Én tegnapelőtt még soha életemben nem láttam ezt a filmet, csak Woody Allen wikipédiás életrajzának átböngészése után láttam, hogy ez az első nagy sikere, hisz ez nyert négy Oscar-díjat, bár Woody-t nem érdeklik a díjat, hisz az együttesével volt fellépése a díjátadó idején, és őszintén ez szimpatikus húzás volt, mert ő csak a saját feje után megy, és nem érdeklik a díjak, ő csak azt csinálja, amit szeret. Miután a fangirl módot kikapcsoltam, aminek igazából nem is lehetnék nevezhető, a szerintem annak idején újító komédiát ideje kiveséznünk.
Tartalom: Rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves
tévékomikus magánélete. Egyrészt idegbeteggé teszi New York állandó
lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a
felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a
gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig. Közülük is
kiemelkedik az Annie Hallhoz fűződő kapcsolata. Egyfelől inába szállt a
bátorsága, hogy elkötelezze magát, ám amikor Annie hátat fordított neki,
minden áron vissza akarta szerezni.
Szerintem ez egy egyedi film, hisz ritkán van konkrétan olyan film, ahol a főszereplő tényleg közvetlenül a nézőnek beszél, ugyanis itt ez történik, hogy a jelenet közepén néha egyszer csak felénk fordul Woody karaktere és elkezd mesélni vagy éppen maguk a karakterek ugrálnak múltba, ahol mint nézők figyelik azt, hogy mit csinálnak és közben kommentálják, ez egy abszolút szimpatikus húzás, mert valahogy köztük kezdem magam érezni, miközben pont rájuk figyelek. A szereplők között zajló párbeszédek tényleg szórakoztatóak lettek, főleg ezek a jelenetek, amikor intelligens viták folytatnak egymással. Tényleg sokszor kacagtam a filmen, szóval vígjátékként tökéletesen teljesítette a feladatát, hisz élveztem a másfél órát. Mégis nem hiszem, hogy a humor volt az alapja az egésznek, mert nem felszínesen akarta a kegyeimet elnyerni, hanem egy kis mélységgel és itt jön a képbe a forgatókönyv. Mintha karikatúrája lenne a hagyományos romantikus filmeknek, tudjátok, hogy megismerkednek egymással, összejönnek, majd szétmennek, aztán újra összejönnek. Nos, itt is ellentmond ennek. Nem hiába érdemelte meg az Oscart.
A főszereplő, Alvy Singer, akit Woody játszik és szerintem önmagából merítette ezt a karaktert, mert a valóságban is állítólag ilyen bogaras, szóval ő egy paranoiás, pesszimista,összeesküvés mániás, mániákus humorista, aki utálja New York-ot, mégis csak ott tudja elképzelni az életét, hiába noszogatják, hogy költözzön Kaliforniába, egy szóval bolondnak is lehetne nevezni, plusz úgy gondolja, hogy mindig neki van igaza, igazából, ha ilyenekből indulunk ki vagy ellenszenves vagy roppantul szórakoztató lehet, itt utóbbi jön, mert magadban mosolyogsz az ő kattanásain, amik végül is szerintem minden embernek vannak. Mondjuk csodálom, hogy egyáltalán életben van. Valamilyen szinten meg lehet érteni, de valahogy kicsit felsőbbrendűnek tűnik, talán ezért ment taccsra két házassága is. Leginkább szerintem az, hogy nem igazán kezelte egyenrangúként a párjait és kicsit lenézte őket, ezért nem volt egy kapcsolata sem tartós. Nos, itt van Annie, aki egy feltörekvő énekesnő és Alvy barátnője, akin szórakozni és mérgelődni tud miatta, de egyszerűen csak szereti, mégis úgy érzi, hogy hátráltatja és nem bízik benne, hát Alvy paranoiás, szimpatikus figura, aki próbál a sötét világban érvényesülni. Mondhatni ellentétes karakterek, azonban valahogy passzoltak egymáshoz. A színészi játékra panasz nem lehet Diane Keaton meglepően szimpatikus, megérdemelt Oscar, Woody pedig szerintem önmagát alakítja, mert elég sok mindent merített a saját életéből, azért mehetett volna neki az Oscar.
Az egész humoros köntösben a párkapcsolatokat boncolgatja általánosságban, hogy meddig működhet, hogy vannak hullámvölgyek, szóval nem a tündérmesét mutatja be, hanem a valóságot, hogy ki miatt mehet tönkre, hogy lehet szétmenni, amikor az érzések nem működnek, hogy néha a szerelem kevés. Szerintem a szerelmi szál, ami a lényege az egésznek kellően reális lett, hisz a főhős kicsit a régi kapcsolataiban is keresi hibákat, amire talán választ talál vagy nem. Szóval nem egy szimpla vígjáték, csak egyetlen jelenetet nem értettem a mozis résznél az okoskodó férfit, akihez valami híres fickót odaráncigáltak, hogy leszólják, mert hülyeséget beszél, ez később egy kritikaolvasása közben esett le, hogy ez egyike volt a műintelligensek kifigurázásának. Talán ezzel arra céloztak, hogyha az idegen szavak szótárát bújod, még nem leszel hozzáértő. (Érzitek a párhuzamot?) Amúgy kellően halad a cselekmény és hamar elszáll a játékidő, és szerintem a végén a fordulat meglepő.
Összességében: 10/9
Oké, azért az egyetlen jelenetért vontam le, de a többi része a filmnek számomra teljesen rendben volt. Szóval tessék megnézni, mert szórakoztató párkapcsolat tanulmánnyal. Amúgy ha tehetitek eredetiben nézzétek, mert a szinkronba sok mindent félrefordítottak, én is úgy akartam, csak feliratosan nem találtam sajnos. Persze, jók lettek a szinkronhangok. Ahogy néztem kiadták könyvben is, úgyhogy elolvasom majd.
A főszereplő, Alvy Singer, akit Woody játszik és szerintem önmagából merítette ezt a karaktert, mert a valóságban is állítólag ilyen bogaras, szóval ő egy paranoiás, pesszimista,összeesküvés mániás, mániákus humorista, aki utálja New York-ot, mégis csak ott tudja elképzelni az életét, hiába noszogatják, hogy költözzön Kaliforniába, egy szóval bolondnak is lehetne nevezni, plusz úgy gondolja, hogy mindig neki van igaza, igazából, ha ilyenekből indulunk ki vagy ellenszenves vagy roppantul szórakoztató lehet, itt utóbbi jön, mert magadban mosolyogsz az ő kattanásain, amik végül is szerintem minden embernek vannak. Mondjuk csodálom, hogy egyáltalán életben van. Valamilyen szinten meg lehet érteni, de valahogy kicsit felsőbbrendűnek tűnik, talán ezért ment taccsra két házassága is. Leginkább szerintem az, hogy nem igazán kezelte egyenrangúként a párjait és kicsit lenézte őket, ezért nem volt egy kapcsolata sem tartós. Nos, itt van Annie, aki egy feltörekvő énekesnő és Alvy barátnője, akin szórakozni és mérgelődni tud miatta, de egyszerűen csak szereti, mégis úgy érzi, hogy hátráltatja és nem bízik benne, hát Alvy paranoiás, szimpatikus figura, aki próbál a sötét világban érvényesülni. Mondhatni ellentétes karakterek, azonban valahogy passzoltak egymáshoz. A színészi játékra panasz nem lehet Diane Keaton meglepően szimpatikus, megérdemelt Oscar, Woody pedig szerintem önmagát alakítja, mert elég sok mindent merített a saját életéből, azért mehetett volna neki az Oscar.
Az egész humoros köntösben a párkapcsolatokat boncolgatja általánosságban, hogy meddig működhet, hogy vannak hullámvölgyek, szóval nem a tündérmesét mutatja be, hanem a valóságot, hogy ki miatt mehet tönkre, hogy lehet szétmenni, amikor az érzések nem működnek, hogy néha a szerelem kevés. Szerintem a szerelmi szál, ami a lényege az egésznek kellően reális lett, hisz a főhős kicsit a régi kapcsolataiban is keresi hibákat, amire talán választ talál vagy nem. Szóval nem egy szimpla vígjáték, csak egyetlen jelenetet nem értettem a mozis résznél az okoskodó férfit, akihez valami híres fickót odaráncigáltak, hogy leszólják, mert hülyeséget beszél, ez később egy kritikaolvasása közben esett le, hogy ez egyike volt a műintelligensek kifigurázásának. Talán ezzel arra céloztak, hogyha az idegen szavak szótárát bújod, még nem leszel hozzáértő. (Érzitek a párhuzamot?) Amúgy kellően halad a cselekmény és hamar elszáll a játékidő, és szerintem a végén a fordulat meglepő.
Összességében: 10/9
Oké, azért az egyetlen jelenetért vontam le, de a többi része a filmnek számomra teljesen rendben volt. Szóval tessék megnézni, mert szórakoztató párkapcsolat tanulmánnyal. Amúgy ha tehetitek eredetiben nézzétek, mert a szinkronba sok mindent félrefordítottak, én is úgy akartam, csak feliratosan nem találtam sajnos. Persze, jók lettek a szinkronhangok. Ahogy néztem kiadták könyvben is, úgyhogy elolvasom majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése