Pi élete (2012)

A Pi életét már vagy év eleje óta tervezem megnézni, így egyszer letöltöttem úgy két hónapja és két barátnőmmel elhatároztuk, hogy az osztálykiránduláson este megnézzük, hát elkezdtük nézni, viszont 45 perc után feladtuk, mert dögunalmas volt. Nos, én meg nem szeretek dolgokat félbehagyni, ezért úgy döntöttem, hogy megnézem, viszont csak a 45. perctől, mert kinek van kedve az elejétől végigszenvedni megint, hát nem kötött le túlságosan, mégis végignéztem.

Tartalom: Pi Patel élete semmiben sem hétköznapi. Egy francia uszodáról kapta a nevét. Az apjának állatkertje van Pondicherryben. Tizennégy évesen hűtlen lesz gyökereihez, hogy egyszerre próbáljon keresztény, mohamedán és hindu lenni. És 227 napot tölt egy mentőcsónakban a Csendes óceánon kettesben egy Richard Parker nevű bengáli tigrissel.

Őszintén szólva, amikor a film elején ötször elmondta Pi, hogy miért Pi, már akkor sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége, magyarán szájamba rágták, hogy miért így hívják, mert a pisilésre hasonlít a teljes neve, én már elsőre is felfogtam, hogy mi a neve. Ez apró szurkálódás, mint, hogy a tigris hogyan húzta át a rácson a megölt jószágot, én addig ezen lovagoltam, mert konkrétan untatott a felvezetés, hogy bemutatták a mindennapjait, ahogy a családjával van és szerelmes lesz, ezek ellenére érdekes volt, hogy nyitott volt a vallások iránt, hisz hit a sajátjában, mégsem zárkózott el a kereszténység és a iszlám elöl, abban a fél órában csak az tetszett. A felvezetést untam, aztán jött a hajó elsüllyedése, amitől egy helyszínünk és lassabb cselekményünk lett, mégsem volt unalmas, mert élvezet volt elnézni, ahogy Pi együtt él a tigrissel. Mondjunk a helyében, amikor elsüllyedt a hajó a saját bőrömet mentettem volna, nem pedig kihúzom a vízből a világ egyik legveszélyesebb ragadozóját, akinek valószínűleg én lennék a kajája. Persze, gondolom dolgozott benne az állatok iránti szeretete, ez akkor nyilvánult, amikor megsiratott egy halat, még ezt érthetőnek tartottam. A csónakos részek tetszettek főleg, hogy nem adta fel a reményt. Mondjuk szerintem ezt is kicsit túl sokszor mondják el, hogy reménykedj. A film vége csavarral szolgált, hogy döntsd el mi az igaz.

Pinek vagyis a színésznek Suraj Sharmanak egyedül kellett ezt elvinnie a hátán, szerintem egész jól megoldotta, mivel szeretem az egyszemélyes plusz állat drámát, így mondhatni ez a rész felüdülés volt. Szerintem egy kimondottan szimpatikus karakter volt, akiben dolgozott a túlélő ösztön miközben a szíve a helyén volt és hol megingott a hite, hol nem. Egyetlen Istent szidó jelenete volt. Ilyen szempontból a hite jól hullámzott, mondjuk a végén az öreg Pi megmagyarázta ezt. Én kedveltem a srácot, aki elvesztett mindenkit mégis igyekezett túlélni Richard Parker-rel.

Ideje kitérni a vallásra, ami elég ritkán és felszínesen van végig, először a film elején volt, aztán a második felében, amikor hősünket a hite nem hagyta cserben. Talán arra akart rávilágítani a film, hogy van valaki, aki egyengeti az utunkat, nevezhetjük akárhogy Istennek, Sorsnak, Allahnak, szerencsének, ahogy tetszik. Mondjuk azért a film szlogenjét azt nem hagyhatom ki, amikor azt hirdették, hogy ha ezt megnézed hinni fogsz Istenben, hát én nem tudom, mert az éremnek két oldala, hisz egyrészt elvesztette a családját, másrészt túlélt 225 napig, inkább maradok pártatlan ebben a kérdésben. Én ezt tudom magamnak magyarázatként szolgálni. Lehet, hogy nem értettem a filmet meg, én így látom.

A legnagyobb erőssége az egésznek, hogy gyönyörűen nézett ki. Tényleg a látvány kifogástalan, és az a leghitetlenebb számomra, hogy ilyen tökéletesen sikerült a valóságba integrálni a tigrist. Számtalan jelenetet ki lehetne emelni, ami miatt ámultam és nyitva maradt a szemem. Ilyen szempontból ez megérdemelte az Oscar-díjakat, viszont a legjobb film-jelölést szerintem nem igazán, mert ez az egész szerintem egyszer nézős elgondolkodtatás a hitkérdéséről, viszont máshogy nem fogott meg, nem esett le tőle az állam, hogy este is ezen tanakodjak. Egyszerűen egy érdekes próbálkozásnak tűnő kalandfilm. Azért két jó poén is volt.

Összességében: 10/7
Először hatot akartam adni az unalmas felvezetés miatt, viszont a végére egész elszórakoztatott és picit elgondolkodtatott a film közben. Legalább van egy-két üzenete a kitartásról és a hitről. Talán egy egyszeri megnézés megér a látvány miatt és ha filozofálgatni akarsz a hitedről. Nekem nem lesz maradandó emlék, viszont nem felejtem el a látványt.