Orange Is The New Black: az 1. évadról

Az Orange Is The New Black sorozatba azért kezdtem bele, mert elég sok helyen olvastam róla pozitív kritikákat, érdekelt a női börtön tematika és Jenji Kohan, a Weeds készítője itt is az alkotó. Gondoltam, hogy minden adott egy kellemes kikapcsolódáshoz, hát igazam is lett. Ha nézed az egészet, akkor hamar el is repül vele az idő, közben megismerkedsz a szereplőkkel, amiből túltengés van. Úgy látszik Jenji Kohan végre visszakerül a sorozattérképre a kritikusok által imádott Weeds első három évada után. Panaszra nem lehet okuk, hisz főként a főszereplőnő, Taylor Schilling Emmy- és Golden Globe-díj jelöléseket kapott.

Piper Chapman éli az emberek hétköznapi életét a kissé lüke vőlegényével, Larry Bloom-mal együtt, amikor is a múltjának egy régi darabja miatt kénytelen börtönbe vonulni. 10 évvel ezelőtt drogot csempészett, így fel lett dobva, plusz a bizniszbe az ex-szerelme, Alex Vause vitte bele. Láthatjuk, hogy Pipes igyekszik alkalmazkodni hol sikeresen, hol sikertelenül a börtön életéhez. A bonyodalmakat az is tetézi, hogy az exet, Alexet is idezárták be. Közben a főhősnő élete mellett megismerhetünk egy csomó szereplőt a volt drogfüggő leszbikus nőt, a rettegett orosz konyhafőnököt, Redet, a takaros Miss Cloudettet, egy volt futónak készülő csajt, egy transzneműt és stb.

A sorozat egyik nagy szerencséje, hogy egy börtön alapvetően a szereplők színes tárháza, hisz bárkit, bármivel pótolni lehet így, viszont ez a legnagyobb gyengesége is, ugyanis érezhetően a túl sok karakterre nem jut elég idő, nem tudnak mit kezdeni velük. Összeszámoltam, hogy átlagban három darab flashback-jelenettel próbálták őket megismertetni velünk őket, amit némely szereplőknél keveselltem. Például a transznemű nő elég sok visszatekintést kapott, amikor különösebben nem érdekelt, hogy a fia hogyan viszonyul hozzá, ehhez képest a több játékidőt kapó Alex gyerekkorába alig kaptunk betekintést. Persze, érdekesek ők, viszont így kapunk felesleges emberkéket is, bár értem, hogy így igyekszenek sokrétűbbé tenni az egészet.

Piper Chapman egy kedvelhető figura, de az idő során kibújik a szög a zsákból, hiszen kiderül, hogy a szőke haj mögött nem igazán egy angyalka lakik. Szemtanúi leszünk a jellemfejlődésének, ami vagy önmaga vagy ez a hely tette ilyenné, de azt látjuk, hogy megkeményedik, és teljesen valaki mássá formálódik, ami a 13. rész végén csúcsosodik ki. Engem sok pillanatában emlékeztet Nancy Botwin-ra a Weeds-ből még a két színésznő alakítása is. Mindketten olyanok, hogy elég önzőek és valamennyire gyakorlatilag a saját környezetüket teszik tönkre. Szerintem, hogy megint a 13. résszel hozakodjak elő, kísértetiesen hasonlított a Weeds 8. évadának évadzárójához. Nem hülyeség azt állítani, hogy hasonlítanak, mindketten káros karakterek. Ennek ellenére kedvelem Pipert és sajnáltam is.

Alex Vause a maga humorával együtt nekem nagyon szórakoztató volt, ahogy végül is kirajzolódott a részek során a személyisége. Én alapvetően hiába árult drogot nem tartom rossz embernek. Az elején nem kedveltem, mert ugye ő dobta fel Pipert, aztán egyszerűen sikerült szimpatikussá tenni. Azt nagyon sajnálom, hogy úgy néz ki a 2. évadban csak négy részben lesz látható, pedig van egy lezáratlan ügyük Piper-ral. Amúgy szerintem furcsa, hogy Taylor Schilling és Laura Prepon kémiája sokkal jobb volt, mint Talyor és Jason Biggsé. Amúgy abszolút élvezhető volt minden jelenetük. Nem tudom, hogy az ő karaktere által hagyott űr, mennyire fog érződni a következő etapban.

Egyedüli lényegesebb mellékszál a Daya és az egyik börtönőr között kibontakozó románc, ami szerintem a maga módján aranyos volt. Kicsit olyanok voltak, mint két kamasz, akiknek tilos ez az egész, mondjuk az is. Egyedül az zavart, hogy ennek a főszereplőhöz nem volt köze, hanem ez csak úgy be volt dobva az embereknek. Tudj nekik szurkolni a végeredmény kimenetelében. Kíváncsi vagyok, hogy a 2. évadban mit fognak kihozni belőlük.

A sorozatban a drámaiság és a humor szerintem remekül vegyül. Sok olyan pillanat akadt a nézése során, amikor elérték, hogy magamba zuhanjak, vagy legalábbis a kedvemet elvegyék, vagy kacagjak az idióta beszólásokon vagy karaktereken. A párbeszédekben leginkább az tetszett, hogy tele volt egy csomó popkulturális utalással, nekem leginkább a Taylor Swift-e megjegyzés maradt meg. Szerencsére sok karakter szolgáltatott megmosolyogtató pillanatokkal. Amúgy a hangulat szerintem sokszor emlékeztet a Weeds-re tekintve, hogy ugyanaz a készítő.

Összességében: 10/8
Remek szórakozást nyújt, bár ezt sem lehet mindenkinek ajánlani, egyedül a sok karakter okozza a nehézségeket az egésznek meg az ő flashback-jeleneteik. A színészgárda többnyire remek, ahogy emlékezetes szereplők is vannak. Azért remélem, hogy az utolsó részen után nem fognak valamilyen sötétbe irányba elmenni, mert az a Weeds-nek sem jött be annyira. Majd meglátjuk, hogy Mr. Kohan zsenialitása hogyan fog megvalósulni. Reméljük, azért a sztori nem válik teátrálissá.