Nyári dara összesített: In the Flesh+Awkward+Buffy+2 Broke Girls

Az utóbbi időben nem csináltam semmi olyat, aminek bármi köze lett volna a kritikaíráshoz vagy akármilyen tollforgató szakmához egyszerűen sem időm, sem energiám nem volt egy-egy cikk megírásához, a film- vagy sorozatnézés nem követelt meg extra agyi munkát, így ideje visszatérnem ahhoz, amit nagyon is szeretek csinálni. Egy baj van, hogy idéntől én végzős leszek, úgyhogy nem hiszem, hogy lesz annyi időm, főként erőm ehhez, ha belegondolok, hogy még a meleg is leszívott, pedig rengeteg ihletési forrásom van, sőt még a darálnivalóimmal is jól haladtam. Úgy gondoltam, hogy ezek egy összesített értékelést megérdemelnek. Vigyázzatok az egész spoileres!

In the Flesh: még mindig az egyik legjobb dráma – 10/9

Lassan egy hónapja tekintettem meg a kedvenc zombis szériám második évadát, ami idén hat remek részt jelentett. Egyelőre berendelésről nincsen hír, bár sok esélyt nem is látok rá, azért, mert felére csökkent a nézettség. Kár, hogy itthon is viszonylag kevesen fedezték fel a komoly társadalomkritikával, identitás zavarral küzdő Kieren történetét. Amúgy idén Bafta-díjat is nyert jogosan, Luke Newberry pedig megkapta élete első nívós jelölését. A 2. évadot egy hajszállal éreztem gyengébbnek az elsőnél, mert az előző évadban jobban sikerült a feszültségteremtés, idén az utolsó részben sikerült ez csak.

Az idei évadban több szál kapott nagyobb hangsúlyt, nekem ezek közül Kieren két történetszála tetszett a legjobban, egyrészt vívódott magával, hogy ember vagy korcs, végül is arra törekedett, hogy önmaga legyen, ő zombi, az elhagyást a jelképes sminkeltávolítás is jelezte, a családjának is el kellett fogadnia, másrészt szerelmi szálat is kapott, ami szerintem szép és aranyos volt, egyszerűen nem tudtam nem szurkolni nekik, főként, amit a srác érte tett. Amy-t tavaly is imádtam, idén csípős beszólásokat is szállított, nagy változáson ment keresztül, sajnáltam a halála miatt. A történet mellett érezhetően a karakterizálásra fektettek nagy hangsúlyt, hisz Kieren húga vagy az ápolónő is komoly fejlődésen esett át.

Egyébként a tavaly belengetett második felébredés és a zombiszekta is nagyobb szerepet kapott, ez is érdekes volt. Engem leginkább a társadalmi, egyenjogúsági, rasszista harcok izgattak, hisz sokszor van ellentét a halandók és a halhatatlanok közt, az évad végén is láthattuk, hogy csak a csatabárd van elásva. Kieren szemszögén keresztül ismerjük meg leginkább ezt a helyzetet, hisz valójában ő egy rendes srác, mégis elítélik a „származása” miatt. A színészi játék továbbra is zseniális, ahogy a sorozat továbbra is nagyon okos. Luke Newberry-nek tessék Baftat adni.

Awkward: az üdítő első évad – 10/8

Nem hülyeség azt állítani, hogy ha az Awkwardot a legjobb komédiának nevezem, bár ezt csak az első szezonalapján tudom mondani. Simán jelölhették volna Emmyre vagy Golden Globe-ra, mivel az MTV fut ez kizáró ok sajnos. Olyan üdítően friss, hisz kifigurázza az amerikai tinifilmek jól ismert sablonjait, bár azzal veszít a minőségéből, hogy maga is szívesen alkalmazza ezeket, ezzel a jól belengetett szerelmi háromszögre vagy csak arra a szálra gondolok, mert ennél teljesen kilóg a lóláb, ennek a játékideje két mínusz pontot ér.

A karakterek tökéletes sablonkarikatúrák, hisz elég az extrém átlagos Jenna-ra vagy a népszerűségét féltő Matty-re gondolni, tökéletesen ott vannak a szeren. Igazából Jenna-n kívül nincs igazán normális karakter. Tamara a maga kis optimizmusával rendkívül szórakoztató, annak ellenére, hogy a színésznő néha túljátssza. Talán a mellékszereplők a legszínesebbek. Imádom Jenna anyukáját, aki láthatólag nem ért a gyerekneveléshez, hisz mindig utcasarkinak akarja öltöztetni a lányát vagy a bolond tanácsadó. A legjobban Sadie humorát imádom, aki a tipikus gonosz ribi pomponlány, viszont barna és kicsit molettebb alkatú, ezért gonosz másokkal.

Szerencsére a humor zsenialitása mellett néha egy kis lélektani leckét is kapunk, ami legjobban nekem Sadie-nél tetszett, hisz neki a túlsúlya a problémája, ráadásul az anyja sem túl toleráns vele szemben. Jenna szenvedésével el lehet lenni, bár egy idő után, inkább az idegesítő kategóriát súrolja az, hogy Matty-vel hányadán áll. Engem legjobban a levél írója érdekelt, akiről kiderült, hogy Jenna anyja volt, ebből micsoda balhé lesz a 2. etapban.

Buffy, the Vampire Slayer: egy igazi kultikus széria – 10/8

A 2. évados írásom óta már legalább három Buffy-évadot megnéztem, így már csak kettő van hátra, mivel az 5. évad végén volt egy viszonylagos lezárás, így egy kicsit pihentettem, amíg Buffy visszatér a halálból. A 3. évad őszintén szólva szerintem nem lett olyan tökéletes, mint a 2., még így is méltán képviseli a szériát. Ebben az etapban nagy hangsúlyt kapott Buffy és Angel szerelme, leginkább a nehézségeikkel kellett szembenézniük, így érthetően zárták le kettőjük kapcsolatát. Aztán az új főgonosz is meglepően hatásos lett, bár Angelus nem tudta felülmúlni, így is remek volt, főként a zsenialitása és a terve tetszett. Új szereplőt is kaptunk Faith személyében, aki az új Vadász volt, egy határozott, mának élő típusú csajszi, én nagyon bírtam, még azt is elég jól megindokolták, hogy miért állt át a sötét oldalra. Sok dráma és sötétség plusz egy kis humor. Egyedül Cordelia elhanyagolását sajnáltam, több karakterizálást is kaphatott volna.

A 4. évad szerintem a leggyengébben sikerült darab, annak ellenére, hogy ezt is szeretem. Az kormány szörnyvadászó egységével kapcsolatban vegyesek az érzéseim, mert illett is ide meg nem is, valahogy az ilyen jellegű katonaság nem igazán passzol a világába. Legalább Spike főszereplő lett, így jókat lehetett rajta röhögni, ezt a fazont nem lehet nem imádni a lazasága miatt. Aztán érkeztek új szereplők, mint Riley, aki az új pasija lett Buffy-nak, tipikus semmilyen alak, míg Tara izgalmasan rejtélyekkel teli.

Az 5. évad a legdrámaibban sikerült szezon, amiben Buffy komoly jellemfejlődésen esik át, hisz kénytelen igazából felnőni, hisz meghalt az édesanyja, neki kellett vigyáznia a húgára. Hirtelen a semmiből lett egy Buffy-tesónk, aki az elején rettentően idegesített, aztán megszerettem, hisz szépen fel lett építve a kapcsolatuk, tetszik, hogy mit hozott ki Buffy-ból. Glory elég semmilyen főellenség volt, plusz túlhúzták a rejtélyt körülötte. Tara és Willow kapcsolata is nagyon jó volt, ahogy Anyat és Xandert is megszerettem. A finálé pedig feltette az i-re a pontot.

2 Broke Girls: csajlimonádé altesti poénokkal – 10/7,5

Bár az Awkwardot jobbnak tartom, mégis remekül szórakoztam a két csóró lány kalandjain. A sorozatnak olyan humora, amit nem valószínű, hogy mindenki tolerál, hisz rengeteg altesti humort elsütnek, amik tényleg viccesek. A mellékszereplők sarkítottak, viszont jók. A sorozatnak a legnagyobb nyereség szerintem Sophie karaktere lett, aki szintén külföldi, már maga a megjelenése is mosolyra fakaszt, aztán még Oleg-gel is összejönnek.

Nagy teret kap Max és Caroline kapcsolatának alakulása, hisz közös üzletük vannak, mindketten másik világból jöttek, ez rengeteg poénforrás. Leginkább Caroline csodálkozását bírom a szegényebb világ felé, míg Max-nek az otromba beszólásain kacagtam jókat. Persze szokásos klisék itt is vannak, nagy jellemfejlődések nincsenek, Earl túl kevés szerepet kap, sosem láttuk még Caroline apját, viszont, ami jó az jó, ez kétségtelen. Nézzétek meg az 1. évadot, garantált szórakozás. Van egy saját lovuk is.