Oldalak

2013. március 9., szombat

Filmkritika: Warm Bodies - Eleven testek (2013) - És a zombik éreznek...

A Baaad Movies egyik epizódjában került szóba a Warm Bodies, ahol nagyjából az új Twilight-ként lett bemutatva, bár nem értem, hogy egy idegen lény és egy halandó ember közötti szerelemre miért kell ráakasztani, hogy megint egy Alkonyat. A magyar premier jóval odébb van, biztos szinkronnal adják majd, mivel láttam az egyik kedvenc honlapomon egy kritikát erről, gondoltam, megnézem magyar felirattal, ha már van. Nos, ennek megvolt a hátulütője, mert néhol a kép elég homályos lett. Előre leszögezem, hogy ez nem egy új Twilight, de azért folytatás nem kell, mert le van zárva ez.

Tartalom: R (Nicholas Hoult), egy érző, magányos zombi kinek szívét a bájos, és nagyon is élő Julie (Teresa Palmer) ejti rabul. R ahelyett, hogy Julie agyát falná fel inkább megmenti a fiatal lányt éhező zombi társaitól.

R, normális zombihoz híven, nem emlékszik semmire korábbi életéből, hogy ki is volt valójában, és már beszélni se nagyon tud, csak néhány szót képes kihörögni magából. De R-ben azért ennél sokkal több lakozik: bár pulzusa nincs, de tele van álmokkal, vágyakkal. Mikor egy titokzatos vírus ütötte fel fejét a Földön, elpusztította a civilizációt, és a fertőzötteket vérszomjas emberevőkké változtatta, így lett a fiatal srácból is zombi. Csak néhány ember maradt, akik egykori szeretteiktől rettegve élnek, hogy mikor is jön el értük az eleven testekre éhezők csapata.
Julie R-rel való találkozása után apjához (John Malkovich), a kegyetlen zombi vadászhoz siet, hogy elújságolja neki a nagy hírt: találkozott egy olyan sráccal, aki nem csak egy csoszogó, üres tekintetű zombi, hanem valami más. De az élő halottaktól rettegő embereket nehéz meggyőzni bármiről is. A háború elkezdődik élők és holtak között, veszélybe sodorva a fiatal szerelmesek jövőjét.
Pedig abban a pillanatban minden egy csapásra megváltozott, mikor R, az egzisztenciális válságban lévő zombi srác szíve megdobbant, és hideg testét a szerelem felhevítette. Olyasmi történt vele, ami talán az egész emberiséget megmenthetné mert ez a szerelem nem egy halott ügy.




A sztori röhejesen hangzik, hogy tinilány meg egy zombi egymásba szeretnek, erre én is felhúzom a szemem, de ez nem gáz, mint egyes esetekben, ugyanis nem ez a film hibája. A legnagyobb baja az egésznek, hogy nem tudja mit akar, hogy egy vígjáték vagy egy romantikus film legyen, míg vannak filmek, ahol ez például remekül működik, itt pont nem, mert a sztorit ismerve hülyén jönnek ki a drámázós részek, sajnos nem lettek  ezek jól vegyítve. Kár, hogy az aranyközéputat nem sikerült eltalálni. Néhol zavart, hogy komolyan vette magát, hiszen egy ilyen történettel szerintem inkább viccesebbnek kéne lennie, azért nem lett vészes.

Az egész egy 340 oldalas könyvadaptációja, ami meg is látszik rajta, hogy néhol összecsapott és kidolgozatlan, ezért majd az eredeti művet is elolvasom, nekem ez a szerelmi szálnál jött ki, ahol Julie-t nem igazán értettem, viszont legalább nincs feleslegesen elhúzva, ugyanis csak másfél órás lett az egész vagy leginkább a Csontik nem lettek megmagyarázva, csak annyi, hogy vérszomjas lények. Innen jön ki ez a Rómeó és Júlia-féle szerelmi történet.


Lehet, hogy furcsán fog hangzani, de én a zombikat, akik újra kezdtek érezni sokkal jobban bírtam, mint az embereket, mert R-en keresztül megláttuk, hogy még tudnak gondolkodni. Leginkább az tetszett az egészben, hogy a zombik nemcsak járkáló ember zabálók, hanem még megvan az agyuk. Szerintem ez volt az egész alapja, mert nekem a szerelmi szál nem volt eléggé kibontva a csaj részéről, hiszen iszonyúan idegesített, hogy megmagyarázta, hogy felkészült arra, hogy meghalhat a pasija, viszont R részéről az egész remekül jött ki, hogy újra érezni kezdett, és, jó volt, hogy vannak még gondolatai. Mondom, hogy a zombik voltak az egészben a legeslegjobbak. Nagyon bírtam R narrációit, mert jókat lehetett rajtuk röhögni :) A poénok legalább jók voltak és ütöttek, mert feldobták a kedvem. Sosem bírtam még élőhalottakat. Meg kell említenem Nicholas Hoult-ot, aki elvitte az egészet a hátán, egy remek zombi volt.

Amennyire megszerettem a zombikat, valahogy annyira nem kedveltem az emberi karaktereket. Egyedül Nora volt szimpatikus, mert elég természetesen vette a zombirománct meg tökös is volt. Juliet, mint női főszereplő nem kedveltem igazán, mert nekem akkor is gyors volt, hogy túllépett a pasiján aztán már boldogan szórakozott R-rel, a színésznő arckifejezései meg kísértetiesen hasonlítottak Jennifer Morisonéra, csak egy elkeseredett csaj az apokalipszisben, nem igazán eredeti karakter. A pasiját még meg sem említette Perry-t, aki már az első percekben utálatos volt és a zombik rendesek voltak, mert megették, bár sajnos flashback jeleneteket kapunk vele, ezeket R fejében látjuk, ugyanis, ha egy zombi megeszi valaki agyát, megkapja az emlékeit, inkább érdekelt volna, hogy ki R, mint ez a hülye gyerek. Grigio, aki Juliet apja is szerintem sablonos volt. Egy pillanatban sem volt, amikor kedveltem volna. Szerintem ezen is látszik a kidolgozatlanság.


A viccek viccesek voltak és nem voltak erőltetek, talán, ezért is jött ki rosszul, hogy komolyan vette magát néha. Nem akarok egyet sem ellőni, mert azok a filmnézése közben jók. Azért nem próbál többnek látszani, mint ami, így okoz nekem fejtörést a pontozásnál.

Összességében: 10/7
Nem tekintek el a hibáktól, de annyira veszettül szórakoztató, hogy nem haragszom rá, hiszen eléri, hogy elolvassam a könyvet, ami március vége felé meg is jelenik magyarul. Igazából, ha a hozzá hasonló pocséknak tűnő történeteket így vinnék vászonra, akkor nem lenne semmi gond. Ez egy abszolút jó film, úgyhogy remélem Szirmai Gergőt is meggyőzi, már előre tartok attól a kritikától.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése