Skins: az 5. évadról

A Skins ötödik évadát múlt héten ledaráltam mindössze két nap alatt, ami két dolgot jelenthet, hogy tökéletes guilty pleasure vagy minőségileg szórakoztató, hát ez nekem az utóbbi kategóriába esik. Valahogy a harmadik generáció számomra messze szórakoztatóbb és szerethetőbb volt, mint a második, így az ötödik etap a harmadik kedvenc évadom, ami sokak szerint az egyik legrosszabb Skins széria. Én nagyon nem szeretek a tömeggel menni, jó a második generációt én sem szerettem igazán, viszont amit a harmadik kap, azt igazán nem értem, hisz teljesen új arcokat kapunk és többségében sokkal szerethetőbb karakterek vannak. Oké, elismerem, hogy így sem tökéletes, viszont kellően szórakoztató.

Nekem az új szereplők abszolút pozitív csalódások voltak, bár az első apró negatívum is nálunk jelentkezik, ugyanis az elején nagyon sablonosnak tűnnek, mint egy amerikai tinisorozat, hisz jön az új furcsa lány, akit kikezd a menő, gonosz, divatos méhkirálynő, és van neki kettő ölebe, a háttérben meg ott a rocker, a menő sportoló, aki rögbizik, a rosszfiú és a vörös. Mondhatni kicsit elamerikaisodott, amire a néző el is kezdi húzni a száját, hogyha amerikai tinidrámára vágyik, bedobja a Beverly Hills 90210-et vagy a Gossip Girl-t. Szerencsére a második résztől jönnek a karakterközpontú részek, így igyekeznek elmélyíteni a karaktereket, talán egyedül Minnie részét éreztem megint túl amerikaiasnak. Engem azért zavar, mert egy angol legyen angol, ahogy magyar a magyar és ne Álom.net-et csináljunk. A harmadik generáció szerethetőségben tényleg messze felülmúlta az előző brigádot. Talán sarkítottak a karakterek, de megtalálja mindenki a magának valót. Az én kedvencem Franky lett, aki emlékezetes figura, de kedveltem Graicet és Richet is.

Imádtam, hogy tele voltak megint popkulturális utalásokkal, amikből azt szűrtem le, hogy finoman oltogatják az amerikai kedvenceket. A humor mindig meghatározó volt, így két drámázás közepette jó mosolyogni is egyet nekünk nézőknek. Szerintem megvolt az alap Skins-hangulat, mert voltak elcseszett ügyek, ahogy a szereplők sem tökéletesek hibáznak, majd igyekeznek helyrehozni, így a részeknek kicsit pozitív végkimenetele legyen. A dráma még mindig jelen van, de nem olyan nyomasztóan, mint az előzőben, hanem az egyszerű szülői, baráti, szerelmi kapcsolatokra koncentrál. A két szerelmi három(négy?)szöget teljesen feleslegesnek éreztem, játékidő kitöltésére voltak, főleg a Minnie-pasija-LB közötti fallabdázás kimondottan idegesített, viszont Minnie ezután kedvelhető lett, és a kevés résznek köszönhetően keveset élt, a másik Franky-Matty-fekete lány között, amiben több szufla volt, mégis engem nem érdekelt. Hatalmas pozitívum, hogy a zene még mindig tökéletesen passzol, és még mindig a főcím zenéje van elrontva.

A Skins-ben azt szerettem meg igazán, hogy igyekszik nem a felszínt kapargatni, hanem mélyebbre is igyekszik bejutni. Mindig díjaztam, hogy az elfogadás, megértés üzenetét igyekezték a tizenéves nézőknek sugározni, hisz tudjuk, hogy a gyerekek a legkegyetlenebbek és az ilyen pozitív irány kell nekünk. Sajnálom, hogy itthon nincs kultusza, mivel szigorú előírások miatt nem lehet korán adni a benne lévő tartalom miatt, pedig sokan ugyanezt csinálják az életben.

Összességében: 10/7,5
Ennél nem erősebb tekintve a szerelmi fallabdákat és az amerikanizációt, de többségében nem felszínes, szerethető és ha már nem is ugyanaz, mégis abszolút van egy bája még mindig az egésznek. Lehet, hogy a mostani karakterek kétdimenziósabbak, de mégis csak jobb, mint a második. Oké, még mindig nem értem az Effy iránti szeretet. Szóval hátravan még két évad nekem és utána goodbye Skins.