Oldalak

2014. augusztus 20., szerda

Filmkritika: Shailene Woodley ragyogyása


Hivatalosan is a kedvenc színésznőim közé tartozik a fiatal Shailene Woodley, aki a filmes szakmában az Utódokkal tette le a nevét, amiért Golden Globe-díjra is jelölték, idén pedig a jegyeladási sikereket is ért el két filmmel is, így hivatalosan is a tinikedvencek között üdvözölhetjük. Amúgy a színésznő az ABC Family egyik sorozatával kezdte pályafutását, amiben öt évig játszotta a főszerepet, most pedig a mozivásznon igyekszik hódítani. Idén nyáron három filmjét láttam, amik teljes mértékben meggyőztek a tehetségéről. A filmeket pontozás alapján raktam sorrendben.

A Beavatott (2014) - 10/7



Tartalom: Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tartozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat. Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz.

A Bevatott filmadaptációjára azóta vagyok kíváncsi, amióta tudok róla és olvastam a könyvet, amit mellesleg imádtam. Elég sokáig kellett várnom, hogy elfogadható minőségbe felkerüljön az internetre, végre lecsaphattam rá. Amúgy elég vegyes volt a fogadtatása, én viszont többnyire meg vagyok elégedve vele. Mondjuk nagyon nem lett tökéletes. A filmmegértéséhez szükség van a könyvre, mert sok mindent nem magyaráztak meg, mint a csoportok jelképei, amikre nem is emlékszem, néha értetlenül néztem. Szerintem elég komoly hiba volt, hogy az egész a könyvhöz hasonlóan Tris-show maradt, a belső monológok megmaradhattak volna, viszont bemutathatták volna a Műveltek tervének kidolgozását meg egyéb mást. Arra gondolok konkrétan, hogy elhagyhatták volna az E/1-es nézőpontot.

Ha gyakorlatilag a film 99,9%-ban egy adott karakterre fókuszál, akkor kétségtelenül egy tehetséges színésznőre kell osztani a szerepet. Shailene Woodley tökéletesen elcipeli a hátán a rá kiszabott terhet, sőt nélküle az egész fele ennyire sem lenne izgalmas. Teljesen emlékezetes alakítást nyújt, plusz szerencsére többnyire Tris karaktere elég normálisan van kidolgozva, ami a többiekről nem mondható el. Sajnos a legtöbb figura elég háttérbe lett szorítva, így Shailene mellett nem igazán tud senki sem érvényesülni, senkit sem árnyaltak, két mondatban el lehet mondani mindent a mellékalakokról, ezért nincs súlya annak, hogy Willt megöli Tris.

Szerencsére Négyesnek több személyiség jutott, mint a többségnek, mivel ő a főhősnő szerelme. Elég elfogadhatónak nevezem a kapcsolatuk bemutatását, bár hirtelennek tűnik az egész, így is elég szép párnak találtam őket, bár szerintem Theo James kicsit öreg volt a szerepre, viszont hozza, amit kell. A két színész között van egy kis kémia, de ennyitől nem dobok hátast. Amúgy a könyvhöz szerintem elég hűek maradtak, például ami drámai fordulatnak működni kellett, az hatott is, ahogy a történet is pörgött végig, némi légy önmagad tanulsággal. A vicc az, hogy a film végi csata kimenetelének a megoldása jobb volt, mint a regényben.

A hibái ellenére nagyon tetszett a film, így tűkön ülve várom a folytatás, amiből rögtön három is lesz, mert az utolsó regényt szokás szerint kettészedik. Amúgy kimondottan sikeres lett az adaptáció, bár Az éhezők viadala box office adataitól elmaradt, viszont ha azt vesszük, hogy a legutóbbi Young Adoult adaptációk mindössze 12-15 millió dollárt termeltek az első hétvégén, így maximálisan elégedett lehet a stúdió, hisz látszik a film népszerűsége a fiatalok körében, mert a Teen Choice Awards-on sikerült a The Hunger Games-t megszorongatnia. Szerintem megérdemelt a siker.  


Utódok (2011) - 10/8



Tartalom: Neje elvesztése után Matt, a középkorú hawaii családapa magára marad két lányával, a tízéves, koraérett Scottie-val, és a tizenhét éves, lázadó Alexandrával. Miközben próbálja rendbe hozni a kapcsolatukat, a családi birtok jövőjéről is döntenie kell. Övék ugyanis a sziget legértékesebb tengerparti erdősége. Mattnek egy hete van, hogy határozzon, eladják-e egy vállalkozónak. Közben megtudja, hogy nejének viszonya volt valakivel, ami új megvilágításba helyezi házasságát. Matt és a lányai felkerekednek, hogy felkutassák a titokzatos szeretőt.

Nem az impozáns George Clooney miatt, hanem a fiatal feltörekvő kollegina miatt vetettem rá magam a filmre, ami igazi Oscar-nak szánt alkotás. Ezzel a típussal úgy állok, hogy vagy tetszik, csak túlértékelt, vagy nem tetszik, pocsék az egész (hát American Hustle). Az előbbi kategóriába tartozik az Utódok is, ami jó film meg minden, viszont engem annyira nem tudott megfogni, pedig a drámákat kimondottan szeretem, csakhogy ez annyira Oscar-kompatibilis, hogy érzem, nem nekem szánták, ezek ellenére meghatni meg tudott.

George Clooney karaktere nagyon rétegelt, muszáj jónak lennie, hisz rajta múlik a nézhetőség. Matt egy tipikus mai apafigura, aki gyakorlatilag a munkának él és semmit sem tud a gyerekeiről, a feleségével egyáltalán nem törődik, akiről kiderült, hogy megcsalta, közben kómában fekszik. A bonyodalom következménye az életének átértékelése, mint a családi birtok vagy a lányaival való kapcsolata. Számomra az első megjelenése a filmben az életmódja ellenére is szimpatikus, hisz rájön, hogy hol követte el a hibákat, amikből igyekszik tanulni. George Clooney nagyszerű a szerepben.

A két lányt is teljesen meg lehet érteni, hogy miért olyanok, amilyenek főként Alex esetén, akit Shailene Woodley tökéletesen hoz. Tetszik, ahogy az apjával alakul a kapcsolata a film során, ahogyan közelebb kerülnek egymáshoz. Scottie meg szórakoztató kislány volt, jókat mosolyogtam rajta. Volt egy totálisan felesleges figura, Alex egy barátja, akinek a szerepére nem jöttem rá, csak behúztam volna neki, inkább a színvonalat vitte lejjebb, mint emelte volna. Amúgy még haragudni is tudtam az apósra, aki igazságtalanul érzett ellenszenvet a lánya családja ellen, mert a kislánya a tökéletes és jó, már csak a hűtlenséget kellett volna bedobni.

Nagyon tetszett Hawaii hangulata és a helyek, legszívesebben vettem volna repülőjegyet és utaztam volna, míg nem leesett, nem az én pénztárcámhoz szabták, így maradt meg a zenéje is. Annyira átjött a sziget hangulata. A forgatókönyv sem hiába kapott Oscar-t néhány éve, ugyanis George Clooney karaktere szerintem remekül van kitalálva, ráadásul számomra végig szimpatikus maradt, ahogy Shailene is.


Csillagainkban a hiba (2014) - 10/10



Tartalom: Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.


Az év filmje korona eddig az ő fején csücsül, mert számomra egyszerűen ez volt eddig a legtökéletesebb alkotás idén, amit láttam (bocsi Mielőtt meghaltam). Az abszolút erőssége az egésznek az volt, hogy az érzelmekre igyekeztek hatni, hát százcsomagos papírzsepi fogyott el az események hatására. Ha belegondol az ember, hogy két fiatal, akik előtt ott áll az élet, aztán kiderül, hogy mindketten betegek, mégis élnek a mának, plusz a filmben van egy csavar, ami még jobban megnehezíti az ember szívét. Annyira átérezhető minden, hogy a szereplők helyett dühöngsz azon, hogy az élet a legnagyobb szajha.

Egy gyönyörűen kivitelezett szerelmes történet. Őszintén szólva idén nem igazán láttam még olyan filmet, aminek a romantikus tálalása ennyire jól sikerült volna. A két szereplő románca annyira aranyos, hogy egyszerűen a végén John Greent szidod, hogy lehet ilyen szemét. Van itt mindennek és mindenkinek mélysége. Shailene Woodley és Ansel Elgort egyszerűen szikrázik a levegő, nagyszerű kémiájuk van. Amúgy vicces, hogy a Beavatottban meg testvéreket játszanak. Csodálatos az, amikor mindketten a képernyőn vannak. Mondjuk, mát akkor megnyertek, amikor a Buffyt nézték (Angel & Buffy <3)

Minden karakter nagyszerűen van eltalálva. Nekem természetesen Hazel volt a kedvencem a maga kis szarkasztikus megjegyzéseivel, optimizmusával, bár utóbbi inkább Gus-ra volt igaz. Imádtam Gus barátját és Hazel szüleit. Shailene Woodley csodálatos alakítást nyújt végig, picit lenyomja Gus-t, viszont rá sem lehet panasz. A legjobban az egészben az tetszett, hogy kicsit oldottabb hangulatú, így sokszor még nevetni is tud rajta az ember. Az én kedvenc jelenetem a tojásdobálás meg az amszterdami kiruccanás.

A film üzenete az élj a mának, a továbblépés. Az volt az érzésem, hogy egy kicsit viccet csinálnak a halálból, ezzel Gus cigizésével utalnak, aki sosem gyújt rá, csak idegességében a szájába veszi. Azt mondja, hogy csak megkísérti a halál, de nem nyújt rá, ez egy visszatérő elem. Aztán remek zenéket csendülnek fel, a személyes kedvencem Charlie XCX-től a Boom Clap, még Ed Sheeran is dalolászik örömömre egy sort.

Amúgy nagy siker lett, hisz a költségvetésének a 22 kétszeresét hozta vissza, pedig erre senki sem számított. A film egyből a kritikusok és a közönség kedvence lett, ráadásul még a férfiaknak is tetszik az érzelmi túlfűtöttség mellett, hisz egyáltalán nem nyálas, nincs 625x elmondva mennyire szeretlek, egyszerűen szép minden. Szerintetek lehetne kampányolni, hogy Oscarra jelöljék, bár reálisan nézve nincs esélye, pedig a forgatókönyv vagy Shailene Woodley megérdemelne legalább egy nyavalyás jelölést.

Shailene Woodley mindhárom filmben jól játszik, engem mondjuk a Csillagainkban a hibában nyújtott teljesítményével vett le a lábamról, azonban mindenhol nagyon jó. Szerintem érdemes lesz majd a The Spectular Now-ot is majd megnézni tőle, hisz egy kis költségvetésű film, aztán már ott el voltak ájulva tőle.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése