Oldalak

2014. március 7., péntek

Teen Wolf: magasan a léc




A Teen Wolf amióta visszatért a hosszú szünetről jobbnál jobb részeket produkál hétről-hétre, amiért nagyon büszke vagyok rá, pedig nem én csinálom, viszont ez magas minőséget jelent. Pedig amikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem volna, hogy a True Detective után ez fogja produkálni az Arrow-val párhuzamban a legjobb részeket. Úgy látszik, hogy a sorozat készítője, Jeff Davis valahogy megtalálta a helyes utat neki, és talán, ezért lesz egyre népszerűbb a nézők körében, sőt jelenleg az MTV legnézettebb sorozat, bár kevés van nekik.

A 3. évad 2. fele talán azért is működik, mert a laikus néző számára egy teljesen ismeretlen mitológiát hoztak be. Őszintén szólva nekem erről a japán mítoszvilágról fogalmam sincs, csak innen tudom, hogy van olyan, hogy Kitsune és Nogitsune meg az Onik. Eköré sikerült egy teljesen jó történetet felépíteni, és izgalmas tálalást kapott az egész. Amit a 13. rész alatt éreztem, azt azóta minden egyes rész alatt érzem, és általában elégedetten kelek fel a székemből az adott epizód megtekintése után. Tényleg hatásosabb az egész, hogy mondjuk nem az 125. vámpír meg boszorkány tűnik fel, bár mivel természetfeletti ez az egész, azért akad egy kis hókuszpókusz. Tovább spoilerezem.

A Nogitsune-t szerintem remekül sikerült megalkotni. Nem az a fajta bosszúálló ellensége, hanem inkább a pszichopataként funkcionáló figura, aki remekül szórakozik az egész alatt, hogy káosz és fájdalmat okozhat az embernek. Az ilyenekkel sohasem tud az ember szimpatizálni, mert ha valakinek egyéb normális indoka, azt még elfogadod, ezt meg szívből utálod. Ráadásul a legutóbbi részből az is kiderült, hogy hogyan került ide. Kaptunk a kérdéseinkre válaszokat, amiknek ideje volt már. Tényleg az egész figurában van valami rókás. Amúgy durva volt az első igazi megjelenése, főleg, úgyhogy Stiles igazából folyamatosan ebben az alakjában látja.

Dylan O'Brien zseniális, amit a képernyőn művel. Megkockáztatom, hogy ő az egész bagázsban a legtehetségesebb. Furcsa, hogy Stiles által mindig a poénvonalat képviselte, most egy drámai szerepben brillírozik abszolút, pedig valamikor nem szokott működni, hogy egy vicces karakter átvedlik komollyá, viszont itt működik, ugyanis ő a pszichó mellett félelmetessé is teszi. Erre mondják azt, hogy nem szívesen futnék vele össze egy sötét sikátorban. Emellett Stiles is jól van felépítve, ahogy a lény nyomást gyakorol rá. Hihetetlen, hogy ő tudja a legszívszorítóbb pillanatokat is szerezni a nézőnek. Amúgy érte eléggé aggódom az évad végi beígért haláleset miatt, mert úgy érzem, hogyha kikerülne innen, az egy elég nagy érvágás lenne. Persze, találtam mindegyik karakter mellett egy jó érvet, hogy miért kell. Szerintem Allisonért szakadna meg legkevésbé a szívem.

A mitológiának a jó oldala is működik, mert Kira szála is jól meg lett oldva, plusz anyu eredettörténete sem semmi. Kira egy villám Kitsune, viszont erről fogalma sem volt. Még mindig egy elég szimpatikus lány, aki már egyre magabiztosabban mozog a képernyőn, és egész jó kémiát produkál Scottal, akivel még remélem, hogy még ebben az évadban összehozzák, ugyanis ott van a bizonyos szikra. Kira anyja egy nem semmi karakter, egyrészt megismerhettük őt és megérthettük az eheti részen keresztül. Elég kemény, határozott nő, bár azt nem értem, hogy a családi mesét miért nem mondta el előbb a lányának.

Egyetlen negatívum van, hogy nem jut sajnos mindenre igazán idő. Egy példa: az előző részben előkerült Peter és Malia, akik közül az utóbbi öt rész óta nem volt, a másikat is mellőzték egy darabig, plusz az sem derült ki, hogy miért öriharizik Peter-rel Derek. Az olyanok, mint mondjuk Isaac és Allison számomra nélkülözhető, de az előbbi példa simán előtérben lehetne, bár szerintem azt átviszik a következő évadra. Lydia képességhasználás is többször szóba kerülhetne, hisz még mindig nem igen vagyunk tisztában vele, bár az előzetesek alapján a Nogitsune őt fogja elvinni egy randira.

Összességében: 10/9
A Teen Wolf eddig igen magasra rakta a lécet magának. Azon sem lepődnék meg, hogy az évad végére megadnám a 9-et, inkább két különálló résznek számolom az első felét és ezt, mert végül is más szálon fut itt a cselekmény. Nagyon jól járt azzal a sorozat, hogy Jeff Davis kreatív volt, és úgy döntöttek, hogy a keleti mitológiát használják fel, amit előttük még más az amerikai tévében nem hiszem, hogy más megtett. Szóval izgalommal várom a maradék három részt. Amúgy hatalmas pluszpont, hogy a farkasalakot hanyagolják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése