Az osztályfőnököm azt mondta,
hogy jó, ha az embernek van példaképe, mert irányt mutathat. Nekem nincs
ilyenem, inkább csak felnézek emberekre, de nem feltétlenül úgy alakítom az
életem, ahogy ők, de ott van anyukám, a tesóim, a töritanárom, az angoltanárom
és jó pár ismerősöm, bár rám leginkább hatással egy fiatal amerikai lány van.
Sokan utálják, csapból folyónak tartják, míg milliónyi kislány meg szereti őt,
mert olyan számai vannak, amivel pont ezt a közönséget megnyeri. Ez a személy számomra
Taylor Swift. Őszintén meg tudom érteni, hogy miért vannak sokan kiakadva rá,
de nekem már lassan hat éve ő a kedvenc énekesnőm, régiek közül ő az egyetlen
állandó. Elgondolkodtatott, hogy engem mi fogott meg ebben a nőben, hisz
tipikus amerikai jelenség szőke, kék szemű, gitározik és énekel, aztán az
országban egy millió ilyen akad. Durva, hogy már 10. évfordulóját
ünnepelheti az első dalának.
Ha az életrajzát keresitek, akkor
az angol wikipédián nézzétek meg, mert ott minden részletesen fent van, a
magyart meg hagyjuk. Inkább azt mesélném el nektek, hogyan ismerkedtem meg
vele. Talán még a Bravo-ban olvastam 2009-ben egy cikket a Love Story-ról, ami
az első világslágere volt, bár még nem kerestem rá, csak annyi volt, hogy milyen
helyes lány. Aztán volt a hírhedt VMA fiaskó, amikor Taylor megnyerte a legjobb
női videoklip díját, Kanye West pedig felrohant a színpadra, és azt mondta,
hogy díj Beyoncé-nak járna. Ez mondjuk hatalmas reklám volt Taylor-nak,
szerintem most már nem is bánja az esetet, így meg is néztem a You belong with
me, aminek a klipje tökéletesen passzolt a szöveghez, aztán beleszerettem.
Megkerestem a két albumát, aztán rongyosra hallgattam őket.
Durva, hogy márciusban még
egyetlen egy betűt sem írtam az iskolai füzeteimet leszámítva, pedig mélyen
belül azért már hiányzott az írás, hogy a saját agymenéseimet olvasgassam.
Elsősorban most nem is egy kritikával jönnék, inkább egy összegzésféleséggel, amiben
lesz egy kis ez meg az. Arról adnék számot, hogy miket láttam és talán egy kis
személyeset is bedobok, sőt már biztos. Higgyétek el lenne miről írnom, csak a
lazítás (egy délután alatt egy The Big Bang Theory évad) sokkal kényelmesebb, plusz
a tanuláshoz is szükségem van akaraterőre, főleg, hogy a rémes napok is
közelednek, amit már előttem is letett több millió ember sikerrel, úgyhogy
menni fog, ezt a önbizalomhiányos, szadista, Renis énemnek is lehetne mondani.
Ebben az évben valahogy nem voltak olyan fülbemászó slágerek számomra, de így is össze tudtam állítani egy listát. Valahogy mostanában inkább régi Beyoncé és Shakira dalokat hallgatok, persze, így is akadtak olyan Billboard listás slágerek, amelyek az én szívemet is megdobogtatták. Mindenesetre a tavalyi év vége felé én Taylor Swift albumát hallgattam rongyosra, szerintem még az idei évben is szólni fog főként az érettségi időszakban. Amúgy továbbra is Taylor Swift a kedvenc énekesnőm. A tavalyi év albumkínálata szerintem egész jó volt, Lana Del Rey Ultraviolence, ami jó volt, a Coldplay Ghost Stories, ami popos volt, mégis visszatértek a a korábbi hangzásvilágukhoz, meglepő módon nagyon bejött a 5 Second of Summer önmagáról elnevezett debütáló lemeze iszonyúan pörgött, Ed Sheeran X-je szuper volt megint, viszont Ariana Grande My Everything-je hatalmas csalódás volt, ahogy Lea Michele Louder-je.
Az év albuma: Taylor Swift - 1989
Sajnos nem lett róla írás, pedig megérdemelné, hiszen hihetetlen Taylor Swift zenei karrierjének evolúciója, mert egyszerű country sztárból egy igazi popdívvá vált. Dalszerzőként továbbra is csodálatos, ahogy énekesnőnek is jó. Szinti pop dominál, ami nagyon jó lett. Ráadásul ez lett 2014 legkelendőbb albuma megérdemelten. Szóval okkal lett az övé a legjobb szerintem.
Megérkezett Az éhezők viadalának harmadik részének betétdalához, a Yellow Flicker Beat-hez készült klip. A dalt az ifjú tiniszenzáció készítette, aki a tegnapi nap folyamán ünnepelte a 18. születésnapját. Lorde-nak bőven van oka a büszkeségre, hisz a díjátadókon rendszerint tarol, már dolgozik második lemezén, ráadásul felkérték a nagy sikerű filmsorozat készítői egy dal erejéig. Lorde már tavaly is készített egy felvételt a Futótűzhöz, ami az Everybody Wants Rule The World feldolgozása volt. Szerintem ez a szám tökéletesen passzol a film hangulatához, vagyis a könyvéhez inkább, hisz elég komor, komoly, kissé tragikus. Ez a rész Katniss szenvedéséről és kitartásáról szól, mert annyi tragédiát fel kell dolgoznia neki, ráadásul az ő szemszögéből lett a dal is írva. Amúgy külön piros pont az alkotóknak, hogy eddig olyan előadókat sikerült felkérniük, akiket én nagyon szeretek, bár szerintem Taylor Swift Safe & Sound-ja volt eddig a legnagyobb telitalálat, de a Coldplay Atlas-a sem volt rossz választás.
Ezzel szemben a videoklippel kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak, legalább egy normális filmjelenetet tartalmazhat, azonban egy motelrészt és Lorde szörnyes mozgását nézhetjük majdnem négy percen keresztül, bár egy jelenet emlékeztet a második részre, ugyanis volt egy jelenet, ami a bálos részt juttatta eszembe, bár így sem tetszik. Attól még maga a szám nagyon jó. Én már nagyon várom, hogy végre moziban láthassam Jennifer Lawrence újabb parádés alakítását.
Taylor Swift ötödik nagylemeze, a 1989 október 27-én lát napvilágot, addig, hogy enyhítsék a várakozásainkat végre kiadták róla még egy dalt a Shake It Off-on kívül, ami amúgy meghódította a slágerlistákat. A 1989 lesz az első hivatalosan jegyzett popalbuma az énekesnőnek, és elmondása szerint country-dalokra egyáltalán ne számítsunk. Az Out of the Woods-ra keresztelt nóta egy kapcsolatról szól, amiről nem tudni hogyan áll, nekem tetszik, tényleg '80-as éveket idézi és nagy jó a háttérvokál. A dalt az énekesnő Jack Antonoffal közösen szerezte, akivel már korábban dolgoztak együtt a Sweeter Than Fiction-on, amit Golden Globe-díjra is jelöltek, ezért fedezhető fel többségi szintizés. Állítólag a nóta Harry Styles-ról szól, én nem megyek bele a találgatásokba, mert annyira nem izgatja a fantáziámat.
Úgy néz ki, hogy ez lesz a második kislemez is. Sajnos a teljes tracklista még mindig nem látott napvilágot, csak a közreműködőket lehet sejteni, a slágergyáros Max Martinon és Schellbackon kívül Jack Antonoff és Ryan Tedder is besegített állítólag. Nem lepne meg, hogyha az első héten egymilliós eladásról lenne szó. Az új dal nekem nagyon bejön, annak ellenére, hogy a refrén nem lett túlbonyolítva, de átkötő részek egész jól sikerültek. Amúgy mostanában szerintem nem énekel valami jól Taylor, legalábbis a Shake It Off-ot elég hamisan szokta tolni élőben. Mindegy alig várom, hogy megérkezzen az új album.
A tavalyi évben is volt egy nyarat összegző cikk, akkor idén sem hagyom ki. Csináljunk belőle hagyományt. Igazából sorozatok, filmek és könyvek terén inkább jó élményeket igyekeztem szerezni, bár így is akadtak negatív tapasztalatok, úgyhogy ezek sem fognak kimaradni. A legtöbb sorozatos tervem sajnos nem valósult meg, de listától függetlenül felfedeztem szériákat, amiket imádtam, aztán néhány nyári sorozatot is követtem szám szerint négyet, kettőt szeretek, míg a másikak mellett a kíváncsiságom miatt tartok ki. Konkrétan a The Leftovers-re gondolok, amitől sokan hátast dobtak, pedig annyira nem jó, viszont rendületlenül nézem, mert érdekl, hogy mit akarnak kihozni belőle, bár egyelőre csak a karakterek körüli rejtélyek sokasodnak, és a Halle Berry főszereplésével készült Extant, aminek az irányát látom, de nem váltja meg a világot. Aztán felfedeztem a 5 Second of Summer-t igazi tinis, de annyira feel goodok, hogy nem lehet nem szeretni őket, aztán Ariana Grande új albumát is elhallgattam. Sikerült végre a Gyűrűk Ura 1. részét elolvasnom, ami túl részletesen, unalmasan van megírva, szórakoztató 60%-ában, jó a sztori és világ. 2014-es filmekből is egy csomót láttam, amik között volt tök jó és átlagos, szerencsére idén nem volt Spring Breakers-öm.
Taylor Swift folytatja azt a periódust, hogy két évente új koronggal lepi meg a nagy érdeműt. Tegnap egy élő chat folyamán, amit én nem néztem, sok mindent árult el új készülő albumáról, plusz be is mutatták az első kisfilmet is, ami Shake It Off-hoz készült. Ez gyökeresen különbözik az eddigi felvételeitől, hisz ez egy ízig-vérig teljes popfelvétel. Őszintén szólva szokatlan az új hangzás, viszont már első hallásra beleszerettem az új nótába, hisz pozitív üzenete is van, aztán vidámságot sugároz magából, plusz olyan szempontból változatos, hogy nem az exeknek szól. Maga a szám nincs tele dubstep-pel, hanem szaxofon raktak bele, így inkább R'n'B-s hangzásvilágot fedezhetjük fel. A dal témája kivételesen nem a szakítás, hanem az utálkozók, akikkel nem kell törődni, ez a velős lényeg. Szerintem a szám születése annak köszönhető, hogy az elmúlt egy-két évben mindenki folyamatosan Taylor magánéletével foglalkozott, hirtelen temérdek gyűlölködő akadt a Harry Styles-szal folytatott románca miatt. Igazából senki semmi köze hozzá, hány pasival kavar, az ő dolga. Azért megháláljuk, mert egy fülbemászó slágert kaptunk ajándékba.
Októberben írtam utoljára hosszabb kritikát albumról, pedig ne higgyétek, hogy semmi újdonság nem került a kezembe, akarom mondani füldugó a fülembe, egyszerűen ehhez nem fűlt a fogam, pedig egész jó lemezeket dobtak piacra. Márciusban a The Pretty Reckless Going to Hell címre hallgató korongját tanultam meg kívülről, jobb is lett az első albumnál, pedig az is jó volt, Pharell Williams GIRL-je a Happyn kívül untatott, júniusban végre megérkezett Lana Del Rey Ultraviolence, ami a melankólia állapotába ringatott, aztán megérkezett a kedvenc férfiénekesem, Ed Sheeran második lemeze az X, és ősszel Taylor Swift robbant egyet.
A felsoroltak közül Ed Sheeran X-t veszem górcső alá, hisz három napja folyamatosan ez szól nálam, szerintem a családom kezdi unni, más csak kórusban kellene énekelni a Singet. Ed 23 éves a szigetországból támadó gitáros folkos, hip hopos énekes, akinek sikerült az amerikai piacra is betörnie. A legismertebb felvétele a drogos prostituált lányról szóló The A Team, amit a Grammyn az év dala kategóriában is jelöltek, ezenkívül számtalan díjat, jelölést zsebelt be eddig Ed. A +-ból több mint 3 millió példányt értékesítettek, ebből 800 ezer az USA-ban talált gazdára olyan felvételekkel még, mint a Lego House vagy a You Need Me, I Don't Need You. A fiatal srác számtalan dalt írt vagy közreműködött, pl. One Direction Little Things-e az ő agyszüleménye vagy az egyik legaranyosabb videoklip aláfestő zenéjét szolgáltató Everything Has Changed Taylor Swift-tel. Tavaly az a megtiszteltetés érte, hogy ő énekelhette a nagy sikerű Hobbit betétdalát.
Janicsák Veca a kedvenc magyar énekesnőm, mert az az X Faktor során bizonyította, hogy milyen nagyszerű hangja van, élőben is volt szerencsém megtapasztalni. Tavaly év végén került forgalmazásba a második önálló albuma, Édes szavakkal címen, azonnal a magyar albumeladási lista élén nyitott, aranyminősítést is szerzett magának. Korábban már megjelent egy dal róla a Mennyit adsz a lelkemért, amit eljátszogattak a rádiók, azonban ezen téren az új kislemez, a Könnyek az esőben felülmúlta, ugyanis a top 10-ben debütált az első hetén. Az Édes szavakkal album maga szerintem nem igazán lett jó túlságosan magyar pop, persze van mondanivaló, de a Veca világa sokkal jobban sikerült, mint ez. Szerencsére jó érzékel választottak kislemezeket. Az új szám nekem új kedvenc dal, ami simán lehet a nyár egyik slágere, ma meg pont aktuális az időjárás miatt. Egy egyszerű szerelmes számról van szó egyszerű szöveggel, különösebb mondanivaló nélkül, maximum, hogy az énekesnő szereti a párját.
Veca klipek terén gyenge minőséget mutatott, hogy ha legjobb kisfilmet kellene tőle választani, akkor a Kék Angyal image klipje lenne, mert az jól meg van csinálva, és jó képet ad az énekesnőről, viszont a többi kritikán aluli. A legújabb videója simán a legjobb az eddigi munkái közül. Maga a videó nem lett valami nagy eresztés, igazából tele van romantikus pillanatokkal, nekem Veca felsői tetszettek, meg helyes a srác, aki szerepel benne. Simán elfér a magyar zenecsatornákon, lehet az énekesnő szépségében gyönyörködni meg a dalban. Amúgy a klip végén lévő esőtáncos jelenet engem a High School Musical egyik jelenetére kísértetiesen emlékeztet. Legalább a videógráfiája fejlődik az énekesnőnek, talán rendezőt cseréltek. Ilyen nótákat még szívesen hallgatok tőle. Mondjuk okkal nem hallgatok több magyar zenét.
Demi Lovato tervezi turnéjának világ körülivé tevését, sajnos Magyarország bekerülésére a helyszínek közé reálisan kicsi az esélye, főként, hogy az énekesnő a latin-amerikai rajongóit mindig is előnybe részesítette a többi földrésszel szemben. Míg az ember szíve szerint várna egy ötödik lemezt, addig kap egy negyedik kislemezt a Demi albumról, ami az egyik legbulisabb felvételhez készült, a Really Don't Care-hez. A dalban még Cher Lloydot is lenyom egy rapversét. Szerencsétlen Cher pedig van közel olyan jó hangja, mint Demi-nek, erre egy nyamvadt részt kap, azért szerintem ennél többet tud. Ezek ellenére ez egy nagyon jó szakítós felvétel, amit teli torokból lehet üvölteni az ágyon ugrálva. Igazából a popszámok sorából különösebben semmi sem emeli ki. Engem például Avril What the Hell?-jére emlékeztet. Az egyszerű popsláger nagyobb szerepet kapott, ugyanis hihetetlen népszerűségre tett szert a LBGT közösségben, mondhatni a következő meleghimnusszá avanzsálódhat. Igazából a dalszöveget ilyen szempontból is meg lehet közelíteni, bár nekem marad szakítós nóta.
A The Pretty Reckless jelenleg is turnézással tölti mindennapjait, azonban nem feledkeznek meg a zenerajongókról sem, hisz kiadták márciusban megjelent albumokról a második kislemezt, ami a Fuck Up World című dalhoz készült, amit érthető módon cenzúráztak, így lett Messed Up World. A rádiók így hajlandóbbak lejátszani. A Going to Hell jobban teljesít, mint az előző lemezük, bár így sem fog az év végi eladási összesítésben szerepelni. Szeretem ezt a dalt, viszont szerintem vannak ennél jobb számok is a lemezen, mint a Sweet Things, amiben végre hallhatunk mást is énekelni Tayloron kívül, a Kill Me vagy a Follow Me Down. Valaminél nem értem a logikát, amikor dalokat választanak, bár legalább nem a leggyengébb számot választották, várj, olyan nincs is a lemezen.
Lana Del Rey nem tétlenkedik, ugyanis egy hete látott napvilágot a harmadik lemeze, az Ultraviolence, ami azonnal a slágerlisták elejére került. Elárulom, hogy én azóta rongyosra hallgatom azt, mert egyszerűen zseniális lett. Tetszik, hogy több gitárt mertek használni és maga az anyag is mintha monumentálisabb lenne. Igazából hasonlít a hangzásvilág az elsőre, úgyhogy aki eddig is szerette Lana-t, ezután is fogja. Az énekesnő kislemezekkel sem tétlenkedik, ugyanis pár napja látott napvilágot a legújabb kisfilmje, a Shades of Cool-hoz. Sokáig abban a hitben éltem, hogy az Ultraviolence lesz a második kislemez vagy a Brooklyn Baby, mert előbbit hirdették. Természetesen ez a szám is nagyon tetszik nekem. Szokásos melankólia, hatásvadászat jellemzi, meg van benne valami plusz. Igazából egy támogató szerelmes szám, vagy is ennyit hámoztam ki a szövegből.
Ariana Grande elégedett lehet karrierje alakulásával, hisz a Nickoledon felfedezettjei közül ő az egyedüli, aki sikeresen szerepel a slágerlistákon, ráadásul a Sam & Cat vígjátéksorozat a csatornáján a legnézettebb. Addig üti a vasat, amíg meleg, ugyanis megérkezett az augusztusban megjelenő új albumáról a legújabb kisfilm, ami a Problem című dalhoz készült, ami már a platinaminősítést is megszerezte az Államokban, ahogy több listán is top 10-ben szerepel. A számban megmutatkozik az énekesnő tehetsége, hiszen gyönyörű hangja van, bár maga a dal elég semmitmondó popsláger. Erre mondom azt, hogy ennél sokkal többet tud. Mindenesetre minden hozzávaló adott, hogy sláger legyen jó hang, fülbemászó dallam, az elmaradhatatlan rap, amit simán ki lehetne hagyni, hallgatóbarát. Ennél jobb felvételei is vannak, viszont nyárra hangolódó felvételnek tökéletesen slágeres, amit a helyezések is mutatnak.
A videoklip átlagosabb nem igen lehetne pár félmeztelen pasi a tinilányoknak, táncolás különböző hátterek előtt és egy visszafogott Ariana. Semmitmondóan unalmas. Egyedül maga az énekesnő öltözéke tetszett, ami visszafogottan szexis lett. Rövid a szoknyája, mégsem rakta ki semmijét. Ügyes leányzó. Igazából a szám és a klip nagyon üzletszagúak, hisz nagyon el akarják adni az új dalt és a lemezt. Nekem végül is a nóta tetszik, így nagyon várom az új albumot, ami remélem, hogy lesz olyan jó, mint az első. Amúgy a dal alapja engem nagyon emlékeztet a Thript Shopra vagy mire, amit Macklemorek készítettek még tavaly. Plágiumvádat nem szítok. Igazából aki bírta Arianat eddig, annak be fog jönni, másnak meg a túlzott pop miatt lehet, hogy nem. Legalább a hangja nagyot szól.
Ed Sheeran második lemeze június 23-án fog megjelenni, amit én nagyon várok, tekintve, hogy van jó pár kedvenc dalom tőle. Az első lemeze, a + sikeres volt világszerte, sőt a bemutatkozó dalát a The A Team-et még Grammy-re is jelölték. A következő albuma az X címet kapta, amiről néhány napja látott napvilágot a Sing klipje. Aki a melankolikus, érzelmes The A Team vagy Give Me Love-szerű felvételt vár, annak szerintem az új dal és videó is csalódást fog okozni, ugyanis egy pörgős R'n'B nótát kapunk, amiben továbbra is hangsúlyos szerepe van a gitárnak, az éneknek és a rapnek. Őszintén szólva az ilyen típusú felvételek nekem sokkal jobban bejönnek Ed-től, hisz a +-on is a You Need Me, I Don't You volt a legjobb. Elsőre hallásra annyira az új nóta nem jött be, mert nagyon hajaz JT-re, azonban Ed sajátosságai is felfedezhetőek benne, plusz a videoklippel megvettek.
Maga a dal szerelmes, finom testiséggel fűszerezett nóta, ennek köszönhetően a klip sem lett visszafogott, bár egy bábu hódítja meg a csajokat Ed helyett, bár ő maga is szerepel, ahogy Pharell Williams is, aki a társszerző és a producere volt a számnak. Tudniillik, hogy az ő nevéhez köthető az idei év egyik legnagyobb slágere, a Gru 2 betétdala a Happy. A videó szerintem teljesen jópofa lett. Ha nem a bábu lenne a főszereplő, valószínű sértőnek találnám, így viszont inkább poénosabb az egész, hisz a bábu hódít meg minden csajt. Gondolom, hogy lesz, akiknél biztosítékot ver a lenge lányok, sztriptíz, prostik meg a piálás miatt. Egyszerűen szórakoztató lett. Nincs benne semmi tanulság. Talán mégis, hogy úgy reklámozzák ezt, az életmódot, hogy nem helyes, hisz mini Edet letartóztatják végül is.
Jó szám, de azért remélem, hogy az albumon tartalmasabb dalok találhatóak. Amúgy külön plusz pont, hogy az album nagy részét Ed egyedül szerezte. Ez a srác lenyűgöző ilyen szempontból, plusz neki zenekara sincs. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok hallani tőle a korongon. A dal amúgy szépen szerepel a listákon top 20 és top 10-ben van a legtöbb országban.
Demi Lovato negyedik kislemeze a Really Don't Care lesz az egyéves DEMI-ről. Azóta a kritikám óta eléggé megszerettem a lemezt, Demit mindig is bírtam, hisz iszonyú tehetséges énekesnő, viszont egy új albumnak én jobban örülnék, mert valami újdonság nem ártana. Mostanában biztos nem kapunk ezen a klipen kívül új anyagot, hisz most jön a turné európai szakasz, aminek során azt hiszi, hogy a Neon Lights sláger Európában, pedig nem igazán. Lényege az, hogy ha megszólal a szám, akkor valamilyen alkalmazással lehet jelezni, aztán tudják, hova jöjjenek. Gondolom, az számít, hogy hányan kattintanak rá.
Dalszöveges videókat nem szoktam kiposztolni. Ennek most az az oka, hogy rajongókkal készítették el ezt a kisfilmet, sőt maga az énekesnő is feltűnik meg a bodyguardjai is. Persze, nem egy egyedi ötlet, hisz más énekesek is már csinálták ezt, azonban ez egy nagyon kedves gesztus a fanok felé. Lelkesen nyomják a playbacket a szám alatt, amíg a hátuk mögött fel nem tűnik a bálványuk, mert sikítás. Mindig jó látni, hogyha egy énekes ennyire törődik azokkal, az emberekkel, akiknek köszönheti a sikerét. Demi is egy teljesen közvetlen személyiség, így jó látni, hogy mennyire természetesen viselkedik az idegenekkel.
A maga dal továbbra is egyszer már elsütött popnóta rapbetéttel. Ennél megszokottabb talán nem is lehetne. Szerintem inkább már egy Avril-dala, ennek ellenére szeretem, mert agykikapcsoló. Azért viszont nagyon haragszom, hogy Cher Lloydot csak egy nyamvadt verse erejéig rakták bele, pedig a csajnak az egyénisége mellett remek hangja is van. Valahol megtalálható a bemutatkozó anyagáról szóló kritikám. Azért nem egy Nicki Minaj, aki csak a száját tudja jártatni, hanem még énekelni is tud mellett.
Most egy kis személyeset szeretnék megosztani veletek. Sajnos, ahogy láthattátok, az utóbbi időben igen kevés kritikát posztoltam, ennek a legegyszerűbb oka, hogy az elmúlt egy hónapban több vizsgát is kellett csinálnom, mivel előrehozottat tettem német nyelvből, így osztályozó a két év tananyagából, plusz még nyelvvizsgáztam is, ezeken a részeken többségében elégedetten túl vagyok, már csak a szóbeli van hátra. Meg az az igazság, hogy nagyon kedvem sem volt, hisz szívesen néztem pihiként sorozatokat, mint, hogy még írjak is róluk. A tanárok sajnos nem toleránsak az előrehozottal, mert még az év végi jegyekért is hajtani kell. Nyáron valószínű aktívabb leszek.
Úgy tervezem, hogy kikerül az Once Upon A Time és az Arrow évadzárójáról a kritika, plusz további négy cikket biztosan ki fogok még rakni az Upfronts-szal kapcsolatban, pontosabban az érdekesnek tűnő pilotokról, aztán tervezek egy heti rovatszerűséget a saját kedvenc szereplőimről innen-onnan, plusz jön a nyári dara lista. Heti poszt lehet, hogy érkezni fog a Game of Thrones-ról, a The 100-ról és az Orphan Black-ről.
Katy Perry az amerikai popsztárok közül számomra a legszimpatikusabb, mert egyértelműen nem veszi komolyan magát, és csak szórakoztatni akar. A nagy konkurenst, Lady Gaga-t is bírom, bár benne zavar, mert néha úgy kezeli magát, mintha megújítaná a zenét, pedig semmi egyedi nincs benne, ezzel szemben Katy Perry nem hiszi magáról, hogy kitűnő, ezért is meglepő számomra, hogy napjaink egyik vezető énekesnője, amit szerintem ő sem gondolt volna az I Kissed A Girl idején. A legutóbbi albumáról, a Prism-ről még tavaly írtam, eléggé tetszett. Megérkezett a negyedik kisfilm is a lemezről a Birthday formájában. Az előző háromból, csak egy nem lett sláger, a másik kettő a Billboard élén landolt. Ebben a dalban nem érzek elég szuflát, mert túlságosan felejtős, viszont teljesen egyszerű. Nem hiszem, hogy magában nagyot ütne. Azonban a videoklip Katy Perry-hez híven nagyon kreatív lett. Szeretem a klipjeit, mert kreatívak, bohókásak, aranyosak. A középpontjában a szülinap van, így több szülinapi buli is betekintést nyerünk, mint egy sima házi videót vágtak volna össze, emiatt nem lenne nagy cucc. Amit azonban Katy Perry-vel műveltek, hát az lenyűgöző. A sminkes vagy maszkmester eszméletlen jó munkát végzett, mert úgy elsikerült maszkírozni, hogy ha nem hallottam volna a hangját fel sem ismertem volna. Katy Perry iszákos táncos nőként, rabbiként, bohócként, állatgondozóként, hercegnőként tűnik fel a klipben, mint egy partiszolgáltató alkalmazottja. Jókat kacagtam a videón, gondolom, ezt volt a cél. Vicces lett és kreatív. Szórakoztató. Amúgy kiderül az egészből, hogy igazából Katy énekesnőnek a legeslegjobb.
Avril Lavigne sem tölti tétlenül az időt, hisz nem olyan rég fejezte be turnéja ázsiai szakaszát, bár önmagáról elnevezett albuma gyakorlatilag megbukott, hisz még az egymilliós eladást sem sikerült átlépnie. Lassan fél éve annak is, hogy a Let Me Go-t kiadták, viszont most egyszerre két kislemezzel is támad, ugyanis Ázsiában kiadják a Hello Kittyt, nemzetközi szinten a lemez legjobb felvételét a Give What You Like-ot. Egyelőre a Hello Kitty érkezett csak meg. Ez talán az énekesnő pályájának egyik legmegosztóbb felvétele, hisz elég elektronikus hangzású lett, plusz gyakorlatilag inkább általános iskolás lányok pizsama partijára való a szöveg nyomán. Nem meglepő módon a klipet Japánban forgatták le, hisz a számban japán szavak is előfordulnak. Szerintem ez a cukormázas világ tökéletesen passzol a dalhoz. Bennem Katy Perry California Gurls-ét idézi fel. Különösebben története nincs. Avril szórakozik, élvezi az életet, hol bedob egy kis japán kultúrát, hisz vannak jellegzetes külsők, szusi, japán szakács. Az énekesnő táncol, énekel, gitározik. Igazából semmi újat nem mutat, csak azt, hogy mennyire fiatalos még. Bár szerintem már túlságosan erőltetett, mintha még tinédzserlány lenne. Egyedül a felnyírt fejét nem tudom megbocsátani. Sosem bírtam rájönni, hogy annak mi az értelme. Egyetlen hibája van igazából a klipnek, hogy nem is jelenik meg benne Hello Kitty, őt illett volna belerakni. Nemzetközi szinten szerintem bukás, de Ázsiában, főként Japánban biztosan imádni fogják. Talán ez az újabb szög Avril karrierjének a koporsóján.
Nem is olyan régen két tévésorozat sztárja új dalokkal lepték meg a nagyérdeműt, amivel céljuk, hogy elismert énekesnővé avanzsáljanak. Szerintem mondjuk túl sok énekes van a piacon. Valahogy már unalmas, hogy sok énekes akar színész lenni és ez fordítva is igaz, amikor lehet a másikhoz nincs is tehetségük. Szerencsére a két jelölt, akikről szó van a színészmesterség mellett a hangjukkal is jól bánnak, és nem is tehetségtelenek, sőt némely popsztárocskát hangi adottságaikkal le is nyomják.
Lea Michele - Cannonball
Lea Michele hangi adottságait igazából sohasem kérdőjelezte meg senki, tekintve, hogy egy vígjáték musicalben játszik a Glee-ben. A Glee-nek az 1. évadát láttam többé-kevésbé. Nem egy rossz sorozat, de engem valahogy a dalolászós sorozatok sosem fogtak meg igazán, inkább idegesített a töménytelen mennyiségű dal. Szóval, Lea ugye nehéz időszakon van túl, hiszen a barátja, Cory Monteith meghalt néhány hónapja, így sokáig nem is állt nyilvánosság elé. Az életbe való visszatérését jelenti ez a szám. A Cannonball-ba én első hallásra beleszerettem, úgyhogy kíváncsian várom az énekesnő első albumát, mert ez a szám érzelmes és majdnem libabőrt hoz. Amúgy a talpra álló típusú dalok sorát erősíti. Sajnos, elég mérsékelt sikerrel szerepelt a slágerlistákon, pedig többet érdemelne. A számhoz készült klip valamennyire szimbolikus, de nekem túlságosan átlagos és unalmas, a láttam-már kategóriába esik. Valahogy én máshogy képzeltem el az egészet. Többet vártam.
Lucy Hale - You Sound Good To Me
A kétes minőségű Pretty Little Liars bájos színésznője is mikrofont ragadott. Ő a county stílust szeretné képviselni (Taylor Swift-hatás), így ennek a szellemében készült a legelső dala is, ami egy tipikus rádióbarát szerelmes szám vagy akár baráti dalnak is fel lehet fogni a klip alapján. Nekem különösebben nem tetszik, mert azért Taylor többet nyújt, viszont elismerem, hogy Lucy-nak is nagyon jó hangja, azonban nem hiszem, hogy a cédéjét viszik-e majd, mint a cukrot. Persze, megérdemelné. A klip elég átlagos. A barátaival lóg együtt, énekelnek, körbeülik a tábortüzet és ott van a nagybetűs srác. Szóval ezt is láttuk már.
Nem tudom, hogy miért van ez a hóbort, de hadd próbálkozzanak csak. Szerintem különösebben egyik lány albuma sem fog robbanni, mert igazából egyikőjük sem nyújt különösebb pluszt, bár Lea-nak lehet esélye a jó eladásra, mert jó stílust választott és Adele-san kiengedte a hangját. Lucy-t maximum a country rádiók fogják játszani.
Top 5 album:
Az idei felhozatalból is sok lemezt meghallgattam, de azoknak csak a töredékéről írtam.
5. Beyoncé - Beyoncé
Beyoncé teljesen váratlanul piacra dobta az ötödik nagylemezét, ami promóció nélkül is azonnal a slágerlisták első helyére került. Mivel igazi karácsonyi ajándék volt, ezért én is hamar meghallgattam. Az énekesnőtől eddig csak a 4-t hallgattam, amivel elvoltam. Az új albuma annyira jól sikerült számomra, hogy abszolút helyet érdemelt az év összegző listámon. Persze, vannak gyengébb számok rajta, amik már a tuctuc kategória, mégis teljesen érdekes az egész és nagy örömmel hallgatom az egészet újra és újra. A kedvenc dalaim: a Pretty Hurts,az XO és a Blue. Igazából ez egy olyan album, amivel alaposan beintett eladás tekintetében Lady Gaga-nak és Katy Perry-nek, hogy a jelenkorban ki az igazi popkirálynő. 4. OneRepublic - Native
A OneRepublic legújabb lemeze által rajongójuk lettem, mert elég sokszor meghallgattam nyáron a Native-ot és a Counting Stars az év egyik legjobb dala lett az én szememben, főként, hogy egy enyhe hullámvölgyben kaptam rá. Szerettem ezt a lemezt, mert tele van élettel, optimizmussal és reménnyel. Valahogy nekem ez a slágeresebb hangzás sokkal jobban bejön tőlük. Persze, a Good Life így is örök kedvenc. Sajnálom, hogy nem ők a világ egyik legkeresettebb zenekar, pedig egyszer-kétszer villantanak egy-egy slágert, de még kultstátuszba nem emelkedtek. Mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy miket alkotnak még, főleg, hogy Ryan Tedder az egyik legjobb dalszerző a szakmában.
3. Eminem - The Marshall Mathers LP2
Az ősszel nagyon rákaptam Eminemre, aminek leginkább a néhol megérintő szövegei voltak az okai, így kíváncsian vártam az új albumát. Eddig neki két lemezét hallgattam meg, viszont eddig ez tetszik a legjobban. Tele van vicces és elgondolkodtató pillanatokkal. Az egyik számban asszem' 15 másodperc alatt 90 szót mond el. Szóval alaposan bebizonyítja a menőző fekete rappereknek, hogy ki a rapnek ma az abszolút királya. A kedvenc számaim: Berzerk, Survival, The Monster, So Far..., So Much Better és Stronger I Was. 2. Lorde - Pure Heroine
Jött egy mindössze 17 éves lány és a Royals-szel felkavarta a popzene állóvízét. Ki gondolná, hogy az Isten háta mögötti Új-Zélandról érkezett az év egyik legnagyobb slágere és egyik legjobb albuma. Én bár ezt kiáltottam ki idén az év albumának, és ez kapta a legjobb pontszámot, de az 1. helyet más kapta. Ezek ellenére ez egy jó kis slágeres, ritmusos és fülbemászó dalokkal teli album. Kedvenc dalaim: Royals, Team, Tennis Court, Glory and Gore és A World Alone.
1. Miley Cyrus - Bangerz
Az év idei felhozatalából toronymagasan nem ez a legjobb album, hisz néhol önismétlő, de én idén ezt hallgattam leginkább rongyosra, ezért került az első helyre, hisz a gyengébb számok ellenére tele van jobbnál jobb dalokkal, amikben igazán megmutatkozik az énekesnő hangja, ezért éreztem úgy, hogy ez a pozíció senki másé nem lehet, mert én egyszerűen imádtam, amit itt csinált a viselkedése ellenére, hisz hogyan lehetne ezt utálni, ha tele van ilyen király középtempójú felvételekkel. Mondjuk az SMS-től és a Love, Money, Party-tól kiráz a hideg, mert nagyon rossz dalok. Kedvenc dalaim: Wrecking Ball, FU, Adore You, #Getitright, We Can't Stop és Rooting For My Baby.
Top 5 dal:
5. Eminem - Survival
Személy szerint a rapper legújabb albumáról nekem ez az abszolút kedvencem, mert tényleg egy túlélő dal. Mondjuk egy valóságshow aláfestő zenéjének tudnám leginkább elképzelni. Eminem szerintem dühvel szövegelt itt. Engem eleve a rockosabb zene miatt bolondított magába ez a dal. A klip viszont annyira nem tetszik, aminek a katonás játék bejátszásai az oka. A kemény sulis hétköznapokhoz tökéletes aláfestő zene. 4. Pink ft. Nate Ruess - Just Give Me A Reason
Mondjuk nálam ez tavalyi dalnak minősül, de üsse kő idén is imádtam ezt a felvételt, mert egyszerűen gyönyörűen kegészíti egymást Nate és Pink hangja. Egyszerűen nem maradhatott le a listáról az év legjobb duettje és egy igazi ízig-vérig szerelmes szám. Nem tudom, hogy mikor lesz Pink-nek új albuma, de én már szeretném azt a kezembe tartani, de tekintve, hogy most lett vége a turnéjának, inkább pihen.
3. Lorde - Royals
Többször is méltattam az énekesnő tehetségét, amióta felfedeztem, így nem meglepő, hogy a sztárokat és a felsőbbosztály lesújtó dal felkerült a listára. Egyszerűen imádom, hogy a fülembe mászik és ritmusos. Minden sorával teljes mértékben egyetértek igazából. A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy Grammy-jelölést kapott, amit remélem sikerül díjra is váltani. Néha kellenek az olyan számok, amik egyszerűen rólunk szólnak. 2. OneRepublic - Counting Stars
Ez a dal szép lassan vált világszerte slágerre teljesen megérdemelten. Számomra egyszerűen az életről szól, hogy egyszer fent, egyszer lent, így nem maradhatott ki a szórásból. Ryan Tedder egyszerűen tud valamit. 1. Miley Cyrus - Wrecking Ball
Szerintem nem én vagyok az egyedüli, akinek ez az év dala, mert ez zseniális. A Grammy-nek a szegénységi bizonyítványa, hogy egyetlen jelölést sem kapott. Oké, a klip nem fejezi ki a dalt, ennek ellenére ez egy abszolút nagyszerű dal, ami megérdemelten lett sláger. Igaz, szokásos szakító szám, de olyan jól van előadva, hogy én más élethelyzetbe is bele tudom illeszteni.
Miley Cyrus legújabb klipje kapcsán megjelent képekből és előzetesekből sokan leszűrték, hogy egy pornóvideót forgattak, mert egyszer maszturbál. Ahhoz képest, amilyen visszhangot az előzetesek kiváltottak egész visszafogott lett, bár még így is sokan húzták rajta a szájukat. Én szeretem Miley munkásságát, és, mint ember nincs vele problémám, de ezek a megmozdulásai már komolyan mondom unalmasak, mert ehhez a dalhoz lehetett volna egy jó kis romantikus klipet forgatni. Így sem lett rossz ez, de nem is lett jó, mert tele van apró zavaró momentumokkal. Például többször belenyúl a szájába és megnyalja az énekesnő, ami fogalmam sincs, hogy mit akar kifejezni, hogy szereti a csókot esetleg. A maszturbálos jelenet annyi, hogy látjuk, hogy lenyúlt. Közben igazából fekszik az ágyban, és néhol egész szépen elénekelget. Például a videokamerás jelenetek tetszettek, mert mintha a kedvesének csinálná. A kádas jelenet a végén felesleges és elég megszokott az ilyen típusú videókban. Némelyik jelenet viszont szép volt, ahogy énekelt. De ez a dal többet érdemelne. Nekem személy szerint ez az egyik kedvenc felvételem a Bangerz-ről, mert egy szép, nyugodt, tiszta szerelmes szám. Simán lehetett volna valami romantikusabbat csinál hozzá. Amúgy röpke 24 óra után 8 millió megtekintésnél tart. Azért valamit tud...
