Misfits: a 3. évadról; még mindig betegek az angolok

A Misfits belőtt a kapumba egy hatalmas gólt, ami miatt a fejemet a falba verem. Hát igen rövid idő alatt magamévá tettem a 3. évadot is, amitől sokan a sorozat lejtmenetjét látják, hisz nincs Robert Sheehan és fantáziátlannak látják már, én viszont most is tökéletesen jól szórakoztam, engem csak más zavart, dehogy minőségromlást láttam volna azt nem hiszem, hiába jönnek erre a negatív kommentek. Nekem kimondottan bejött annak ellenére, hogy nem volt Nathan, talán én is azon kevesek közé tartozom, akiknek a komolykodás bejött, mert bedobta vicces mégis elgondolkodtató történteteket és néhány megdöbbentő pillanatot. Tudtak még meglepetésekkel szolgálni, amiért hálás vagyok, és most jön az, hogy hogyan fogom én a 4. etapot szeretni, hisz pont a kedvenc szereplőim távoztak, maradt Curtis, aki semleges. Majd ha arról írok szerintem ott majd dilemmázok. Tovább spoilerekkel folytatom...

Simon és Alisha párosát én nagyon megszerettem már a második évad alatt, viszont valami nagy csapás már lógott a fejük felett, amióta ment a harmadik évad, de legalább az időutazós képességgel már tisztába jöttem, így utólag már nem vonnék le ezért. Én úgy megszerettem őket, mert úgy passzoltak, hogy mégsem illettek egymáshoz, mégis elég kevés játékidőt kaptak. Simon karakterfejlődése ahogy a félénkségét levetkőzte magabiztosságra magyarán igazi férfi lett belőle nekem megnyerő volt, persze még megmaradt az esze és a csendessége, de azt hiszem elérték, hogy belezúgjak, ezért nem akarok 4. szezont, mert ő nem lesz, hisz szerintem ő lett valamilyen szinten a csapat vezetője. A finálé, hogy a dilis vallásos csaj hadonászott a késsel, aztán direkt megölte Alishat, akit szintén nagyon megkedveltem, és ott elvérzett Simon karjaiban, elsírtam magam, nem szoktam, de meghatottak, látjuk a pásztorórájukat, aztán a baljóslatot és bumm egyszer csak vége a boldogságnak. Még most is, amikor ezeket a sorokat írom, elpárásodik a képernyő. Tényleg annyira a szívemhez nőttek. Rudy mondta azt, hogy ez egy örök körforgás, hogy Simon visszamegy, meghal future Simon Alishaért, majd Alisha is meghal, aztán megint megy vissza Simon. Tényleg igazságtalan az élet.

Kaptunk két új karaktert, Rudy és Sethet, akik szintén kedvelhetőek lettek. Rudy először nekem egy Nathan-pótlék volt, hisz ő lett a humorzsák, neki is elég beteg vagy perverz beszólásai, mozzanatai vannak, azonban mégsem Nathan, mert neki van egy sebezhető oldala is. (Nathant szívesen elnéztem volna szülőként. Örülök, hogy utaltak rá.) A színész remek teljesítményt nyújtott, hisz két különböző jellemet kellett megformálnia. Seth volt az erőtároló/erőadó fickó, aki jó barátságba került a srácokkal és neki is megismertük a háttértörténetét és figyelhettük bimbózó kapcsolatát Kellyvel. Utóbbinak nagyon örültem, jó volt látni, hogy mellé is adtak valamit. Valahogy ők is két ellentétes pólus, mégis egész jól kiegészítik egymást. Amúgy úgy éreztem, hogy Seth személyében egy felnőtt karakterünk is lett. Az új szereplőkre szóval szerintem egy rossz szó sem lehet.

Megváltozott egy kicsit a sorozat, mintha szórakozás mellett gondolkodásra is serkenti szerettek volna minket. Gondolok itt konkrétan az ötödik Kelly-központú részre, amikor testet cserél Kelly egy beteggel, aki kómában volt. Érdekes megtudni, hogy valakit milyen célok vezérelnek, én megsajnáltam szegény lányt vagy éppen a szellemek megjelenése. Tényleg több lett a dráma. Amellett az elborult ötleteknek sem voltak híján, mint a péniszfagyasztás, Curtis terhessége, zombik. Nekem a nácis rész tetszett, főleg, amikor fehér leányunk belerúgott Hitlerbe. Szerintem nagyot ütött. Ahogy a képregényes epizódról sem szabad megfeledkeznem. Én ezeket korrektnek és nézhetőnek véltem.

Az új képességek teljes kiaknázatlansága engem idegesített, hisz ez a koncepció, de mindenki aligha néhányszor használta leszámítva Curtist és Rudyt, viszont előbbié messze nem volt érdekes, hogy egyszer nő vagy férfi, bár tartott egy kis feminista beszédet. Többet is ki lehetett volna hozni Simon jövőbelátásából esetleg erőltetni, hogy működik-e erőszakosabban. Kelly-é egyedi volt, csakhogy semmit sem ért, mint ahogy Alisha-é is. Legalább egyedi ötleteik voltak. Amúgy Curtis-szel semmit sem kezdtek.

Még mindig soknak tartom a gyilkosságokat, viszont megszoktam, hisz szinte mindennapos, hogy a skacok végeznek valakivel, csakhogy ezeket az embereket nem keresi senki? Gondolom, hogy vannak hozzátartozóik, persze én úgy gondolom, hogy ez valamilyen alternatív világ, csak manapság ha valakid eltűnik, teszel bejelentést. A felügyelő tisztek sem hiányoznak senkinek, pedig hullanak, mint a legyek. 

A finálé jó volt, hogy visszatértek az első évadból megismert halottak, akik valamilyen célból bolyongtak a Földön. Nekem az első és második felügyelőpáros egymásra találása tetszett, az egy kimondottan romantikus jelenet volt, viszont az, hogy kattant vallásos lánygyerek kinyírta Alishat, az nálam vétek, ennyi erővel Nathan-nel végezhetett volna, hisz ő volt a felelős a haláláért. Az utolsó 15 perc sokkolt, hisz sírtam. Furcsa volt látni, hogy Simon és Alisha sorsa beteljesedett és már nem térnek vissza. Megszakad a szívem, hogy nem láthatom őket többet. Azért jó volt újra látni a srácokat, ahogy az eredeti bagázs ott beszélgetett.

Összességében: 10/7

Képesség nem használás, emberek tömeges elhullása és kedvenc pár kiiktatása elhozta a mínuszokat. Mégis kellemeset csalódtam az egészben, főleg, hogy mindenki drámai romlásokat látott, én nem vettem észre, vagy túlságosan beleszerettem az egészbe. Most már jöhet az utolsó előtti szezon és a végre is kíváncsi vagyok. Nathan nélkül is elképzelhető a sorozat, de azért remélem Iwan Rheon és a többi stábtag nem kerül a süllyesztőbe, hisz elég sokoldalúak voltak. Köszönöm Anglia!

Misfits: 2. évadról; mélyebb, brutálisabb, durvább, szórakoztatóbb

Egy sorozat minőségéről mi tanúskodik leginkább? Szerintem az, hogy egy elrepül vele az idő, kettő ha darálod minél előbb folytatni akarod tovább és tovább, ezért szeretek sorozatokat darálni, főleg, ha azok olyan gyöngyszemek, mint a Misfits, amik kitűnő vígjátékdráma. Már eleve az első etappal magasra rakták a lécet, bár megvoltak a maga hibái, viszont ezzel szerintem sikerült túlszárnyalniuk, amire nem számítottam. Sajnos ezek után sem tudok erre sem maximális pontszámot kapni. Tovább spoilerekkel folytatom...

Számomra a zavaró momentum Alisha és Simon kapcsolatának kialakulása volt az utolsó két rész környékén, ugyanis ott bakiztak a készítők. Ugye a hatodik részben kiderült Simon számára, hogy a jövőbeli énje volt a maszkos és, hogy szerelmes lesz Alisha-ba, ami teljességgel rendben van, ezután leültek beszélgetni, ez aközben volt, mikor kiderült az, hogy szuperképességeik voltak, aztán beköltöztek a szállodába és ott megőrült a tejmanipulálós srác, itt sok mindenkit megöltek és Curtis emiatt visszaforgatta az időt, szóval Simon nem tudta meg az igazát, viszont a következő részben teljesen tisztában volt vele, pedig az a beszélgetés nem történt meg. Ugye volt egy három hónapos időugrás a karácsonyi részben, viszont akkor Alisha beavathatta a fiút, de a jövőbeli énje direkt kérte, hogy ne. Szóval ebben az ügyben elvesztettem a fonalat és az időutazásban is, mert ha korábban megölték az Alisha-t, akkor nem lehettek együtt, de future Simon szerint egy pár voltak. Amúgy örültem a párosnak, mert Alisha karaktere levetkőzte magáról a túlzott szexiséget és kedves lett, megkomolyodott Simon mellett, aki a végén igazi férfi lett. Azért vicces volt figyelni, hogy a csajszi féltékenykedett. Ha azt mondták volna nekem valaki, hogy összejönnek kiröhögtem volna. Emellett apróságnak tűnt a felelőtlen öldöklés. Átívelést is hamar megoldották, pedig még elnézegettem volna a maszkos alakot, akinek a kiléte ütött.

Még mindig megmaradtak a remek, vicces, pörgős párbeszédek, amik az első évadot is jellemezték, itt megmerem kockáztatni, hogy sokkal jobb szövegek voltak, több emlékezetes egysorosa volt Nathannek is és Kellynek. Amúgy vicces volt, hogy Nathan lett a Misfits Kenny-je, hisz meghalt egy párszor, és az volt a poén, hogy emlékezett is rá. A humor mellett sokkal jelentősebb szerepe lett a drámának, amik tök jók voltak, hisz megismertük jobban a szereplőket. Gondolok itt Kelly vagy Curtis új párjára, akik rövid életűek voltak, Nathan családi hátterére, Simon és Alisha kapcsolatára. Valahogy közelebb éreztem őket magamhoz, hisz megtudtam őket sajnálni és ez teljesen rendben volt. Akkor is a minél betegebb képességű ügyek és emberek ütöttek, elég ha eszembe jut a videojátékos csóka vagy a tejirányító ürge, ami a legröhejesebb képesség, ahogy szereplőink is új erőket kaptak. Ez még mindig az, amit megszerettem, amiért hálás vagyok az alkotóknak, csak még mindig félek a 3. és 4. évadtól, bár a 3. évad első része rendben volt, csak kár volt olyan sokat látni Rudyt. Amúgy ebben az évadban is jellemző volt a karakter központúság, ami bejött, hisz ez egy remek formula.

Összességében: 10/8

Jobban megszerettem mindenkit ezalatt az egy nap alatt, amíg végignéztem az évadot, viszont az időutazásos hercehurca miatt muszáj volt levonnom meg, hogy a levegőben lógott az egész, viszont ez még mindig jó és alig várom, hogy folytassam szép lassan az egészet. Megérte szombaton ezzel boldogítani magamat.

Misfits: az 1. évadról; elgurult az angolok gyógyszere

 

A Misfits a daraterveim között szerepelt egy ideje, amikor láttam a két kedvenc lapomon róluk kritikát, eleve jól hangzott, hogy bűnöző fiatalok képességet kapnak. Fogalmam sincs miért, engem az ilyen képességes dolgokkal meg lehet fogni, ahogy a sorozat meg is vett magának, hisz már a második szezonon is túl vagyok, ami még frissebben él az elmémben, mert másfél nap alatt végignéztem. Van egy sajátos humora, amit inkább Family Guy-on és South Parkon nevelkedőknek ajánlanám, mert eléggé meglepődtem rajta, hogy elég nyílt a műsor. Ezek az angolok hogy a fenébe tudnak ilyen jókat csinálni. A fenébe nyalok be nekik, csak az a gond, hogy meg is érdemlik a sok dicséretet, bár azért nem mondanám, hogy tökéletes, mert vannak hiányosságai, de kezdjük azokkal a dolgokkal, amiket nagyon szerettem.

Először muszáj kiemelnem a főcímet, aminek már eleve a rockos zenéje bejövő, viszont tökre illik a szürkesége a sorozathoz, és, hogy bemutatják mi történt a fiatalokkal és a képességüket is igyekeznek reprezentálni. Amúgy a zenéje is tökéletesen rendben van fiatalos elektro vagy éppen rockos számok hangzanak fel egy-egy jelenetben, ezek mondjuk leginkább a második évadban tűnt fel. Akárki is válogatja a nótákat, én megajánlok neki valami díjat.

A forgatókönyvíróknak jár az elismerés a vicces, pörgős dialógusok miatt, amiken sokszor szakadtam a röhögéstől. Nathan szövegei lettek leginkább eltalálva. A kedvencemet tőle még mindig fel tudom idézni az első évadból. Szerintem ezek az emberek betegek, hogy ilyen elborult párbeszédek jutnak az eszükbe. Fogalmam sincs, hogy mi járhat a fejükben. Nekik hála remek karaktereket kaptunk, akiket könnyen be lehetne skatulyázni, viszont idővel megmutatják, hogy kik is valójában. Igazából azt szeretem bennük, hogy nem valami sablonosak, hanem kapunk pár bajkeverő fiatalt, akik olyanok, mint a maiak, így az embernek valamiféle realitás érzete is lehet, bár én ezt valami alternatív valóságnak tekintem. Ott van Nathan, aki az érzéketlen nagydumás szerepét tölti be, egyszerre képelném fel és röhögnék rajta, mert amúgy seggfejként viselkedik, viszont a humora miatt nem irtanád ki. Lehet valakit irritál, engem kifejezetten szórakoztat. Lehet azt gondolni, hogy a színész túljátssza, azonban nem tökéletesen azonosul a figurájával. A személyes főkedvencem Simon, mert szimpatikus a majdnem behúzott nyakával, csendességével, mondjuk egy kicsit perverznek tartottam az első etapban, tipikusan az az ember, akiben több van, mint amit mutat magából. Kelly figuráját is nagyon bírtam az érdekes akcentusával, ő az akibe jobb, ha nem kötsz bele, mert fenékbe billent, mégis a szíve mélyén egy kedves lány. Ott van még Alisha és Curtis, akiket nem szerettem meg annyira, mert elég sótlanok. A csaj nekem ribinek tűnt, a fickó meg semmilyenek, pedig utóbbi kapta a legjobb képességet. A szövegekről még, hogy elég sók káromkodás van, és nem vetik meg a pucérkodást meg a szexjeleneteket, ezek miatt érzem ezt bűnös élvezetnek. Érdekes, hogy a képességek a személyiségeikhez pont passzolnak.

Tovább spoilerezek... 

Bennem maradtak nyitott kérdések leginkább a vihar miatt, aminek nem tudom az eredetét. Remélem erre kitérnek a továbbiakban, mert kíváncsi vagyok. Annak amúgy örültem, hogy nem csak az öt főhős változott meg, hanem a városlakók többségének is felborult az élete. Különösen bejött, hogy volt valaki, akinek különleges képessége volt és hülyeséget csinált, ezért ők rendbe hozták. Nem, mintha hőseink nem követtek volna el ostobaságokat, mint a két holttest eltüntetése. Azért mondjuk haragszom, hogy szegény ügyésznénit kinyíratták plusz idegesít, hogy eddig semmilyen következménye nincsen a tetteiknek. Kicsit csapongónak érzem néha a részeket, mert nincs valami egység, ami igazán átfogná, hát mondjuk egy szörny. Mondjuk itt volt valamilyen zaklató is és Nathan képességével csigázták fel a nézőket, de ezen még a kezdetlegesség látszik. Amúgy a fináléban zavart, hogy a gyilkosságokról teljesen megfeledkeztek, bár az utolsó percek ütöttek.

Összességében: 10/7

A történet nem igazán tiszta, hisz még az alapozás ment, viszont kitűnő szórakozás, mert jó beteg a humora van az egésznek és nem veszi komolyan magát. Azért ha van drámai rész, akkor azt is sikerül jól megoldaniuk, hogy kicsit megdobjak érzelmekkel is a nézőket, hogy lássunk többet is a szereplőkből. Szóval megvan a végső ítéletem és alig várom, hogy neki kezdjek a harmadik évadnak. Az a főbűne a sorozatnak, hogy kevés része van.