Selena Gomez: Stars Dance - csillagtánc nélkül

Selena Gomez megjelentette az első szólóalbumát, amiben igyekszik diszkókirálynővé avanzsálni. Előtte egy kis történelem, ugyanis a színésznő egy együttes frontembere volt a Selena Gomez and the Scene-é, amit felfoghatunk gyakorlatilag szólóprojektként, hisz a banda többi tagjának nevét szerintem senki sem tudja, csak háttérben nyomultak. Szóval Miss Gomez velük énekelt és lett három sikeres slágerük, amik közül kettő még a magyar rádiókat is meghódította, viszont eddig úgy néz ki, hogy nagyobb sikert képes egyedül besöpörni, hisz meglett élete első top 10-es slágere az USA-ban. Gyakorlatilag mondhatnánk, hogy ez a negyedik anyaga. Jelenleg élete első világ körüli turnéjára készül, amivel ellátogat Bécsbe is. Amúgy színésznőként is tevékenykedik, idén láthatjátok őt a Spring Breakers-ben, az Aftershock-ban és a Getaway-ban.

Selena úgy érzi, hogy sikerült végre érettebb hangzást elérnie, amit Skrillexnek, Britney Spears-nak és Taylor Swift-nek köszönt meg, utóbbit persze én magam sem értem, hogy hogyan került ide. Szóval igyekezett klubkirálynő lenni ezen a lemezen, ami annyit eredményezett, hogy elég sokszor belenyúltak a hangjába és már unalomig ismételt dubstep, dance, disco, elektro elemeket kapunk, amik meglepő módon annyira nem nyomják el az énekesnő hangját. Tényleg meg kell jegyezni, hogy vagy ő tudja  vagy a producerei, hogy mi fekszik igazán a hangjának, hisz erőtlen, kislányos hangja van, messze nem éri el Demi Lovato vagy Miley Cyrus szintjét, nagyon bizonytalanul tud énekelni, neki ez a popos elektronikus katyvasz való meg esetleg akusztikus hangzás. Nincsen igazi hangszer. Amikor hallgattam közben olyan érzés volt, mintha Rihanna Talk that Talk lemezének tinilányos verzióját, mert a Stars Dance olyan, mint az, csak nincsen fülledt témája a szövegeknek. 

Azt nem tudom, hogy ez most tényleg komolyabb és, hogy ebből mennyi az igazi Selena, ugyanis társszerzőként nem igazán működött közre egyik számban sem. Próbálják ezt eladni felnőtt címszó alatt, amikor a szövegek messze primitíven egyszerűek, hogy menjünk szórakozni, írd fel a neved, elérem, hogy a csillagok táncoljanak érted, igazából ezek még mindig tinédzseres témák, hisz még mindig a szerelem megy, csak kivételesen a tinilány már elmehet táncolni a barátjával az éjszakába, nem erőltették meg magukat a dalszövegírók. Lehet, hogy ezért nem is kéne ostoroznom őt, hisz ő róla süt, hogy maximum a szórakozás üzenetét közvetíti, vagyis szórakoztatni akar, nem együtt érezni, hisz ez tipikusan agykikapcsoló korong. A tinipop jelzőt odanyomhatják nyugodtan. Igyekeztek nem elidegeníti a célközönséget, maximum annyi változás van, hogy a hölgygyemény nőiesebben öltözködik, így hangsúlyozva, hogy már nem tinédzserlány.

Az albumról a kedvencem a Like a Champion, amit kevés angoltudásommal is megértek, csak beleraktak egy csomó értelmetlen szöveget, viszont az emelt fővel való járás a lényeg, ott van az egyértelműen dancepop ballada a Love Will Remember JB-nek, így az összetört szívekre is emlékeznek a végén, hogy jöjjön a lassúzás, a Slow Down pedig buzdít egyértelműen a bulizásra, ez jellemzi az egész korongot leginkább. Ha nagyon őszinte akarok lenni az egész legérdekesebb darabja a Come & Get It, hisz abba indiai zenét is kevertek, csak persze az idegesítő dobgép és elektronikus zene átveszi a hatalmat benne. Egyértelmű, hogy kluboknak készült ez.

Összességében: 10/5

Érezhetően gyengébb másolata egy jobb Britney Spears és Rihanna albumnak, plusz gyengék a szövegek, mondjuk ezt a stílust én nem szeretem, de megint egy elektronizált poplemez. Abszolút pozitívum, hogy az egész egy bűnös élvezetté tud válni a hallgató számára, ami miatt elfelejti a hibákat. El kell ismerni, hogy okosan építik a karrierjét, hiszen aprókat változtatnak, így nem veszítik el a tiniket, mégis komolyan lehet venni Miss Gomezt. Ezt dancepop és Selena-fanoknak ajánlom, plusz annak, aki táncolni akar. (Az én zenelejátszómra egyik sem fog rákerülni.)