Filmkritika: A hercegnő és a béka (2010)

Egy mesére vágytam, ezért eset a választásom a Disney-re pontosabban a 2010-ben kiadott A hercegnő és a békára, mert mostanában mozikban egyáltalán nem adnak rajzolt filmeket. Nekem hiányoznak, mert valami bájuk van. Persze, szeretem az animációs filmeket, de szerintem a rajzfilmeknek valami varázsa van, valahogy attól mesés. Örültem, anno amikor ez a film kijött, bár ahogy böngészgettem az adatokat úgy 200 milliót hozott, amit nem tudok, hogy jó-e a Disnye-nek. Mondjuk azon néztem, hogy mi került rajta 105 millió dollárba, bár ehhez nem értek. Térjünk át a filmre.

Tartalom: New Orleans az 1920-as években. A fiatal Tianának nincs ideje a romantikára. A lány arról álmodik, hogy egyszer övé lesz a francia negyed legjobb étterme. A városba érkezik Maldónia királyi sarja, az elkényeztetett Naveen herceg. A gonosz Dr. Facilier fekete mágiával meg akarja szerezni az értékeit. Az elhibázott varázslatnak köszönhetően azonban Naveen békává változik. Abban reménykedik, hogy Tiana csókjára visszaváltozik, ám ehelyett a lányból is béka lesz. Üldözőik elől menekülve a békapár elindul megkeresni Odie mamát, hogy segítsen rajtuk mágikus erejével.

A film egy átdolgozása A békaherceg című mesének. Elsőre lehet rosszul hangzik, de higgyétek el a végeredménnyel meg lesztek elégedve, ugyanis elég ötletes lett a film, bár a csavart már az előzetesben és a tartalomban is lelőtték, de nem gond, ugyanis annyi báj és szerethetőség van benne, hogy mindezért kárpótol.  Azért el kell ismerni, hogy ez egy tipikus Disney hercegnős és herceges rajzfilm, bár talán ezek közül az egyik legjobb, hiszen a két főszereplő kapcsolata nem éppen feszültség mentesen indul, mert mindig marják egymást. Talán ez az egyik nagy előnye, ahogy látjuk, hogy van indokuk egymásba szeretni. Az egész romantika nagyon szépen lett ábrázolva és talán ebbe veri az előző Disney-meséket, de azokat sincsen jogom leszólni, hiszen szintén szívmelengetőek. Az érzelmi töltet is nagyon jól működött.

A szereplők többségét kedveltem. Nekem a kedvenc Tiara, a főszereplő volt, aki mindenért keményen dolgozott, szerintem ilyen eddigi ilyen típusú filmjükben sem volt. Nagyon tetszett, hogy keményen dolgozott az álmáért, úgyhogy kapunk egy tanulságot, hogy mindenért meg kell dolgozni. Egy őszinte karakter is. Érdekesség, hogy ő az első színes bőrű hercegnő. Naveen sablonos figura, mert a gazdag herceg, akitől anyu és apu megvonták a zsebpénzét, persze a jellemfejlődés kárpótol minket az önelégültsége miatt. A mocsár két lakója, Ray és Louis is hatalmas arcok voltak. Dr. Faciliert, a rosszt is bírtam, mert szerintem elég stílusos volt, bár szerintem nem igazán derült ki, hogy miért tette azt, amit. A komornyik (vagy inas?) nem volt kedves, de ott azért elmagyarázták, hogy miért vágott bele az akcióba. A legidegesítőbb Eudora volt, aki a sztereotipizált gazdag lány karakterét testesítette meg, az a szerencse, hogy a készítők néhány szép pillanatot is szántak neki, így nem akarja az ember megfojtani egy kanálvízben. Odine mama volt a legjobb az egészben. Kár, hogy keveset szerepelt. Laza, egyedi, a pattogós mama.

A hangulata, ami New Orleans miatt volt, ilyen varázslatos, titokzatos, meglepő és a mocsár is elbűvölő lett. Nekem a helyszín tetszett a leginkább. A zene passzolt, tökéletes volt a jazz és a dalok is. A humor, néha az volt az érzésem, hogy voltak pillanatok, amikor direkt elnagyolták a dolgokat. Most hirtelen konkrét példa nem ugrik be. A tanulság sem volt szájbarágós, hanem finoman ki lehetett szűrni, hogy küzd az álmodért és éld meg olyannal, akit szeretsz, én ezeket vontam le. Lehet bántani a stúdiót, de szerintem jobb, ha maradnak, főleg, ha ilyen jó meséket dobnak össze.

Összességében: 10/9
Egy igazi mese. Aki újra gyerek akar lenni, az feltétlenül nézze meg. A pontlevonás Eudora és egy-két kisebb hiba miatt járt, viszont minden más tökéletes. Nem annyira az a tipikus Disney hercegnőfilm, mert egy kicsit mást is adnak hozzá. Érdemes lesz újra megnézni.