Pretty Little Liars: Az első részekről

Ez a hét nagyon összejött, ugyanis dolgozat-dolgozat hátán, szerencsére a hétvégére lecsengett, bár még így is lesz dolgom, hát én is suliba járok, mint a korombeliek nem meglepő, ezért voltam ilyen ritkás a héten, de I'm back, baby! Ideje szót ejteni a Csinos kis hazugokról. Nálam ez a sorozat egy ideje már tervben van, hogy megnézem, mert jókat hallottam róla. Úgy összesen öt rész néztem meg, de a héten nem igazán volt kedvem folytatni a lustaság miatt, bár egy filmet megnéztem, de annak is megvolt az oka. A PLL jelenleg a harmadik évadánál tart kint, nálunk úgy tűnik, hogy a RTL2 fogja sugározni. Én személy szerint vártam volna addig, de unatkoztam és ebbe bele akartam vágni. Ki tudja, hogy meddig nem adják le. Sok rész, de lassú dara lesz suli közben. Tovább spoilerekkel folytatom...

(Megjegyzés: Csak szerintem olyanok a promó képek, mintha a Bűbájos boszorkákból lenne?)

Albumkritika: Loreen - Heal

Loreen a tavalyi Eurovíziós Dalfesztivált nyertese, azért idén Malmőbe rendezik a Giccsfesztivált meg. Marokkói szülők gyermekekét született és 2004-ben elindult saját zenei karrierje. Szívesen elmondja a véleményét, ahogy Bakuban is megtette, mert szerinte Azerbajdzsán földbe döngöli az emberi jogokat. Amúgy az Euphoria című dallal nyert, ami szerintem egész jó nóta, és hát nemcsak szerintem, hiszen egész Európában sláger lett. Azóta a svéd leányzó a nemzetközi karrierjén dolgozik. Nézzük meg milyen lett a Heal.

Könyvkritika: Stephen King - A ragyogás

Stephen King a horrorirodalom legnagyobb alakja. Nos, én az első könyv, amit olvastam tőle az A menekülő ember volt, ami inkább egy akciókönyv volt, viszont egy érdekes jövőképet festett le, ami szerintem nem elképzelhetetlen, mert a mai világra is rá lehet húzni, szóval tetszett, bár nem szerepel a legnagyobb könyvélményeim között. A ragyogás tudtommal egy alapmű és érdekelt, bár engem King-től A halálsoron érdekel a leginkább, csakhogy az nincs a könyvtárban. Szóval második King-kötet, amit valaha olvastam egy rémregény, de... Erről lejjebb.

Tartalom: A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchcocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy ún. "második látással", vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan "képsorok", amelyekhez hasonlók csak a Hitchcock-filmek tetőpontján találhatók; s végül - ha nem is mindenki számára - a megmenekülés.

Albumkritika: Green Day - Uno, Dos, Tré

Őszintén szólva a Green Day előismereteim elég homályosak, kb. annyit tudok, hogy punkrockot játszanak és a frontembernek dühkezelési problémái vannak, amit egy videóban láttam, amikor lezavarták őket, mert Justin Bieber jött. Majd lehet, hogy visszanézem a korábbi műveiket, tehát mindenféle tapasztalat nélkül és negatív kritikákkal vágtam bele az album trilógiába, a címek pedig a spanyol tudásom is mutatják :)

Feleslegesnek tartottam, hogy külön-külön írjak a lemezekről, hiszen mindegyiken ugyanolyan zene van punkrock, ezért nem írok három külön posztot. Mondjuk ezt a hármat simán össze lehetett volna gyúrni eggyé, mert nem tudom, bár én szívesen el hallgatom őket két órában. Hát nem akarok rosszat írni róluk, mert szerintem nincs mit és nem értek egyet a kritikákkal, amik mindegyiket lehordták, csak magyarokat olvastam, mert szórakoztatóak és szokásos punkrock szintet hoz, bár ők lehet, hogy Green Day-mércével mértek, amiben én nem vagyok otthon, úgyhogy nincs jogom valódi zenekritikusokat lehordani, mert nem értek hozzá, de a véleményem kifejezhetem. A korongokhoz visszatérve ugyanazt a minőséget hozzák és különbséget sem éreztem közöttük hallgatás közben.

Albumkritika: Bruno Mars - Unorthodox Jukebox

Bruno Mars a mai modern popzene egyik legismertebb alakja. A második lemezén szembeszállt a kiadójával, hogy a saját feje után menjen és saját ötleteit érvényesítse. Kivételesen az első albumot meghallgattam, egy slágeres jó szabadidős poplemez, szórakoztató. Kategóriájában a jobbik darabokhoz tartozott, így hasonlót vártam és kaptam is.

Abszolút poplemez egy kis Hawaii-i könnyedséggel, mint az előző, ami jó viszonyítási pont. Igazából nehéz kritizálni, mert a szürke és fehér határvonalán himbálózik, mert semmi extra nincs benne és könnyen eltűnik a fekete lyukban. Felejthető nagyon, egy igazi fülbemászó vagy érzelmektől túlfűtött nóta sincsen, ez nagyon hiányzik róla, viszont a '70-es, '80-as éveket idéző hangulat és a hajdani példakép Michael Jackson megjelenése kárpótol érte. Szerintem ez harminc évvel ezelőtt is megállta volna a helyét, persze Bruno sem hagyta ki a modern elemeket, szerencsére mértékkel használták, így lett egy könnyen emészthető darab Ákos 2084-vel szemben.

Könyvkritika: Lauren Kate - Fallen (Kitaszítva)

Az egyik barátnőm el akarta olvasni, mert depis időszakában volt, és, hát ez az érdekes borító felkeltette a figyelmem. Szép borító, olyan sötét és valamennyire illik a kötethez. Ez a beszélgetés úgy két éve volt, és nem kerestem rá a könyvre. Megláttam a könyvtárban és gondoltam adok neki egy esélyt, bár nem igazán érdekelt, meg a vélemények sem győztek meg, mert többségébe negatív volt. Én a sajátomat osztom meg.

Tartalom: Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban. A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani... A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.

Albumkritika: Ákos - 2084

Ákos a mai magyar zene egyik meghatározó alakja. Több mint 20 éve van a pályán és Kossuth-díjat is kapott. Őszintén mást nem tudok róla. Nem vettem a fáradságot, hogy utána nézzek, szóval az előző lemezei is teljesen kiestek, mert nem hallgattam meg azokat, bár ami nótáját hallottam az rockos volt, bár nem annyira maradtak meg, csak az Ilyenek voltunk. Bele is vágtam a 2084-be, amit nem tudok, hogy bánok-e?

A Dal második elődöntő

A műsor még mindig ritka gyenge, pont, mint maga az Eurovízió, szóval tökéletesen ábrázolja, ami elég gáz. Egyszer néztem végig a döntőt, de ilyen pocsék nótákat és unalmat még soha nem láttam, ehhez képest az X Faktor tavalyi szériája drog volt. Lehet sejteni az igen negatív véleményemet az egészről. Végül a Dalt is néhány -szerintem- jó énekes miatt néztem meg, és maradásra bírnak talán ma is.

A 2. adás színvonalasabb volt valamivel, mint az első, bár sokat írtak, hogy a múltkori mezőny sokkal erősebb volt, mint a múlt heti, viszont az teljes unalomba fulladt, ezen legalább nem aludtam majdnem be, mert tudtam a béna dalokat szidni. Az egész csak azért tartott ott, mert Janicsák Vecát vártam, aki az este legjobb produkcióját nyújtotta. Tényleg kicsit jobban tetszett, viszont nagyon meglátszik, hogy az M1 csinálja, talán, ezért ilyen a műsor.

The Walking Dead: Folytatódott a 3. évad

Én ragaszkodom a magyar felirathoz, ezért ma néztem meg a sorozatot, bár így is ez a leggyorsabb, mert mindig hétvégén van a kedvenceimhez magyarosítás és az angolom igen csak kezdő szinten van, így nem értek belőle sokat. Folytatódott a sorozat több mint egy hónap szünet után, amit most sem bírok felfogni, hogy miért kellett, mert így megfeledkezik róla az ember, hiszen én is már úgy egy hónapja daráltam le az egészet, bár emlékeztem a cliffhangerre, de beszélek a részről. Tovább spoilerekkel folytatom...

Filmkritika: Valentin nap (2010)

Tegnap este adta az egyik kereskedelmi csatorna, így gondoltam újra megnézem, hogy kivesézhessem, hát már látom a hibáit. Eredetileg 2010-ben Taylor Swift miatt néztem meg, mert szeretem az énekesnő munkáját, és gondoltam, hogy ennyi sztár van benne biztos nem lehet rossz film. Szóval ennyi a bevezetés.

Tartalom: Valentin-nap a szerelmesek ünnepe, ám ez a nap sem mentes a feszült pillanatoktól, fordulópontoktól. Új kapcsolatok születnek, és régiek érnek véget, egy már véget ért kapcsolat elejtett fonalát épp ma veszik fel. Szerelmek, szakítások, újrakezdések. Morley (Jessica Alba), Liz (Anne Hathaway), Reed (Ashton Kutcher), Holden (Bradley Cooper), Kara (Jessica Biel), Kate (Julia Roberts) és a többiek a szerelem csapdájába estek, és nem tudják, hogyan másszanak ki belőle.

Könyvkritika: Stephenie Meye - Bree Tanner rövid második élete

Úgy négy éve olvastam a Twilight Sagat, beleszerettem, ez nagyjából egy évig tartott, amíg kiábrándultam, mivel rájöttem, hogy ez egyáltalán nem jó könyvsorozat, csak egy átlagos, üres, tipikus, romantikus fantasy regény. A filmek meg szóra sem érdemesek. Le akartam zárni magamba, ezért elolvastam a kiegészítő kötet.

Tartalom: Bree Tanner egy tinédzseréveiben járó "újszülött" vámpírlány. A Napfogyatkozásban mindössze 10 oldalon szerepel, most 192 oldalon át követhetjük a történetét, mely új megvilágításba helyez eseményeket, szereplőket, érzelmi motivációkat. 

A könyv az újszülött vámpírok szemén át mutatja be a világot. Bemutatja az Eclipse utolsó napjait és sok olyasmi megtudható, amit Bella sosem tudott. 

Les Revenants: Kritika az 1. évadról

Egy pozitív kritika elolvasása után vágtam bele a sorozatba, ami őszintén szólva nem is okozott csalódást. Sokan mondták, hogy a tavalyi szezon legjobb új sorozata, én nem néztem meg ezenkívül egyetlen új sorozatot sem, csak olvasgattam róluk, nem volt kedvem hozzá, viszont a francia zombik felkeltették az érdeklődésemet, hiszen a sztori, hogy egy halott lány visszatér, mintha mi sem történt volna, nekem érdekes alapszitunak tűnt. Tovább spoilerekkel folytatom...

Könyvkritika: Meg Cabot - Airhead-trilógia

Meg Cabot legutóbbi trilógiáját veszem górcső alá, mert nem rég fejeztem be az utolsó részét és, mert ő a kedvenc írónőm, majd arról is lesz még szó. Igazából a legutóbbi közepes könyve, az Elhagyatva után őszintén szólva ez megnyugtatás volt, hogy tud még jó sztorit írni, persze vannak hibái a kötetnek, de mérföldekkel jobb, mint a fantasy-ja. Annyit előre leírok, hogy ez egy limonádé könyv, mint a legtöbb kötete leszámítva Mediátor és Hívószám 1-800, szóval lazításnak tökéletes.

Tartalom: Emerson Watts nincs többé... Nikki Howard újjászületett. Mi számít igazán? A külső vagy a belső ? Vajon kik vagyunk valójában? A 17 éves Emerson Watts sose gondolta volna, hogy a Stark Áruházlánc ünnepélyes megnyitója, ahol menő sztárok és manökenek lépnek fel, s ahová divatmániás húga miatt kénytelen elmenni, végzetes események sorát indítja el számára... Em és Nikki, a barna és a szőke, a fiús és a nőies, az okos és az üresfejű, az éltanuló és a szupermodell – egyszóval a tűz és a víz. De mi van akkor, ha kettejük egyénisége nem választható szét többé?

The Carrie Diaries: Pilot

A sorozatról akkor értesültem, amikor a főszereplőt keresték, hiszen még akkor Miley Cyrus-fan voltam, és pletykálkodtak arról, hogy ex-Disney hercegnők kerülnek a főszerepekbe, de aztán egy különálló fejezetet csináltak Carrie Bradshaw-nak, akinek a tinédzser korába nyerhetünk betekintést. Olvastam három kritikát már a pilotról mielőtt megnéznem, ők magyar felirat nélkül nézték, mivel az én angoltudásom korlátolt felirattal biztonságban érezem magam. A véleményekhez visszatérve háromból kettő negatív volt, úgyhogy voltak sejtéseim persze engem ez nem befolyásolt, hiszen én már voltam úgy, hogy valamit alul értékelték vagy túlértékelték és én mást gondoltam. Amúgy így sem voltak elvárásaim. Tovább spoilerezem.

Miket dúdolgatok...

Egy kicsit személyesre veszem a figurát és leírom, hogy miket hallgatok én mostanában.

Emeli Sandé - Next to me

A lista legtehetségesebb énekesnője Emeli Sandé. A hangzásvilága és a mondanivalója tetszik, hogy sokakat cserbenhagynak, de mégis mindig valaki ott lesz mellette. A rádióban figyeltem fel rá. Meglepő, hogy mostanában a britek levesznek a lábamról. Ott van Adele, Coldplay, Ed Sheeran. Tovább nem igazán folytatódik. Egy szép szám egy szép nőtől, akinek a hangja néha engem Beyoncé-ra emlékeztet.

A Dal 2013: első elődöntő

Tegnap végig néztem az Eurovízió magyar válogatóját. Tavaly csak belekukkantgattam, de akkor sem voltam lenyűgözve a tegnapi után meg főleg nem. A műsor dögunalmas volt, csakhogy még ennél is cifrább kifejezések jutnak róla eszemben, ennyire pipa csak az X Faktorra voltam tavaly, de most szépen a Dal is feliratkozott a tehetségtelen, érdektelen műsorok listájára, hát nem tudom miért lepődöm meg, amikor maga az Eurovízió is ilyen, ahol énekelni nem tudó mamák lettek a harmadikak, azt nem lehet komolyan venni.

Egy kis személyes vélemény a Giccsfesztiválról, az egész arról szól már, hogy benyaljunk az USA-nak, akárki akármit mond ez az igazság, hisz basszus a résztvevők még az X Faktor 3. szériáját is alulmúlják, pedig ott volt Zámbó Krisztián, és ez elég nagy szó.

Könyvkritika: Benina - A Bíborhajú 1. A Boszorka fénye

Engem a boszorkányokkal meg lehet venni. A fantasy világban azok a lények, amiket szeretek. Hogy miért? Mert a Bűbájos boszorkák volt az első kedvenc előszereplős sorozatom, azóta pedig a varázslattal meg lehet venni -nem a vámpírokkal és a vérfarkasokkal- pl. a Once Upon A Time is így ejtett rabul. Nos, Benina világa is berántott. Igen, leírtam. Komolyan mondom, hogy beleszerettem a könyvbe. Tovább spoilerekkel folytatom...

Tartalom: Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá az Utolsók egyike, azaz tiszta vérű, akikből már alig néhány él a világon, hiszen e varázslattal bíró teremtésekkel a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével? A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny. Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.

Emily Owens M. D.: Pilot

Erről a sorozatról két végletet olvastam az egyik a pozitív, imádó a másik a negatív, utáló vélemény, így megosztónak nyilvánítottam, így muszáj volt megnéznem, mert nekem jónak tűnt, és szeretem a karakter drámás sorozatokat. Mondjuk pár hete volt annak, hogy megnéztem, a drága, jó indavideó szétszívatott szó szerint. Az az egyetlen szerencséje, hogy sikerült megnéznem, mert virtuálisan szétvertem volna. Az Emily Owens M. D.-ről annyi még, hogy az első évad 13 részes és elkaszálták, így nyugodtan nézhettem.