Filmkritika: Agymanók (2015) - az év legjobbja?

Az Agymanók igazi siker sztori, mert mind a kritikusok és a nézők is imádják, hasít a kasszáknál, plusz itthon is elég sokan mentek el rá. Pixar-film, ezért kattantak rá sokan, bár kételkedés azért volt, mert a Verdák 2 gyenge lett, a Merida, a bátor meg hihetetlenül sablonos lett, viszont ennek a sztorija hamar felkeltette az érdeklődésemet. Engem izgat, hogy mi játszódik le pontosan a fejünkben, tök jó lenne több dolgot tudni az agyunkról. Miért nem megyek agysebésznek?

Tartalom: A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindnyájunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley elsőszámú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában.

A lány, akire felnézek: Taylor Swift

Az osztályfőnököm azt mondta, hogy jó, ha az embernek van példaképe, mert irányt mutathat. Nekem nincs ilyenem, inkább csak felnézek emberekre, de nem feltétlenül úgy alakítom az életem, ahogy ők, de ott van anyukám, a tesóim, a töritanárom, az angoltanárom és jó pár ismerősöm, bár rám leginkább hatással egy fiatal amerikai lány van. Sokan utálják, csapból folyónak tartják, míg milliónyi kislány meg szereti őt, mert olyan számai vannak, amivel pont ezt a közönséget megnyeri. Ez a személy számomra Taylor Swift. Őszintén meg tudom érteni, hogy miért vannak sokan kiakadva rá, de nekem már lassan hat éve ő a kedvenc énekesnőm, régiek közül ő az egyetlen állandó. Elgondolkodtatott, hogy engem mi fogott meg ebben a nőben, hisz tipikus amerikai jelenség szőke, kék szemű, gitározik és énekel, aztán az országban egy millió ilyen akad. Durva, hogy már 10. évfordulóját ünnepelheti az első dalának.

Ha az életrajzát keresitek, akkor az angol wikipédián nézzétek meg, mert ott minden részletesen fent van, a magyart meg hagyjuk. Inkább azt mesélném el nektek, hogyan ismerkedtem meg vele. Talán még a Bravo-ban olvastam 2009-ben egy cikket a Love Story-ról, ami az első világslágere volt, bár még nem kerestem rá, csak annyi volt, hogy milyen helyes lány. Aztán volt a hírhedt VMA fiaskó, amikor Taylor megnyerte a legjobb női videoklip díját, Kanye West pedig felrohant a színpadra, és azt mondta, hogy díj Beyoncé-nak járna. Ez mondjuk hatalmas reklám volt Taylor-nak, szerintem most már nem is bánja az esetet, így meg is néztem a You belong with me, aminek a klipje tökéletesen passzolt a szöveghez, aztán beleszerettem. Megkerestem a két albumát, aztán rongyosra hallgattam őket.

The 100: Kritika a második évad végéről

Kapott már a The 100 egy ömledező kritikát a hatalmas fejlődéséről még télen. Gondolkodtam is rajta, hogy a tétet még hogyan lehetne fokozni, aztán a készítők nagyon is megleptek. Szerintem országos csatornán ez ma az egyik legjobb sorozat, mert a tini high conceptség mellett mélysége van, amiből már az 1. évad folyamán is villantottak, azonban a széria a legjobban a tizenhat rész alatt tudott kibontakozni. Iszonyú nagy mázli, hogy a csatorna még télen bekérte a folytatást, pedig a nézettség függvényében nem lett volna muszáj. Nekem az a tippem, hogy itt a kritikusok is közrejátszanak, mert szerették ezt a mostani etapot és az internetes jelenlét, egy kis csatornának ennyi is elég a folytatáshoz.

Nem is bánom, hogy huszonkét részt nem kapott, mert így gyorsabban kellett haladniuk és nem volt elnyújtva semmi sem. Na, itt egy érv a limitált szériák mellett. Tényleg nagyon büszke vagyok arra, a fejlődésre, amin ez az egész keresztülment, mert komoly dolgokat léptek meg az írók és látszólag az 1. évad gyermekbetegségeit kinőtték. Ahogy elnézem a hazai sorozatrajongókat is most kezdte el igazán meghódítani, amit a rengeteg komment, letöltés és szavazások bizonyítanak, őszintén meg is érdemli. Kb. azt játszotta el tavaly, mint az Arrow. A továbbiakban spoileresen folytatom.

Könyvkritika: Rácz-Stefán Tibor - Fogadj el

Végre véget ért az érettségi időszak számomra, aminek örülök, mert végre pihenhetek, csökkenthetem a könyves és a sorozatos várólistámat, moziba mehetek, családommal, barátaimmal lehetek, tanulmányozhatom pesti térképet, sminkelést és házi dolgok kitanulását is elkezdhetem. Majd a listákat közlöm is. A pihi első menete a Rácz-Stefán Tibortól a Fogadj el című regény volt. Már az Aranymosáson felfigyeltem a műre, tetszettek a részletek és a címe, ami eredetileg A gyilkos áldozat volt, leginkább azért vártam, mert a kedvenc bloggeremtől Tibitől, a Media Addict szerkesztőjétől van. 2014 decemberében jelent meg, csak nekem ez a „vizsgaidőszak” bekavart, nem volt nagyon időm. Gondoltam, az érettségiért megjutalmazom magam, így megvettem, hamar el is olvastam.

Tartalom: Hiszel magadban? 
Petra a pénztelen, vidéki lány elit gimnáziumba kerül, ahol mindenki gazdag és menő, így aztán hazudik, hogy ne lógjon ki, hiába figyelmezteti Dávid. 
Petrát a lányok befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de kiderül az igazság. És ettől kezdve pokollá válik az élete. 
Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat? 
Dávidnak is van egy kínos titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. 
A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll. 
A regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve.

The Musical Book Tag

Mostanában eléggé rá vagyok kattantva a videóvloggerekre, akik között sok tehetséget felfedeztem, mint Attilát, a the bookaholicot. Ő készítette egy teljesen egyéni taget, aminek az a lényege, hogy az általa felsorolt dalokhoz különböző könyveket párosít az ember. Nekem ez annyira megtetszett, hogy azon nyomban úgy döntöttem, hogy én is elkészítem a magam kis listáját. Valamelyik pontra azonnal jött az ihlet, valamikor a szobámba kellett rohannom, hogy rájöjjek, vajon melyik műre is gondoltam én. 

1. PSY - Gangnam Style: Egy felkapott könyv, amit te is nagyon szeretsz. - Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Szerintem nem én vagyok az egyedüli, akinek Suzanne Collins műve belopta magát a szívébe. Én is akkor figyeltem fel rá, amikor kijött a film, bár előbb a könyvet olvastam el. Nagyon szerettem a karaktereket, a világot, amiben játszódik, bár nem élnék ott. A másik örömteli pont, hogy hozzá hű filmet csináltak is belőle, ami tényleg egyes helyeken kiegészíti a művet. Az első részt kétszer újraolvastam, szerintem valamikor időt kerítek a teljes trilógia újraolvasására.

Élménybeszámoló: Író-olvasó találkozó Kalapos Évával

A véletlen művének (egy szemfüles barátnőnek, innen is puszi) köszönhető, hogy én pénteken kikötöttem a szombathelyi Berzsenyi Dániel könyvtárban. Én éppen háromnapos folyamatos rohanás után enyhe szomorúsággal mentem oda. Az sem tett jót a lelki világomnak, hogy előtte éppen egy német szóbelin estem át, ami után rossz szájízem volt. Azért mondom, elmegyek, mert legalább az új részt megszerezhetem. Mondjuk nem érettségi időszak közepén kéne az egyik kedvenc könyvsorozatom folytatását bújnom, de szükségem van a kikapcsolódásra.

Kissé fáradtan és megtörten érkeztem oda, hogy mosolyogva távozzak onnan, csak szépen sorjában.