Emeli Sandé dalszerzőként tevékenykedett. Írt Cheryl Cole-nak és a Sugababes-nek. Simon Cowell kijelentette, hogy Emeli a kedvenc dalszerzője. Szóval "eldobta" a tollat és mikrofonra váltott, ami szerintem nem volt hiábavaló. Egyébként zambiai apától és angol anyától született. Nem kell meglepődni azon sem, hogy az albumon szereplő számok fődalszerzője ő volt, így belevitte a saját érzéseit.
Nagyon beleadta a saját érzelmeit. Miért gondolom így? Mert engem pofára ejtettek. Kifejtem. A figyelmemet a Next to me című dalocska hívta fel, hiszen egyik nap ez szólt a rádióban, és még ma is gyakran felcsendül. Pörgős, soul nóta, ebből gondoltam tehát, hogy az album is ilyen lesz, de keserédes korong lett. Van remény, fájdalom, szomorúság, egy kis optimizmus. Először nem voltam boldog, hogy a hangulata ennyire fekete, bár rá kellett volna a borítóra néznem. Aztán még ötször meghallgattam és megszerettem. Nálam így működnek a dolgok. Amúgy elsőre elég negatív lett volna az eleje a kritikának. Jó, hogy adtam időt magamnak, mert szükségem is volt rá, hiszen jogtalanul akartam egy jó lemezt földbe döngölni, ami nem is érdemli meg.
Ettől függetlenül nem tekintek el a negatívumtól. Ja, kákán is a csomót keresem :) Komolyra fordítva a szót nálam a negatívum nem is igazán az, inkább személyes dolog. Volt úgy három szám, amiken érezhető volt más előadó hatása pl. a Heaven című szám eleje engem egy Coldplay dalra emlékeztet, amikor elkezdődött, aztán megnyugtatott, hogy ő nem koppint és a Hope, aminek gyönyörű a mondanivalója, mégis inkább Alicia Keys érvényesült benne, mint ő. A hatások érezhetők rajta leginkább Beyoncé és Alicia Keys. Legalább a legjobbaktól tanul. Ezt leszámítva más kötözködni valót nem találtam, mert nem lett egyhangú és monoton se.
Szerelem és szakítás témában mozog a szövegek nagy része. A személyes kedvencem a Next to me, hogy tudja valaki biztosan mellette fog állni az a bizonyos. Messze az egyik "legpörgősebb" magával ragadja az embert a fülbarát zene. Emellett két gyorsabb tempójú dalocska a Daddy és a Lifetime, amúgy nem érnek az első nyomában. A fentebb említett három szerzeményt leszámítva a többi lassabb néhol más hangszereléssel. Örültem, hogy nem azt mondták, hogy minden zongorás ballada lesz, mert az a végére unalmas lenne, és szegény Read All About It (Part III) elveszne a többi között, amikor kiemelkedik az üzenetével és az erejével a többi közül. Kapunk gitáros lassú nótát a Suitcase és Breaking the Law személyében. A zene soul hip hop elemekkel vegyítve. A legfurcsább számomra az, hogy mélypont nincs, mert számomra ezen nincsen töltelékdal, ami húzza tovább az egészet.
Összességében: 5/4 - jó abszolút és jó kezdés is. Hát szentimentális hangulatra ajánlom, mert a jókedvet lehangolja, ez sem igaz. Talán friss szerelmeseknek tökéletes, akik átérzik jobban az egészet, mert nekem nincsen ilyen ember az életben, őszintén nem is bánom. Az angolok ebben a soul műfajban nagyon tudnak valamit. Elég csak Adele-re gondolni. Egy vicces dolog. Emeli Sandé-nak a keresztneve igazából Adele. Micsoda véletlenek vannak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése