Kis előadást kell tartanom Stendhal klasszikusából, a Vörös és feketéből. Gondoltam megírhatnám a véleményem erről, és nem tántorítottam el magam. Amúgy a kiselőadás kezdeti stádiumban van, vagy inkább közepének az elején. Valaki lehet, hogy ilyen után sejti hogy tetszett. Lehet, hogy meglepem.
Tartalom: Julien Sorel, a mostoha sorsú parasztfiú rajong a hősiességért, a nagyságért, a szabadságért és a szerelemért, határtalanul idealista egy realista világban. Vágyai talán romantikusak – megvalósítási kísérletei már nem azok. Az érzések szertelenségével egy magasabb, szellemibb, tágabb formát keres, mint amilyet a való élet lehetővé tesz számára. Érvényesüléséért kompromisszumok sorozatával fizet, míg olyan helyzetbe nem jut, ahol a játék folytatása már a játékost pusztítja el.
Meglepően hosszú könyv lett a maga 650 oldalával, így már előre fél az ember, hogy unalmas és vontatott lesz, de itt nem ez van, nem ül le, és fenntartja az ember érdeklődését. Szerintem kellett ez a sok oldal, hogy kifejtse az egészet. Nem egy tipikus karrierista regény, főleg a végén a főszereplő. A cselekmény jól halad. Az író stílusa is jó, mert megkímél a hosszú leírásoktól. Tényleg érdekesebbek a szereplők gondolatai.
Számomra egy felesleges jelenet volt a megbeszélés, amit nem igazán értettem, hogy miért rakták bele. Ebben a jelenetben az zajlik, hogy végül is felsőbb vezetők vitatkoznak a polgárosodásról, ami ellen vannak, mert őket veszélyezteti. Az az elméletem, hogy az akkori véleményt akarta az író a polgárosodásról kifejezni, mert más ötletem egyszerűen nem volt.
Julien Sorel, a hősünk, akiről a végéig nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e vagy sem. Ez egy nyitott kérdés volt a kb. a 600. oldalig. Megkedveltem, amikor a végére önmaga lett, pedig az elején nem adta önmagát. Szimpatikus hozzáállás volt, hogy elfogadta a sorsát és vállalta a tettéért a felelősséget, így lett az én szememben pozitív karakter. Egy remek fejlődésnek lehet az ember tanúja. Amíg a szemináriumos rész tartott strébernek tartottam, hiszen kitűnt és első volt a suliban. Aztán képmutatóvá vált, nem adta önmagát, hogy a céljait elérje meg egy kicsit túl érzékeny volt. A karakterfejlődése abból áll, hogy hazudik, aztán a végén, amikor a tette után a börtönben ül rájön az igazi dolgokra és megjavul.
A legérthetetlenebb karakter számomra Mathilde volt, aki egyszer halálosan szerelmes a főhősbe, aztán mivel ő felsőbb osztálybeli, Julien meg alsóból való nem kell neki, vagy játssza a mártírt, vagy rideg, vagy gúnyolódik a bálon az embereken, talán ezért nem bírtam őt. Az már hab volt a tortán, amikor a könyv végén előadta a belehalok, ha elvesztem szerelmem komédiát. Mondjuk ezt konkrétan leírják, hogy Sorel nem szereti, hanem Renalnét. Amúgy a kapcsolatukról az jött le, hogy se veled, se nélküled.
Nálam a gyufát a gazdagok húzták ki, akikben volt egy fajta lenézés a közép- és alsó osztálybeliek felé. Ezt különben a valóságnak hűen ábrázolta, hiszen vannak ilyen emberek, akik az egyszerű dolgozó munkást megvetik, kigúnyolják. Gondolok itt Mathilde hülye agymenéseire.
A kedvenc romantikus jelenet címét Julien és Renalné romantikus éjszakája szerezte meg. Vitatkoznak, aztán agymásba karjába omolnak, bár igaz, hogy drága hősünk már ekkor is megjátszotta magát és a végén a börtönös jeleneteik is elértek a szívemhez. Amúgy Renalné a főszereplő igaz szerelme. Ő egy szimpatikus anya, aki igazából csak a házasságtörése miatt aggódik, mert túl vallásos. Sokkal szerethetőbb, mint Mathilde. Engem inkább ő egy orosz bárónőre emlékeztet.
Az fogott meg leginkább az egészben, hogy hiába beszélünk 127 éve megjelent regényről, de olyan dolgok is vannak benne, mint a mai valóságban, hogy valaki csalással jut a csúcsra, vagy vagyont egy gazdag partner elvétele után szerez, vagy a fentebb említett példa a felső tízezres, vagy valakit a kiváló teljesítménye, gőgje miatt gúnyolnak. Ez tényleg realista könyv.
Összességében: 5/4,5 - egy jó könyv, amit ajánlok elolvasásra. Nem unalmas, izgalmas. A legjobb az egészben, hogy leköt meg könnyen is érthető. Nekem tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése