Az osztályfőnököm azt mondta,
hogy jó, ha az embernek van példaképe, mert irányt mutathat. Nekem nincs
ilyenem, inkább csak felnézek emberekre, de nem feltétlenül úgy alakítom az
életem, ahogy ők, de ott van anyukám, a tesóim, a töritanárom, az angoltanárom
és jó pár ismerősöm, bár rám leginkább hatással egy fiatal amerikai lány van.
Sokan utálják, csapból folyónak tartják, míg milliónyi kislány meg szereti őt,
mert olyan számai vannak, amivel pont ezt a közönséget megnyeri. Ez a személy számomra
Taylor Swift. Őszintén meg tudom érteni, hogy miért vannak sokan kiakadva rá,
de nekem már lassan hat éve ő a kedvenc énekesnőm, régiek közül ő az egyetlen
állandó. Elgondolkodtatott, hogy engem mi fogott meg ebben a nőben, hisz
tipikus amerikai jelenség szőke, kék szemű, gitározik és énekel, aztán az
országban egy millió ilyen akad. Durva, hogy már 10. évfordulóját
ünnepelheti az első dalának.
Ha az életrajzát keresitek, akkor
az angol wikipédián nézzétek meg, mert ott minden részletesen fent van, a
magyart meg hagyjuk. Inkább azt mesélném el nektek, hogyan ismerkedtem meg
vele. Talán még a Bravo-ban olvastam 2009-ben egy cikket a Love Story-ról, ami
az első világslágere volt, bár még nem kerestem rá, csak annyi volt, hogy milyen
helyes lány. Aztán volt a hírhedt VMA fiaskó, amikor Taylor megnyerte a legjobb
női videoklip díját, Kanye West pedig felrohant a színpadra, és azt mondta,
hogy díj Beyoncé-nak járna. Ez mondjuk hatalmas reklám volt Taylor-nak,
szerintem most már nem is bánja az esetet, így meg is néztem a You belong with
me, aminek a klipje tökéletesen passzolt a szöveghez, aztán beleszerettem.
Megkerestem a két albumát, aztán rongyosra hallgattam őket.
Romantikus módon február 14-én kerül bemutatásra a Szürke 50 árnyalata, ami talán az év egyik legvártabb filmje. Addig a várakozás fokozásához vagy enyhítéséhez két videoklip is napvilágot látott a mozi két betétdalához. Előzetesképpen kicsit a szürkéről. Az a bajom az egésszel, hogy engem az előzetes nagyon lázba hozott, mert egy tök jó romantikus alkotásnak tűnik, pedig tudom a hátterét, hogy szado-mazo szexről szól az egész, hisz egy pornóregényről beszélünk. Persze, nem fogom moziba megnézni, nem szeretném az írónő egóját növelni, viszont, amit más formában hozzá lehet jutni megnézem. A könyvet még nem olvastam, viszont hírhedten rossz és nagyon népszerű, ezért muszáj lesz, mert nagyon érdekel.
Ebben az évben valahogy nem voltak olyan fülbemászó slágerek számomra, de így is össze tudtam állítani egy listát. Valahogy mostanában inkább régi Beyoncé és Shakira dalokat hallgatok, persze, így is akadtak olyan Billboard listás slágerek, amelyek az én szívemet is megdobogtatták. Mindenesetre a tavalyi év vége felé én Taylor Swift albumát hallgattam rongyosra, szerintem még az idei évben is szólni fog főként az érettségi időszakban. Amúgy továbbra is Taylor Swift a kedvenc énekesnőm. A tavalyi év albumkínálata szerintem egész jó volt, Lana Del Rey Ultraviolence, ami jó volt, a Coldplay Ghost Stories, ami popos volt, mégis visszatértek a a korábbi hangzásvilágukhoz, meglepő módon nagyon bejött a 5 Second of Summer önmagáról elnevezett debütáló lemeze iszonyúan pörgött, Ed Sheeran X-je szuper volt megint, viszont Ariana Grande My Everything-je hatalmas csalódás volt, ahogy Lea Michele Louder-je.
Az év albuma: Taylor Swift - 1989
Sajnos nem lett róla írás, pedig megérdemelné, hiszen hihetetlen Taylor Swift zenei karrierjének evolúciója, mert egyszerű country sztárból egy igazi popdívvá vált. Dalszerzőként továbbra is csodálatos, ahogy énekesnőnek is jó. Szinti pop dominál, ami nagyon jó lett. Ráadásul ez lett 2014 legkelendőbb albuma megérdemelten. Szóval okkal lett az övé a legjobb szerintem.
Taylor Swift ötödik nagylemeze, a 1989 október 27-én lát napvilágot, addig, hogy enyhítsék a várakozásainkat végre kiadták róla még egy dalt a Shake It Off-on kívül, ami amúgy meghódította a slágerlistákat. A 1989 lesz az első hivatalosan jegyzett popalbuma az énekesnőnek, és elmondása szerint country-dalokra egyáltalán ne számítsunk. Az Out of the Woods-ra keresztelt nóta egy kapcsolatról szól, amiről nem tudni hogyan áll, nekem tetszik, tényleg '80-as éveket idézi és nagy jó a háttérvokál. A dalt az énekesnő Jack Antonoffal közösen szerezte, akivel már korábban dolgoztak együtt a Sweeter Than Fiction-on, amit Golden Globe-díjra is jelöltek, ezért fedezhető fel többségi szintizés. Állítólag a nóta Harry Styles-ról szól, én nem megyek bele a találgatásokba, mert annyira nem izgatja a fantáziámat.
Úgy néz ki, hogy ez lesz a második kislemez is. Sajnos a teljes tracklista még mindig nem látott napvilágot, csak a közreműködőket lehet sejteni, a slágergyáros Max Martinon és Schellbackon kívül Jack Antonoff és Ryan Tedder is besegített állítólag. Nem lepne meg, hogyha az első héten egymilliós eladásról lenne szó. Az új dal nekem nagyon bejön, annak ellenére, hogy a refrén nem lett túlbonyolítva, de átkötő részek egész jól sikerültek. Amúgy mostanában szerintem nem énekel valami jól Taylor, legalábbis a Shake It Off-ot elég hamisan szokta tolni élőben. Mindegy alig várom, hogy megérkezzen az új album.
Taylor Swift folytatja azt a periódust, hogy két évente új koronggal lepi meg a nagy érdeműt. Tegnap egy élő chat folyamán, amit én nem néztem, sok mindent árult el új készülő albumáról, plusz be is mutatták az első kisfilmet is, ami Shake It Off-hoz készült. Ez gyökeresen különbözik az eddigi felvételeitől, hisz ez egy ízig-vérig teljes popfelvétel. Őszintén szólva szokatlan az új hangzás, viszont már első hallásra beleszerettem az új nótába, hisz pozitív üzenete is van, aztán vidámságot sugároz magából, plusz olyan szempontból változatos, hogy nem az exeknek szól. Maga a szám nincs tele dubstep-pel, hanem szaxofon raktak bele, így inkább R'n'B-s hangzásvilágot fedezhetjük fel. A dal témája kivételesen nem a szakítás, hanem az utálkozók, akikkel nem kell törődni, ez a velős lényeg. Szerintem a szám születése annak köszönhető, hogy az elmúlt egy-két évben mindenki folyamatosan Taylor magánéletével foglalkozott, hirtelen temérdek gyűlölködő akadt a Harry Styles-szal folytatott románca miatt. Igazából senki semmi köze hozzá, hány pasival kavar, az ő dolga. Azért megháláljuk, mert egy fülbemászó slágert kaptunk ajándékba.
Októberben írtam utoljára hosszabb kritikát albumról, pedig ne higgyétek, hogy semmi újdonság nem került a kezembe, akarom mondani füldugó a fülembe, egyszerűen ehhez nem fűlt a fogam, pedig egész jó lemezeket dobtak piacra. Márciusban a The Pretty Reckless Going to Hell címre hallgató korongját tanultam meg kívülről, jobb is lett az első albumnál, pedig az is jó volt, Pharell Williams GIRL-je a Happyn kívül untatott, júniusban végre megérkezett Lana Del Rey Ultraviolence, ami a melankólia állapotába ringatott, aztán megérkezett a kedvenc férfiénekesem, Ed Sheeran második lemeze az X, és ősszel Taylor Swift robbant egyet.
A felsoroltak közül Ed Sheeran X-t veszem górcső alá, hisz három napja folyamatosan ez szól nálam, szerintem a családom kezdi unni, más csak kórusban kellene énekelni a Singet. Ed 23 éves a szigetországból támadó gitáros folkos, hip hopos énekes, akinek sikerült az amerikai piacra is betörnie. A legismertebb felvétele a drogos prostituált lányról szóló The A Team, amit a Grammyn az év dala kategóriában is jelöltek, ezenkívül számtalan díjat, jelölést zsebelt be eddig Ed. A +-ból több mint 3 millió példányt értékesítettek, ebből 800 ezer az USA-ban talált gazdára olyan felvételekkel még, mint a Lego House vagy a You Need Me, I Don't Need You. A fiatal srác számtalan dalt írt vagy közreműködött, pl. One Direction Little Things-e az ő agyszüleménye vagy az egyik legaranyosabb videoklip aláfestő zenéjét szolgáltató Everything Has Changed Taylor Swift-tel. Tavaly az a megtiszteltetés érte, hogy ő énekelhette a nagy sikerű Hobbit betétdalát.
Janicsák Veca a kedvenc magyar énekesnőm, mert az az X Faktor során bizonyította, hogy milyen nagyszerű hangja van, élőben is volt szerencsém megtapasztalni. Tavaly év végén került forgalmazásba a második önálló albuma, Édes szavakkal címen, azonnal a magyar albumeladási lista élén nyitott, aranyminősítést is szerzett magának. Korábban már megjelent egy dal róla a Mennyit adsz a lelkemért, amit eljátszogattak a rádiók, azonban ezen téren az új kislemez, a Könnyek az esőben felülmúlta, ugyanis a top 10-ben debütált az első hetén. Az Édes szavakkal album maga szerintem nem igazán lett jó túlságosan magyar pop, persze van mondanivaló, de a Veca világa sokkal jobban sikerült, mint ez. Szerencsére jó érzékel választottak kislemezeket. Az új szám nekem új kedvenc dal, ami simán lehet a nyár egyik slágere, ma meg pont aktuális az időjárás miatt. Egy egyszerű szerelmes számról van szó egyszerű szöveggel, különösebb mondanivaló nélkül, maximum, hogy az énekesnő szereti a párját.
Veca klipek terén gyenge minőséget mutatott, hogy ha legjobb kisfilmet kellene tőle választani, akkor a Kék Angyal image klipje lenne, mert az jól meg van csinálva, és jó képet ad az énekesnőről, viszont a többi kritikán aluli. A legújabb videója simán a legjobb az eddigi munkái közül. Maga a videó nem lett valami nagy eresztés, igazából tele van romantikus pillanatokkal, nekem Veca felsői tetszettek, meg helyes a srác, aki szerepel benne. Simán elfér a magyar zenecsatornákon, lehet az énekesnő szépségében gyönyörködni meg a dalban. Amúgy a klip végén lévő esőtáncos jelenet engem a High School Musical egyik jelenetére kísértetiesen emlékeztet. Legalább a videógráfiája fejlődik az énekesnőnek, talán rendezőt cseréltek. Ilyen nótákat még szívesen hallgatok tőle. Mondjuk okkal nem hallgatok több magyar zenét.
Demi Lovato tervezi turnéjának világ körülivé tevését, sajnos Magyarország bekerülésére a helyszínek közé reálisan kicsi az esélye, főként, hogy az énekesnő a latin-amerikai rajongóit mindig is előnybe részesítette a többi földrésszel szemben. Míg az ember szíve szerint várna egy ötödik lemezt, addig kap egy negyedik kislemezt a Demi albumról, ami az egyik legbulisabb felvételhez készült, a Really Don't Care-hez. A dalban még Cher Lloydot is lenyom egy rapversét. Szerencsétlen Cher pedig van közel olyan jó hangja, mint Demi-nek, erre egy nyamvadt részt kap, azért szerintem ennél többet tud. Ezek ellenére ez egy nagyon jó szakítós felvétel, amit teli torokból lehet üvölteni az ágyon ugrálva. Igazából a popszámok sorából különösebben semmi sem emeli ki. Engem például Avril What the Hell?-jére emlékeztet. Az egyszerű popsláger nagyobb szerepet kapott, ugyanis hihetetlen népszerűségre tett szert a LBGT közösségben, mondhatni a következő meleghimnusszá avanzsálódhat. Igazából a dalszöveget ilyen szempontból is meg lehet közelíteni, bár nekem marad szakítós nóta.
Lana Del Rey nem tétlenkedik, ugyanis egy hete látott napvilágot a harmadik lemeze, az Ultraviolence, ami azonnal a slágerlisták elejére került. Elárulom, hogy én azóta rongyosra hallgatom azt, mert egyszerűen zseniális lett. Tetszik, hogy több gitárt mertek használni és maga az anyag is mintha monumentálisabb lenne. Igazából hasonlít a hangzásvilág az elsőre, úgyhogy aki eddig is szerette Lana-t, ezután is fogja. Az énekesnő kislemezekkel sem tétlenkedik, ugyanis pár napja látott napvilágot a legújabb kisfilmje, a Shades of Cool-hoz. Sokáig abban a hitben éltem, hogy az Ultraviolence lesz a második kislemez vagy a Brooklyn Baby, mert előbbit hirdették. Természetesen ez a szám is nagyon tetszik nekem. Szokásos melankólia, hatásvadászat jellemzi, meg van benne valami plusz. Igazából egy támogató szerelmes szám, vagy is ennyit hámoztam ki a szövegből.
Ariana Grande elégedett lehet karrierje alakulásával, hisz a Nickoledon felfedezettjei közül ő az egyedüli, aki sikeresen szerepel a slágerlistákon, ráadásul a Sam & Cat vígjátéksorozat a csatornáján a legnézettebb. Addig üti a vasat, amíg meleg, ugyanis megérkezett az augusztusban megjelenő új albumáról a legújabb kisfilm, ami a Problem című dalhoz készült, ami már a platinaminősítést is megszerezte az Államokban, ahogy több listán is top 10-ben szerepel. A számban megmutatkozik az énekesnő tehetsége, hiszen gyönyörű hangja van, bár maga a dal elég semmitmondó popsláger. Erre mondom azt, hogy ennél sokkal többet tud. Mindenesetre minden hozzávaló adott, hogy sláger legyen jó hang, fülbemászó dallam, az elmaradhatatlan rap, amit simán ki lehetne hagyni, hallgatóbarát. Ennél jobb felvételei is vannak, viszont nyárra hangolódó felvételnek tökéletesen slágeres, amit a helyezések is mutatnak.
A videoklip átlagosabb nem igen lehetne pár félmeztelen pasi a tinilányoknak, táncolás különböző hátterek előtt és egy visszafogott Ariana. Semmitmondóan unalmas. Egyedül maga az énekesnő öltözéke tetszett, ami visszafogottan szexis lett. Rövid a szoknyája, mégsem rakta ki semmijét. Ügyes leányzó. Igazából a szám és a klip nagyon üzletszagúak, hisz nagyon el akarják adni az új dalt és a lemezt. Nekem végül is a nóta tetszik, így nagyon várom az új albumot, ami remélem, hogy lesz olyan jó, mint az első. Amúgy a dal alapja engem nagyon emlékeztet a Thript Shopra vagy mire, amit Macklemorek készítettek még tavaly. Plágiumvádat nem szítok. Igazából aki bírta Arianat eddig, annak be fog jönni, másnak meg a túlzott pop miatt lehet, hogy nem. Legalább a hangja nagyot szól.
Ed Sheeran második lemeze június 23-án fog megjelenni, amit én nagyon várok, tekintve, hogy van jó pár kedvenc dalom tőle. Az első lemeze, a + sikeres volt világszerte, sőt a bemutatkozó dalát a The A Team-et még Grammy-re is jelölték. A következő albuma az X címet kapta, amiről néhány napja látott napvilágot a Sing klipje. Aki a melankolikus, érzelmes The A Team vagy Give Me Love-szerű felvételt vár, annak szerintem az új dal és videó is csalódást fog okozni, ugyanis egy pörgős R'n'B nótát kapunk, amiben továbbra is hangsúlyos szerepe van a gitárnak, az éneknek és a rapnek. Őszintén szólva az ilyen típusú felvételek nekem sokkal jobban bejönnek Ed-től, hisz a +-on is a You Need Me, I Don't You volt a legjobb. Elsőre hallásra annyira az új nóta nem jött be, mert nagyon hajaz JT-re, azonban Ed sajátosságai is felfedezhetőek benne, plusz a videoklippel megvettek.
Maga a dal szerelmes, finom testiséggel fűszerezett nóta, ennek köszönhetően a klip sem lett visszafogott, bár egy bábu hódítja meg a csajokat Ed helyett, bár ő maga is szerepel, ahogy Pharell Williams is, aki a társszerző és a producere volt a számnak. Tudniillik, hogy az ő nevéhez köthető az idei év egyik legnagyobb slágere, a Gru 2 betétdala a Happy. A videó szerintem teljesen jópofa lett. Ha nem a bábu lenne a főszereplő, valószínű sértőnek találnám, így viszont inkább poénosabb az egész, hisz a bábu hódít meg minden csajt. Gondolom, hogy lesz, akiknél biztosítékot ver a lenge lányok, sztriptíz, prostik meg a piálás miatt. Egyszerűen szórakoztató lett. Nincs benne semmi tanulság. Talán mégis, hogy úgy reklámozzák ezt, az életmódot, hogy nem helyes, hisz mini Edet letartóztatják végül is.
Jó szám, de azért remélem, hogy az albumon tartalmasabb dalok találhatóak. Amúgy külön plusz pont, hogy az album nagy részét Ed egyedül szerezte. Ez a srác lenyűgöző ilyen szempontból, plusz neki zenekara sincs. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok hallani tőle a korongon. A dal amúgy szépen szerepel a listákon top 20 és top 10-ben van a legtöbb országban.
Demi Lovato negyedik kislemeze a Really Don't Care lesz az egyéves DEMI-ről. Azóta a kritikám óta eléggé megszerettem a lemezt, Demit mindig is bírtam, hisz iszonyú tehetséges énekesnő, viszont egy új albumnak én jobban örülnék, mert valami újdonság nem ártana. Mostanában biztos nem kapunk ezen a klipen kívül új anyagot, hisz most jön a turné európai szakasz, aminek során azt hiszi, hogy a Neon Lights sláger Európában, pedig nem igazán. Lényege az, hogy ha megszólal a szám, akkor valamilyen alkalmazással lehet jelezni, aztán tudják, hova jöjjenek. Gondolom, az számít, hogy hányan kattintanak rá.
Dalszöveges videókat nem szoktam kiposztolni. Ennek most az az oka, hogy rajongókkal készítették el ezt a kisfilmet, sőt maga az énekesnő is feltűnik meg a bodyguardjai is. Persze, nem egy egyedi ötlet, hisz más énekesek is már csinálták ezt, azonban ez egy nagyon kedves gesztus a fanok felé. Lelkesen nyomják a playbacket a szám alatt, amíg a hátuk mögött fel nem tűnik a bálványuk, mert sikítás. Mindig jó látni, hogyha egy énekes ennyire törődik azokkal, az emberekkel, akiknek köszönheti a sikerét. Demi is egy teljesen közvetlen személyiség, így jó látni, hogy mennyire természetesen viselkedik az idegenekkel.
A maga dal továbbra is egyszer már elsütött popnóta rapbetéttel. Ennél megszokottabb talán nem is lehetne. Szerintem inkább már egy Avril-dala, ennek ellenére szeretem, mert agykikapcsoló. Azért viszont nagyon haragszom, hogy Cher Lloydot csak egy nyamvadt verse erejéig rakták bele, pedig a csajnak az egyénisége mellett remek hangja is van. Valahol megtalálható a bemutatkozó anyagáról szóló kritikám. Azért nem egy Nicki Minaj, aki csak a száját tudja jártatni, hanem még énekelni is tud mellett.
Most egy kis személyeset szeretnék megosztani veletek. Sajnos, ahogy láthattátok, az utóbbi időben igen kevés kritikát posztoltam, ennek a legegyszerűbb oka, hogy az elmúlt egy hónapban több vizsgát is kellett csinálnom, mivel előrehozottat tettem német nyelvből, így osztályozó a két év tananyagából, plusz még nyelvvizsgáztam is, ezeken a részeken többségében elégedetten túl vagyok, már csak a szóbeli van hátra. Meg az az igazság, hogy nagyon kedvem sem volt, hisz szívesen néztem pihiként sorozatokat, mint, hogy még írjak is róluk. A tanárok sajnos nem toleránsak az előrehozottal, mert még az év végi jegyekért is hajtani kell. Nyáron valószínű aktívabb leszek.
Úgy tervezem, hogy kikerül az Once Upon A Time és az Arrow évadzárójáról a kritika, plusz további négy cikket biztosan ki fogok még rakni az Upfronts-szal kapcsolatban, pontosabban az érdekesnek tűnő pilotokról, aztán tervezek egy heti rovatszerűséget a saját kedvenc szereplőimről innen-onnan, plusz jön a nyári dara lista. Heti poszt lehet, hogy érkezni fog a Game of Thrones-ról, a The 100-ról és az Orphan Black-ről.
Katy Perry az amerikai popsztárok közül számomra a legszimpatikusabb, mert egyértelműen nem veszi komolyan magát, és csak szórakoztatni akar. A nagy konkurenst, Lady Gaga-t is bírom, bár benne zavar, mert néha úgy kezeli magát, mintha megújítaná a zenét, pedig semmi egyedi nincs benne, ezzel szemben Katy Perry nem hiszi magáról, hogy kitűnő, ezért is meglepő számomra, hogy napjaink egyik vezető énekesnője, amit szerintem ő sem gondolt volna az I Kissed A Girl idején. A legutóbbi albumáról, a Prism-ről még tavaly írtam, eléggé tetszett. Megérkezett a negyedik kisfilm is a lemezről a Birthday formájában. Az előző háromból, csak egy nem lett sláger, a másik kettő a Billboard élén landolt. Ebben a dalban nem érzek elég szuflát, mert túlságosan felejtős, viszont teljesen egyszerű. Nem hiszem, hogy magában nagyot ütne. Azonban a videoklip Katy Perry-hez híven nagyon kreatív lett. Szeretem a klipjeit, mert kreatívak, bohókásak, aranyosak. A középpontjában a szülinap van, így több szülinapi buli is betekintést nyerünk, mint egy sima házi videót vágtak volna össze, emiatt nem lenne nagy cucc. Amit azonban Katy Perry-vel műveltek, hát az lenyűgöző. A sminkes vagy maszkmester eszméletlen jó munkát végzett, mert úgy elsikerült maszkírozni, hogy ha nem hallottam volna a hangját fel sem ismertem volna. Katy Perry iszákos táncos nőként, rabbiként, bohócként, állatgondozóként, hercegnőként tűnik fel a klipben, mint egy partiszolgáltató alkalmazottja. Jókat kacagtam a videón, gondolom, ezt volt a cél. Vicces lett és kreatív. Szórakoztató. Amúgy kiderül az egészből, hogy igazából Katy énekesnőnek a legeslegjobb.
Avril Lavigne sem tölti tétlenül az időt, hisz nem olyan rég fejezte be turnéja ázsiai szakaszát, bár önmagáról elnevezett albuma gyakorlatilag megbukott, hisz még az egymilliós eladást sem sikerült átlépnie. Lassan fél éve annak is, hogy a Let Me Go-t kiadták, viszont most egyszerre két kislemezzel is támad, ugyanis Ázsiában kiadják a Hello Kittyt, nemzetközi szinten a lemez legjobb felvételét a Give What You Like-ot. Egyelőre a Hello Kitty érkezett csak meg. Ez talán az énekesnő pályájának egyik legmegosztóbb felvétele, hisz elég elektronikus hangzású lett, plusz gyakorlatilag inkább általános iskolás lányok pizsama partijára való a szöveg nyomán. Nem meglepő módon a klipet Japánban forgatták le, hisz a számban japán szavak is előfordulnak. Szerintem ez a cukormázas világ tökéletesen passzol a dalhoz. Bennem Katy Perry California Gurls-ét idézi fel. Különösebben története nincs. Avril szórakozik, élvezi az életet, hol bedob egy kis japán kultúrát, hisz vannak jellegzetes külsők, szusi, japán szakács. Az énekesnő táncol, énekel, gitározik. Igazából semmi újat nem mutat, csak azt, hogy mennyire fiatalos még. Bár szerintem már túlságosan erőltetett, mintha még tinédzserlány lenne. Egyedül a felnyírt fejét nem tudom megbocsátani. Sosem bírtam rájönni, hogy annak mi az értelme. Egyetlen hibája van igazából a klipnek, hogy nem is jelenik meg benne Hello Kitty, őt illett volna belerakni. Nemzetközi szinten szerintem bukás, de Ázsiában, főként Japánban biztosan imádni fogják. Talán ez az újabb szög Avril karrierjének a koporsóján.
A One Direction-t az egyik legtúlértékeltebb bandának tartom, hisz közel sem olyan tehetségesek, plusz a dalaikhoz sincsen sok közük, viszont nem veszik komolyan magukat. Tegnap megérkezett az ősszel kiadott Midnight Memories-ról a negyedik kisfilm, a You & I, ami egy lírai szerelmes szám. Az aláfestő zenét pedig egy akusztikus gitár szolgáltatja. A szám szokás szerint közhelyes. Jobban bírom, amikor a fiúk elhülyéskedik a dolgot. A lemezről a Best Song Ever és a Story of My Life lett sláger, viszont a címadó dal elég szépen elhasalt. A legújabb kisfilmük Niall indít, majd átváltozik egy másik sráccá a csapatból, és így van felépítve az egész, hogy egy technikának köszönhetően igazából a test ugyanaz, de a fej cserélődik. Ötletes megoldás, plusz az is tetszett, hogy a vége felé a saját formájukba belehelyezkedtek. A helyszín egy vízbe épült kávézó, ami hol kis majd nagytotálban látszik, még az időjárás is borús. Ennyi a pozitívum. Az egész nagyon unalmas, nincs semmilyen történet, még konkrét üzenet sincs. Az kellene, hogy szíven érintsen, hogy szomorú fejjel sétálnak felém. Amúgy engem zavar csak, hogy a refrén mindig Harry kapja. Talán ez lett a srácok legrosszabb, unalmasabb kisfilmje. Remélem, hogy legközelebb valami ütősebbel jelentkeznek.
A Coldplay az egyik kedvenc zenekarom, bár manapság nem hallgatom őket rongyosra, mivel nem igazán rukkoltak elő új számmal, hisz három éve dobtak piacra utoljára albumot. Folytatják a három évenkénti megjelenést, mert májusban érkezik a Ghost Stories-nak keresztelt korong, ami a 2011-es Mylo Xylotot követi a sorban. Nagyon örülök neki, hogy végre valami újat hallok. Tavaly ősszel a Catching Fire kapcsán adták ki az Atlast, ami egy zseniális szem, és sajnos semmilyen nagyobb elismerést nem nyert, a régi Coldplay-gyökerekhez nyúlt vissza. Szerintem az új album stílusát is előrevetíti.
A Magic az első hivatalos kislemez, még március elején adták ki, azonban pont ma érkezett meg hozzá a hivatalos videoklip. Mostanában ennyire szentimentális, elgondolkodtató, kellemes szerelmes dalt nem is hallottam. Igazából rendkívül egyszerű szöveggel rendelkezik, ami szerintem a szerelemről szól. A stílusán érezhető némi elektronika, amit az a emberi fül számára inkább kellemessé sikerült varázsolni. Kicsit olyan, hogy ráillene a Mylo Xyloto vagy akár a X & Y-ra, mert tényleg a korábbi Coldplay-t idézik fel a hallgatóban. Igazából nem tudom, hogy miért fordultak vissza a korábbi évekhez, amikor sikeres volt az előző korszakuk. Nekem végül is mindegy, amíg ilyen kellemes nóták lesznek a lemezen.
A dalhoz készült videoklip szerintem nagyon ötletes, ugyanis varázsolnak benne a szám címéhez híven. A klipben egy nőt láthatunk, aki varázsol, de a férje elnyomja, bántja, Chris Martin pedig neki dolgozik. Én azt szűrtem le, hogy a Chris által alakított figura szerelmes a nőbe, plusz meg is menti az alávaló férj karmai közül. Rendkívül egyszerű történet. A stílusa pedig a '20-as, '30-as évekbe nyúlik vissza, mert egy némafilm, plusz fekete fehérben lett elkészítve a klip. Nekem nagyon tetszik, ilyen jó kis videót nem is láttam mostanában.
A Midnight még jóval a Magic előtt lett kiadva. Bevallom nekem ez a szám nem tetszik, egyrészt ez agyon van nyomva géphangokkal, és ráadásul Chris Martin hangja is el van torzítva, amire nem értem miért volt szükség. A klip már valami pozitívabb, mert éjjeli fekete-fehér készültek, ami kimondottan jól áll a számnak, meg hát mégis csak éjfélt jelent. Itt legalább láthatjuk mind a négy tag körvonalait, és örülhetünk, hogy feltűnnek.
Az album mindössze kilencszámos lesz, ami meglepően kevés az az előtti 14 trackjéhez képest, de lehet, hogy a visszatérés a gyökerekhez kicsit számritkítást jelent, hisz a korábbi munkáikon is 10-11 nóta volt. Én mindenesetre várom a májusban érkező alkotást, ami nem bánom, hogyha olyan lesz, mint régen. Mondjuk, inkább Magic-szerű nóták legyenek rajta, mert azok érezhetően, hallhatóan sokkal jobbak.
Top 5 album:
Az idei felhozatalból is sok lemezt meghallgattam, de azoknak csak a töredékéről írtam.
5. Beyoncé - Beyoncé
Beyoncé teljesen váratlanul piacra dobta az ötödik nagylemezét, ami promóció nélkül is azonnal a slágerlisták első helyére került. Mivel igazi karácsonyi ajándék volt, ezért én is hamar meghallgattam. Az énekesnőtől eddig csak a 4-t hallgattam, amivel elvoltam. Az új albuma annyira jól sikerült számomra, hogy abszolút helyet érdemelt az év összegző listámon. Persze, vannak gyengébb számok rajta, amik már a tuctuc kategória, mégis teljesen érdekes az egész és nagy örömmel hallgatom az egészet újra és újra. A kedvenc dalaim: a Pretty Hurts,az XO és a Blue. Igazából ez egy olyan album, amivel alaposan beintett eladás tekintetében Lady Gaga-nak és Katy Perry-nek, hogy a jelenkorban ki az igazi popkirálynő. 4. OneRepublic - Native
A OneRepublic legújabb lemeze által rajongójuk lettem, mert elég sokszor meghallgattam nyáron a Native-ot és a Counting Stars az év egyik legjobb dala lett az én szememben, főként, hogy egy enyhe hullámvölgyben kaptam rá. Szerettem ezt a lemezt, mert tele van élettel, optimizmussal és reménnyel. Valahogy nekem ez a slágeresebb hangzás sokkal jobban bejön tőlük. Persze, a Good Life így is örök kedvenc. Sajnálom, hogy nem ők a világ egyik legkeresettebb zenekar, pedig egyszer-kétszer villantanak egy-egy slágert, de még kultstátuszba nem emelkedtek. Mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy miket alkotnak még, főleg, hogy Ryan Tedder az egyik legjobb dalszerző a szakmában.
3. Eminem - The Marshall Mathers LP2
Az ősszel nagyon rákaptam Eminemre, aminek leginkább a néhol megérintő szövegei voltak az okai, így kíváncsian vártam az új albumát. Eddig neki két lemezét hallgattam meg, viszont eddig ez tetszik a legjobban. Tele van vicces és elgondolkodtató pillanatokkal. Az egyik számban asszem' 15 másodperc alatt 90 szót mond el. Szóval alaposan bebizonyítja a menőző fekete rappereknek, hogy ki a rapnek ma az abszolút királya. A kedvenc számaim: Berzerk, Survival, The Monster, So Far..., So Much Better és Stronger I Was. 2. Lorde - Pure Heroine
Jött egy mindössze 17 éves lány és a Royals-szel felkavarta a popzene állóvízét. Ki gondolná, hogy az Isten háta mögötti Új-Zélandról érkezett az év egyik legnagyobb slágere és egyik legjobb albuma. Én bár ezt kiáltottam ki idén az év albumának, és ez kapta a legjobb pontszámot, de az 1. helyet más kapta. Ezek ellenére ez egy jó kis slágeres, ritmusos és fülbemászó dalokkal teli album. Kedvenc dalaim: Royals, Team, Tennis Court, Glory and Gore és A World Alone.
1. Miley Cyrus - Bangerz
Az év idei felhozatalából toronymagasan nem ez a legjobb album, hisz néhol önismétlő, de én idén ezt hallgattam leginkább rongyosra, ezért került az első helyre, hisz a gyengébb számok ellenére tele van jobbnál jobb dalokkal, amikben igazán megmutatkozik az énekesnő hangja, ezért éreztem úgy, hogy ez a pozíció senki másé nem lehet, mert én egyszerűen imádtam, amit itt csinált a viselkedése ellenére, hisz hogyan lehetne ezt utálni, ha tele van ilyen király középtempójú felvételekkel. Mondjuk az SMS-től és a Love, Money, Party-tól kiráz a hideg, mert nagyon rossz dalok. Kedvenc dalaim: Wrecking Ball, FU, Adore You, #Getitright, We Can't Stop és Rooting For My Baby.
Top 5 dal:
5. Eminem - Survival
Személy szerint a rapper legújabb albumáról nekem ez az abszolút kedvencem, mert tényleg egy túlélő dal. Mondjuk egy valóságshow aláfestő zenéjének tudnám leginkább elképzelni. Eminem szerintem dühvel szövegelt itt. Engem eleve a rockosabb zene miatt bolondított magába ez a dal. A klip viszont annyira nem tetszik, aminek a katonás játék bejátszásai az oka. A kemény sulis hétköznapokhoz tökéletes aláfestő zene. 4. Pink ft. Nate Ruess - Just Give Me A Reason
Mondjuk nálam ez tavalyi dalnak minősül, de üsse kő idén is imádtam ezt a felvételt, mert egyszerűen gyönyörűen kegészíti egymást Nate és Pink hangja. Egyszerűen nem maradhatott le a listáról az év legjobb duettje és egy igazi ízig-vérig szerelmes szám. Nem tudom, hogy mikor lesz Pink-nek új albuma, de én már szeretném azt a kezembe tartani, de tekintve, hogy most lett vége a turnéjának, inkább pihen.
3. Lorde - Royals
Többször is méltattam az énekesnő tehetségét, amióta felfedeztem, így nem meglepő, hogy a sztárokat és a felsőbbosztály lesújtó dal felkerült a listára. Egyszerűen imádom, hogy a fülembe mászik és ritmusos. Minden sorával teljes mértékben egyetértek igazából. A legnagyobb meglepetés azonban az, hogy Grammy-jelölést kapott, amit remélem sikerül díjra is váltani. Néha kellenek az olyan számok, amik egyszerűen rólunk szólnak. 2. OneRepublic - Counting Stars
Ez a dal szép lassan vált világszerte slágerre teljesen megérdemelten. Számomra egyszerűen az életről szól, hogy egyszer fent, egyszer lent, így nem maradhatott ki a szórásból. Ryan Tedder egyszerűen tud valamit. 1. Miley Cyrus - Wrecking Ball
Szerintem nem én vagyok az egyedüli, akinek ez az év dala, mert ez zseniális. A Grammy-nek a szegénységi bizonyítványa, hogy egyetlen jelölést sem kapott. Oké, a klip nem fejezi ki a dalt, ennek ellenére ez egy abszolút nagyszerű dal, ami megérdemelten lett sláger. Igaz, szokásos szakító szám, de olyan jól van előadva, hogy én más élethelyzetbe is bele tudom illeszteni.
Miley Cyrus legújabb klipje kapcsán megjelent képekből és előzetesekből sokan leszűrték, hogy egy pornóvideót forgattak, mert egyszer maszturbál. Ahhoz képest, amilyen visszhangot az előzetesek kiváltottak egész visszafogott lett, bár még így is sokan húzták rajta a szájukat. Én szeretem Miley munkásságát, és, mint ember nincs vele problémám, de ezek a megmozdulásai már komolyan mondom unalmasak, mert ehhez a dalhoz lehetett volna egy jó kis romantikus klipet forgatni. Így sem lett rossz ez, de nem is lett jó, mert tele van apró zavaró momentumokkal. Például többször belenyúl a szájába és megnyalja az énekesnő, ami fogalmam sincs, hogy mit akar kifejezni, hogy szereti a csókot esetleg. A maszturbálos jelenet annyi, hogy látjuk, hogy lenyúlt. Közben igazából fekszik az ágyban, és néhol egész szépen elénekelget. Például a videokamerás jelenetek tetszettek, mert mintha a kedvesének csinálná. A kádas jelenet a végén felesleges és elég megszokott az ilyen típusú videókban. Némelyik jelenet viszont szép volt, ahogy énekelt. De ez a dal többet érdemelne. Nekem személy szerint ez az egyik kedvenc felvételem a Bangerz-ről, mert egy szép, nyugodt, tiszta szerelmes szám. Simán lehetett volna valami romantikusabbat csinál hozzá. Amúgy röpke 24 óra után 8 millió megtekintésnél tart. Azért valamit tud...
Beyoncé teljesen váratlanul megjelentett néhány hete az ötödik lemezét, ami simán az ő nevét viseli. Semmi reklám, semmilyen kislemezt nem adtak ki, mégis közel 800 ezer példányt talált gazdára az első héten. Most már érkeznek róla a kisfilmek. Az első ezek közül az XO, ami egyszerű szerelmes és fiatal szám. Valószínű nem ez az énekesnő legjobb videoklipje, mert teljesen szokványos szórakozó vidámparkos videó. Igazából színes és tele van élettel, amiben látszik, hogy ő boldog és még mindig szeret szórakozni. Ilyen kedv feldobós kisfilm.
Eminem ft. Rihanna - Monster
Eminemre az utóbbi három hónapban nagyon rá vagyok kattanva. Köszönhetően az új számainak, mert nemrég dobta piacra a sokadik lemezét, ami az idei év 2. legjobb eladását eredményezte. Nekem tetszik, mert vannak komolyabb és hülyéskedősebb számok. A Monster inkább az előbbi kategória, amiben leszámol a rapper a belső démonaival és pörög a nyelve. Meglepetésemre (vagy nem?) újra együttműködik Rihanna-val, akivel volt már egy közös duettjük, a Love the Way You Lie, ami 2010 egyik legnagyobb slágere. Szerintem az jobb, mint ez. Nekem főleg a tipikus popzene nem tetszik benne, de a refrén könnyen megjegyezhető. A klip viszont nagyon bejön, ahogy végigtekintjük Eminem karrierjének nagyobb és jelentősebb állomásait, ahogy végén bezárja a vad énjét. Hát a rapperkirálya visszatért emberek. Rihanna jelenléte korlátozott és felesleges is. Igazából ő díszítőelem, hogy pasik gyönyörködjenek, mert különösebben semmit sem csinál. Ennyi erővel a refrént énekelhetné a rapper.
Lorde - Team
Lorde-ról néhányszor volt már szó, hisz ő az a lány, aki hirtelen a világ slágerlistáinak az élén találta magát. A legújabb kisfilmjét már nagyon vártam, ami a Team-hez készült. A videoklipet állítólag az énekesnő egyik álma inspirálta. Egy lepusztult társadalomban élnek a tinik egy csapatban a címhez hűen. Egy kicsit sötét és komor a képi világ, viszont nekem tetszik. Az az üzenet is, hogy a csapatot részesíti előnyben. Ez egy jó szám.
Egyszer csak megjelent a színen
egy mindössze tizenhét éves új-zélandi lány, aki bevette a slágerlistákat egy
közel sem a mai trendeket követő dallal. Ő Lorde az új-zélandi tini, akinek
értelmes és elgondolkodtató dalszövegei vannak. Az idei év egyik legnagyobb
slágere pedig az első dala a Royals lett, amiben finoman kiosztja a sztárokat,
hogy csak a gazdagságról énekelnek, míg ő számolgatja a centjeit, ezért is
’Uralkodók’ a szám címe. Az amerikai slágerlistát több mint kilenc hétig
vezette. Ő a legfiatalabb művész az elmúlt években, akinek az első hely összejött az amerikai és a brit slágerlistán, ennek fényében a kritikusok és a közönség is kíváncsian várta a
bemutatkozó korongot, így a Pure Heroine meglehetősen szépen szerepel a listákon.
Úgy látszik, nemcsak a bugyuta dallamok kellenek az embereknek.
Számomra ez az idei év legjobb
korongja, pedig volt Ariana Grande és Miley Cyrus is, viszont Lorde érte el
azt, hogy maradéktalanul elégedett legyek az anyaggal. Egy közel sem a mai
trendeket követő korong, hanem egy meglepően összetett, érett, jól megírt
dalszövegekkel teli album egy mindössze 17 éves lánytól. Sokan hasonlítják Lana
Del Rey-hez, aminek szerintem van valóságalapja, de inkább a sötét, komoly
hangulat és zene miatt. Jó hangja is van a fiatal
dalospacsirtának. Meglehetősen érdekes orgánuma van. Tényleg nagyon felnőttes,
úgyhogy ha nem láttam egy harmincas énekesnőre tippelnék ebből ítélve.
Mondhatjuk azt, hogy egy igazi
anti sztár a külsejéből és a dalaiból ítélve, mert az élet mindennapjai dolgait
fogalmazza meg. Amire a tökéletes példa a Royals, hisz abban megfogalmazza,
minden dal a gazdagságról, a fényűzésről szól, míg maximum mi ilyenről álmodozhatunk
és a bulvárnak is beint azzal, hogy elmondta őt hidegen hagyják a szerelmi
drámák és ehhez hasonló színvonalú felvételeket kapunk. Aminek a zenéjére
tökéletes az alternatív jelző, hisz mindössze egy szintetizátor és egy dob szól
a háttérben. Mégis érdekes, hogy az USA-ban elég sok száma felkerült a rock
listára. Igazából elég meghatározhatatlan műfajúak.A zene néha kimondottan monotonnak tűnik,
mégis van ritmusa és fülbemászóak. Az első sláger mellet még akadnak
potenciális slágerjelöltek, bár az egész teljesen egységes, nincsenek hibák.
A Team, amiben szintén le lettek
oltva a sztárok és elmondja, hogy elege van abból, hogy a kezét magasba emelje.
Észrevettem, hogy szinte minden partislágerben eléneklik, hogy kezeket a
levegőbe. Ilyen visszatérő elem.Ebben a
számnak szerintem leginkább a refrén hatásos a kórus miatt. A Tennis Court
inkább arról szól, hogy mosolygunk, de elfojtjuk a rosszat, ezért ez ki kell
engedni, közben az átkötő részeknél játszik a szavakkal. Ez egy kicsit
elektronikusabb, mint a többi szám. Egyetlen szépséghibája ennek a hozzákészült
művészkedős, unalmas klip. Glory And Gore szerintem az egyik leghatásosabb. Amikor el kezd szólni, néha azt hiszem, hogy hirtelen egy
horrorfilmben vagyok. Ebben is van egy kis sztár leszólás, ami miatt sok
embernél fekete listás az énekesnő.
A World Alone bevallom az egyik
kedvencem, mert ebben van gitár is. Valahol olvastam is, hogy Lorde játszik is
azon. Tetszik, hogy a dalban az egyik sor a ’People talking’ tényleg
megvalósul, mert benne van a zenében. Nekem ez arról szól, amikor mindenfélét
locsognak az emberek. A White Teen Teens is kellően ritmusos. Az összes dalban
feltűnően jól használják a dobokat, mert közben tudom magamnak ütni. Sikerül,
hogy az egészbe beleéljem magam. A Buzzcut Season szintén egy elég visszafogott
felvétel és sem a Ribs, sem a 400 Lux nem elhanyagolható. Szerintem ezek között
megtalálható a következő Royals. Első látszatra a Team követi ezt az utat, hisz
szépen araszol az amerikai slágerlistán felfelé.
Én magam le sem tagadhatom, hogy
első hallásra a rajongója lettem. Általában szeretem a komorabb, komolyabb,
sötétebb, reális számokat, hiszen Lorde végre nem a kétségbeesett szerelemről
énekel, hanem a totális hétköznapi dolgokról, amik mindenkivel megesnek. Sajnos
sokan nem szimpatizálnak vele, mert beszólt egyeseknek. Például kiosztotta
Selena Gomezt, ami teljesen jogos kritika volt. Nekem inkább szimpatikus, hogy
őszintén elmondja a véleményét. Ugyan Pink is őszinte, mégsem támadnak neki
emiatt.
Összességében: 10/10
Idén különösebben nem volt olyan
lemez, ami akár ennyire megfogott volna, úgyhogy így év vége felé megajánlom
Lorde-nak az év albuma a címet, viszont az év dalát nem. Jól összerakott, elgondolkodtató korong, ezért a Grammy-jelölést is megérdemli. Pedig nem gondoltam volna, hogy egy új-zélandi lány kavarja fel a popzenei állóvizet.
