, míg Eli vámpír, és nappal egy lakásba kell bezárkózva lennie az apjával. Tanúi vagyunk a megismerkedésüknek és a közöttük lévő kapcsolat kialakulásának. Vannak dolgok, amiket felébresztenek a másikban. Oskar képes lesz szembe szállni az őt terrorizálókkal, míg Eli végre meg tud nyílni valakinek. Még a közöttük lévő kémia is tökéletesen el van találva. Tökéletesen bemutatják a másik elfogadását és egymás iránti szeretetüket. Igazából ez teszi bizarr módon széppé és aranyossá a filmet.
Előtérbe kerül az iskolai zaklatás Oskar karakterén keresztül. Sokszor van olyan, hogy valakit bántanak a suliban, de otthon a szüleinek egyáltalán nem mer erről szólni, legalábbis szerintem ezért nem tette. Itt is az érvényesül, hogy hárman bántják a gyengébbet, bár ezek a srácok is elég nyeszlettek. Ezzel kapcsolatban szerintem az az üzenet, hogy az embernek néha ki kell állnia a másikért. Megmutatják azt is, hogy a zaklatók valójában milyen gyáva férgek és, ha többen vannak úgy nagyobb a pofájuk. Ez nagyon is jellemző sajnos napjainkban. Egyedül a fiúkat egysíkúnak láttam kissé, mert csak a gonoszság látszott rajtuk.
Az zavart csak, hogy érezhetően vannak betömetlen lyukak, ami annak lehet betudható, hogy ez eredetileg egy könyvadaptáció, amit gondolom, majd elolvasok. Emiatt vannak néha ilyen céltalannak tűnő jelenetek, bár kevés, amit nem tudok hova rakni. Jó lett volna, hogyha többet mindent el sikerült volna intézniük. Amúgy más bajom nem akadt.
Az egész nagyon hangulatos, komor, realista. A helyszínt elnézve, akár azt is el tudnám képzelni, hogy ezt Magyarországon forgatták. A lakások elég szerények, visszafogottak, mint egy magyar panellakás. Az iskolában csak egypados padok vannak. Néha igazából a fejlett országokról jó így képet kapni. Tetszik az egész ábrázolásmódja, mert a többségében sötét, esti felvételek vannak, amiket színesít néha a vér. Amúgy lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de it Európában szerintem kevesebb kameraállást alkalmaznak, mint az USA-ban. Meg egy-két svéd popnótát is megismerhettük. Mondjuk az eredeti filmzene üt igazából.
Összességében: 10/8,5
Nem tökéletes film, de abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy abszolút megérte megnézni, mert elgondolkodtató, jó volt a két főszereplő és a minimalista látvány. Szerintem majd elolvasom a könyvet, mert akadtak hézagok, és például kíváncsi lennék arra, hogy mi Eli története. Másrészt a sztori nagy része elég eredeti volt. Mindenképpen ajánlom megtekintésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése