Bridgit Mendler az új Disney-generáció jeles képviselője, akit sokan a magyarul Sok sikert, Charlie! című családi vígjátékból ismerhettek vagy nem, még a Limonádé című filmben szerepelt, ahol énekelt. Botránymentes, szimpatikus, helyes fiatal lány, úgyhogy tökéletes a cég számára. Szerintem a mai gyerekműsorok közül még az övé a legjobb, hiszen kicsit életszagúbb, mint a csatorna sztárságról szóló alkotásai. Elkerülhetetlen volt a számára, hogy ne készítsen lemezt, ezért mindenki sejtette, hogy egy mű, tinipop valamit kapunk, ehhez képest egy valami másfélét kaptunk. Amúgy az énekesnő első kislemeze a Ready Or Not elég szépen szerepelt a listákon.
Lehet, hogy meglepődtök egy igazából nem valaki nagy új lemeze kerül górcső alá, hanem egy mondhatni névtelen valaki, akinek a neve maximum itthon is a Disney-nézőknek mond valamit. Gondoltam esélyt adok neki, hiszen az első szólódala nem volt egy rossz próbálkozás kicsit poprock, reagie-s hatású, bár engem még így is egy Avril Lavigne-dalra emlékeztet. Eléggé meglepett, hogy milyen kellemes kikapcsolódást nyújtott az egész, ezért csalódtam pozitívan, hiszen egy gyenge lemezre számítottam, ami túlzottan tucat, mint Selena Gomez és a the Scene-je Kiss and Tell-je, ehhez képest egy jobb fajta poplemezt kapunk, ami ezek ellenére nem emelkedik ki a tömegből, viszont nem egy kukába dobandó. Őszintén szólva ami lehúzza, hogy ugyanazokat a sablontémákat kapjuk a szerelemről, viszont kapunk az önbizalomról is egy-két számot, plusz a szövegek is a fiatal generációknak szólnak, ezért tinédzsereknek kimondottan ajánlom.
A popjegyek érvényesülnek leginkább mégis van reaggie, R'n'B, hip hop, rock is, így egy vidám, nyári lemezt kapunk, ami nem egy tipikus Disney-anyag. Sokkal jobb, mint a két Shake It Up-os lány, akiket éneklés címszó alatt adnak el, és semmi hangjuk sincs. Bridgit egy kimondottan átlagos énekhanggal rendelkező énekesnő, mondjuk én ennyire sem tudok énekelni, de legalább nem nyúltak bele gépekkel a hangjába, bár az élőben éneklést még gyakorolni kell. Ha belegondolok ez még a technika uralta zenében is kivételes. Lehet, hogy számomra azért volt igen üdítő, amikor igazi hangszerek hallottam, persze párhuzamokat még így is hallok más előadókkal, azért ebből szerintem még lehet valami komolyabb. A személyes kedvencem az egészről a Hurricane, ami tényleg az idegességről szól, amikor próbálsz megnyugodni, végén pedig minden oké, elég jó benne a kórus. Hasonlóan emlékezetes az első fele a korongnak a City Lights-nak, egy kicsit utána a könnyedség megtörik.
Összességében: 10/6
Az egészen az látszik, hogy nem veszi komolyan magát, hanem egy jó időtöltést szántak az átlagos hallgatóknak a slágeres, nyárias dallamocskákkal, ezért nem érdemel többet, viszont a közepesnél jobb, hiszen szerintem szórakoztat. Szóval tengerpartra, nyári melegben tökéletes vagy a kint tomboló borús időjárás által keltett rosszkedv elűzésére tökéletes. A másik értékelendő, hogy az összes szám fődalszerzője maga az énekesnő volt, úgyhogy az ilyen mindig jó pont az én szememben. Nem váltja meg a világot, viszont egyszer érdemes meghallgatni egy rossz passzban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése