OneRepublic: Native

A OneRepublic abba a stílusba tartoznak, amit még szeretek hallgatni, viszont igazából egy lemezüket sem hallgattam még meg. Volt egy VIVAs időszakom, ami felett még mindig nem tértem napirendre, és kimondottam idegesített, amikor jött a Secrets tőlük, pedig a popzene egyik legjobb zenekaráról és dalszerzőjéről, Ryan Tedder-ről van szó, akiket már érettebb fejjel megtudok érteni. A mű a harmadik a sorban, az első kettőt nem hallgattam még meg, viszont sorra kerülnek majd. Én a Good Life-ot szerettem eddig csak tőlük, viszont az ismert számaikat is úgy tudom. Amúgy a Timbalanddal közös Apologize hozta meg nekik a hírnevet. Na, nézzük mit alkottak.

Ez az első OneRepublic albumom, amit végighallgattam, szóval most a pillanat nagyságát kell érzékelni. Komolyra fordítva a szót az év szerintem egyik legjobb popkorongját hozták össze, ennyire csak JT lemeze tetszett. Az egészet áthatja a optimizmus az én szememben, mert mintha lazábbra vették volna a figurát, vagy ez csak abból adódik, hogy sokkal több szintetizátort használtak, hogy ők is kövessék a trendeket, mégis sikerült a saját világukat megőrözni, amiket ismertem a korábbi dalaikból. Ők sosem voltak egy kimondottan rockos együttes, inkább poposak voltak, poprockot játszanak. Lényegében mertek váltani, csakhogy igyekeztek nem elidegeníteni a rajongókat. Maximum fanatikusabbak húzzák az orrukat, hogy túlságosan populáris lett az egész, de amit elbuknak, azt visszanyerhetik.

 

Én akaratlanul is párhuzamot húztam a Coldplay-jel, mert ők is a pozitívabb életszemléletet helyezik már az előtérben leginkább a legutóbbi két lemezünkön, szerintem Ryan Tedder-re biztos hatással voltak és a most menő zenei trendek, csak ő okosan használja. A szövegekben lehet felfedezni az új üzeneteket, hogy a talpra állás és talpon maradást sugallja az egész, főként a szerelemben, többségében szerelmes számokat kapunk néhol egy-két közhelyes gondolattal, minthogy veled halnék meg, ez egy kis szemet szúró apróság. Kapunk itt álmokat, csillagokat, kis halált, szakítást, égő hidakat és szerelmet elég nagy mennyiségben, amik a szokásos érzéseket pedzegetik, hisz boldog, próbálja elfelejteni stb. Alapvetően egy tökéletesen egységes korongot kapunk, amin nincsenek nagyon kiemelkedő dalok, viszont az összképet sem rombolja le. Igazából ha a kiadó kislemezt akar választani bőven válogathat, hisz kellően rádióbarát és fülbemászó mindegyik. Amúgy meg kell jegyeznem, hogy az ének, a kórus és a hangszerelés összhangban van, tökéletesen megoldottak mindent.

A legjobb dal szerintem a Counting Stars, ami magáról az életről szól, hogy egyszerűen ki kell tartani, van benne felszabadító érzés, így a videoklipnek is sikerült ezt a lazaságot egyszerűen visszaadni, bár a krokodilt nem értettem benne. Az I Lived inkább valamiféle biztatás arra, hogy mond azt éltél, valamiféle elszámolásnak tűnik. A Life in Colornak már eleve a címe pozitív üzenetet sugároz, úgyhogy élj színekben. A Peacher a hit fontosságáról szól, ennek a szövegében a nagyapjára emlékszik meg, hogy milyen jó tanácsokat adott az életre nézve. Az If I Lose Myself egy kimondottan szárba szökkenő, boldog szerelemről szól, amiket talán a fiatalok éreznek inkább magukénak, nekem az akusztikus verziója jobban tetszik. A Feel Again inkább az új párkapcsolat fényéről szól, amikor a szürke szivárvány színekben pompázik A két szakítós nótának a Can't Stop és az Au Revoir mondható. Nekem még a Burning Bridges tetszett igazán, ennek az akusztikus verziója is rajta van a deluxán, és mindkettő meglepően jó, hát egy kis szerelem. Szóval a szövegek szerelmesek, optimisták és kitartanak, nem művésziek igazán, de Ryan Tedder nagyon jól eltalálja a szavakat.

 

Összességében: 10/9
Egyedül a Coldplay-hasonlóságok miatt vonok le, amikről szerintem igazán nem tehetnek, viszont amúgy ez egy majdnem tökéletes poplemez, amit érdemes meghallgatni. Haragszom is egy kicsit, hogy a srácokra itthon nem igazán figyeltek fel, bezzeg a One Direction-ra igen (bocsi 1D-srácok), viszont egy kritikát sem olvastam róluk, amikor ez már a harmadik anyaguk, pedig igazán megérdemelnék. Ha valaki legalább ezután meghallgatja, már az siker nekem, úgyhogy ha bírod a zenekart, tényleg érdemes egy órát szentelni nekik.