Django elszabadul (2012)

A kíváncsiság is vezérelt, hogy megnézzem a legújabb Quentin Tarantino-művet plusz testvéri ajánlás és az általában dicsérő kritikák miatt. Gondolom, hogy eszetekbe jut, hogy mi vonz egy lányt egy ilyen mozi iránt, nekem a válaszom, hogy fogalmam sincs. Az első Tarantino-film, amit láttam a Becstelen Brigantyk volt úgy négy éve. A testvérem azt mondta, hogy nehogy még egyszer elkezdjem nézni a New Moont (no comment), erre berakta nekem ezt a háborús filmet, igazából az ízlésem ekkor még csak alakulgatott, így hát ezt néztük meg. A legfurcsább az volt az egészben, hogy nekem tetszett, bár mai napig nem tudom, hogy mi a fene fogott meg benne és a mai napig sem tudom. Kis fejletlen agyam akkor még nem tudta feldolgozni, azóta nem néztem meg újra, csak a Ponyvaregényt láttam tavaly év végén, ami szintén tetszett, viszont kicsit értelmetlennek találtam, úgy gondoltam, hogy abban a párbeszédek a lényegek, bár tudtam követni a cselekményt, mégis szórakoztató volt. Valamit biztosan tud ez a fickó.

Tartalom: Amerika déli része két évvel a polgárháború előtt. Egy különös módszereket követő profi fejvadász (Christoph Waltz) egy rabszolga (Jamie Foxx) segítségével nagy sikert ér el, és hálából felszabadítja Djangót. De a társak együtt maradnak, hogy megkeressék a fekete férfi feleségét (Kerry Washington), akit egy rabszolgapiacon láttak utoljára. A nyomok végül egy ültetvényre vezetik őket, melynek tulajdonosa (Leonardo DiCaprio) rabszolgáit - trénere segítségével - egymás elleni gladiátorküzdelemre képezi ki. A fejvadászoknak sikerül bejutniuk a birtokra, de nem biztos, hogy ki is jutnak onnan: a földesúr hű szolgája (Samuel L. Jackson) gyanút fog, és a kalandorok csapdába esnek. Dönteniük kell, hogy az önfeláldozás vagy a túlélés-e a fontosabb számukra.

A film a feketéket rabigában tartó déliek idejében játszódik az USA-ban és az amerikaikat harangozzák be a legtoleránsabbnak? (Hagyom a személyeskedést.) Kevés vagy egyetlen egy westernfilmet sem láttam. Számít Bud Spencer és Terence Hill ilyen mozija? Szóval mondhatni ez nekem az első westernfilmem, így kapok cowboy kalapokat, csizmákat és lovakat plusz fegyvereket, meg egymást lemészárló alakokat, viszont ezen tovább tud nyúlni a film a szereplőkön keresztül. Igazából a filmmel a szórakoztatás mellett a szörnyűlködést is el akarták érni a nézőknél, hisz annak ellenére, hogy az egész baromi vicces a pörgős párbeszédek és helyzetek miatt, de mégis van mélysége, ami az amerikai történelem egyik legszörnyűbb időszakáról szól és a fekete rabszolgák, ez főleg, azért furcsa, hiszen az USA-ban demokrácia és felvilágosodás is volt már, viszont egy ókori módszert alkalmaztak az ültetvényeken. Igen, beszúrtak nekünk direkt olyan jeleneket, amikor nem hiszel a szemednek, hogy ilyen szörnyűségeket megtesznek/megtettek emberekkel. A feketéket használati tárgynak tekintették és kutyául bántak velük, ezek az emberek a legnagyobb álszentek. Akkor lettem nagyon dühös, amikor az egyik férfi egy nőt akart megostorozni, miközben a Bibliát szorongatta és abból idézett, nem vagyok vallásos, azért ez mekkora pofátlanság. Szemtanúi lehetünk a fehér emberek kegyetlenségének, ami a feketéket érte. Sejthetitek, hogy én ezt a rendszert mélységesen elítélem, viszont remek jeleneteket kapunk ezekről, így Tarantinonak hatalmas pacsi, hogy ez megmutatta. Az alaptéma remekül ki van dolgozva. Ehhez mérve remek poénokat kapunk, ami nagyon jellemző az úrra, így remekül szórakoztam. Főleg, hogy a majdnem három órás játékidő alatt nem érzem leülni a filmet. Az erkölcsi dilemmázás is tetszett. Az operatőri munka és a zene is nagyon tetszett.




Nekem a téma mellett igazán a karakterek működtek. Az én kedvencem Dr. Schultz volt, akit Christoph Waltz alakított, ezért Oscart is nyert jogosan, annyira stílusos, intelligens, művelt, laza úriember volt, hogy nem tudtam nem imádni a karakterét, ahogy nem hozzák ki a sodrából és jókedvűen megcsinál majdnem mindent, a film elején Django arcáról azt olvastam le, hogy nem tudja, hogy épeszű-e a németünk. A legutáltabb meg egyértelműen Calvin Candie volt, akit már az első megjelenésénél legszívesebben agyonütöttem volna, szegény di Caprioval sajnáltam volna végezni, mert jól testesítette meg ezt a gazdag, önmagával törődő figurát, hozzáköthető a kedvenc részem, mondjuk a Samuel Jackson által alakított inas is megérdemelt volna egy golyót. A főszereplőről Djangoról nem is írtam, mert a mellékszereplőket imádtam, viszont vele sem volt problémám, hisz szurkoltam neki, hogy megtalálja a feleségét, mégsem éreztem akkora hatását, mint a fentebb említett három karakternek, kicsit nekem az a tipikus hős karakter volt.

Összességében: 10/9
Csak azért nem adtam meg a maximális pontszámot, mert a legesleg végét elhúzottnak éreztem, ott már rövidíthettek volna, viszont a többi téren maximális elégedett vagyok a filmmel, főleg az, hogy nem éreztem meg a majdnem három órát. Aki tanulságot akar szórakozással vegyítve, akkor tegye be ezt a laza olykor komollyá váló akció westernt.