Ha a fantasyirodalom meghatározó trilógiájával csődöt mondasz, inkább keresel magadnak könnyebb és nem unalmas művet. Nagyjából ezt testesíti meg Szabó Győző munkája, aki hasznosabb célból ragadott tollat, nem, mint Szepesy Nikolett. A könyvet a tesómnak vettük, de engem is érdekelt, hogy milyen lehet drogosnak lenni és miért ne legyek soha az. Igazából ez egy tanulságos könyv szerintem, úgyhogy aki szépirodalmat és fennkölt metaforákat vár, akkor az kerülje el a kegyetlen valóságot. Hát nyomott hagyott bennem.
Tartalom: Nem akarod, hogy drogos legyen a fiad? Függő a lányod? Vagy te magad
szeretnéd tudni, megéri-e tisztának maradni? Szabó Győző felkavaró
őszinteséggel meséli el, mennyire kalandos az út a pokolba – visszafelé
viszont annál gyötrelmesebb. Hány embert veszített el az ismert színész,
mire megtalálta önmagát és az édes életet? Ezt a könyvet el fogod
olvasni!
Elég nehéz összefoglalnom, hogy pontosan mit érzek a könyv iránt, mert eléggé elgondolkodtatott, amikor néhány hete olvastam. Érdekelt, hogy kit ki vagy mi vesz arra rá, hogy a drogokhoz nyúljon, hisz hiába a sok ellen kampány, mégis sokan nyúlnak különböző tudatmódosító szerekhez.. Én nem élek ilyenekkel, mert az agyam ösztönösen nemet mond rá, viszont van egy kis hang, hisz az ember kíváncsi rá, csakhogy látom a csontsovány, lepusztult, szétlőtt embereket, ami ráébreszt, hogy én nem akarok ilyen lenni, mert az agyamat tisztán akarom, szeretnék normálisan kinézni és szeretnék egyszer saját családot. Szabó Győző könyve is azt mutatja meg, amikor könnyen rászokik az egészre, és, hogy nem tud tőle szabadulni, hisz próbál tőle távol maradni, aztán jelentkeznek az elvonás tünetei.
Régen azt hittem, hogy valaki a valóság elöl való menekvés miatt szippant, azért ennél egyszerűbb okok vannak rá, hisz az ember nem akar kilógni a társaságból, és már is lenyel valami tablettát. Itt is ez volt, pedig Győzőnek is teljesen rendes, normális gyerekkora volt, még családja is van, mégsem állt le a cuccról, hisz már a rabja lett. Feltárja, hogy minek, mi a hatása, miért nem tudta nélkülözni, és hogyan próbáltak neki segíteni, mégis kiderült, hogy először magát kell legyőznie. A vége felé már kezdte tönkretenni, hisz elveszthette volna az állását, a családját, a barátait, a tekintélyét, még az is kiderült, hogy sokszor munka közben is be volt lőve, akkor hogy a fenébe játszotta el a karakteret.
Sokszor igyekezett letenni, aztán megint szívta vagy lőtte magába. Csodálom, hogy a körülette lévő embereknek volt kitartása hozzá és türelme. Ahogy a tartalomban olvashatjátok, hát ezt letenni a legeslegnehezebb, hisz újra és újra csábítja magához, utána ha leteszi, akkor tisztának lenni a még rizikósabb, hisz elég egy gyengébb pillanat, aztán megint visszaesik. Számomra ilyen szempontból tanulságos, mert semmi vágyam ilyen sorsra jutni, ezt pedig olyan szájából hallani, aki átélte és ismert ember, az megbecsülendő. Szerintem ilyen önvallomások kellenek, nem az, hogy Szepesi Nikolettben fél Magyarország járt, mert ebből nem tanulsz, hisz ez olyan magánügy, ami rátartozik, csakhogy mivel a média igazán sose figyelt rá, hisz nem lett olimpiai bajnok sosem, most megkapja, ilyet én is írok és rám ez nem igaz. Ha legalább valami önsegítő könyv lenne azoknak, akik szexfüggők, viszont én eltértem a bejegyzéstől.
Nem egy szépirodalmi alkotás, viszont köznapian, érthetően van megírva, hogy mindenki tökéletesen felfogja ezt a falsúlyos könyvet.
Összességében: 10/10
Tudom, hogy nem szépirodalom, viszont tanulságos könyv és valószínű elfogult vagyok, de bennem mély nyomot hagyott. Számomra meggyőző volt. Szóval tessék egy normális magyar híresség kötetét elolvasni, nem pedig olyant gazdagítani, aki egyáltalán nem érdemli meg. (Megjegyzés: Niki könyvére még mindig kíváncsi vagyok, de halálbiztos, hogy én pénzt nem adok ki érte.)
Régen azt hittem, hogy valaki a valóság elöl való menekvés miatt szippant, azért ennél egyszerűbb okok vannak rá, hisz az ember nem akar kilógni a társaságból, és már is lenyel valami tablettát. Itt is ez volt, pedig Győzőnek is teljesen rendes, normális gyerekkora volt, még családja is van, mégsem állt le a cuccról, hisz már a rabja lett. Feltárja, hogy minek, mi a hatása, miért nem tudta nélkülözni, és hogyan próbáltak neki segíteni, mégis kiderült, hogy először magát kell legyőznie. A vége felé már kezdte tönkretenni, hisz elveszthette volna az állását, a családját, a barátait, a tekintélyét, még az is kiderült, hogy sokszor munka közben is be volt lőve, akkor hogy a fenébe játszotta el a karakteret.
Sokszor igyekezett letenni, aztán megint szívta vagy lőtte magába. Csodálom, hogy a körülette lévő embereknek volt kitartása hozzá és türelme. Ahogy a tartalomban olvashatjátok, hát ezt letenni a legeslegnehezebb, hisz újra és újra csábítja magához, utána ha leteszi, akkor tisztának lenni a még rizikósabb, hisz elég egy gyengébb pillanat, aztán megint visszaesik. Számomra ilyen szempontból tanulságos, mert semmi vágyam ilyen sorsra jutni, ezt pedig olyan szájából hallani, aki átélte és ismert ember, az megbecsülendő. Szerintem ilyen önvallomások kellenek, nem az, hogy Szepesi Nikolettben fél Magyarország járt, mert ebből nem tanulsz, hisz ez olyan magánügy, ami rátartozik, csakhogy mivel a média igazán sose figyelt rá, hisz nem lett olimpiai bajnok sosem, most megkapja, ilyet én is írok és rám ez nem igaz. Ha legalább valami önsegítő könyv lenne azoknak, akik szexfüggők, viszont én eltértem a bejegyzéstől.
Nem egy szépirodalmi alkotás, viszont köznapian, érthetően van megírva, hogy mindenki tökéletesen felfogja ezt a falsúlyos könyvet.
Összességében: 10/10
Tudom, hogy nem szépirodalom, viszont tanulságos könyv és valószínű elfogult vagyok, de bennem mély nyomot hagyott. Számomra meggyőző volt. Szóval tessék egy normális magyar híresség kötetét elolvasni, nem pedig olyant gazdagítani, aki egyáltalán nem érdemli meg. (Megjegyzés: Niki könyvére még mindig kíváncsi vagyok, de halálbiztos, hogy én pénzt nem adok ki érte.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése