A kedvenc filmjeim 2014-ben

Az idei évben is úgy döntöttem, hogy készítek egy összegző listát, amikben összeszedem az idei év kedvenc filmjeit, könyveit, dalait és sorozatait. Első körben egy top hetes lista keretein belül a filmeket mutatnám. Idén valamiért sokkal több filmet láttam, amit nem tudom hogyan sikerült elérnem, de szerintem egész jó filmes évet zár Hollywood. Ráadásul több olyan alkotás volt, amik miatt boldogan dörzsöltem a kezeimet. Persze, így is akadnak majd komolyabb hiányzók, plusz lehet pár helyezés vitatható, de ez egy szubjektív lista. Nem is sejtitek, hogy milyen nehéz volt összehozni ezt, sokat gondolkodtam, hogy mik kapjanak helyet, mit húzzak ki, valamit szívem szerint ráraktam volna, de mégsem volt értelme, hogy rákerüljön. Az idei év Young Adoult könyvadaptációi, mint a Bevatott, a Vámpírakadémia vagy az Útvesztő, bár tetszettek, mégsem rúghattak labdába, ahogy sem a Demóna, se a Csodálatos Pókember, se a legújabb X-Men film sem kapott helyett, azonban így is elég vegyes az összkép vannak akciós, drámai, animációs alkotások.

7. Így neveld a sárkányodat 2

Elég sokat gondolkodtam azon, hogy mi kapja meg az utolsó helyet, mégis a sárkányos film legújabb része mellett tettem le a voksomat, bár a filmről, ahogy a többiről is, nem született kritika kedvhiánya miatt, de jó volt. Persze, akadtak hibák, mint a gyászon való azonnali túllépés. Az új rész sokkal komolyabb és felnőttesebb lett, már nem gyerekeknek szánták, igazából magáról a felnőtté válásról is szól, ahogy a család egységét is hangsúlyozza. Nem mehetek el a meglepő jelenet mellett sem szó nélkül. Ráadásul a végén lévő zúzás nagyon ütős volt és izgalmas, plusz próbára tették Hablaty és Fogatlan barátságát is.

2015 Golden Globe: Jelöltek

Jövő év elején szokásosan megrendezésre kerül a Golden Globe díjátadó, ami filmek számára az Oscar előjátéka, míg a tévésorozatok számára ez a legrangosabb elismerés. Január 11-én kerül a díjak átadására sor. A műsorvezetők Tina Fey és Amy Phoeler lesz. Igazából mindkét kategória jelöltjeit megosztom veletek, mert idén jobban képben vagyok a 2014-es filmekkel kapcsolatban, persze többségében nem azokat jelölték, amiket én láttam, sorozatok terén meg érthetően nem igazán egyezik az ízlésem a jelöltlistával.

Awkward: a 2. évadról

Az Awkward nagyon üdítő a tinisorozatok és komédiák világában, hisz tényleg vicces műröhögés nélkül is, plusz olyan szépen kifigurázza a hasonló tematikájú szériákat, hogy öröm nézni az alkotók keze munkáját. Szerintem a sorozat sikere a frissességének és saját stílusának köszönhető, mert a túldramatizált dolgokat igyekezett leegyszerűsíteni az 1. évad folyamán, ezért maradt el az 2. évad az elsőtől, pedig nagyon jól kezdődött az egész, mégis a végével, az utolsó harmadával elrontották az összképet. Félreértés ne essen ugyanúgy szeretem a szériát, ahogy legutóbb, de úgy éreztem, hogy megragadtak egy klisében, amit pedig ők maguk figuráztak ki. Persze, ami továbbra is jó, az természetesen feljebb viszi a lécet, hogy ne legyen olyan keserű a szájízem. Tovább spoilerezem.

Pilotkritika: Jane the Virgin

Az egyik legvártabb őszi újoncom, Jane the Virgin volt, amit mindenki előre leírt, mivel telenovella remake, CW-n készült, románcokat ígért és az ősz legelső buktájának tűnt, hogy aztán rácáfoljon a szkeptikusokra. A tévés kritikusok szerint az ősz második legjobb újoncsorozata, hétfőn este a halálsávot kapta meg, azonban 1,6 millióval olyan számokat hozott, amit régen láttak aznap a csatornánál, és ez egy dramedy, ugyanis kicsit kifigurázza a műfaját. Nem titkolt célközönség a latinó, akikből akad bőven az USA-ban, mégis jó olyant nézni, ami az otthon melegét, tévészokásait idézi fel. Nem mondom azt, hogy hatalmas meglepetés lett volna számomra, nem különösebben, de nagyon szeretni való volt, simán lenyomta nálam a Gotham-et vagy a Forever-t, oké, egyáltalán nem lehet összehasonlítani a nyomozós szériákkal, mégis sokkal jobban lekötött, mint az a kettő. Olyan volt, mint a Red Band Society egy jó időpontban talált meg engem, mondjuk az nap este láttam a Holtodiglant, és bizarr módon találtam közöttük hasonlóságot. Akármit mondanak a CW mostanság sokszor belenyúl a tutiba, csak a szappanosítási kényszert kéne lemosni magukról, hogy tökéletes legyen.

Pilotkritika: A to Z + Manhattan Love Story + Selfie

Kivételesen esélyt adok a komédiáknak, úgyhogy most háromnak esélyt adtam. Ha kíváncsiak vagytok melyikek jöttek be, vagy melyik volt rossz, akkor olvassátok tovább.

Pilot: Awkward + Faking It + 2 Broke Girls

Sok tini példáját követve én is felvettem a munkaköntösét, ami négy hétig fog tartani, így is anyagilag elég jól járok, ezért valószínű, hogy kevesebb frissítés lesz, bár a napi egy-két posztot igyekszem majd tartani, így a nyár vége felé, plusz akad számtalan megírandó kritika a múlt héten látott filmekről, amikből két 2014-es hosszabbat érdemel, plusz In the Flesh és Buffy 3. évad beszámoló is hátra van még, azonban a mai kritika három pilotról fog szólni. Amikor hazajöttem fáradtam a nyolcórás műszak után valahogy idegzetem nem volt ahhoz, hogy neki álljak valamilyen drámának, ezért ritka kivételes alkalomból megnézem három vígjáték első részét, amik közül kettő megütötte a mércét, ezek régóta érdekeltek engem, úgyhogy eldöntöttem pilot után meglátom, hogy megkapják-e a daraesélyt, ez a többivel is így lesz az Angel-t leszámítva. Háromból kettőnek sikerült átmennie a rostán. Külön posztot azért nem kapnak, mert nem tudnám hosszabban elemezni ezeket.

Szerintem: Akik az Emmy-t érdemlik

Tegnap kihirdették az Emmy-jelölteket, ezt a listát én nem teszem közé, de megtalálhatjátok a www.sorozatjunkie.hu vagy a media-addict.hu-n, ha érdekel titeket, én inkább a saját verziómat szeretném közé tenni. Az Emmy-bizottsága továbbra is méltatlanul hanyagolja a CW-szériákat, pedig néhány színész megérdemelné a jelölést. Az eredeti jelöltlistával én nagyjából elégedett vagyok, jól tippeltem, hogy melyik szériák kerülnek be, de vannak kimaradók, akiknek pedig tarolniuk kellett volna, én konkrétan Tatiana Maslany-ra, Bellamy Young-ra és Dylan O'Brien-re gondolok. Azért elég nagy szegénységi bizonyítvány, hogy a két hölgyemény kimaradt, amikor a saját sorozatukban gyakorlatilag mindenkit lejátszanak.

Filmkritika: Coming Out (2013)

 

 

A Coming Out-ot porig alázta a magyar internetes világ, hát magyaroknak melegfilmet nem igazán érdemes eladni, ezek ellenére meglepő közönségsikert ért el a magyarok körében. Ámultam rajta, hogy miért nézik ezt, amikor a netes portálok közepesre értékelték, így megnéztem ezt a magyar filmet. Nem nézek hazai műveket, mert kevés jó van, meg a VideóMánia ezekről készített bemutatót, amik a rosszaságukról árulkodnak. Ha jó magyar film, akkor vagy a Valami Amerika vagy a Made In Hungária, bár nekem a remake-kek vagy a koppintott Csak szex és más semmi is tetszik, de a többség borzasztó. Érdekesség, hogy a világ 100 legrosszabb film listán a Kis Vuk és a Álom.Net is szerepelnek.

Filmkritika: Kutyaszorítóban + 0. óra + A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső

Az elmúlt egy-két hétben megnéztem három filmet, amikről nem érzem azt, hogy hosszabb kritikákat tudnék írni, így nem kapnak külön posztokat. Tudni érdemes ezekről a filmekről, hogy ma már mindhárom kultikusnak tekinthető, hisz komoly nézői és kritikusi szeretet sikerült megszerezniük maguknak. Nekem a filmes bakancslistámon szerepeltek, tehát ezeket kipipálhattam. Még vannak komoly filmrajongói hiányosságaim, viszont igyekszem pótolgatni ezeket, hogy képben legyek a klasszikusokkal kapcsolatban. Ebből leszűrhető majd, hogy nekem mennyire tetszettek, kicsit elgondolkodom rajtuk, hogy jogos-e a kultstátuszuk. Amúgy érdekesség, hogy egyik sem ebben a században készült.

Young & Hungry: Pilot

Emily Osment újra a tévésorozatok világgal szemez, hisz a Hannah Montana-nak négy évig volt állandó főszereplője, több filmben is szerepelt, amik közül a Cyberbully-ban nyújtott alakításáért díjat is nyert, a zenei karrier meg nem vált be neki. Az ABC Family, ami elég jó komédiákat dob össze a mendemondák szerint, pedig új lehetőséget adott neki, ugyanis főszerepet kapott a Young & Hungry című sorozatban Jonathan Sadowski-val karöltve. Egyéb érdekesség a szériának, hogy a producere Ashley Tisdale, az egykori High School Musical főszereplő.

A pilot epizód viszonylag nem ért el rossz nézettséget, ugyanis 1.09 millióan voltak rá kíváncsiak, hát a többi vígjátéktól nem maradt el, hisz a csatorna másik ékességei a Baby Daddy vagy a Melissa & Joey inkább alul súrolják ezt számot, csakhogy a számok csökkenek a nyitó epizódok után, úgyhogy nem hiszem, hogy lesz itt egész évados berendelés. Mondjuk első blikkre nem is járna ki neki, amiről szó le is lesz. Ha azt vesszük a nyári pangásban, ez nem valami katasztrófa, hisz ilyenkor kevesebben néznek tévét. Majd meglátjuk, hogy a fejesek hogyan gondolják.

Brooklyn 99: a legjobb szitkom

Nagyon ritkán nézek komédiákat, esetleg ha valamit a Comedy Centralon elkapok valamit, plusz akadnak számomra kész rejtélyek, mint az Agymenők vagy az agyondicsért Így jártam anyátokkal. Egy ideig a New Girl-t is néztem, de lemorzsolódtam az évad felénél nem minőség csökkenés miatt, hanem egyszerűen megfeledkeztem róla. A Brooklyn 99-nal a csupa pozitív kritika hozott össze, és elkaptam egy részt belőle, ami bejött, így nem volt megállás, mert pozitívan csalódtam. Az egyik legszimpatikusabb húzás, hogy nem nyomnak műröhögést a poénok alatt, jelezve, hogy fogd fel, kacagnod kell. A Fox általában minőségi szitkomokat dob össze.

Egyet nem bírok megérteni, hogy miért nem kattantak rá az emberek, amikor messze szórakoztatóbb, mint mondjuk az USA kedvenc gyíkjai, hisz mindössze három millió néző figyelte a kedvenc zsaruink kalandjait. Ennek ellenére a szakma elismerte, ugyanis idén a Golden Globe-on bezsebelték a legjobb komédia díját és Andy Samberg a legjobb vígjáték színésznek járó szobrot, részben ennek köszönhetik, hogy a csatorna nem kaszálta el az első pillanatban, így szerencsére lesz 2. évad.

Egy dolgot le kell szögezni, hogy ha túl soknak találod Andy Samberget, akkor ezt nem neked találták ki, ugyanis ráépül a húsz perc nagy része. Néha tényleg túl soknak tűnik, viszont szerintem egyáltalán nem játssza túl a szerepét, hanem úgy ragadja meg, ahogy egy gyerekes, versengő, kiváló nyomozó karakterét kell. Szerintem teljesen megérdemelten kapott Golden Globe-ot januárban. Azért el kell ismerni, hogy nemcsak ő lubickol a szerepében, hanem az összes színész nagyszerűen hozza, amit kell. Az ő érdemük is, hogy ilyen nagyszerű vígjátékot láthatok.

A színészek mellett a karakterek is remekek lettek. Első blikkre mindenkire rá lehet húzni valamilyen sztereotípiát, szerintem inkább karikatúráknak mennek el, hisz a valóságban nem hiszem, hogy van olyan nyomozó, mint Jake Peralta. Az összes karaktert sikerült szerethetővé tenni, pedig nem szokott olyan lenni, hogy mindenkit megszeretek egy sorozatban. Tetszik Amy és Jake versengése, Charles ügyetlensége vagy Rosa modora. Mégis a legnagyobb Holt kapitány, hisz egy komoly ember, aki végig faarcú, míg a többiek nevetnek. Az egyetlen normális alak a kapitányságon. A főszereplők mellett a mellékszereplők se semmik, akik közül Hitchcock és Sully a kedvencem.

Az egyik legmeglepőbb tény, hogy mindenkinek mindenkivel van kémiája, akárkik kerüljenek ketten egy jelenetben abszolút megvan közöttük az összhang. Szerintem az összes ilyen képsort élveztem. Ezek közül szeretném Amy és Jake kapcsolatát kiemelni, akik között láthatóan van szikra, hogy ezt kibontják-e vagy sem, majd meglátjuk, a másik Rosa és Charles viszonzatlan szerelme. Szegény Charles nagyon lapátol Rosa-nal, aki barátként tekint rá. Mindenki tökéletesen működik így.

A legnagyobb erénye, hogy ez az egész tényleg vicces. Sokszor felnevettem, mert tetszett, amit láttam, plusz érzem a színészeken is, hogy élvezik, amit csinálnak. Vannak gyerekes és alpárinak tűnő poénok. Néhol engem a Family Guy-ra emlékeztet, csak annak egy limonádékiadása. Egyáltalán nem erőltettek a poénok, hanem szórakoztatóak. Jó nézni, amikor a szereplők velünk együtt nevetnek a saját hülyeségeiken.

Egy nagyon szimpatikus húzás a készítőktől, hogy foglalkoznak némely társadalmi, etikai kérdéssel. Nemzetiségileg a sorozat igen sok színű, hisz a főszereplők közül ketten latinok, ketten fehérek és ketten feketék. Szóval nincs szó diszkriminációról. Szóba kerül a melegek kérdése is, hisz az egyik legnagyobb meglepetés az, hogy Holt kapitány meleg. Ő rácáfol az összes felszínes meleg karakterre, hisz nem egy divatmániás, affektáló hangú, nyápic, hanem egy igazi kemény férfi. Mindenki elfogadja ezt, mert természetes. Nincsen vita. Éretten kezelik ezt.

Összességében: 10/10
Úgy sem szórom mostanában a tízeseket, viszont nincs olyan pontja sem a Brooklyn 99-nak, amibe bele tudnék kötni, hisz az összes részt élveztem, megszerettem a karaktereket, csak egy dolog bosszant, hogy cliffhanger volt a finálé végén, érdekelne, hogyan oldják fel. Csináltak egy kínos szituációt, ami nekünk jó lenne a folytatásra. A maga történet nem számít, azt Jake mind megoldja, sokkal inkább a humor és a szereplők cipelik el az egészet a hátukon. Nyári darára mindenképpen ajánlott.

Film: American Hustle (2013) - Oscar gyártotta film

Az Amerikai botrányt én nagy lelkesedéssel vártam, hisz a külföldi kritikusok imádták, 10 Oscar-jelölést kapott, 3 Golden Globe-ot nyert, köztük a legjobb vígjáték/musical film díját, igazi sztárszereplőgárdát dobtak össze, hisz itt van Christian Bale, Amy Adams (akiről fogalmam sincs, hogy ki), Bradley Cooper, Jeremy Renner és a film legjobb alakítását hozó, Jennifer Lawrence. Plusz a tavalyi év egyik legjobb filmjét, a Napos Oldalt jegyző David O. Russell írta a forgatókönyvet és rendezte ezt az alkotást is.

Tartalom: Irving (Christian Bale) zseni. De sajnos, a hazugság mestere, az átverés bajnoka, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosa. Annyira, hogy olyasmi sikerült neki, ami sok, nála komolyabbnak és fontosabbnak tűnő embernek sem: beleírta magát az Egyesült Államok történetébe. Ő valamint bűn- és élettársa (Amy Adams) egy ideje kénytelen egy FBI-ügynöknek (Bradley Cooper) is dolgozni, aki ráveszi őket, hogy küzdjék be magukat a maffia felső köreibe. Ebben az izgalmas, sok új lehetőséget kínáló és nagyon veszélyes világban politikusok, bűnözők és beépített ügynökök találkoznak. És persze: nők. Ha bármelyikük hibázik, minden összeomlik, és a romok az összes résztvevőt magukkal rántják.

A film iránt akkor kezdtek aggodalmain lenni, amikor olvasgattam a port.hu fórumát, és amikor szembejött velem két kritika (köztük Szirmai Gergőé), hogy mégsem olyan jó ez, mint amilyennek látszik. Az American Hustle-ról az derült ki, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. Miután megnéztem azt gondoltam, hogy kidobott kétóra volt az életemből, csalódott voltam, mire fel van ez úgy kint hypeolva. Régen voltam ennyire elkeseredett egy film után. Egyszerűen azt éreztem az egész alatt, hogy sem a történet, sem a karakterek nem fogtak meg, főleg, az, hogy a film vége is olyan volt, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését, a jó meg a jutalmát. A jó alatt a szélhámosainkat értsétek. Szólt az egész valamiről, mégis szerintem olyan volt az egész, mintha az egész magának mesélne.

A csalódásán kívül más érzést egyszerűen nem kelt a nézőben. Egyszerűen a vásznon játszódó események semmilyen hatással nem voltak rám. Ebben nincsen semmi izgalom, semmi feszültség, hogy most Jézusom mindenki elbaltáz mindent, pedig alapjáraton a sztori tele van potenciállal és a vásznon zajlanak az események, mégsem sikerült semmit hitelesen ábrázolni, mintha valami művészfilm lenne. A forgatókönyv a film végére még teljesen szétesik. Az egészben csak az egot látom, hogy bezabáltassuk a kritikusokkal. Több akar lenni, mint ami.

Gondolom, hogy bennem van a hiba, hogy nem látok benne semmi egyedit, mert ilyesmi sztorit már sütöttek el, pedig nem mondhatni, hogy nem próbálkoznak. A másik legnagyobb hiba, hogy nem tud szórakoztatni, aztán vígjátéknak írták be, pedig inkább az egészben a két nők közötti őrlődés, a dráma zajlik. Mondjuk ez egész jól van kivitelezve. Ebből az egészből az süt, hogy ezt direkt az olyan nagyszabású díjátadókra csinálták, mint az Oscar, Golden Globe vagy Bafta. Szerencsére az Oscaron hoppon maradt a 10 jelölésével.

Valami jó is szóba kerüljön a film kapcsán, hogy a '70-es évek hangulatát szerintem remekül sikerült visszadniuk. Egyrészt a ruhák is az akkori időket idézik, másrészt a zenékkel sikerült ezt az atmoszférát megteremteni. Az lepett meg, hogy akkoriban is milyen merész ruhákat hordtak a nőket, amiket én még ma sem vennék fel, nem, hogy akkor. Az egésznek tényleg van egy sajátos stílusa, ami sokat dob az egészen.

A legnagyobb mentsvára az American Hustle-nak a kitűnő színészi játéka. Szerintem a film legeslegjobb alakítását Jennifer Lawrence nyújtja, aki végre egy új szerepkörben is bizonyíthatott, ugyanis Constance karaktere nagyon szeszélyes, aki túl sokra tartja magát. Talán még az ő figurája tűnt a legérdekesebbnek, és a legnagyobb hiba az volt, hogy nagyon kevés játékidőt kapott a képernyőn. Amy Adams-t most láttam először és jól játszott. Christian Bale is nagyon jól megfogta a szélhámos karakterét. Mondjuk én azért dobtam hátast, hogy képes volt egy szerep kedvéért plusz kilókat felszedni. Pozitív csalódást okozott Bradley Cooper is az anyuci kisfia FBI-ügynök szerepében. Egyedül talán Jennifer Lawrence érdemelte volna meg az aranyszobrot, hisz szerintem ő volt a legjobb.

Összességében: 10/6
Nagyon egyszer nézős film kategóriába esik, mert maximum a színészi játék miatt érdemes megnézni. Azonban sajnos ez is csak egy Oscarra gyártott film, ami sokkal nagyobb figyelmet kap, mint amit megérdemelne, miközben az Akadémia több jó filmet is mellőz, úgyhogy inkább dühöt vált ki belőlem ez az egész, főleg David O. Russell a tavalyi bájos filmecskéje után.

Orange Is The New Black: az 1. évadról

Az Orange Is The New Black sorozatba azért kezdtem bele, mert elég sok helyen olvastam róla pozitív kritikákat, érdekelt a női börtön tematika és Jenji Kohan, a Weeds készítője itt is az alkotó. Gondoltam, hogy minden adott egy kellemes kikapcsolódáshoz, hát igazam is lett. Ha nézed az egészet, akkor hamar el is repül vele az idő, közben megismerkedsz a szereplőkkel, amiből túltengés van. Úgy látszik Jenji Kohan végre visszakerül a sorozattérképre a kritikusok által imádott Weeds első három évada után. Panaszra nem lehet okuk, hisz főként a főszereplőnő, Taylor Schilling Emmy- és Golden Globe-díj jelöléseket kapott.

Piper Chapman éli az emberek hétköznapi életét a kissé lüke vőlegényével, Larry Bloom-mal együtt, amikor is a múltjának egy régi darabja miatt kénytelen börtönbe vonulni. 10 évvel ezelőtt drogot csempészett, így fel lett dobva, plusz a bizniszbe az ex-szerelme, Alex Vause vitte bele. Láthatjuk, hogy Pipes igyekszik alkalmazkodni hol sikeresen, hol sikertelenül a börtön életéhez. A bonyodalmakat az is tetézi, hogy az exet, Alexet is idezárták be. Közben a főhősnő élete mellett megismerhetünk egy csomó szereplőt a volt drogfüggő leszbikus nőt, a rettegett orosz konyhafőnököt, Redet, a takaros Miss Cloudettet, egy volt futónak készülő csajt, egy transzneműt és stb.

A sorozat egyik nagy szerencséje, hogy egy börtön alapvetően a szereplők színes tárháza, hisz bárkit, bármivel pótolni lehet így, viszont ez a legnagyobb gyengesége is, ugyanis érezhetően a túl sok karakterre nem jut elég idő, nem tudnak mit kezdeni velük. Összeszámoltam, hogy átlagban három darab flashback-jelenettel próbálták őket megismertetni velünk őket, amit némely szereplőknél keveselltem. Például a transznemű nő elég sok visszatekintést kapott, amikor különösebben nem érdekelt, hogy a fia hogyan viszonyul hozzá, ehhez képest a több játékidőt kapó Alex gyerekkorába alig kaptunk betekintést. Persze, érdekesek ők, viszont így kapunk felesleges emberkéket is, bár értem, hogy így igyekszenek sokrétűbbé tenni az egészet.

Piper Chapman egy kedvelhető figura, de az idő során kibújik a szög a zsákból, hiszen kiderül, hogy a szőke haj mögött nem igazán egy angyalka lakik. Szemtanúi leszünk a jellemfejlődésének, ami vagy önmaga vagy ez a hely tette ilyenné, de azt látjuk, hogy megkeményedik, és teljesen valaki mássá formálódik, ami a 13. rész végén csúcsosodik ki. Engem sok pillanatában emlékeztet Nancy Botwin-ra a Weeds-ből még a két színésznő alakítása is. Mindketten olyanok, hogy elég önzőek és valamennyire gyakorlatilag a saját környezetüket teszik tönkre. Szerintem, hogy megint a 13. résszel hozakodjak elő, kísértetiesen hasonlított a Weeds 8. évadának évadzárójához. Nem hülyeség azt állítani, hogy hasonlítanak, mindketten káros karakterek. Ennek ellenére kedvelem Pipert és sajnáltam is.

Alex Vause a maga humorával együtt nekem nagyon szórakoztató volt, ahogy végül is kirajzolódott a részek során a személyisége. Én alapvetően hiába árult drogot nem tartom rossz embernek. Az elején nem kedveltem, mert ugye ő dobta fel Pipert, aztán egyszerűen sikerült szimpatikussá tenni. Azt nagyon sajnálom, hogy úgy néz ki a 2. évadban csak négy részben lesz látható, pedig van egy lezáratlan ügyük Piper-ral. Amúgy szerintem furcsa, hogy Taylor Schilling és Laura Prepon kémiája sokkal jobb volt, mint Talyor és Jason Biggsé. Amúgy abszolút élvezhető volt minden jelenetük. Nem tudom, hogy az ő karaktere által hagyott űr, mennyire fog érződni a következő etapban.

Egyedüli lényegesebb mellékszál a Daya és az egyik börtönőr között kibontakozó románc, ami szerintem a maga módján aranyos volt. Kicsit olyanok voltak, mint két kamasz, akiknek tilos ez az egész, mondjuk az is. Egyedül az zavart, hogy ennek a főszereplőhöz nem volt köze, hanem ez csak úgy be volt dobva az embereknek. Tudj nekik szurkolni a végeredmény kimenetelében. Kíváncsi vagyok, hogy a 2. évadban mit fognak kihozni belőlük.

A sorozatban a drámaiság és a humor szerintem remekül vegyül. Sok olyan pillanat akadt a nézése során, amikor elérték, hogy magamba zuhanjak, vagy legalábbis a kedvemet elvegyék, vagy kacagjak az idióta beszólásokon vagy karaktereken. A párbeszédekben leginkább az tetszett, hogy tele volt egy csomó popkulturális utalással, nekem leginkább a Taylor Swift-e megjegyzés maradt meg. Szerencsére sok karakter szolgáltatott megmosolyogtató pillanatokkal. Amúgy a hangulat szerintem sokszor emlékeztet a Weeds-re tekintve, hogy ugyanaz a készítő.

Összességében: 10/8
Remek szórakozást nyújt, bár ezt sem lehet mindenkinek ajánlani, egyedül a sok karakter okozza a nehézségeket az egésznek meg az ő flashback-jeleneteik. A színészgárda többnyire remek, ahogy emlékezetes szereplők is vannak. Azért remélem, hogy az utolsó részen után nem fognak valamilyen sötétbe irányba elmenni, mert az a Weeds-nek sem jött be annyira. Majd meglátjuk, hogy Mr. Kohan zsenialitása hogyan fog megvalósulni. Reméljük, azért a sztori nem válik teátrálissá.

Film: Blue Jasmine (2013)

A Golden Globe díjátadó után olvasgattam a győzteseket, és feltűnt Cate Blanchett neve, aki a Blue Jasmine-ban nyújtott alakításáért nyert egy Golden Globe-ot. Aztán utána olvastam a filmnek. Pontosabban annyit láttam, hogy Woody Allen, már nyomtam is a letöltést, úgyhogy előtte el sem olvastam a tartalmát. Beletekergettem vígjátéknak tűnt. Sajnos nagyon nem is figyelnek a filmre. Itthon sem volt róla szó a filmes oldalakon. Még jó, hogy én megtaláltam magamnak. Pedig ez egy olyan, hogy tényleg megérdemelné a népszerűséget.

Tartalom: Az elegáns, New York-i társasági hölgy, Jasmine (Cate Blanchett) élete darabjaira hullik, a házassága is tönkremegy a vagyonos üzletemberrel, Hallal (Alec Baldwin), ezért beköltözik a testvére, Ginger (Sally Hawkins) szerény, San Francisco-i lakásába, amíg összeszedi magát.
Jasmine labilis lelkiállapotban érkezik San Franciscóba, a feje zsong az antidepresszánsokra megivott koktéltól. Bár arisztokratikus viselkedését meg tudta őrizni, érzelmileg bizonytalan, és hétköznapi dolgokat sem tud megoldani.

Azt hiszem, hogy megint egy jó adagot kaptunk a Woody Allen-féle világból. Hiába több mint 70 a virtuóz rendező, egyszerűen még mindig van puskapora, amit még nem durrogtatott el a nézőknek. Szóval az ő sajátos elméjét ismét sikerült vászonra varázsolnia, ez a Blue Jasmine. Ami hamisítatlan Woody-film, mert egyszerűen az a szokásos könnyed, laza, bájos hangulata van, plusz hosszú monológok, amik esetleg el is gondolkodtatják az embert, emellett nagyon szórakoztató, mert van humora. Gondolom, ő a valóságban is ilyen különc figura.

Amikor a címet hallottam, azt hittem, hogy egy romantikus filmet kapok, ehelyett az állóvizet megkavaró vígjátékot kap az ember, amiben van szerelem, viszont eléggé másodvonalban. Az egész sztori Jasmine karakterére épül főként, mellette még Ginger, a húga kap jelentősebb szerepet. Itt van egy szerep, amire találni kellett egy jó színésznőt, és kreálni kellett egy olyan figurát, aki abszolút fent tartja az ember érdeklődését végig. Nos, ezt nagyban kipipálhatják. A rendező/írónak a szereplők megalkotásával nem szokott problémája lenni.

Jasmine szerintem unszimpatikus és egyben elég szánni való, mégis valahogy sikerült úgy árnyalni őt, hogy végül is meg tudtam érteni, hogy egyes esetekben mi a motivációja. Szerintem őt eleve nem is akarták az emberrel megkedveltetni, hisz olyat, aki tipikus gazdagként viselkedik, fent hordja az orrát, azt általában elintézné. Többségében ő ilyen, hisz soha a büdös életben nem csinált semmit, aztán eljátssza a hattyú halált, amikor eltűnt az összes pénz. A film megnézése után abszolút azt gondoltam, hogy teljesen megérdemelte a sorsát, és szerintem Woody is így gondolhatta. Hihetetlenül önzőnek, sekélyesnek, szűk látókörűnek találtam, és ő az a fajta ember, aki amit gondol, annak úgy kell lennie. Nagyon jól eltalálták, mert pont a negatív tulajdonságaival és a szerencsétlenkedésével sikerült az egészét szórakoztatóvá tenni. Cate Blanchett-nek sikerült úgy megfognia ezt, hogy ne legyen ripacskodó és idegesítő, inkább utáltam őt. Azt gondolom, hogy jogosan kapta meg a Golden Globe-ot. Talán az Oscarért is lehet esélye.

Ginger a hétköznapi nő, akinek szintén megvannak a maga hibái, de ettől lesz szerethető. Ő a totális ellentéte Jasmine-nak, ugyanis sokkal szabadabb szellemű, de nem szól bele mások életébe. Neki is van egy sajátos világnézete, vele azért könnyebben tudunk szimpatizálni. Amúgy én azt becsültem benne, hogy a rá sem néző tesóját befogadta, aztán az még osztotta neki azt észt, hogy ez meg az a férfi nem való neki. Bár az idióta pasiját szívem szerint kinyírtam volna. Persze, ezt is szépen megoldották, ahogy az ő kapcsolatára ráfeküdtek. A végén jól tette, amit tett.

A többi mellékszereplő szerintem különösebben nem volt érdekes, nem is rájuk fókuszált a film. Azonban meg kell mondanom, hogy Ginger barátja szerintem rém idegesítő volt, főleg, amikor neki állt sírni. Oké, szép és jó, hogy egy férfi ki tudja fejezni az érzéseit, csakhogy inkább ciki volt az ő viselkedése. Vele mondjuk nem tudom, hogy mi volt a cél, hogy megmutassák, hogy az egyszerű dolgozó is tud adni szeretet vagy mi. Szívem szerint lelőttem volna. Egy kicsit szerintem ezzel mellélőttek. Mázli, hogy annyira sok játékidőt nem kapott. 

Jasmine amúgy a gazdagsága elvesztése óta egy kicsit megőrült. Szó szerint belebetegedett. Vannak olyan jelenetek, amikor csak mondja magáét a semminek. Őszinte leszek, hogy nekem ezek voltak a kedvenc jeleneteim, mert végre olyan megkergülős képsort is láttam, amikor a szereplő nem torkaszakadtából üvölt, félelmében bebújik, szétkarmolja a képét stb. Mondjuk az őrület enyhébb dózisát kaptuk meg. Talán még ezek is lettek a legvicessebbek.

Kimondottan tetszett a két oldali történetvezetés. A cselekmény haladt a jelenben, majd közben a múltra is. Igaz szerintem ez azért sikerült jól, mert miközben volt a jelen, ezzel sikerült az ott történteket megmagyarázni, és egy-két meglepetéssel is szolgálni. Szerintem ezt nagyon jól sikerült eltalálni. A sztori sem hagyott amúgy kivetnivalót maga után, mert igazából mindig történik valami. Amúgy amikor először el kezdtem nézni, azt hittem, hogy itt Európában forgatták, ezt a hangulat és a zene miatt gondoltam. Amerikai, de mégsem annyira amerikai.

Összességében: 10/9
Kiváló színészi alakítások, jó történetvezetés, vicces jelenetek, nem hétköznapi történet, hol kapunk mostanában ennyi minden jót egyszerre? Amúgy simán jelölhették volna a legjobb film kategóriában az Oscaron, mert van olyan színvonalú, mint a többi. Egy kicsit ez a kilógó film idén, mint tavaly a Napos Oldal. Ha valaki egy remek kikapcsolódásra vágyik, plusz olyan filmre, ami nem nézi hülyének, annak szívből ajánlom.

Film: Szerelem és más drogok (2011)

Szerelem és más drogok is egy újabb része az Anne Hathaway-filmográfiának, mivel még amúgy sem láttam ezt sehol sem leadva, így gondoltam, hogy megnézem, mert cím alapján és első blikkre egy romantikus vígjátéknak nézett ki az egész. Itt is sikerült átverni, mert elkezdődik vígjátékként és kőkemény, szappanos drámaként ér véget. Ezek után az Egy napba félek belekezdeni, mert ebben a filmben is csalódtam és három magyar igazság. Valahogy ebbe a két filmbe nagyon rosszul nyúltam bele.

Tartalom: Jamie (Jake Gyllenhaal), a rámenős menedzser az utcán landol, amikor főnöke rajtakapja a raktárban a feleségével. Rövid időn belül már a chicagói gyógyszeripar területi háborújának a kellős közepén találja magát, ahol vérre menő harcok folynak a gyártó cégek értékesítői között. Miközben vesztésre áll, megismerkedik a gyönyörű Maggie-vel (Anne Hathaway), aki Parkinson-kóros, és akivel még aznap este eljutnak a csúcsig. Maggie másnap lepattintaná, ám Jamie folytatást remél. A sors iróniája, hogy mire Maggie beleegyezne a kapcsolat folytatásába, addigra Jamie azt a tanácsot kapja, hogy mihamarabb lépjen le.

A Rachel esküvőjénél jobban tetszett ez a film, de sajnos így sem estem hanyatt az egésztől, pedig minden adva volt ahhoz, hogy behúzzanak a csőbe. Számomra az egyik legnagyobb negatívum a béna műfaji váltás, ugyanis elkezdődik egy tipikus vígjátékként, hisz itt van Jake Glynhall selyemfiúja, aki minden nőt ágyba tud cipelni. El is ismerem, hogy az első képsorok viccesek is voltak, mert tetszett, amit leművelt az elektronikai eszköz boltban. Aztán Anne Hathaway karakterének a megjelenésével szépen lassan átmegyünk drámába. Tényleg egy kőkemény drámában lesz utána részünk, ami szép, mert előjön a beteg szerelem, aki mellett a férfi mindhalálig kitart. Egyszerűen ez nem állt össze, hogy az elején még nevettetni akarnak, aztán sírásra akarnak fakasztani. Utána meg előkerült a romantikus filmek összes létező kliséje.Az összejövünk-szakítunk-összejövünk-szakítunk-boldogan élünk, amíg meg nem halunk formula. Amúgy az 1. egy óra alatt úgy éreztem, mintha a Barátság extrákkal néztem volna.

Jake karakterének van egy öccse, aki a poénforrás, mert szexfüggő és kövér. Nagyon felesleges volt, mert semmi pluszt nem adott a történethez és semmi komolyabb jellemfejlődés sem volt tapasztalható a jellemében. Igazából azért erőltették, hogy röhögjek rajta, hát ez nem sikerült. Részben ő is az oka, hogy nem tudtam eldönteni a film műfaját. Azért egy-két jó vicc hozzákapcsolódva akadt, de nélküle is elment volna a történet. Amúgy azt sem értettem, hogy a film elején előkerült a fickó teljes családja, akik később sem tűntek fel, meg különösebben nem világítottak rá, hogy hősünk miért hagyta ott a fenébe az orvosi egyetemet. Plusz Maggie exének szerepeltetésének sem láttam értelmét.

Valahogy igyekezniük kellett volna, hogy megtaláljak az aranyközéputat a dráma és a vígjáték között, amit elhiszem, hogy nehéz vállalkozás. Csakhogy számtalan példa akadt rá, akiknek ez sikerült. Ott van a fentebb említett Napos oldal, aztán sorozatban a Skins. Ennyi erővel a Skins írói csinálhatták volna. Hiába játszom az eszem, de a szerelmespár harca, vívódásai szépen voltak kivitelezve, ami miatt igazából nem tudok haragudni, mert a Szerelemhez hasonlóan ráfeküdtek a sírig kitartó románcig, ami titokban nekem gyengém.

A szerelmi szál néhol eltúlzott, szép, giccses volt. Ami miatt többségében működött, az nem a forgatókönyv, hanem Anne Hathaway és Jake Gyllenhaal remek kémiája. Majdnem tökéletesen működtek, mint egy pár a történések ellenére is. Ez alapvető feltétele az ilyen filmeknek. A karakterfejlődés a film pozitívumai közé tartozik, ugyanis nagyon szép ívet jár be mindkét figura. Különösen Jamie változott meg teljesen. A szerelemnek tényleg van hatása. Tetszett az is, ahogy Maggie végül is elfogadta a betegségét, hisz így született, ezen már nem tud változtatni, de ettől még élhet teljes életet. Mondjuk csodáltam, hogy Anne belement a pucér jelenetekbe.

A társadalomkritika is tetszett benne, amivel a túlzott gyógyszerfogyasztásra utaltak. Kábé azt mutatja be, hogy az embereket hülye reklámokkal ilyen-olyan bogyók szedésére, hogy rá lehet szedni. Az ember hajlamos ennek bedőlni. Erre a legjobb példa a Viagra, amit vittek, mint a cukrot és szedte minden férfi, mert ettől marha jók lettek az ágyban és nem akad gond az egyéb dolgokkal. Ez egy kimondottan jó pontja volt az egésznek.

Összességében: 10/6,5
Klisék akadnak bőven benne, de a két színész közötti kémia, plusz a gyógyszerfogyasztásról szóló részek miatt egy nézést megért. Azért a két szereplő drámája is eléggé megmozgatható, csak eldönthették volna a készítők becsülettel a film műfaját. Ha Anne Hathaway nincs benne én valószínűleg nem néztem volna meg, de így egy pillantást megért, és úgy érzem ennyi jár a filmnek. Azért az előzőnél jobb volt.

Film: Vágyak szerelmesei (2013)

Megvolt az idei év első mozi élménye is a Vágyak szerelmesei személyében, amit csak azért néztem meg, mert ez volt Pink első igazi szerepe. Később elolvastam a film tartalmát, ami elég meggyőző volt meg gondoltam, hogy ez vígjáték, úgyhogy rossz nem lehet. Egy-két pozitív kritikát is találtam róla, bár a port.hu-n és az IMDB-n masszív 6-nak ítélték. Úgy ítéltem meg, hogy mi veszteni valóm van, hogyha időt szánok egy vígjátékra, úgyis régen neveztem be amerikai mókára.

Tartalom: A három férfi - köztük a karrierista környezetvédelmi tanácsadó (Ruffalo), a munkájában sikeres, de napi problémákkal küszködő nős férfi (Robbins) és a szellemeskedő, zabolátlan sürgősségi orvos (Gad) - a függőséggel való leszámolás folyamatának különböző pontjait testesíti meg, és barátságuk különösen hangsúlyossá teszi, mennyire nélkülözhetetlen számukra a közösség a túléléshez. Külön-külön intelligensek, elbűvölőek, de érzelmileg a mélyponton vannak, együtt viszont ráébrednek, hogy talán mégiscsak van esélyük a boldogságra.

Őszinte leszek nekem nagyon tetszett, mert érdekesen boncolgatta szerintem a szexfüggőség témáját a három főszereplőn keresztül. Persze, látom a hibáit, mégis ezt a részét szerintem jól tapintották meg. Manapság úgyis csak a drog-, alkohol-, cigarettafüggőségről hallunk, pedig ezer féle van. Köztük a szexfüggőség, amivel több sztár is küszködik. A film egy könnyedebb és humorosabb csomagban próbálja ezt a néző elé tárni, hogy ez milyen egy betegség. Ennek is rengeteg káros hatása van. Például hiába tiszta valaki évekig, mégis ha egyszer elcsábul és bármikor visszaeshet. Azt is bemutatja, ahogy az ember rájön, hogy ez az egész hogyan tehet tönkre egy embert. Azt az oldalt is megmutatja, hogy valaki segítséggel lábbal ki belőle, valaki meg képes önmagát kirúgdosni a bajból. Ezt mindhárom szálon keresztül jól bemutatták.

Sajnos nem tudok elsiklani afelett, hogy sajnos jól bevált romantikus és családi sablonok is vannak benne. Konkrétan ott van Mark Ruffalo és Gwyneth Paltrow kapcsolata, akik először tiszta szerelmesek, aztán kiderül a titok szétmennek és újra összejönnek, ez annyira megszokott. Főként azért, mert nekem a két színész kémiája nem igazán működött és Gwyneth tökéletesnek hiszem magát karakterét sem kedveltem. Persze, bedobták azt, hogy ráébred ő sem tökéletes. Ebben inkább Mark karaktere volt az érdekes, hogy milyen nehezen ment neki az új kapcsolat kialakítása. Ő szimpatikus volt. Mark Ruffalo teljesen természetesen játszott. Amúgy csak szerintem rettentően vékony Gwyneth Paltrow?

Tim Robbins karaktere kapta a családi vonalat, amiben az volt a lényeg, hogy a tékozló fiú hazatért, aki ugyanolyan vaskalapos, mint az apja. Erre mondják, hogy az alma nem esett messze a fájától. Közben látjuk a közöttük húzódó ellentéteket és a megbékülést, ahogy büszkén ássák a halastavat. Hiába lőtték már el ezerszer, azért volt ebben puskapor, ugyanis jók voltak a konfliktusok. Nekem leginkább a szál lezárása/vége tetszett, mert ott mondod a figurának: ne, hogy megtedd!

A kedvenc történeti szálam Neil rehabilitációja volt, ugyanis egy jól látható karakterfejlődést mutattak be. Először egy abszolút perverz seggfejnek tűnt, azonban a film vége felé sikerült megkedvelnem, mert pozitív irányban változott. A Pink által alakított lánnyal aranyos páros voltak. Jó barátok lettek. Mondjuk kimondottan örültem, hogy náluk a szerelmi témát nem erőltették. Engem amúgy így a Napos Oldalra emlékeztet. Ez mutatta be azt, hogy teszi tönkre ez a valami az életed vagy is ez volt Mark-nál is.

A történetek hétköznapiak voltak, viszont szerintem remekül lettek összefűzve és igazából mindegyik érdekelt a kiszámíthatósága ellenére. Elégedetten csettintettem, mert minden összeklappolt. A másik az, hogy jó humorral tálalták az egészet. Sok olyan jelenet volt, amikor elmosolyodtam. Egyedül Gwyneth Paltrow beszólásain húztam néha a számat. Szegényt itt most nagyon kiszemeltem.

Összességében: 10/7
Hétköznapiak a történetek, mégis így könnyen befogadhatóvá tesz egy komoly függőséget. Ha a film célja az volt, hogy ezen elgondolkodjak, akkor elárulom sikerült neki. Emiatt már egy megnézést megér. A színészi játékra pedig panaszom nem lehet, mert veteránok vannak itt, akik hozták a kötelezőt.

Misfits: Vége az 5. évadnak. Elbúcsúztak az őrültek.

A nyáron ledarált Misfits-re is sajnos lesújtott jogosan a kaszás, amit sajnálok, mert egész jól sikerült a lezáró szakasz. Aki olvasta a 4. évados kritikám tudja, hogy annyira nem húztam a számat az új bagázson, hisz remekül elszórakoztam az új arcok. Az évad első részében pedig mindenkit sikerült megszeretnem, annak ellenére, hogy még mindig egyeseket pótléknak éreztem, viszont sikerült számomra az első két évad hangulatát visszahozni az elején, viszont a végére komolykodás nekem túlságosan elrontotta a hangulatot, annyira nem, csak lehettek volna még lazábbak.

Mintha a készítők is visszataláltak volna valamennyire a helyes útra, mert megint voltak betegebbnél-betegebb ötletek. Célzok itt Alex képességére vagy a hipnotikus mellekre. Én ezért és a humorért szerettem meg ezt. Hát a humor az valami eszméletlenül jó megint. Mondjuk néha nem tudtam, hogy sírjak, nevessek vagy sírva nevessek, mert elhagyta egy ’Úristen!’ a számat. Szerintem ezekkel vissza sikerült hozni azt a Misfits-et, amiért én nyáron belekezdtem az egészbe.

A drámázás nálam néha átesett a ló túloldalára és ezekben voltak olyan húzások, amiken meglátszott, hogy az előző évadokból vették át, mint a Finnt oltogató két srác vagy az új szerelmi szál. Mégis akadtak érdekesebb sztorik, mint Abbie származását is megtudtuk. Amúgy nekem az új szerelmi szál is nagyon bejött, mert két olyan szereplő között alakult ki, akikre nem fogadtál volna, hogy egy pár lesznek, bár a 2. évados páros is ilyen volt. Én tudtam nekik szurkolni és értük izgulni. Bejött az is, hogy Rudy 2 kereste a saját útját. Ahogyan próbál elszakadni magától és saját álmokat találni. Aztán a terápiás csoportról még nem is beszéltem. Amúgy tök jópofa volt, hogy feltűnt újra a 2. évadból a videojátékos fazon, így enyhe nosztalgia is átfutott rajtam.

Szerintem most építették fel legjobban a főszálat a készítők, hisz szép lassan adagolták, aztán csattant az utolsó részben. Szerintem nem akkora spoiler, hogyha elárulom mi az. Rudy 2 kapott egy pulóvert, amin a jövő volt. Létrehozott egy szuperhős csapatot, akiknek ő a vezetője, inkább ez a tagok toborzásával foglalkozik és Rudy 2 jellemfejlődése a lényege az egészben, mert sok köze a végjátszmát leszámítva nincs a mi srácainkhoz.  Nekem ez tetszett eddig legjobban, a sorozatban. Sajnos, már nem lesz újabb évad, hogy ezt átugorják. Pedig szerintem akadna még benne potenciál, hisz végtelen számú képességet és ügyet ki lehetne találni.

Rudy még mindig a legnagyobb arc a bagázsban és tetszik, hogy nála is elkezdődött a felnőtté válás. Amúgy a családját is megismerhettük. Felfedezzük a hasonlóságot Rudy és az apja között. Még mindig iszonyú paraszt és hülyeségeket beszél, de ezért szeretjük. Muszáj kiemelni Joseph Gilgun játékát, hiszen mindkét Rudy-t zseniálisan hozza. Ez a srác nagy tehetség. Tényleg érdemes az angol színészeket figyelni. Jess szarkasztikus megjegyzéseit eléggé bírtam és maga a karakter is szerethetővé vált bizonyos dolgok miatt. Abbey elvolt, sokat nem adott hozzá a történethez. Mondott egy-két jó dolgot, ennyi volt a dolga. Finn pedig valami alternatív Simon, aki nem pupálódik ki hőssé. Ennek a srácnak olyan cselekvései és hisztijei vannak, hogy felvontam a szemöldökömet. Jókat derültem rajta. Azt bírtam, ahogy egymásnak feszültek Alexszel. Alex egy bunkó, mégis tudtam kedvelni, főleg, hogy végre jót tett. A képessége igen bizarr, ez a legtöbb komikum forrása.

Nálam mondjuk a felügyelőtiszt vitte a pálmát, amit ez a színész alakított, de ez a figura sem normális. Na, rajtam szakadtam a legjobbakat. Olyan megmozdulásai vannak, hogy tátva maradt a szám. Aki ezt kitalálta, az nem normális. Kíváncsi lennék, hogy az íróúrnak mi zajlik le a fejében, mert amik ebben a sorozatban előfordultak, azok egy kattant fazonra utalnak.

Összességében: 10/8

Nem gondoltam volna, hogy a végére ennyire összeszedik magukat, de egy nagyon jó záró etapot kaptunk, úgyhogy ennyit megérdemelte, annak ellenére, hogy újrahasználtak elemeket, de voltak remek új ötletek is, ami miatt tudtam, hogy mit nézek. Az évadzáró alatt el is sírtam magam. Komolyan mondom, hogy sajnálom az egész agyatlanságot. Tudnám még nézni pár évadig még. Ilyenkor jön az, hogy évadonként miért csak 6-8 rész volt. Mindegy. Misfits elment. Egy őrült, vicces, elmebeteg vígjátékdrámával kevesebb. Rest In Peace Misfits!

New Girl: a szerethető komikum

 

Én alapjáraton sorozatokban inkább drámákat nézek, maximum Family Guy-t, Simpson Családot vagy Weeds-et nézek, azért a Comedy Central volt az egyik kedvenc csatornám nyáron. Mégis nekem a Két pasi meg egy kicsi vagy az Így jártam anyátokkal egyszerűen szokványosak, nem látom benne a nagyságot, bár mindkettőből, ha elkapok egy pillanatot elmosolygok, kb. így voltam a New Girl-lel, amiről csak áradozó kritikákat olvastam, ez vett rá, hogy megnézzem és Zoey Deshanel miatt. Láttam a pilotot, ami túl átlagos, semmilyen volt nekem, egyedül a három srác kapcsolata Jess-szel tetszett, nem jött be, amúgy tavasszal láttam. Valahogy a sorozatjunkie.hu-n dicsérőek voltak a kommentek és nem tudom a második rész után faltam az egészet, így ez igazi első őszi darám. Igazából előtte megnéztem a 2. évad zárórészét, amiben Taylor Swift szerepelt, és láttam, hogy valakik együtt vannak, emiatt tértem vissza.

Beleszerettem a New Girl-be szó szerint. Az egész hangulata, a szereplők, a viccek, nem röhögöm halálra magam, mégis úgy fel tudja dobni az embert egy pocsék nap után, személyes tapasztalat. Pedig aztán én ritkán nézek szitkomokat. Nem is gondoltam, hogy a bizonytalan kezdés után valami ennyire klassz lesz. Persze, ez sem egy egyedi valami, de manapság jónak és kicsit kilógónak számít. Mégis szerintem a legtöbb mainál jobb és főként a szereplők miatt, így félek a folytatástól, mert kíváncsi vagyok, hogy tudják-e tartani a lendületet. Egyszerűen nem tudom, hogy mi a titka? Talán az, hogy feelgood és egyáltalán nem veszi komolyan magát.

Mielőtt írnék a karakterekről számomra kedves apróságokat írok meg, amik miatt tényleg megszerettem az egészet. Ismerős arcokat és zenéket hoztak be. Szerintem mindenki tudja, hogy milyen jó érzés számára, ha általa szeretett színészeket láthat egy szériában. Nekem is ilyen volt látni Stephen Amellt, aki még vígjátékban sem rossz, Jamie Le Curtis-t, Jess anyjának szerepében, igazi energiabomba, Brenda Song-ot, őt is kezdik felfedezni az országos csatornák, Dylan O'Brien, tök jól alakított még ez a szerep is passzolt hozzá vagy Taylor Swift-et, aki az egyik kedvenc énekesnőm, bár kis szerepe volt, de aranyos volt. Nekem tök nagy öröm volt az AC/DC You Shook Me All Night Long-ját, Taylor Swift 22-ját, Pink Blow Me (One Last Kiss)-ét vagy Ellie Goulding Anything Could Happen-jét felfedezni, utóbbihoz pedig a legkedvesebb jelenetem kapcsolódik. Én még a poénokban is elejtett utalások is tetszenek, például volt egy Adele-vicc. Hozzám, ezért is áll közel az egész.

A főszereplő, Jess, akit a pasija megcsalt, ezért villámsebesen elköltözik, talált egy hirdetést, azt hitte, csajok adták fel, de kiderült három srác volt a feladó, akikhez végül beköltözik, így kezdődik egy kicsit szokatlan helyzet. Sok helyen olvastam, hogy nem ő a mozgatórúgó, hiába ő a főszereplő, de nekem Jess, a kedvencem, mert valahogy a bohókás személyisége egy kicsit közel áll hozzám. Egy abszolút optimista, kicsit bolond lány, aki a különcségei ellenére is tökéletesen szerethető figura, pont azok által nő az ember szívéhez, főleg amilyen ostobaságokat elkövet. Zoey Deschanel tökéletesen ráérzett a szerepére, szó szerint úszik benne és élvezi az egészet. Én bírom ahogy énekel.
Nick, a srácok közül a legfőbb kedvencem, mert szerintem ő egy reális pasifigura. Tudjátok a morgós medve, aki valójában egy csupa szív fickó. Jake Johnson szintén tök jól eljátssza ezt, én leginkább az arckifejezései miatt bírom, főleg az tetszik, amikor tágra nyílnak a szemei, és, hogy tök természetesen veszi a poénos pillanatok. Ő igazából nem a tökéletes férfi, sőt teli van hibával, mint bármelyik más karakter, de idővel kiderül, hogy ő is miért vált ilyenné.
Schmidt, mondhatni az ügyeletes szépfiú, abszolút tenyérbemászó. Nekem az első részben unszimpatikus volt, amiatt, hogy elvolt telve magától, viszont a szokásai ellenére hamar megszerettem. Mondjuk én teljesen kiakadtam, hogy mennyi energiát fordít a külsejére, mert én lány vagyok és a negyedét sem csinálom annak, amit ő. Igazából egy kövér srác volt, aki lefogyott, így lett csajmágnes. Amennyire önteltnek látszik, annyira helyén van a szíve.
Winston, a fekete srác, én őt is bírom, hiába utálják sokan, viszont én magam is elismerem, hogy szegényke valahogy kicsit feleslegesnek látszik a srácok között. Mondjuk az ő bizarr perverzióin is jókat lehet mosolyogni. Kíváncsi vagyok, hogy most cicája van mit kezd vele. Furcsa fickó, de tényleg el kell ide ő is.
Végül az ötödik kerék, Cece, Jess legjobb barátnője, aki egy dögös indiai modell csaj. Én leginkább a szarkasztikus beszólásai és az esze miatt bírom, mert megdönti azokat a téveszméket, hogy a modellek ostobák.
Igazából az ő barátságuk a lényeg. A srácok és Jess olyanok, mint a testvérek, ebből jön az, hogy mindenkit hamar megkedvel az ember. Például mindig igyekeznek segíteni egymásnak és tanácsokat adni, de röhögnek is egymáson. Már csak azt várja az ember, hogy mikor jön össze valamelyikük Jess-szel ;) Innentől spoilerezek.

Két fő szerelmi szál van, amik mindegyike jó, de megvannak a veszélyeik.

A mostani kedvenc tévés szerelmes párom, Nick és Jess, mert eszméletlen, hogy mennyi kiegészítik egymás és milyen dinamika van a két színész között. A vitáiknál szó szerint izzik a levegő, az ember már csak az egymásnak esésüket várja. Én már az 1. évad végén sejtettem, hogy valami alakul közöttük, amikor Jess nem akarta, hogy Nick elmenjen, plusz ott volt Nick lerészegedős része, ahol elmondta, hogy kedveli Jesst, én úgy értettem. A 2. évadban pedig tényleg kiépítették a hozzájuk vezető utat, vagyis hogy egy pár váljon belőlük. Pont tegnap értem el azt a részt. Ki is írogattam a twitteremre. Nekem leginkább a 2x08 tetszett, ahol Jess szüleinek a kapcsolata volt kontrasztba helyezve az övékével. Nagyon-nagyon vártam az első csókot, ami meglepetésként ért. Az abszolút favorit, mégis a 2x23, ahol enyhe féltékenység látszott a férfin, aztán a végén felkapta a lányt és egymáséi lettek. Szerintem a szerelem a valóságban is ilyen, hogy az ember nem gondolkodik, miközben történik. Szerintem a kételkedés magvait is jól vetették el, hogy tényleg illenek-e egymáshoz, de végül is sikerült ezeket megölni. A 3. évad elején látszik, hogy mennyire jók együtt. Én már csak a szeretlek szót akarom hallani :)

Schmidt és Cece, akik először testi kapcsolatot folytattak, aztán elkezdték kedvelni egymást, majd szerelmesek lettek. Az ő párosuk is eléggé passzol, mert hasonlóak. Sajnáltam, amikor az 1. évad végén szakítottak, persze teljesen érthető, hisz bizalom nélkül egy kapcsolat sem működik. A 2. évadban az ő összeboronálása is folyt kevés sikerrel, ugyanis Cece férjhez akart menni, de szerencsére nem jött össze. Igazából Cece-t egy jelenetben nem értettem, amikor Schmidt egy őt dicsőítő monológot mondott, én visszafogadtam volna a helyében. Amúgy bekerült a képbe Schmidt exe, Elisabeth, akivel kövérként négy évig együtt volt, újra megszerette. A 2. évad végén választani kellett volna kettejük között, ez átjött a 3. évadra. Mindkettőt szereti és nem akarja őket megbántani, ezért jár mindkettőjükkel, ez sem jó, mert összedől előbb-utóbb a kártyavár, és mindkettőjüket elveszíti. Meg lehet érteni, hogy miért csinálja ezt.

Összességében: 10/9
Egyedül a szokványosság miatt vontam le, de a többi téren remekel a New Girl. Annyira tele van szívvel és lélekkel, hogy csak mosolyt akar csalni az ember arcára, hogy engem megnyert.

Teen Wolf: a 3. évad első feléről

 

A Teen Wolf az a sorozat, amely röhejesen néz ki, mégis egy érdekes fantasy dráma bontakozik ki vígjáték elemekkel. Szóval ez az sorozat, amiről rosszat sejtesz, aztán bumm máris függőjévé válsz, mert van minősége, ez meglep egy Alkonyat-nyáladzás után. Én is hamar befaltam a legutóbbi tizenkét részt, és jönnek továbbiak majd januárban, hát azt szerintem negyedik évadnak is lehetne hívni, mert a 12. részben volt egy viszonylagos lezárás, aminél hagytak cliffhangert is. Szerintem a TW évadról-évadra jobb lesz. Persze, olvastam olyan véleményeket, hogy van, akinek ez nem jött be, ezért kaszálta, mert lassú volt, mivel én daráltam nekem ez annyira nem tűnt fel, de a sok kérdés felvetése igen, amiket többnyire megválaszolták, bár bennem maradtak megválaszolatlan kérdések, leginkább a lezárás kapcsán, ami gyenge lett. Tovább spoilerezem.

Meglepett, hogy Tibinek ennyire tetszett az félévad rázó rész, mert nekem nem. Egyszerűen nekem a rész végén a totális happy end nem tetszett, szerintem ez ehhez nem passzolt. Leginkább az elvarrás okozott problémákat, amiből volt, amivel meg voltam elégedve. Az első, amit nem értettem, hogy Deucalion-t, az ördögfarkas Alfát, miért engedték el egy ejnyebenyével, amikor amilyen veszélyes tuti visszajön és bosszút áll. A második happy end. A harmadik szerintem könnyen vált Scott Alfává. Az tetszett, hogy a mezítlábas Kalit és kutyusait megölték, bár nem értettem, hogy a darach hogyan került oda, bár legalább Kali és Jennifer meghalt. A rész legeslegjobb pillanata Peter volt, akit pedig kezdtem megkedvelni, de kiderült, hogy megint nagyfőnök akar lenni. Amúgy előkerült Scott apja, aki eddig bagózott a gyerekére és próbálna békülni.

Talán mégsem a zárórész kielemezésével kellett volna kezdenem a kritikát, bár én így láttam jónak. Nos, az évad egyik főszála a Alfa-falka volt, akik veszélyt jelentettek és sokszor elverték a mi kedvenc vérfarkasainkat. Az ő vezetőjük Deucalion, aki valamikor jó Alfa volt, de a gonosz Allison nagypapi megvakította és átverte. Mondjuk nem értettem, hogy az öregen miért nem állt bosszút, hisz mindennek ő az oka. Ez a fickó a vörös szemeivel parás volt, de amikor átalakult úgy nézett ki, mint egy majomember, amikor ránézek elfog a röhögőgörcs. Ő meg akarta szerezni Scott-ot, mert ő egy igazi Alfa, bár parázott is tőle, úgyhogy nem értettem miért nem iktatta ki, pedig több alkalom is volt rá. Szerintem egész jól felvázolták ennek a rendszerét és tetszett ez a szál, bár néha nem értettem. A falka tagjai voltak az ikrek, Aiden, a hetero és Ethan, a meleg, mert csak az alapján különböztetheted meg őket, hogy kivel vannak, igazából csak nekik van fontosabb szerepük, mert átállnak majd a jó oldalra, nekem Ethan volt a szimpibb, mert jófej volt a srácokkal és aranyosak voltak Danny-vel, nem vagyok különösebb melegszereplők fanja, elfogadom őket, de ők olyan aranyosak voltak, nekem az a jelenet tetszett, amikor Danny fellépése előtt mentolos cukrot adott neki Ethan, valahogy most ők a kedvenc párom a sorozatban. Amúgy Aiden Lydia-val jött össze, én még mindig Stiles és Lydia drukker vagyok. Az ő háttértörténetük is jó volt. Aztán ott volt a lábfetisiszta Kali, aki jó poén alapanyag volt, a többiek pedig elvesztek a ködben, ahogy Erika és Boyd is.

A másik főellenség, a Darach volt, aki hármasával szedte az áldozatait a rendszere szerint, engem meglepett, amikor kiderült, hogy Jessica az, pedig örültem, amikor Dereknek lett csaja, mert az ő első szerelmét is megismerhettük. Szerintem ő parásabb volt, mint az Alfák. Sikerült érdekessé tenni. Végül is a bosszúját megértettem, bár az ártatlan emberek életének elvételét nem. Szerintem jó ötlet volt, hogy a három főszereplő szüleit rabolták el (Stiles apja, Scott anyja, Allison apja), főleg, ahogy ők elpoénkodtak a rejtekhelyen, azt bírtam, mikor Allison apja a késeit kereste. Örülök, hogy végre Stiles apja is megtudta az igazságot. Kíváncsi vagyok milyen szerepük lesz a továbbiakban.

Szerintem jellemfejlődés igazán Scott és Lydia irányában volt megfigyelhető. Scott tényleg igazi Alfaként viselkedett a részek során, még Isaac s úgy tekintett rá és Lydiáról, ahogy kiderült mi, hogy ő egy banshie, ezt elfogadta és remélem a képességei több teret nyernek. Allison különösebben nem izgatott, főleg, hogy maga sem tudta mi van vele, de tökös maradt. Isaac-et már az előző évadban megkedveltem, kellemes ember. Most Ali-vel alakulgat valami közöttük, bár Scott és Allison nekem az igazi. Dereket jobban megismerhettük, így egy kicsit jobban megszerettem, főleg, hogy képbe került a húga, Cora, aki nekem semleges. Hogy érte beáldozta az Alfaságát, hogy megmentse nemes volt. Igazi testvér. Stiles pedig a régi maradt a szokásos szarkazmusával, még mindig ő a legjobb karakter a bagázsban, úgy szeretem őt. Jackson nem hiányzik.

Összességében: 10/8

A Teen Wolf a szórakozás fellegvára, viszont még mindig nem vagyok maradéktalanul elégedett, főleg a mostani zárórész miatt, de egyre izgalmasabb, főleg, hogy jönnek új lények. Szóval ha ilyen szinten marad a folytatásra, akkor én boldog leszek.