Testvéri ajánlás megint. Igen, ezért jó, hogy ha van tesód, mert ha éppen nincs néznivalód (mondjuk van egy csomó sorozat, ami vár rám mellékesen, én bajom), akkor ő ajánl valami jót. Mondjuk én magamnak külön írtam egy listát, úgyhogy leginkább abból akarok szemezgetni, főként a kultfilmeket akarom megnézni, mert vannak nagy hiányosságaim. Woody Allentől már kaptam egy jó történetet, ami az Éjfélkor Párizsban volt, így nagy kedvvel álltam neki a filmnek, legalább olyan szerethetőséget, tanulságot és minőséget vártam, mint abban, bár a Rómának szeretettel elég sok negatív kritikát kapott, engem mégsem tántorított el, viszont nem vagyok maradéktalanul elégedett.
Tartalom: A Rómának szeretettel sokszereplős vígjáték, ami a
világ egyik legelbűvölőbb városában játszódik. Woody Allen legújabb
filmje bemutat nekünk egy neves amerikai építészt, aki újraéli az
ifjúságát; egy átlagos középosztálybeli rómait, aki hirtelen a város
egyik legnagyobb hírességévé válik; egy fiatal vidéki párt, akik
különböző romantikus afférokba bonyolódnak; és egy amerikai
operarendezőt, aki egy énekesnek sem utolsó temetkezési vállalkozót
szeretne feljuttatni a színpadra.
Mintha Woody túlvállalta volna magát a négy cselekményszállal, ugyanis szerintem ezen megfeneklik kissé a film, mert ezek közül csak 2-2 kapcsolódik egymáshoz és nem futnak össze gyakorlatban, én magamban ezt úgy magyaráztam meg, hogy a belőlük levont tanulság miatt van bennük közös. Van két szerelmi szál és két hírességes, amiket külön filmekben csinálhattak volna meg, mert valahogy a játékidőben egymás rovására mentek, hisz volt olyan, hogy az egyik szál túl sokáig képernyőn volt, míg a másik kevesebb teret kapott.
Őszintén szólva szerintem az egyik szerelmi szál elég sablonos volt, aminek a végkimenetelét is sejtheti az ember, aztán nem derül ki, hogy a főhős és a párja románca kitart-e, itt még az sem értettem, hogy a gazdag építész miért volt itt mindig képben, mert nem magyarázták meg. Először azt hittem, hogy valamiféle lelkiismerete a Jesse Eisenberg karakterének, viszont a Monica is látta és hallotta, szóval fogalmam sem volt, hogy ő mit csinált ott, viszont nem volt egy rossz megoldás az okoskodása ellenére sem. A másik szerelmi szál igazából aranyos volt, ahogy rájöttek milyen fontosak egymásnak. Itt szerintem az volt a tanulság, hogy ha engedsz a vágyaidnak, vagy rosszul sül el, vagy rádöbbensz valamire, vagy ne engedj a vágynak, mert a vonzalom nem jelenti a szerelmet. Maximum ezeket én valahogy így tudtam egymáshoz kapcsolni.
A másik két szál a hírnévvel foglalkozott, hogy valaki azért híres, mert csak, szóval gyakorlatilag egy celeb. Nekem ez volt a kedvencem, ahogy szegény fickó arcáról leolvastam, hogy azt sem tudja, hogy mi a fene folyik körülette. Én ebbe egy enyhe kritikát vélek felfedezni a mondvacsinált hírességek irányába. Hú ezt Magyarországon is bele lehetne vetni. A másik hírnév pedig a tehetséggel megszerzettről szól, így ezek jól fedik egymást. Igazából azt vártam volna, hogy nem csak morálisan, hanem valóságban is összefutnának a szálak, mert nagyjából az összesben az volt közös, hogy Rómában játszódik. Itt mellékesen megjegyzem, hogy szerintem Michalengelo és Hayley karaktere csak arra szolgált, hogy a szülőket összehozzák, így a már a közepénél feleslegesnek éreztem őket.
Az olasz hangulatot szerintem sikerült visszaadni a sok római helyszínnel, a zenével és az olasz színészekkel, így még jobban elvágyódom az örök városba. A film amúgy humorosnak is humoros, így méltón képviseli Woody bácsit, hisz van néhány emlékezetes jelenet, ezek mellett könnyed a hangvétele is, így szerethető filmecskét kapunk, aminél már láttam sokkal rosszabbakat is. A színészek is korrektek voltak, mindenkihez passzolt a szerepe. A kedvenc karakterem Jerry volt, főleg, amikor elmondta, hogy hogyan éli meg a nyugdíjt, ebben szerintem a saját véleményét fejezte ki Woody, szórakoztató figura az öreg, és szerintem ő nem megy soha nyugdíjba, amúgy a felesége sem volt kispályás. Tényleg fel kell lapoznom a többi filmjét.
Összességében: 10/7
Hiába kevés a négy történetszál, viszont ha úgy érzem, hogy egymás rovására mennek és nem igazán tetszik az egyik, akkor nem adok rá maximum pontot, viszont abszolút szerethető az olaszos hangulat, az emlékezetes jelenetek és szereplők miatt, amik közül talán egy-kettő sablonos. Igazából az egész filmre azt tudnám mondani, hogy aranyos, mert tele van szívvel. Szóval nem bántam meg, hogy megnéztem.
Őszintén szólva szerintem az egyik szerelmi szál elég sablonos volt, aminek a végkimenetelét is sejtheti az ember, aztán nem derül ki, hogy a főhős és a párja románca kitart-e, itt még az sem értettem, hogy a gazdag építész miért volt itt mindig képben, mert nem magyarázták meg. Először azt hittem, hogy valamiféle lelkiismerete a Jesse Eisenberg karakterének, viszont a Monica is látta és hallotta, szóval fogalmam sem volt, hogy ő mit csinált ott, viszont nem volt egy rossz megoldás az okoskodása ellenére sem. A másik szerelmi szál igazából aranyos volt, ahogy rájöttek milyen fontosak egymásnak. Itt szerintem az volt a tanulság, hogy ha engedsz a vágyaidnak, vagy rosszul sül el, vagy rádöbbensz valamire, vagy ne engedj a vágynak, mert a vonzalom nem jelenti a szerelmet. Maximum ezeket én valahogy így tudtam egymáshoz kapcsolni.
A másik két szál a hírnévvel foglalkozott, hogy valaki azért híres, mert csak, szóval gyakorlatilag egy celeb. Nekem ez volt a kedvencem, ahogy szegény fickó arcáról leolvastam, hogy azt sem tudja, hogy mi a fene folyik körülette. Én ebbe egy enyhe kritikát vélek felfedezni a mondvacsinált hírességek irányába. Hú ezt Magyarországon is bele lehetne vetni. A másik hírnév pedig a tehetséggel megszerzettről szól, így ezek jól fedik egymást. Igazából azt vártam volna, hogy nem csak morálisan, hanem valóságban is összefutnának a szálak, mert nagyjából az összesben az volt közös, hogy Rómában játszódik. Itt mellékesen megjegyzem, hogy szerintem Michalengelo és Hayley karaktere csak arra szolgált, hogy a szülőket összehozzák, így a már a közepénél feleslegesnek éreztem őket.
Az olasz hangulatot szerintem sikerült visszaadni a sok római helyszínnel, a zenével és az olasz színészekkel, így még jobban elvágyódom az örök városba. A film amúgy humorosnak is humoros, így méltón képviseli Woody bácsit, hisz van néhány emlékezetes jelenet, ezek mellett könnyed a hangvétele is, így szerethető filmecskét kapunk, aminél már láttam sokkal rosszabbakat is. A színészek is korrektek voltak, mindenkihez passzolt a szerepe. A kedvenc karakterem Jerry volt, főleg, amikor elmondta, hogy hogyan éli meg a nyugdíjt, ebben szerintem a saját véleményét fejezte ki Woody, szórakoztató figura az öreg, és szerintem ő nem megy soha nyugdíjba, amúgy a felesége sem volt kispályás. Tényleg fel kell lapoznom a többi filmjét.
Összességében: 10/7
Hiába kevés a négy történetszál, viszont ha úgy érzem, hogy egymás rovására mennek és nem igazán tetszik az egyik, akkor nem adok rá maximum pontot, viszont abszolút szerethető az olaszos hangulat, az emlékezetes jelenetek és szereplők miatt, amik közül talán egy-kettő sablonos. Igazából az egész filmre azt tudnám mondani, hogy aranyos, mert tele van szívvel. Szóval nem bántam meg, hogy megnéztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése