Tessék azonnal rákeresni Claire Kenneth-re! Komolyan mondom, hiszen egy világhírű magyar írónőről beszélünk, akinek II. Erzsébet könyvtárában is vannak művei. Miért angol neve van, ha magyar? Kölcsey Kende Klára a becsületes neve, ez meg írói álnév. Lehet, hogy te sem hallottál róla, hát én is csak az SzJG-ből emlékeztem rá, mert a főszereplő olvasott tőle, legalább nagy haszna volt az ifjúsági sorozatnak nálam :) Így találkoztam vele én is és a Neonfény a Nílus felett-Május Manhattanben-Holdfény Hawaii-on trilógiát olvastam tőle először, amiket imádtam, mert vérbeli romantikus regények, faltam az oldalaikat, ami föci tanulás helyett nem túl jó, már, mint az iskolai eredményeimnek, az hetedikben volt egy icipici kicsúszás, de nem tartok nektek történelemórát az általános iskolai éveimből. Amúgy a trilógia után sokáig megfeledkeztem az írónőről, aztán könyvtárban való keresgélés közben akadt a kezembe ez a kötet. (Megjegyzés: a Sorstalanságot Kertész Imrétől ehelyett visszaraktam), viszont ez nem egy igazi szerelmes regény.
Tartalom: A világhírű irónő ebben az új regényében csodálatos lélekrajzzal írja meg egy felzaklatott fantáziájú fiatal fiú naplóját. Egon, a híres szobrásznő fia, tizenkét éves korától írja a naplót. Romantikus rajongástól, túlfűtött szenvedélyig, gyötrő féltékenységtől, vad gyűlöletig, az érzések hullámhosszán egészen a gyilkosságig. Claire Kenneth ezúttal nem egzotikus környezetet választott hátteréül. Egon naplója Magyarországon játszódik. Egon mindent megír a naplójában. Vágyait, érzéseit. A meztelen modelltől kezdve, a szép szőke ápolónőig, a naiv vidéki kislánytól a vöröshajú manökenig – viharzó vágyakozástól a szédült boldogságig.
Egy lélektani regény, ezt a leírásból gondolom, mert végig olvashatjuk egy sánta fiú lelki bajait. Nekem ez annyira nem tetszett, pedig jó volt és olvastatta magát, de néha túl sok volt Egon önértékelési baja, nem is az, hanem lelki gond, hogy szinte minden bejegyzésben elsütötte, hogy őt a nyomorékot hogyan lehet szereti. Abszolút megértem, de az mit szóljon, akinek nincsen meg más testrésze vagy tolószékes, néha elegem volt az önmarcangolásából és ez húzta nálam leginkább le az egészet, persze, ha belegondolok teljesen érthető a hozzáállás, viszont akkor is zavar. Az mondjuk jól sikerült, ahogy a különböző érzelmi viharait ábrázolta amíg a kisfiúból felnőtt lett és hogy milyen döntéseket hozott meg, amiket megértek, de nem azt tettem volna a helyébe. Remélem, követhető a keszekusza gondolatmenetem, ezért nem is sajnáltam a végén, úgy éreztem, hogy megérdemelte azt a sorsot, amit kapott. Amúgy nem utáltam, nem is szerettem.
Furcsa volt olvasni, ahogy felébred benne a vágy, vagyis egy kicsit talán megmosolyogtató, amikor kis srácként kezdi felfedezni a testi örömöket, hát kapunk erotikus jelenetet, ami nincs ellenemre, szerintem az írónőnek is inkább ezek a szenvedélyes ágyjelenetek, szerelem jobban megy, attól járt engem is át a szenvedély. Valahogy a romantikához van tehetsége inkább. A kapcsolatai elég gyors lefolyásúak voltak, amit kibontott, de mégsem, mert értettem, hogy mit eszik rajtuk, de ezek a két éves ugrások kicsit bekavartak. A végén is először a döntését, amit a boldog élet eldobását jelenti nem értettem, mondjuk később összeraktam magamban, bár ez a csavar elég kiszámítható volt. A sejtetés nem igazán az erőssége.
Furcsa volt olvasni, ahogy felébred benne a vágy, vagyis egy kicsit talán megmosolyogtató, amikor kis srácként kezdi felfedezni a testi örömöket, hát kapunk erotikus jelenetet, ami nincs ellenemre, szerintem az írónőnek is inkább ezek a szenvedélyes ágyjelenetek, szerelem jobban megy, attól járt engem is át a szenvedély. Valahogy a romantikához van tehetsége inkább. A kapcsolatai elég gyors lefolyásúak voltak, amit kibontott, de mégsem, mert értettem, hogy mit eszik rajtuk, de ezek a két éves ugrások kicsit bekavartak. A végén is először a döntését, amit a boldog élet eldobását jelenti nem értettem, mondjuk később összeraktam magamban, bár ez a csavar elég kiszámítható volt. A sejtetés nem igazán az erőssége.
Claire Kenneth-ről pár szó még, hát nem a gyönyörű fogalmazásmódjával vagy szókincsével vett le a lábamról, mert ezek nincsenek neki, hanem (szóismétlés harmadjára) a szenvedélyével, valahogy az érzelmeket, pontosabban a szerelmet jobban meg tudja ragadni, mint mást. Talán ezért írt többségében romantikus műveket, mert valahogy érezhető, hogy abban érzi otthon magát. Nincs különlegesebb stílusa, bár egy naplóregény nem igazán követeli meg. Amúgy attól még, hogy ez annyira nem jött be, szívesen elolvasnám az Éjszaka Kairóban-t.
Összességében: 10/7
Leírtam, hogy mi tetszett, mi nem, egy kis csalódás volt, ezért vontam le, úgy érzem, ez csak ennyit érdemel. Remélem, nem jön kísérteni az írónő. Igazából egyszer megéri elolvasni, ha egy lélektanra vágyunk, bár azért a Légy jó mindhalálig ebben jobb, bár annak ennyi pontot sem adnék, sokkal kevesebbet. Ha Claire Kenneth-regényre vágysz ne ezzel kezd, hanem a fent említett trilógiával.
Leírtam, hogy mi tetszett, mi nem, egy kis csalódás volt, ezért vontam le, úgy érzem, ez csak ennyit érdemel. Remélem, nem jön kísérteni az írónő. Igazából egyszer megéri elolvasni, ha egy lélektanra vágyunk, bár azért a Légy jó mindhalálig ebben jobb, bár annak ennyi pontot sem adnék, sokkal kevesebbet. Ha Claire Kenneth-regényre vágysz ne ezzel kezd, hanem a fent említett trilógiával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése