Oldalak

2012. december 8., szombat

Filmkritika: Winter's Bone - A hallgatás törvénye (2010)


A hallgatás törvénye Poster
Őszinte leszek, a filmet csak Jennifer Lawrence miatt néztem meg, mert ezért a szerepéért Oscar-jelölést kapott, plusz a film is ott volt a legjobbak között. Gondoltam tetszeni fog: reális, dráma, nyomott, sötét, mint a lelkem komoly fele. Annyira nem jött be. Biztos bennem van a hiba. Mindjárt el is mondom, hogy mi tetszett és mi nem.

Tartalom: A közép-nyugati Ozark-hegység sivár vidékén él széthulló félben lévő családjával a tizenhét éves Ree. A drogdíler apja eltűnt, ő pedig egyedül kénytelen gondoskodni a súlyosan beteg anyjáról és a két kistestvéréről. Ráadásul most az otthonuk is veszélybe került. Az apjuk ugyanis nem jelent meg a tárgyalásán, és ha nem kerül elő, akkor az óvadék fejében lefoglalják a házukat, és nekik el kell hagyniuk az egyetlen menedéket. Egy hete van Ree-nek, hogy előkerítse az öreget. Megpróbál maga utánajárni a dolgoknak, lépésével azonban kivívja a zárkózott közösség ellenszenvét.




Az alaphelyzet nekem nagyon tetszett. Mindig szerettem az olyan karaktereket, akik erősek és maguk tartják el a családjukat. A drámát is kedvelem. Ree karaktere egy belevaló, emberi karakter, aki mindent megtesz a családjáért. Az életét is kockára tenné a pénzért a katonaságnál, hogy a testvéreit megmentse. Valamilyen szinten sajnáltam is, hogy szegény és az otthonukat is elveszik. Annyira sok szimpatikus szereplő nem volt, mint Biskan seriff. Ree nagybátyja érdekes figura volt egyszerre volt ijesztő és furcsa. Leginkább az tetszett az egészben, hogy emberi karakterek voltak benne. Nem sablonos figurák voltak.




A realitás is jól passzolt hozzá, hogy végre nem olyan részt kapunk Amerikából, hogy a felső tízezerről van szó. Mondjuk szerintem nem kell feltétlenül a hegyekbe menni ott is, hogy szegény embereket találjunk. A legnagyobb és legmenőbb városokban is találunk gettókat. Szóval ez is megfogott. 

Nem voltak poénok sem. Az egész komoly volt egy drámához illően. Különösen tetszett, hogy nem voltak néha kíméletesek.



A legnagyobb bajom az volt vele, hogy néha leült az egész és unalmassá vált, ezért nem akaródzott nem egy hétig a film másik felét, amit egy másik műsor miatt félbehagytam. Mondjuk amikor a bunyót láttam, azt hittem nem hagytok egy helyben, de hagytak néhol. Ez úgy volt, hogy történt valami izgalmas-apa keresése-izgalom-keresés. Az izgalmat az elutasításokon, vagyis a "bunyós" jeleneteken értem. Néha a szomszédokhoz való járkálás meg keresés elég unalmas. Nekem ez vett az élvezetből.



Néhol nem volt tiszta a történet sem, amit inkább a saját számlámra írok.
A szomszédokat néha nem értettem, hogy miért gátolják Ree-t. Aztán, úgy magyaráztam meg, hogy megvédjék őt. Talán a verés is eltántorításnak kellett. 




A kedvenc jelenetem Biskan seriff és Ree nagybácsijának feszült vitája volt. Ez nagyon jól sikerült. Valahogy az egész hatásos lett. Én is úgy figyeltem, mint Ree. A fejemben alternatívákat állítottam fel, hogy mit kellene tennem. Én másra számítottam, de ez nagyon tetszett.


Ennél már láttam sokkal jobb filmeket, amit én a fent említett negatívumnak tudok be. Biztos velem van a baj, viszont nem egy rossz darab. Van benne szív. Azoknak ajánlom, akiket az USA szegény arca érdekel, mert nyomasztó egy mozi. Nem lett kedvenc filmem, azért elnézi az ember meg talán valamit tanul Ree-től is a kitartásról, hogy ha ő maga van. Nekem mondjuk játékterén senki sem tűnt ki, de olyan, mintha egyszerű emberek között forgatták le volna. Jennifer Lawrence tetszett. Nekem a leginkább a hangjából tűnt ki a színészkedés, bár ez lehet, hogy a szinkronnak köszönhető, ami szerintem teljesen rendben van. Az arca meg kellően komoly volt ehhez, bár szerintem nem állhat tőle ez a karaktertípus messze, hiszen a Hunger Games-ben Katniss sem különb karakter.


Amilyen negatívan gondoltam A hallgatás törvényére most már jobb színben látom. Lehet, hogy kellett ez az egy nap vagy hét. Nálam 5/4-es. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése