Filmkritika: Holtodiglan (2014) - az év filmje?

David Finchert jó rendezőnek tartom, annak ellenére, hogy sem A tetovált lányt, sem a Zodiákust, sem a Hetediket, sem a Harcosok klubját még nem láttam, csak A közösségi hálót, amit csak díjátadósnak tartanak, pedig imádtam azt a filmet, ezért vagyok vevő a rendező alkotásaira, a Holtodiglanról az otherworld szerkesztőjén kívül mindenki ódákat zengett, meg régen voltam moziban. Egy könyvadaptáció, aminek ráadásul az írója is jegyzi a forgatókönyvet. Külön érdekesség, hogy állítólag a film végét megváltoztatták a könyvhöz képest, hogy még az olvasókat is sokkolni tudják. Ben Affleck és Rosamund Spyke alakítják a főszereplőket, míg a mellékszerepekben feltűnik Neil Patrick Harris, az Így jártam anyátokkal Barney-ja, Missi Pyle, Tyler Perry, Kim Dickens és Casey Wilson. Szerintem a film az Oscar egyik előfutára, szerintem vannak esélyei a díjátadón, sőt ha nem ez lesz az év filmje, akkor bojkottálni is fogom.

Tartalom: Házasság? Halálos lehet.
Nick és Amy az ötödik házassági évfordulójára készül. Boldogok, gazdagok, elégedettek ám az ünnep estéjén az ifjú feleségnek nyoma vész, és gyorsan kiderül, hogy a látszat csalt: a pár tele volt félelmetes, sötét titkokkal. Mindenki Nickre gyanakszik, és ő a hazugságaival meg ügyetlen elterelő hadműveleteivel egyre inkább magára tereli a figyelmet.
Hiába bizonygatja makacsul, hogy nem tehet semmiről, már csupán az ikerhúga, Margo bízik benne. De ha nem a férfi a tettes, akkor hova lett a felesége? És hogyan magyarázhatóak az egyre-másra előkerülő, egyre furcsább titkok? Azok, amelyek talán minden boldog családi élet mélyén ott lapulnak. Azok, amelyek olyan könnyen vezetnek el egy ember halálához.

Feljebb lelőttem a poént, hogy imádtam Fincher legújabb alkotását, lehet ez a rendezőbácsi az én zsánerem. Leülsz az egész elindul egy krimiként, hisz eltűnik a főszereplő felesége, sajnálod, egyre jobban ráterelődik a gyanú, aztán a film felétől dobják nekünk a sokkolóbbnál sokkolóbb, ötletesebbnél ötletesebb csavarokat, hogy a megnézése után felkapart az álladat a mozipadlóról. Az a baj a filmmel, hogy nagyon nehéz róla spoilerek nélkül beszélni, mert úgy lehetne kivesézni, azonban nem szeretném elvenni tőletek a meglepetéseket, így igyekszem összefoglalni a gondolataimat róla. Egy kőkemény thrillert dobnak le elénk az asztalra. Lehet, hogy több ilyen műfajú filmet kellene néznem, mert amit eddig láttam, azok legalább is nekem bejöttek. Komoly lélektannal van nekünk dolgunk. A történetet a szereplőket először Amy naplóján keresztül éljük át. Konkrétan foglalkozik a házasság intézményével, hisz Amy és Nick is látszólag olyanok, mint a többi pár. Elsőre minden tökéletes jó a szex, tudnak beszélgetni, izgalmas minden, még nem is konkrétan a házasság ront el mindent, hanem a pénz. A valóságban is az anyagi javak elég sok kapcsolatot tönkretehetnek, nincs ez náluk sem másképpen. Aztán szép lassan kihűlt az egész. Amy tartja el a férjét, míg az közben lejár a kocsmába iszogatni. Látszik, hogy a fickónak nagyon elege van belőle. Ahogy Amy szemszögéből elkezdjük a történetet megismerni, először teljes vállszélességgel a nő mellett állsz, gyanúsnak találod a férjet, hogy meg sem érinti különösebben a felesége eltűnése, csak bambán, érzések nélkül, furcsán néz maga elé, aztán úgy gondolod, hogy megérdemli a sorsát. Az elején úgy tűnik, mintha Nick tehetne arról, hogy rózsaszín köd helyett borús lett minden. Ha reálisak akarunk lenni kettőn áll a vásár.

Jön az a bizonyos első csavar, ami miatt leesik először az állad, aztán teljesen más megvilágításba helyezi a filmet. Hirtelen nem is tűnik olyan rossz arcnak Nick. Gyakorlatilag felcserélődnek az oldalak. Remekül rángattak engem az oldalak között. Néztem, hogy mivel fognak még bombázni, ezért roppant erős az utolsó másfél óra. Elismerésem az íróknak, mert ahhoz képest, hogy nincsenek akciók, szép helyszínek, mégis úgy pörög a történet, mintha a Bosszúállókat néznéd. Folyamatosan ébernek kellett maradnom, hogyha nem akartam egyetlen egy információmorzsáról sem lemaradni. Szerintem a forgatókönyv mindenképpen megérdemelné az Oscar-t, hisz ennyire jól összerakott filmmel mostanában nem volt dolgom. Kézzel tapintható a feszültség is, folyamatosan várod a bombarobbanását. Néha olyan abszurdnak tűnik a helyzet, hogy kínomban én felröhögtem, nem hiszem, hogy ez cél volt, de szükségem volt rá, hogy ne roppanjak össze. Nick helyett nekem jutott az ádáz küzdelem. Át is vertek még a végkifejletet illetően, az se olyan lett, mint vártam volna, a fantáziára van bízva, hogy mi történik. Én is eljátszadoztam a gondolattal, hogy hogyan folytatódott tovább, sajnos az én történetem sem túl pozitív a főbb szereplőkre nézve. 

A párkapcsolatokról mindenképpen elgondolkodtató. Tetszett az a felvetés is, hogy igazából mennyire ismered azt, akivel együtt élsz, ahogy megtudjuk Nick egyáltalán nem ismerte a feleségét. Aki házasodni készül, azoknak jó lehet, hogy utána kutakodjanak egy picit a párjuk iránt, nehogy kiderüljön, hogy egy terroristával készül összekötni az életet. Azért Amy és Nick kapcsolata elég drasztikus lett a film végére, hisz az elején teljesen hétköznapi szerelmes párnak vannak ábrázolva, hogy lerombolják utána az összképet róluk. Így veszítjük az emberiségbe vetett hitünket. Felidézzük az emberbe a Bárányok hallgatnakot meg az aznap nézett amerikai remake-t egy venezuelai telenovellának, ezt nem tudom, hogy a francba sikerült elérniük. Igaz szerelemben hívőknek semmilyen körülmények között nem ajánlom, hogy ha nem akarják elveszíteni a reményt és egyéb közhelyek. Azért nem semmi, hogy egy krimiszerűségből egyszer csak egy mély lélektani esszét kapunk kézhez, ami nem fest le túl szép jövőképet a házasságról, mert nincs elég negatív reklám róla.

A karaktereket sikerült mélyen árnyalni. Nick egy hétköznapi fickó, aki olyanok hibákat követett le, mint más a rossz házasság miatt, ő szerintem egy elég emberi karakter. Logikus női gondolkodással először ujjal mutogatsz rá, hogy aztán a mérleg nyele a szánalom felé billenjen. Ben Affleck színészi kvalitásai nem tudok milyenek, azonban itt meglepően jól játszik, az alakítás életunt, ami abszolút passzol a karakteréhez. Amy egy enyhén sznob, művelt, cinikus, céltudatos ember, hogy aztán az bőrét lenyúzva jöjjünk rá, hogy mi rejtőzik a csinos pofi alatt. Kétségtelen, hogy az ő karaktere sokkal összetettebb, mint Nick-é, ha leírnám miért, lelőném a poént, szerintem nagyon jól sikerült megírni ezt a figurát, ahogy egyre jobban megismerjük, úgy változnak még inkább az érzéseink vele kapcsolatban. Őt a számomra eddig teljesen ismeretlen Rosamund Pike, aki brillírozott a szerepében, szerintem egészen biztosan, ezért az alakításáért Oscar-ra fogják jelölni, ki is jár neki, még Affleck-nek is járna egy jelölés. Amúgy a közöttük lévő kémia is elképesztően jó, ahogy a kapcsolatuk is elég működőképes vásznon. Az ő kapcsolatuk a hétköznapiból átcsap groteszkbe, hogy a néző továbbra is odalegyen szögezve a székébe.

A mellékszereplőket szintén jól válogatták össze. A legnagyobb meglepetést számomra Neil Patrick Harris okozta, aki egy kissé furcsa milliomost alakít, nem gondoltam volna, hogy ennyire sokoldalú, persze, az Így jártam anyátokkal-ban is szerintem ő brillírozik a legjobban, bár neki van a legjobb karaktere is, a kevés jelenete ellenére minden egyes megmozdulása egy kicsit hátborzongató, bár kicsit még meg is sajnáltam a végére. Margo Nick ikerhúga, aki szerintem a normális emberi lényeket képviseli a mozivásznon, ugyanis azokat az érzéseket közvetítette, amik bennem is megvoltak. Amy szülei a tipikus gazdag szülők mintapéldányai, bírtam, amikor a film végén Nick beszólt nekik, hogy büszkék lehetnek a lányukra. Az abszolút kedvencem Tyler Perry által alakított ügyvéd volt, ahogy jól szórakozott a történeten. Kivételesen nagyon tetszik a magyar címfordítás, angolul Gone Girl (Eltűnt lány), a Holtodiglan szerintem sokkal jobban passzol az egészhez, ha láttad filmet érted, mert inkább Nick és Amy kapcsolatáról szól, mint a feleség eltűnéséről.

Összességében: 10/10
Magasan az év eddigi legjobb filmje a Csillagainkban a hiba mellett. Nem is tudom, hogy mi lesz velem az év végi lista összeállításánál, hisz vannak még ígéretes alkotások, köztük a Hunger Games 3. része, de az 1. hely az maximálisan David Fincher alkotásáé. Aki akar egy kis párkapcsolati elemezgetés, annak biztosan be fog jönni. Amúgy nem lehangoló, inkább idegőrlő, mert jöttem ki magamba roskadva a moziból, inkább a történeten járt az eszemben, ahogy elképzeltem az esetleges folytatást. Jó látni, hogy a box office adatok milyen jók, ugyanis eddig 300 millió dollárt termelt, aztán csak két hete megy a mozikban. Nem is csodálom, hogy mindenki rá van kattanva. Szerintem valamikor a könyvet is elolvasom.