Oldalak

2013. április 20., szombat

Filmkritika: Elátkozott Ella (2004) - a limonádémese

Őszinte leszek Anne Hathaway a kedvenc színésznőm, úgyhogy most az ő filmjei várnak nálam darára, amiket láttam A neveletlen hercegnő 1-2, Valentin Nap és a Jane Austen magánélete, ezekről is érdemes lenne írni, de nem frissek, mondjuk az Elátkozott Ella sem annyira, bár csak egy hete láttam, így emlékszem mi volt benne és, hogy miket gondoltam róla. Jöjjön a film.

Tartalom: Születése napján alaposan kitol a Tündérkirálynő Ellával (Anne Hathaway). Csupa szívjóságból elvarázsolja, s míg él engedelmeskednie kell minden parancsnak. 18 évvel később, miután mostohatestvérei annyiszor kihasználták és bajba sodorták, ráadásul lejáratták a jóképű herceg (Hugh Dancy) előtt, úgy dönt, felkeresi Lucindát, hogy visszaadja neki kéretlen ajándékát. Az egyszerű kirándulás hamarosan kalandos utazássá válik, tele ogrékkal, szőke óriásokkal, és a gonosz királlyal, Edgarral (Cary Elwes).


Ez a tipikus jó limonádéfilm példája, ami nélkül tudsz élni, viszont, ha könnyedségre vágysz, akkor megér egy szombat délutánt. Igazából egy meseparódia akar lenni, ami elég jól is megy neki, mert van egy visszafogott humora. A legtöbb vicces jelenet Ellához köthető, aki mindent megcsinál, amit parancsolnak neki. Szegény engedelmes akarata ellenére. A csetlés-botlás mellett vicces Slannen, az elf harca az egyenjogúságért, egy kis társadalomkritika a kis termetűek érdekében, vagy Lucinda ballépései. Emellett  vannak apró érzelmes jelenetek és egy kissé drámaiak, ami nem komoly, hiszen ez egy vígjátékféleség és egy ilyen sztorival nem is veheti komolyan magát. Egyben véve elszórakoztatja az embert.




A karakterek a sablonos meseszereplők, amiket a Grimm-testvérektől nyúltak, hiszen itt van a főszereplő, aki a tipikus jó lány és meg akarja törni a varázslatot, nála ilyen Belle beütés van, mert amellett, hogy okos még aktivista is, mert tiltakozik a kegyetlen bánásmód ellen, mondom, hogy van társadalomkritika a filmben, ezek mellett egy szimpatikus, a jóképű herceg, Char, akinek hasonló a gondolkodás, mint Elláé és minden csaj rajong érte, mint egy popsztárért, azért szerintem az is tipikus húzás (SPOILER), hogy a herceg pont abba a lányba szeret bele, aki nem epekedik utána (clishé) (Spoiler vége) és még nem írtam a gonosz mostoháról és a mostoha tesókról, nekem nagyon ismerős a Hamupipőkéből. Ja, meglepően sok nyúlás van a Grimm-fivérek meséiből. Anne szokás szerintem természetes és aranyos volt, igazán szerethető figurát formált meg és Hugh Dancy-re sincsen panaszom, aki szintén alakított. Carry Elwes játszotta Sir Edgar királyt, ő a tipikus tenyérbemászó figura, viszont szerintem egy kicsit túljátszotta, mert néha túl sok volt a karakteréből. A többség jó volt.


A végén a zenés betét nem tetszett, jó volt, csakhogy teljesen felesleges volt, hogy mindenki dalra fakadjon. Annyira volt jó, hogy megtudjam Anne-nek nagyszerű hangja van, viszont a film közbeni dala az bejött, ezt szerintem az énekesnők megirigyelték volna, amilyen szexis volt a maga visszafogott módján.

Összességében: 10/6
A közepesnél jobb, de egy átlagos délutáni matiné, amit a humora és Anne szerethetősége visz el a hátán. Ha menne a tévében a nem kapcsolnám el típus lenne. Amúgy ez tipikusan olyan, amiről nagyon sokat nem lehet írni, mert se nem rossz, se nem túl jó, inkább az elmegy kategória.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése