Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1. évad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 1. évad. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 23., csütörtök

Outlander: Kritika az 1. évadról


Már tavaly felkeltette a figyelmemet az Outlander, csak valamiért mégis kimaradt, plusz megtudtam, hogy féléves szünetet iktattak be a szezon két része között. Jókat hallottam róla, és sejtettem, hogy ez az én sorozatom lehet. Nem olyan régen fejeződött be az 1. évad, így fogtam magam, hamar le is töltöttem, hogy egy hét alatt bedaráljam. Nem kapott rövid szezont, mert 16 részt rendelt be a Starz csatorna. Amúgy ők adták a sokak által kedvelt Spartacus, amiből én egy képkockát sem láttam, nem is akarok. Nekem elég tőlük ez, ami már a pilot után egyből belopta magát a szívembe.

A sorozat alapja egy eddig nyolcrészes regénysorozat, amit Diana Gabaldon szerzett. Minden évad egy-egy könyvet dolgoz fel. A megjelenése előtt sokan a Trónok Harcához hasonlították, ami elég nagy hülyeség. Annyi a közös bennük, hogy adaptációk, történelmiek és szex+erőszak is van bennük. Teljesen más a kettő, a történetük, szereplőik és a hangulatuk. A regényeknek megvan a rajongótábora és egész jó nézettséggel futott a Starzon, ezért be is kérték hamar a 2. évadot, ami azt hiszem, hogy jövőre jön.

2015. július 3., péntek

How To Get Away With Murder: Kritika az első évadról


A How to Get Away With Murder még egyetlen egy bekezdés sem kapott az oldalon, pedig tavalyi év egyik legígéretesebb újoncáról van szó. A sorozatot Shonda Rimes cége gyártja, de nem ő a showrunner, hanem Peter Nowalk, azonban le sem tagadhatja a nagyasszonyt. Shonda Rimes a tévés ipar egyik nagy mágnása, aki eddig olyan siker szériákat tett le az asztalra, mint a 11. évadát taposó Graice Klinika, az ABC legnézettebb drámája, a Scandal és a már befejeződött Dr. Addison, ezekben a remek történettel együtt töménytelen mennyiségű szappan is dominál. A sorozatot itthon jól fogadták, hogy aztán negatív irányba csússzon a dolog, mégis sokan kitartottak. Az első etap 22 rész helyett 15 lett, mivel Viola Davis, csak ennyit vállalt, bár jót tett a sztorinak, mert így is hullámvasút volt az egész.

Azt gondolná az ember, hogy a kevés részt sikerült jól kihasználni, mert kevesebb időt kell kitölteni, azonban elvéreztek az évad közepén nagyon az írók. Az elején még én is nagyon lelkes voltam, aztán a 5-9. részig átverve éreztem magam, csak dühös voltam, hogy maradék 6 részt ledarálva kellemesen szórakozzak. Mi volt a hiba a gépezetben? Itt előjött a Scandal 3. évadának betegsége a túlzott szappan, annyira idegesítően tolták a szerelmi szálakat a képünkben, ha HBO lenne teljes nagyságban láthattuk volna még a szexjeleneteket. Az nem baj, hogyha a karakterek magánéletével foglalkoznak, csakhogy ha nincsenek kémiák és jó szereplők, ráadásul lenne egy érdekesebb ügy, ami simán kitöltene 40 percet, akkor nem merik bevállalni. Akkor ott ez nálam nagyon sokat rontott az élményen.

2015. május 31., vasárnap

Pilotkritika: iZombie (+második rész)


Már régen megígértem az iZombie pilotkritikámat, azóta persze már láttam belőle tizenegy részt, de a gépemen pihentettem, így úgy döntöttem, hogy megosztom veletek. Nekem ez a széria nagyon várt volt,  Rob Thomas az egyik készítője, aki a Veronica Mars-ot is csinálta, amit imádtam és mai napig az a legjobb nyomozós sorozat. Manapság úgy is menő zombikról sorozatot és filmet csinálni, ott kint a The Walking Dead a legnézettebb dráma jelenleg, pedig a minőségével vannak gondok. Valamiért én bírom az élőhalottas sztorikat (vámpírok nem számítanak), amióta láttam a Warm Bodies-t és az In the Flesh-t gondolkodó és emberi zombikat akarok látni, ezért jöhetett nálam szóba az iZombie. Ráadásul az előzetesek is jók voltak. Minden biztató volt.

A történetről: Olivia Moore egy kórházban dolgozik rezidensként. Egyszer meghívták egy hajós bulira, ahol egyszer csak kitört egy zombi támadás. Liv másnap egy hullazsákban ébred, és tudja, valami nincs rendben vele, mert zombi lett. Azért, hogy agyakat szerezzen, beáll egy hullaházba dolgozni, viszont az elfogyasztott agyak miatt látomásai vannak, így bűntényeket kezd el megoldani, plusz csavarként az elfogyasztott személyek néhány tulajdonságát is megkapja.Amúgy ez egy DC képregény alapján készült, aminek hamar be is szereztem, az első négy számát, és még nem olvastam el.

2015. március 17., kedd

Ma iZombie premier!

Végre ma este adásba kerül Rob Thomas legújabb agymenése (értitek). Számomra a legvárósabb újonc az iZombie, ami iránt elég magasak az elvárások, ugyanis megy a The Flash mögé, szóval elég biztos a felvezetés. Nagy porszemnek kell kerülnie a gépezetebe, hogy ne harapjanak rá az emberek, hisz zombik, nyomozás és DC képregényadaptáció. Holnap akármi lesz megnézem, és valahogy varázsolok egy kritikát, mert már nagyon izgatott vagyok és az előzetesek nagyok jók voltak. Rose McGiver telitalálatnak bizonyul, de többet csak a pilot után tudok mondani. Addig nézzétek meg az klipeket a pilotból, azután be lehet saccolni, hogy tetszeni fog-e!





2015. január 31., szombat

Lost: az 1. évadról


Lost tízéves széria, ami 2004-ben azonnal kultstátuszba jutott az újfajta történetvezetésnek köszönhetően és a kimondottan egyedi történet miatt. Nekem eddig eléggé kimaradt az életemből, mivel elég kicsi voltam, amikor hozzánk eljutott, de az 1. évad végét láttam, emlékszem, kíváncsi is voltam, hogy mi van abban, a lyukban. Persze, most sem tudom. Gondoltam, hogy egyszer pótolni kellene, mivel az OUAT készítői is benne vannak. Állítólag az 1. évada a legjobb a szériának, ennyi után én csak azt tudom mondani, hogy méltó arra a hírverésre, amit kapott. Sejtettem, hogy tőlem nem fog ez a világ távol állni szeretem a túlélős drámákat meg a misztikumot, így kilóra megvettek az alkotók, ugyanis az első részek alatt megszerettem az egészet, teljesen berántottak, pedig voltak fenntartásaim ezzel szemben. Szerencsére jók voltak az alkotók.

A történet szerin az Oceanic Airlines 815-ös Sydney-ből Los Angeles-be tartó járatán meghibásodik a rádió, ezért a pilóták a Fidzsi-szigetek felé veszik az irányt, azonban erős turbulenciába kerülnek, a gép három részre szakadt, és lezuhannak egy szigeten. Ahol az első éjszaka folyamán kiderül, hogy különös dolgok folynak, különböző zörejeket hallanak. A túlélőknek valahogy életbe kell maradniuk és óvatosnak lenniük, míg a mentőcsapatra várnak. Bemutatnak nekünk tizenvalahány állandó szereplőt, akiknek a múltját flashback jeleneteken keresztül ismerjük meg.

2015. január 11., vasárnap

Jane the Virgin: az ősz meglepetése

A téli szünet jó időszak volt arra, hogy felhozzam magamat az elmaradt sorozataimmal. Már közzétettem egy listát arról, amin az általam legjobbnak tartott újoncok szerepeltek, köztük volt a Jane the Virgin is. Emlékszem, amikor olvastam a berendelésről, kicsit szkeptikusan fogadtam, valakik az ősz első kaszáját látták benne, viszont az előzetes engem kilóra megvett, a pilotot is nagyon szerettem. A legmeglepőbb tény az volt a sorozat kapcsán, hogy az amerikai kritikusok imádták, ráadásul a CW hétfői halál napján egészen elfogadhatóan teljesíti, bár ingadozó, de a tavalyi őszi párosításukhoz képest kimagasló, plusz a The Originals-szal látszólag jó párt alkotnak. Talán mégsem az a legmeglepőbb, hanem, hogy két Golden Globe-jelölést is bezsebelt a legjobb komédia, legjobb komédia színésznő kategóriában, aminek én személy szerint nagyon örültem. Persze, magamban megjegyeztem, hogy nem ez az egyetlen jó CW-sorozat. Bőven kijelenthetjük, hogy akármi is lesz a díjátadó eredménye, ezek után a 2. évados berendelés biztos. Valljuk be, a minőség rendben van, az őszi részek nagyon jók voltak.

2015. január 10., szombat

The Flash: a szombat esti popcorn

A The Flash, az Arrow spinoff-ja sokak legvártabb újonca volt idén, hisz a nép szívesen falja, úgy látszik a képregényadaptációkat, ráadásul idén öt is érkezik/érkezett a tévékbe. A DC úgy tűnik jó üzletet csinált a tévézéssel. A The Flash jelenleg a CW legnézettebb sorozata. A sikere nem lepett meg, csak az, hogy ennek ekkora mérete lesz, bár én imádtam a pilotot a hibái ellenére is. A magyar nézők szívét egyelőre nem nyerte meg, ahogy az Arrow idei évadát is eléggé ostorozták, engem viszont kenyérre kent. Szerintem a pilot hibáit nagyjából sikerült kiküszöbölni, persze így is akadnak érfelvágós dolgok, amiért kár, azonban ott az ígéret a szériában. Az eddig leadott részekkel én meg vagyok elégedve, akadt olyan rész, amit angolul is néztem végig magyar felirat nélkül. Szóval ja tényleg nagyon szórakoztató lett a Villám története.

2014. december 18., csütörtök

Szerintem: Top 7 Újonc

Közeledik lassan az év vége, úgyhogy előbb-utóbb kezdetét veszi az év végi cikksorozat, mint tavaly, de szerettem volna egy külön posztot szánni a idei év újoncainak, persze, van benne egy kis csalás,  ugyanis tavaly év végén elkezdődött egyévados, most már második évados szériák is helyet kaptak rajta. Az első legérdekesebb tény, hogy a top hétből öt a CW-n megy, kettő a HBO-n, egy pedig a Foxon. Meglátszik, hogy a legtöbb sorozatot a CW-től próbáltam be, ami majd szerintem az év végi összesített listámon is meg fog látszódni, amit lassan ideje lesz összeállítani, de az idei év két kritikus kedvence sem maradhatott le. Egyeseknek talán nagy hiányzó lehet a Fargo, amit még egyáltalán nem próbáltam még be, azonban egyelőre más néznivalóm akad helyette. Az összes sorozat amerikai és hat országos csatornán fut. Szóval, nézzük a listát!

7. The Originals


Itt az első már második évadánál tartó széria. Az Eredetieknek sikerült kinőniük a Vámpírnaplókból, bár a nézettsége nem közelíti meg idén a tavalyit, viszont a hétfői halál CW napon kiválónak számít. Három abszolút remek, karakteres főszereplő. Joseph Morgan messze az egyik legjobb színész, ráadásul még a hatalmi harcok is érdekesek lettek, ezek ellenére a család egységének sulykolása még mindig idegesítő, hiányzik Claire Holt, azonban remekül hatnak az érzelmekre. Szóval megérdemli a helyet a listán.

2014. december 6., szombat

Crossover: The Flash & Arrow


Sajnos az utóbbi időben beteg voltam és nagyon összejöttek a sulis dolgok is, maximum csak pár részt tudtam csekkolni, aztán felhalmozódott minden, amiről írni lehetne, úgyhogy egy aktuális dologgal lepnélek meg titeket, ugyanis a héten sor került végre az Arrow & The Flash várva várt crossoverjére. Kedden kezdődött az akció és szerdán fejeződött be. Úgy látszik, hogy a két hős találkozása nagyon bejött a nézőknek, hisz a The Flash nézettsége visszakúszott 4 millió fölé, pontosabban 4,20 millió ember látta, ráadásul az Arrow sem vesztette ebből sokat, ugyanis 3,90 millióan nézték azt, ami utóbbi sorozat történetének második legnézettebb része. Nem is csodálnám, hogy a CW fejesei többször is összehoznák egy kis közös munkára a két szériát. A kitűnő számok mellett szerencsére a minőséggel sem volt probléma. Szerintem mindkettő rész maximálisan kiszolgálta a rajongókat, szerintem iszonyat jók voltak. Jövő héten a félévadzárókról szerintem mindenképpen lesz egy-egy írás, ahol majd mindent kivesézek róluk, egyelőre nézzük Greg Berlanti és csapata mit alkotott.

2014. október 18., szombat

Gotham: az első részekről - Nagyobb a füstje, mint a lángja?


Gotham, az a hely, amit általában a hétköznapi mozi- vagy tévénéző is ismer, ha még nem is feltétlenül mozog otthon a DC képregények világában. Egyre több csatornának sikerül eladniuk az ötleteiket, nem hiába, hisz az Arrow két évvel ezelőtti újoncszezon nagy durranása volt, a Fox-ra pedig ráférne valami tartós siker. A tavalyi tévés szezonban a Sleepy Hollow-on és a Bones-on kívül gyakorlatilag minden bukdácsolt náluk, ráadásul előbbi nézői el is tűntek idénre. A Gotham a Batman előzménysorozataként van számon tartva, hisz a denevérember kalandjai több százmillió dollárt termeltek filmenként a kasszáknál, hát persze, hogy nyerő ötlet ebből egy tévésorozatot készíteni. Nem is panaszkodhatnak a csatornánál, mert viszonylag jó szinten hoz, így a 2. évadra reális esély van, bár még 18 részen keresztül tartani kéne ezeket a számokat. Nekem nem volt túl nagy a várási fokom, mert nem vagyok oda Batmanért, viszont DC, volt egy telitalálatuk nálam, aztán a történet a züllött helyről nekem bejött, úgyhogy a pilotnak egy esély járt, ahogy utána az eddig leadott három részt is megnéztem. Elég vegyes eddig az összkép szerintem.

2014. szeptember 9., kedd

The Legend of Korra: a társadalomkritikás gyerekcsatornán sugárzott rajzfilm


Egy nap gondolt egyet egy stúdió, akik folytatást készítettek az Avatar: Aang legendája című rajzfilmhez, mert az elődöt minden idők legjobb amerikai rajzfilmsorozatának tartják. Nekem különösebb fogalmam nincs Aang és barátainak történetéről, mert nem pont az én korosztályom kedves gyerekkori emléke. A Korra legendája sokszor szembejött velem sorozatjunkie.hu-n, de tőlem távol állónak tűnt, azonban ahogy végre rászántam magam a tartalom elolvasására, bele is csaptam a lecsóba, hogy egy nagyon kellemeset csalódjak. Persze, az is növelte a szkepticizmusom, hogy a Nickelodeon sugározza, egy hatalmas kérdőjel, hisz a sorozat egyáltalán nem 5-10 éves gyerekeknek való.

A történet az eredeti sorozat után játszódik hetven évvel, béke és nyugalom honol mindenütt, közben felfedezik az új Avatart, aki történetesen egy 17 éves önfejű, makacs tinédzserlány. Az Avatar képes mind a négy elem idomítására. Korra már elsajátított a négy elemből hármat, már csak a levegő maradt hátra, amit Aang fiától, Tenzintől tanulhatna el, viszont ő nem tud a Déli-sarkon maradni, ezért főhősnőnk elszökik hozzá Köztársaság Városba, ahol kalandokba keveredik, barátokra tesz szert. Közben új ellenség üti fel a fejét, aki meg akarja fosztani az idomárokat az erejüktől. A legtöbbvilágmegmentős sztori elragad, aztán itt végig pörög a történet, muszáj is neki, hisz 12 rész és 20 perc alatt kellett mindent felépíteni.

2014. május 18., vasárnap

Thr Originals: Véget ért az 1. évad

Sosem gondoltam, hogy az The Originals válik az egyik kedvenc sorozatommá, főleg a pocsék backdoor és közepesnél egy fokkal jobb pilot után, amiket általában kukázok. Az őszi kritikámban dicsértem a szériát, ugyanis elég jól kikupálódott, bár a történetnettel, karakterekkel néha voltak problémák, viszont tetszett, hogy elég sok haláleset történt, plusz egy főkaraktertől el is kellett az évad felénél búcsúznunk. Nem egy tökéletes széria és messze nem a legjobb természetfeletti, mert a Teen Wolf-ot nem éri utol, viszont nálam a Supernatural idei évadját simán veri. Az évadzáró pedig kimondottan jól sikerült, amiben reflektáltak a második évadra is, ami keddről hétfőre került át, ami a csatorna egyik leggyengébb napja, úgyhogy bízzunk a legjobbakba. Talán, hogyha egy másfél millió nézőt hoz, akkor a folytatás biztos. Egyelőre összegezzük az évadot és a finálét. Tovább spoilerezem.


Az évad középénél Claire Holt kiszállt a sorozatból. A nyilatkozata szerint, ennek családi okai voltak, mert hiányzott nekik, bár gonosz vagyok, mert csak hat részt kellett volna még forgatnia, így szabadult volna. Rebekkah-t kedveltem, mert kellet egy női pólus Elijah és Klaus közé, így nem volt annyira férfidominancia, azonban ez az egyensúly felborult, amikor Rebekkah lelépett. Klaus meg akarta ölni, mert ő és Marcell hívták ide a vérszomjas apucijukat, aki mindenképp végezni akar a fogadott fiával, Klaus-szal. Azért sokat elárult, hogy a bátyja mégsem akarta megölni, így ultimátumot adott neki. Szerintem rányomta a bélyegét a sorozatra a hiányát, mert nem volt egy domináns nő sem vámpír részről. Plusz nekem szimpatikus volt, hogy ennyire tökös volt. Mindenesetre a második évadban biztosan szerepel, viszont csak mellékszereplői státuszban.

A másik problémán, hogy úgy éreztem egy normális történetszálat sem sikerült a babaszületésén kívül végig vinni az évadon, mert a jó sztorikat négy-öt rész múlva le is zárták az alkotók, amikben egy évad végéig kitartó potenciál lett is volna, plusz a város irányításáért folyó harc is kezdett unalmassá válni a végére. Akadtak töltelékrészek is bőven, viszont nem vagyok nagyon negatív véleménnyel a szezon második feléről sem.


Három finálét néztem a héten (Arrow, Once Upon A Time, The Originals), és nem tudtam eldönteni, hogy melyik sikerült a legjobban. A TO is nagyon ott volt ezzel a részen a szeren, ugyanis kivételesen a családi dráma és a kedves üzenetük szájbarágása most nem zavart. Érzelmi szempontból kitűnően volt felépítve a rész szerintem, mert a babáért való küzdelem, megmentése kiváltotta belőlem az izgalmát, bár gondoltam, hogy kisbaba ölés nem lesz. A dráma Joseph Morgan-nek és Daniel Gillies-nek köszönhetően remekül működött. El kell ismerni, hogy ahhoz képest, hogy CW széria az eredeti vámpírokat alakító színészek mind egytől egyig kitűnően hozzák a figurájukat. Például normál esetben egy Klaus-szintű pszichopatát nem kedvelnék, ahhoz képest, itt remekül szórakozom rajta.


Sokkolniuk is sikerült a rész során, mert eljátszották Hayley halálát, amin azt hittem, hogy sírva fakadok, mert teljesen váratlanul ért. Hirtelen kerestem az államat. Egyrészt én a karaktert megkedveltem, mert komoly jellemfejlődésen esett át köszönhetően a családjának megtalálásának, ahol egy királynő és az anyává válásnak. Nekem abszolút tetszett, hogy mondta Klaus-nak, nem csak az ő gyereke, hanem a közös lányuk. Határozottan fellépett apuci ellen. Másik sokkhatás Elijah reakciója volt, aki ugye szerelmes a lányba. Szegény, hogy mit műveltek vele. Azonban a készítők egy érthető lépéssel visszahozták az életbe, ugyanis hibriddé vált, hisz a szervezetében maradt a baba véréből. Kíváncsi vagyok, hogy ez milyen irányba tereli a figurát a második évadban. Mindenesetre meglepődtem, hogy visszatért, és örültem. Léptek az Elijah-val való kapcsolatában is.


A babaszületésére is sor került az évadzáróban, akik a boszik fel akartak áldozni, különösen Genevieve, akit a saját irháját akarta menteni, mert ő más miatt tért vissza az életbe, így a negyedik feláldozott lány nem tudott visszatérni. Szerintem az ő karaktere is remekül volt megírva, főként, ahogy a végén manipulálta az eseményeket a saját javára. Tetszett, hogy felmert lépni Klaus ellen. Igazából a motivációja is teljesen érthető volt, hisz nem akart meghalni. Mindenesetre megérdemelte a halált, viszont sajnáltam, hogy eltették láb alól, mert erős egyéniség volt. Legalább az idegesítő Moniquet is megszabadultunk.

A végső leszámolás a boszikkal volt. A harc tele volt feszültséggel és izgalmakkal, csak rövidnek éreztem, viszont tényleg lehetett aggódni a babáért. Amúgy hatalmas volt, ahogy a szőke kisbosziba beleállították a dárdát, aztán Marcel elintézte a barnát. Igazából lehetett érezni a tétjét az egésznek, hisz egy ártatlan gyereket feláldozni, aki még semmi rosszat sem követett el, csak annyi a baja, hogy a világ pszichopatája az apja. 


Az erőviszonyok is felborultak, ugyanis kiderült, hogy van egy régi vérfarkas család, akik sima embereknek adták ki magukat, ezért most ők a főnökök, így elég sok vámpír elesett. A végére megsajnáltam Marcelt, hisz az összes barátját elvesztette Klaus megállapodása miatt, viszont újra az ő oldalára állt, mert elvitte a kislányát, viszont túl késő volt, hogy a barátain segítsen, de őt megmentette a főszereplő. Alkut is kötöttek a kislány érdekében, akit kimenekítettek a városból, hogy elterjesztik, hogy meghalt, mert így nagy veszélyben lenne. Marcel szerintem a karakterek között a leggyengébb láncszem, bár valamit sikerült hozzáadni a végére, viszont simán mehetett volna a levesbe Rebekkah helyett.


Ki kell térnem a rész végén lévő kedvenc jelenetemre, amikor Klaus találkozott Rebekkah-val, hogy ő vigyázzon a lányára. Talán ez lett a legérzelmesebb jelenet az egész során, ahogy Klaus elbúcsúzott a lányától, aki láthatóan felébresztette benne az apai érzéseket. Először húztam ezen a csavaron a számat, hisz ezért vesződtek vele ennyit, viszont ez egy abszolút logikus lépés volt. Veszélyben lenne, amivel le kell számolniuk. Jobb emberre nem is bízhatná, hisz Rebekkah mindig akart saját gyereket, így legalább ideiglenesen az egyik vágya teljesült, hogy rávigyázzon, plusz része lehet az életének. Amúgy rá meg senki sem gyanakodna, hisz el lett üldözve a városból. Remélem, hogy jövőre többet fogjuk látni. Egyedül a gyereknevét tartom elcsépeltnek, hogy Hope, az az Remény lett.

A cliffhanger pedig a Mikaelson családi piknik volt, ugyanis kiderült, hogy a boszikat Esther, az Eredetiek anyja befolyásolta, hogy kinyíratja a saját unokáját, de ez a nő mi a francért utálja annyira a gyerekeit, mert aput megértem, hogy Klaus nem az ő fia, azért akar végezni vele, de a nő, amikor ő tette őket ilyenné. Esther tinilány testben tért vissza az egyik eredetivel Kohlal, aki biztosan szerepelt a Vámpírnaplókban. Amúgy apu is visszajött Davina segítségével, csak láncra verte az öreget a kisboszi, hogy ne használja ki. Személy szerint dörzsölöm a kezemet, hogy milyen jó lesz ez. Az alkotóknak csak azt tanácsolom, hogy jobban gondolják át az átkötő szálakat, kicsit alaposabban is felépíthetnék, és nem elkényelmesedni, ha megkapják a második etapot.


Összességében: 10/9 jár a fináléért, mert kitűnően lett összerakva, az évadra viszont "csak" 10/7, mert bőven akadtak hibák, viszont jó dolog kanyarodott ki a pilotból, így nem érzem úgy, hogy kevesebbet érdemelnének. Ősszel mindenképpen ott leszek a folytatásnál és továbbra is megmaradnak az eredetiek heti nézősnek. Látszik, hogy vannak dolgok, amikben fejlődniük kell. Egy hatalmas pozitívum, hogy nem lengi körbe a tininyál. A karakterek többsége is rendben. Nem is írtam, hogy mennyire megkedveltem Camit, aki legalább ember. Szóval ha nyári darára kell valami, ezt ajánlom. Szerintem a Teen Wolf után második legjobb természetfeletti sorozat.
 

2014. április 22., kedd

Revenge: öt rész után



A Revenge egyike az ABC-n futó drámáknak, amik fényes nézettséggel kezdtek, azóta pedig erőseb visszaesett a Once Upon A Time-mal karöltve. Tavaly nyáron is tervezgettem, hogy megnézem, azonban érdekesebb ínyencségek akadtak fent a hálómon. Most egy gondolat miatt itt csücsül a gépemen. Nekem a Monte Cristo grófja-szerű sztori tetszik, meg a könyvet is olvastam, így egy esélyt megérdemel. A kritikák olyanok, hogy elején bizakodó, később folyamatos szidás a szappan miatt. Egyelőre úgy néz ki, hogy engem mindenképpen megtart.

Nem tudom, hogy valójában ki hogyan viszonyul a bosszútörténetekhez. Lehet egyesek megvetik, másoknak szórakoztató, érthető. Emily valószínű az intézetben nem a Bibliát olvasgatta, hisz nincs szó a megbocsátásról, csak a bosszúról. Meg lehet érteni, hogy miért vállalkozott erre a döntésre, hisz ártatlanul lecsukatták az apját, őt pedig árvává tették, bezáratták a javítóba, tönkretéve a gyerekkorát. Sokáig azt is hiszi, hogy az apja egy gyilkos, amíg el nem olvassa a naplóját, utána megfogadja, hogy tönkre teszi a bűnösöket. Van itt motiváció és a néző szimpátiáját is el lehet ezzel nyerni.

Emily Thorne erős pontja a sorozatnak, mert mesterien kitervelt mindent, felépített szépen magának egy kamu életet, Amanda Clarke nyomát pedig eltűntette, a bosszú tartja melegen. Szerintem egy erős, szimpatikus karakter, akivel nem húznék ujjat, mert ha őt megdobod kővel, bombát dob vissza. Szépen az ember bizalmába férkőzik, aztán huss, a padlón van az ellensége. Érdekelne, hogy hogyan sikerült az új személyiségét összerakni. Emily VanCamp nagyon jól hozza a figurát, egyrészt az új lány formája jó, nekem a kárörvendő jelek az arcán a kedvenceim. Nagyon jól elkapta, plusz van is miből dolgoznia.

A Grayson-házaspár a hibás leginkább Emily életének kisiklása miatt. Egyedül Victoria tűnik félelmetesnek, mert a színésznő jégkirálynőnek néz ki, plusz megfagy az ereimben a vér a rám néz azzal mindjárt megöllek pillantással és bájvigyorral, bár egyelőre nem tűnik ő sem egy túl izgalmas figurának. Conrad meg számomra teljesen unalmas. A gyerekeik és az ő kapcsolatuk szolgáltatja a drámát, viszont a kölykök is kétdimenziósak. A lány a tipikus lázadó, a fiú meg azért van, mert jóképű, bár hozzáköthető egy szimpatikus jelenet Emily manipulációjának köszönhetően.

A mellékszereplők közül számomra eddig Nolan a legmegnyerőbb, bár öntelt, magabiztos, viszont valahogy ő oldja fel a feszültséget a néző számára. Igazán szórakoztató figura. A szerep a tipikus barát, aki segít Emily-nek a háttérből. Az írók meg is magyarázták, hogy miért szállt be ő is a csatába. Néha túlságosan is kotnyeles, és azt hiszi, hogy pénzért mindent megszerezhet, azonban egy nagyon jó pontja az egésznek. Emily mellett talán őt sikerült még a legjobban megírni.

A fontosabb szereplők közé tartozik a Porter testvérpár, akik közül már előre egyértelmű, hogy Jack az igazi Emily számára. Szerintem elég átlátszó, mert majd lehet, hogy ő lesz az a pont, ami miatt hősnőnk nem lép át azon a határvonalon. Egyelőre szimpatikus, semmi extra, bár megállapítottam, hogy ő a legjobb pasi, mert erőt és biztonságot sugároz. Az öccse tipikus tinédzser, aki gazdag hölgyikét akarja megnyerni.

Engem zavar, hogy a bosszúhadjáraton kívül bevetnek egyéb szappanosítási technikákat. Itt van például a két kamasz kapcsolata, ami azért van, hogy legyen és kitöltse a játékidő egy részét, aztán a följebb említett Graynson családi konfliktusok is hidegen hagynak. Előre tudom, hogy kiderül Victoria Emily apjába szerelmes volt, mégis elárulta. Valahogy ez a vonal szerintem már túlságosan telenovellás.

Ha a történet a cselszövéses bosszú irányába halad, akkor elégedetten dörzsölöm a kezemet, mert a szereplők lelőhetik a magánéleti drámájukat. Sokkal jobban tetszik az, amikor Emily akciójával foglalkozunk, ami ráadásul egész korrektül van felépítve. Eddig legalábbis minden flottul megy számára. Ezzel egyetlen baj van, hogy muszáj lesz valamikor beütnie a krachnak, különben egy unalmas séma fog ismétlődni, mint a legtöbb nyomozós sorozatban.

Összességében: 10/6,5
A történet vérzik néhány sebből a szappanosság és a túlságosan érdektelen karakterek miatt, azonban a főszereplőnő és a csatlósa remekül van felépítve, ahogy a bosszú is nagyon szórakoztató az ember számára. Tetszik a sorozat helyszíne is és a viszonylag elfogadható színészi játék is. Mondjuk, nem tudom, hogy Robbie Amellt honnan kasztingolták, amikor sok tehetsége nincs a srácnak.

2014. március 23., vasárnap

American Horror Story: az 1. évadról



Az American Horror Story sokak által dicsőített, plusz tesóm barátnőjének kedvenc sorozata, aki ajánlotta, sőt még a sorozatokat alig maximum 24-et néző bátyám is megnézte, ami csoda, úgyhogy vállalkozókedvem akadt. Valamikor a 2. és a 3. évad is be lesz hozva, de tekintve, hogy mindegyik teljesen más történettel kezd, nem kaparom a falat, hogy folytathassam. Igazából az elején voltam úgy, hogy na favorit lehet, aztán szezon közepén kiengedett és a végén visszatornázta magát.

Amikor a mozikban a 625. B-kategóriás horror megy le, akkor elég merész vállalkozás, amikor valaki úgy dönt, hogy sorozatot készít belőle, hiszen hogyan lehetne ebből újat mutatni. Ryan Murphy és Brad Falchuk zöld utat kapott az FX-nél, hogy összehozzanak valami újat. Különösebb elvárásaim nem voltak a széria irányába, csak valamilyen minőséget vártam. Mondjuk, gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, amikor Mr. Murphyt megláttam a kreátorok között, hisz ő csinálja a Glee-t, és gondolkodtam, amikor az AHS-t néztem, hogy hogyan csinálhat valaki két ennyire eltérő dolgot. (Glee jelenleg az utolsókat rúgja, bár a Fox tavaly berendelt két szezon belőle, gondolom, azóta megbánták a döntés, tekintve, hogy tök utolsó a nézettségi listán az országosok között.)

Nem próbálják meg feltalálni a spanyol viaszt, hanem inkább újrahasznosítják a régi elemeket. Az AHS horrorfaktorra inkább a régi rémisztgetős filmeket idézi fel az emberben, amik közül jó pár sablonos, hiszen a sötétből előugró alak vagy a függöny mögött valami van elég bejáratott már-már unalmasak. Itt viszont a régi elemeket meglepően jól sikerült újrahasznosítani, bár engem inkább az elején sikerült megrémiszteniük, az évad további részében pedig már mindennaposan kezeltem a ház okozta szörnyűségeket. Mondjuk elismerem, hogy elég sokszor futott rajtam végig kellemes borzongás, akár csak egy karakter által. Szeretik a határokat feszegetni a készítők.

A történet is sablonosan indul, hisz a Harmon-család a gondok miatt új házba költözött, ahol szinte mindegyikük majdnem megőrült, azonban a kivitelezés jó lett a remek színészi játék, a vágás és a jó aláfestő zenének köszönhetően. A történet az elején nagyon jól indult, viszont az évad közepén valamiféle megtorpanást éreztem, inkább olyan szempontból, hogy szerintem semmilyen érdekes dolgot nem sikerült ott bedobniuk, viszont a vége felé felpörögtek a dolgok. Inkább a cselekményhaladással akadtak problémáim, mert ezeket kiküszöbölhették volna.

A karakterábrázolás nagyon tetszett
, ugyanis azt éreztem, hogy reális figurákat sikerült megalkotni, ugyanis egyik karakter sem tökéletes, sőt ettől még távolabb állnak, főként ez apucira igaz. Ha belegondolunk, akár bármelyikünk lehetne a helyükben. Ha nagyon kiszeretnék emelni valakit az a Jessica Lange által megformált Constance, aki egyszerre ébresztett bennem szimpátiát, együttérzést, ugyanakkor ellenszenvet. Kicsit talán nekem modorosnak tűnt a játéka, viszont a többi karaktert is nagyon jól eljátszották a színészek. Különösen Tarissa Farmiga tetszett még, aki fiatalkora ellenére hozott egy kiemelkedően jó játékot. CW igazi tinédzsereket is alkalmazhatna.

Összességében: 10/8
Van benne potenciál, hogy a további évadokra még jobb legyen. Az első évaddal nagyjából meg voltam elégedve, mert becsszó jobb volt, mint mostanában bármelyik látott horrorfilm. Mondjuk nekem leginkább az tetszett benne, hogy annyira nem mainstream, bár érezhetően amerikai. Legalább valamiről elmondható, hogy teljesen hű a címéhez. Szerintem valamikor meglesem a másik két évadot, ha kedvem lesz.  

2014. február 2., vasárnap

Sleepy Hollow: Véget ért az 1. évad



A Sleepy Hollow egy tipikus, hangulatos, kisvárosi természetfeletti sorozat egy kitűnő főszereplővel és egy gyenge történettel. Leginkább így lehet szerintem jellemezni az Álmosvölgy legendáját, ami a magyar Fox csatornának hála nem sokára nálunk is elstartol. Valahogy ezt a szériát még mindig nem tudom hova rakni magamban, mert nem egy eredeti sorozat, tipikus amerikai szájbarágás jellemzi, azonban van egy pár erénye is, amire a finálé világított rá igazán.

Nem szeretném még egyszer nagyon kivesézni, hogy mik voltak a problémáim az évaddal, csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem túl sok volt az időhúzás és a töltelékrész, ami elég meglepő, hisz csak 13 rész, mégis egyszerűen megtartott, mert van egy sajátos természetfeletti világa és az évadzáró nagyot ütött, aminek hála ősszel biztosan megnézem a folytatást. Tovább spoilerezem.

A finálé első része nekem annyira nem tetszett. Szerintem ezt a térképes ötletet korábban is be lehetett volna dobni, bár ez is lehet olyan lett volna, hogy említik, és elrakják valami kisfiókba. Ezek ellenére egy egész izgalmas részt sikerült csinálni, hisz tudtam izgulni a szereplőkért. Mondjuk az szerintem elég nyilvánvaló volt, hogy valószínűleg George Washington Sleepy Hollow-ban nyugszik. Azért szerintem egy kicsit zavaró, hogy hoppá minden ott van a két főszereplő orra előtt. Amúgy ebben a kapitányt is kár volt erőltetni, maximum a folytatásban lesz szerepe, hogy legyen izgulni való.

A második rész sokkal jobban tetszett. Nekem a Purgatórium világának felépítése nagyon bejött. Itt több kreativitást vittek bele, mint a Supernatural-ba. Egyszerűen ott voltak a reménytelen lelkek, akik az idők végezetéig ott szenvednek. Tényleg horroros és rémisztő egy hely volt. A tükrös átjárók is remekül passzoltak az egész hangulatához.

Számomra a prófécia szájbarágása és az ezáltal jövő kiszámítható csavar nem lepett meg, mert ha az ember ilyet néz, akkor gyakorlottá válik az ilyen dolgok kitalálásában. Na, azért fejbe vágott, hogy Abbie ott maradt, viszont az az ijesztő, hogy be lett zárva egy babaházba, ami az ő kiszedett emlékeit tartalmazta. Van ebben valami hátborzongató.

Az igazán nagyot fordulatot John Noble, a Bűnevő szolgáltatta, akiről kiderült, hogy ő a rosszfiú, vagyis Háború lovag és ő Catrina és Ichabod fia. Ezen a ponton már tényleg kész volt, hisz erre nem számítottam. Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos vagy random csavar, de rendesen bevált. Tetszett a nagy monológja, plusz ahogy elő lett adva a figura. Egyszerűen hátborzongató volt. Ezzel egy elég jó apokalipszist alapoztak meg a folytatást illetően.

Összességében: 10/7
A finálé miatt haragszom a készítőkre, mert az egész etapot ilyen feszesre, izgalmasra és drámaira kellett volna megcsinálni, nemcsak "lézengeni", így az évad mindössze 10/6, azonban Tom Mison kapott főként ennyit, mert annyira stílusosan hozza Ichabodot, hogy le vagyok nyűgözve tőle. Igazából a folytatást illetően nem tudom, hogy milyen konkrét dolgot várjak, csak elképzeléseim vannak. Mindenesetre megvan az esélye. Éljen vele.

2014. január 28., kedd

Bates Motel: hangulatos Pszichó-előzmény


Bates Motel egy kisvárosi krimi dráma, amit elég nehezen daráltam le. 4 hónap alatt jutottam el a végére. Ez azért sokat elárul, hogy mennyire voltam elvarázsolva ettől. A Supernatural érdekesebb volt, kb. akkor volt az a nagy darám. Pedig egyáltalán nem egy rossz sorozat, de nincsen különösebb lekötő ereje, ami miatt azt mondanám, hogy muszáj tovább néznem a részeket. Az évad 1. felét még csak-csak elnézegettem, de a 2. felében úgy éreztem, hogy nem történik semmi, unatkoztam, banálisnak a tűnt az új főbűnöző. Számomra az egészből a legjobban az érdektelenség süt, mert hiába csináltak, gondoltak át nagyjából mindent jól a készítők, csakhogy a tipikus titkos amerikai kisváros misztikuma kevés volt. A sorozatból egyszerűen hiányzik a varázs és a realitás érzetet megölték az évad 2. felében.

Tényleg igaz az, amit sok kritikában olvastam, hogy a sorozaton belül mintha két miniévad lenne. Az 1. nálam megütötte a korrekt szintet, és a lezárása teljes mértékben megütötte a zsenialitást. Tudom, hogy 10 rész ellenére elég lassú tempójú, amivel nekem igazából semmim problémám sincs, mert valamikor nem a történet számít, de itt igen. A 2. fő történet szál elment egy olyan irányba, ami nekem nem tetszett, túlságosan irreális, banális és unalmas lett. Legalább a fickó feje utálatos volt. Ezzel az volt a bajom, hogy nem tudtam ezzel hova akartak kifutni, mert nekem az a válaszom rá, hogy sehova. Néha azt hittem, hogy bealszom az évad maradék részein. Már csak az akaratom miatt akartam látni, mert nem szeretek félbehagyni dolgokat. Kicsit ez az egész nekem az amerikai kisváros, ahol mindenkinek vannak titkai amerikai egót erősíti.

Rácáfolok a legutolsó mondatomra, mert a sejtelmes, titokzatos helyszín sokat hozzáad a hangulathoz. Ez a kisváros feeling tökéletes ehhez az alapkoncepcióhoz. Enyhe realitás érzetet kölcsönöz az egésznek. Igazából egy tipikus krimihelyszínt kaptunk. Az atmoszféra sokat hozzáad a sorozat enyhe egyediségéhez. Kicsit az európai sorozatokat idézi fel bennem. Azért az agyatlan országos sorozatoknál, ez átgondoltabb, hangulatosabb, a sztori ellenére van benne egy kis ész, meg nem néz hülyének.

A történet ellenére szerintem vannak nagyon jó pontjai a szériának. Az írók szerintem remekül megcsinálták a cseppet sem hétköznapi anya és fia kapcsolatot. A karakterábrázolás a két főszereplő részéről szerintem csillagos ötös. Az egymáshoz való viszonyukat is remekül ábrázolták, amiből kiderült, hogy Norman mennyire különös módon kötődik az anyjához. Norma anyai ragaszkodás szerintem már elég túlzó, mert észrevehetné, hogy azért a tinédzser fia valamikor önállósodni fog. Velük kapcsolatban miközben néztem, mindig a bizarr szó villant be. Abból indulok ki, hogy szerintem inkább az anya-lánya kapcsolat ilyen, bár az én anyukám inkább az akarat felé terelget. Az egész nem működne Vera Farmiga és Freddie Highmore  közti kémia nélkül.

A Pszichó című film főszereplője ugye Norman Bates. Valamikor megnézem majd a filmet. Szerintem egyszerre sikerült egy hétköznapi srácot és egy ijesztő gyilkost formálniuk belőle. Egyszerűen szólva egyszer Dr. Jekyll és Mr. Hyde. Ha rágondolok, mindig ez jut eszembe róla. Az a szerencse, hogy az őt alakító színész remekül alakítja, mert azt bizonyítja, hogy vannak jó fiatal színészek a mai generációból. Egy nagyon komplex figura és komoly feladat az ő kettősségét eljátszani, aki azt megoldja, az profi. Nem vagyok előítéletes, de a színész feje enyhe őrültségre utal. A folytatásban az ő gyilkossá válása lesz jó.

Norma figurája is egy átgondolt karakter. Vera Farminga játéka briliáns, főként, amit a pilot epizód vége felé alakított a megerőszakolós jelenetben. Egyszerűen meg kell emelnem a kalapom. Norma egy aggódó, védelmező anya. Ő igazából jót akar a fiának, bár szerintem természetellenesen ragaszkodik hozzá. Jó kis figurát sikerült neki adni az évad folyamán. Nem tudom, hogy mennyi mindent lehet még kihozni belőle, mert szerintem ő a pilotban villantott. Igazából egy szimpatikus szereplő, mivel nőként meg tudom érteni, hogy mit, miért tesz.

A mellékszereplők között is akadnak emlékezetes figurák. A Seriffet például szerintem megint jól alkották meg, mert a jó külső mögötti rosszfiú figuráját rejti magában. Meglepett, hogy Under the Dome főszereplője köszönt vissza nekem. A legszimpatikusabb Emma volt, aki egy egyszerű, okos, intelligens, betegeskedő lány. Egyszerre sajnáltam és mosolyogtam rá kedvesen. Dylan-nel nem volt problémám, de ehhez az egészhez nem adott nekem hozzá.

Összességében: 10/7
Ha az utolsó négy rész jó lett volna és lenne valami lekötő ereje nem kezdtem volna ezt az egészet volna ilyen negatívan. A legerősebb pontja az egésznek a színészek, akik remek drámai alakításokat nyújtanak, úgyhogy emiatt talán megéri megnézni. Most elgondolkodtam, hogy folytatom-e, de benevezek a 2. évadra a finálé vége miatt. Igazából a karakterek és a hangulat jó, úgyhogy remélem a minőség a folytatásban jobb lesz.

2014. január 5., vasárnap

The Good Wife: az 1. évadról

 

A The Good Wife hasonló típusú sorozat, mint a Scandal, így gondoltam, hogy belevágok, mert hátha megfog. Más sorozattal ellentétben az ünnepek miatt nem sikerült olyan hamar az 1. évad végére érne, de eljutottam a végére. Egyelőre annyit ért el, hogy kezdem megszeretni, ezért is vagyok ezzel az egésszel nehéz helyzetben, mert látom, hogy ez egy minőségi széria, mégis valami nekem hiányzott belőle a Scandal-lal szemben, pedig gyakorlatilag kiszolgálta az igényeimet. Ehhez azonban mégsem úgy állok, mint a Trónok Harcához, hogy túlhypeoltnak tartom amellett, hogy jó. Úgy érzem, hogy még tovább fogja növelni a téteket és még izgalmasabb lehet. Szóval a potenciált látom benne, amit bizonyított az 1. évadban, mégis van van valami...

Alicia Florrick férjét letartóztatták, mert állítólag szexért cserébe visszaélt a hatalmával, így a főhősnőnek szembe kell néznie a férje ballépésével és le kell nyelnie a békát. Mivel Peter a dutyiban van, ezért újra munkába kell állnia, így megkeresi egy régi barátját, aki felveszi a cégéhez ügyvédbojtárnak. Ott azonban versenyezni kell, hogy megtartsa állását, közben otthon is helyt kell állnia. Ezenkívül megismerjük a főbb karaktereket.

Alapvetően ez egy jogi sorozat, mégsem olyan kavarós, mint a Scandal. Itt sokkal inkább a heti eseteken van a hangsúly, amik között akadnak érdekesek, mint a feleséggyilkos, a gyógyszercéget perlők, a lefizetett emberek vagy a megerőszakolt lány. Igazából ezek között vannak hétköznapi tragédiák és az örökségért való harc. Kb. itt is úgy megy az egész, mint bármelyik CBS sorozatban az ügyvédek nyomoznak, kutatnak, hogy az ügyfelük nyerjen, közben Kalinda szerzi meg a döntő információkat. Szerintem jól bemutatják az ügyvédi munkát. Tetszenek, hogy az ügyek sem egyszerűen feketék vagy fehérek.

 

A CBS többi nyomozós sorozatával szemben, itt sokkal hangsúlyosabb a magánéleti szál és ez a heti ügyekkel jól összefűzik, így halad előre a sztori. Engem személy szerint ez a rész néha sokkal jobban érdekel, bár az ügyvédek harcai is a maguk módján szórakoztatóak. Többnyire Alicia és az ő családja van itt előtérben, hisz ő a főszereplő. Személy szerint nekem tetszett az évad főszála, ami Peter és a gonosz Államügyész bácsi közötti harc volt, hogy ezek gyakorlatilag egymást akarták kicsinálni. Közben akadt egy szerelmi szál, amit szerintem szépen érzékeltettek és engem megfogtak vele. Az tetszett, hogy ezt a vonalat nem vitték túlzás. Bizonyos sorozatok tanulhatnának.
 

Alicia egy számomra végtelenül szimpatikus főszereplőnő és látjuk, hogy milyen karakterfejlődést mutat. Ő egy olyan nő, akinek mindennél fontosabb a családja, akikért bármit megtenne, ezért tesz olyan lépéseket, amiket. Az egyszerű, félénk anyukából egy kemény jó ügyvéd vált az évad folyamán. Én amúgy a döntéseit meg tudtam érteni. Amúgy nagyon is csodáltam az erejét, főként, hogy kitartott a férje mellett, aki megalázta és, azt remélte, hogy minden a régi lehet, mégis ott volt neki. Itt jön a cím, hogy ő egy jó feleség.

A többi karakter is nagyrészt szimpatikus volt. Garry-t is kedveltem, annak ellenére, hogy néhol egoistának tűnt. Mondjuk, nem tudom, hogy miért lepődött meg Alicia lépésén a fináléban. Ő most lesz igazán, hogy átállt a Sötét Oldalra. Sally-t nagyon megkedveltem olyan jó megmozdulásai voltak, és már maga a karakter is üdítő volt. Jó, hogy adtak neki magánéletet. Will-t is bírom, hát jobban, mint Petert. Kíváncsi vagyok, hogy milyen piszkos ügyei vannak. Amúgy Sally mellett a titokzatos Kalinda volt a másik kedvencem. Egyszerűen szeretném tudni a titkait. Amúgy meleg? Mert volt egy pletyka egy tévéműsorban, amiben szó volt arról, hogy valaki leszbikus az irodában és olyan volt az arca, mintha attól félne, hogy lebukna. Mondjuk ebben manapság, főként Amerikában, nincs semmi szégyellnivaló.

Hiába vélekednek ennyire pozitívan a sorozatról, mert nekem valami hiányérzetem a sorozattal kapcsolatban. Valahogy nem láttam még meg benne a pluszt, az odaláncoló erőt. Igazából azt érzem, hogy ebben még több van, amit későbbre tartogatnak. Mégis merem azt állítani, hogy kezdem az egészet megszeretni.

Összességében: 10/8
A hiányérzet ennyit jelent nálam, viszont történetvezetés, szereplők és színészek terén príma az egész. A mellékszereplők közül még ki sem emeltem Peter női ügyvédjét vagy Illajt, Peter menedzserét, aki némi humorral szolgáltak nekünk. Amúgy szerencsére nem túl komoly az egész, mert némi humorral megfűszerezik az egészet, aminek köszönhetően sokszor elmosolyodtam.

2013. december 25., szerda

The Originals: 9 rész után



 

Ki gondolná, hogy egy pocsék backdoor pilotból és egy közepesnél egy fokkal jobb pilotból egy egész jó sorozat lesz. Normális esetben én egy gyengének ítélt első rész után nem folytatok semmit, így morzsolódtam le a Reign-ről és a The Tomorrow People-ről, amiket pedig folytatni akartam, de mégsem érdekeltek, de a The Originals-nál maradtam. Miért? Őszintén, fogalmam sincs. Talán azért, mert egyre jobban berántott magával. Láttam a fantáziát a karakterekben és még a történetben is. Leginkább azzal vettek meg, hogy szinte minden részben sikerült egy új alaphelyzetet felállítani, így lettek a hirtelen gyűlöltek kedvencek, míg a jók gonoszak. Ez az egyik nagy ereje a sorozatnak, a meglepetésfaktor, amit remek csavarokkal érnek el. Már egyre inkább látom az értelmét a hibridbabának és vámpírok kis birodalmának politikai harca is. Tényleg sikerült az egészbe izgalmat csempészni.

Szerencsére a készítők nagyon jól adagolják a szerelmi szálakat. Nincsen semmilyen tiltott meg banális lovestory, hanem finom romantika van. Mivel lány vagyok, a jó szerelmi szálakat imádom, annak ellenére, hogy manapság ezzel inkább ki tudnak akasztani. Jó volt a Marcel és Rebekkah-vonal, különösen azért, mert szinte izzott közöttük a levegő. Számomra mégsem ők, hanem a szépen lassan bontakozó Elijah és Hayley párosítás tetszik. Valahogy egyre inkább úgy gondolom, hogy egyre jobban passzolnak. Sokat elárul, hogy Elijah miket tesz szíve választottjáért, de Hayley is ott van mellette.

Amennyire visszafogott a romantikázás, úgy dobják az arcomba a családbombát. Becsülöm, hogy mai világban, ahol a családok szétesőben vannak, közvetítik ezt a nemes üzenetet, hogy fontos a megbocsátás és a szeretet, viszont nekem ez már néha túl sok, amikor elmondja az egyik, hogy miért fontos ez, vagy miért vannak elege ebből. Egyébként érdekes, hogy mennyiszer ártanak, vagy nem hisznek egymásnak az Eredetiek, mégis a szeretet és a kötelék megmarad. Akkor is ezt a szájbarágást befejezhetnék, mert felfogtam. Persze, tudom, hogy itt alapvetően ez az egyik mozgatórúgó. Amennyiszer ez elhangzik, annyival lehetne több flashback.

Mitológia terén semmi egyedi nincs. Maximum az itteni boszik varázsizéjén lehetne kattogni. A vámpírok gyorsak, vérszomjasak. A vérfarkasoknak világít a szemük, de elméletileg teliholdkor átváltoznak, én még nem láttam. A hibridbaba meg elvan. Én vagyok az egyetlen, aki szerint már látszania kellene Haylen a terhességnek? A boszik viszont érdekesek, főleg, hogy kinek mi a motivációja, viszont az 5. rész óta nem is szerepeltek, pedig Sophie főszereplőnek van beírva. Davina is el volt hanyagolva a félévad fináléig, pedig ő a legérdekesebb. Tökre megértem őt, hisz kiderült a háttértörténete, hogy miért olyan, amilyen. Talán a maradék 13 részben több lesz a képernyőideje.

A karaktereket igazából megszerettem, pedig ha belegondolunk senki sem egy igazán idilli jó karakter. Itt az Ősökre célzok, akik közül Elijah viszi a pálmát. Elijah egy igazi angol úriember modorával rendelkezik és elég nagyvonalú, aki tűzben menne a szeretteiért. Rebekkah-t is kedvelem, mert van benne tökösség. Azt bírom, egymaga lányvámpírként leszámol egy csomó kispályás vámpírral, bár az elmúlt részekben csak a szerelmet hajszolta. Jobban csípem, amikor badass. Klaust is sikerült megkedvelnem, de ezt Joseph Morgan számlájára írom, mert félelmetesen lazán alakítja, mégis vannak érzései. Ja, én leginkább a hisztijei miatt kedveltem meg, pedig egy manipulatív pszichopata és rosszul van, hogyha rosszat feltételeznek róla. Kíváncsi vagyok, hogy a születendő baba milyen hatással lesz rá, mert láthatólag fontos neki, pedig nem ő a hagyományos apafigura, bár olyan konkrétan nincs is.

Összességében: 10/7
Még nem érzem a tökéletességet, sőt attól távol áll, viszont egy egész jó kis sorozat kerekedett ebből az egészből. Mondjuk, kicsit haragszom, hogy az 5. rész után egy kicsit lejjebb ment minőség, viszont az elmúlt két rész visszakapaszkodott, bár a félévad zárónak is voltak hibái. Mintha a részt az alkotók a karácsony szellemében írták volna. Amúgy The CW-s sorozathoz képest jó a színészi játék, bár az Arrow-ban sem rossz.

2013. december 23., hétfő

Witches of East End: Hiánypótló boszis sorozat



 

Vannak boszorkányos sorozat próbálkozások a Charmed óta, ezek közül egyedül a The Secret Circle-t láttam, ami a gyenge színészi játék miatt maradt meg az emlékeimben, ezek sikertelenek voltak. Idén úgy látszik végre volt egy sikeres próba a Witches of East End személyében. Úgy látszik akadt egy méltó utódja a Halliwell-nővéreknek az East End-i boszik személyében. Valahogy nekem ez a sorozat felüdülés a szorgos hétköznapok között, hisz kellően szórakoztató, varázslatos, könnyed és egy kicsit szappanos.

A történet: Joanna Beucham egy elátkozott boszorkány, akinek ha a lányai elérik a 30. életévüket meghalnak, aztán megint teherbe esik velük újra és újra. Elhatározta, hogy ez most másképp lesz, ezért nem árulta el lányainak, hogy boszorkák, eddig mindig tudták. A testvére Wendy pedig gyakran meghal és átváltozik macskává.  Szóval halhatatlanok, akiket ez az átok sújt, viszont Joannat valaki meg próbálja eltenni láb alól.

Ez egy abszolút limonádésorozat, mert agykikapcsoló és díjazom benne, hogy nem akar többnek látszani, mint ami, amit a szappan csak erősít. Mivel a Lifetime-on ezért direkt nőknek csinálják, ami miatt egyes férfiakat ez eltaszíthat. Mondjuk, higgyétek el, hogy a kiszámítható szerelmi háromszögön én is összevontam a szemöldököm, mégis tudtam értük izgulni, mert az eyecandy faktor megvan, ez a tűrőképességem határain belül van még, úgyhogy kellően van adagolva és ez számomra az egyetlen hibája az egésznek.

A boszorkás vonal messze érdekesebb, mint Freya lelki vívódása a két férfi között, akik ráadásul testvérek is, ez a rész tényleg szappanos. Hisz itt van az átok, amit igyekszik elkerülni Joanna. Az az érdekes, hogy ki akar vele leszámolni. A főellenség személye végül is meglepő és a motivációja is érthető, viszont nekem a tipikus bosszúálló karakter. Na, neki az egyik csatlósa tetszett leginkább. Szerintem a CGI is nagyon szép. Olyan jók a trükkök.
 

A karakterek is kellően szimpatikusak és nők. Szóval feministáknak nagyon ajánlom.  A testvérek mind anyu-nagynéni és Freya-Ingrid kontakt remekül működik, főként az előbbi. Talán pont azért klappolnak, mert két egész ellentétes jellem. Joanna a komoly, érett családanya, míg Wendy a szenvedélyes, az életet élvező személy. Kb. a két testvér is ilyen, csak Ingrid az okos, míg Freya a tűz, ezért érthető az ő választása. Mondjuk Jo és Wendy-nek sokkal több a közös jelenete és érdekesebbek.

A háttértörténet és a mitológia felépítése is nagyon tetszik. Kapunk itt mindenféle teremtményt, varázslatot és átkot. Nekem igazából az tetszett, ahogyan a lányok felfedezték, hogy mik ők és el kezdték használni az erejüket. Ezzel kapcsolatban volt egy jó és várható csavar a finálé végén. Az is tetszik, ahogy a boszorkányok hátterét felépítik, hogy kik ők és igazából honnan jöttek, ami utóbbi fogja a problémákat okozni a 2. évadban szerintem.
A finálé szerintem izgalmas volt és tényleg kicsúcsosodott a történet. Szépen elrendezték a szálakat és két újat is nyitottak, viszont szerintem elég kiszámíthatóan lett vége az 1. évadnak. Elég szokásos cliffhangert kaptunk.

Összességében: 10/7
Nálam azért ennyit levisz a szappan meg igazából ennyi az egész, viszont a boszorkányság kellően sokat dob rajta. Szóval remélem, hogy ez a szint a 2. évadra is megmarad.