Emlékszem az SzJG-ben Reni olvasta ezt a könyvet és ezt a címet már sokszor hallottam a tévében, így gondoltam nem lehet rossz a tartalomból kiindulva. A borító is tetszik, mert passzol a könyvhöz teljes mértékben. Leginkább azért érdekelt, mert kivételesen nem egy nő lelkébe nézünk bele, hanem egy harmincas pasaséba, akit kidobott a barátnője. Igazából jó az férfiak fejébe is belelátni, hogy tudjuk mit, miért cselekszenek, hát többségében én is női főszereplős könyveket olvasok nyilvánvalóan. Érdekes, hogy leginkább férfiaknak ajánlják, aztán a szövegben ott van, hogy ha teheted add oda a barátnődnek, én a könyvtárból hoztam ki ;)
Tartalom: „Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a
partnereddel is…” írta Nick Hornby regényéről egy angol kritikusa. És a
tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a Pop, csajok, satöbbi az utóbbi
évek angol irodalmának egyik legolvasottabb, legnépszerűbb könyve. Rob
Fleming, a harmincöt éves popzenerajongó, poplemezgyűjtő, poplemezboltos
történetében, boldog és boldogtalan szerelmeiben, szexuális
hőstetteiben és leégéseiben, fájdalmas szakításaiban és olykor Woody
Allent idéző szerencsétlenkedéseiben bizonnyal sokan ráismernek a saját
életükre – és jólesően kinevetik a főhőssel együtt saját magukat is.
Nick Hornby ugyanis egyre terebélyesedő sikerét leginkább egészen
utánozhatatlan humorának és öniróniájának köszönheti. Egy szó mint száz:
ha férfi vagy (vagy nő, aki szeretné megismerni a mai férfiak mafla,
gyötrődő lelkét), ha voltál már szerelmes (vagy leszel), ha valaha
elhagyott a partnered (vagy te hagytad el őt), ha szereted a popzenét
(bár akkor is, ha nem), ha még kezdő vagy, és szeretnéd tudni, milyen
megpróbáltatások várnak rád a szexben és a szerelemben, vagy ha már túl
vagy sok mindenen, ha olykor a szexet zűrös dolognak érzed, máskor meg
az egyetlen örömnek az életben, ha olykor elfog a halálfélelem, ha
sehogy sem sikerül felnőnöd, ha néha szörnyen elcseszed az életed… akkor
el kell olvasnod ezt a könyvet.
Kapunk egy szerintem tipikusan átlagos férfit Rob személyében, aki egy popzenerajongó és, akit a karrierista barátnője elhagyott mondván, hogy nem tud megváltozni. Mondjuk végén abszolút megértem, hogy Laura miért hagyta el a főhősünket, ami után kiderül, hogy Rob amúgy egy seggfej, így kiderül, hogy a könyvnek van öniróniája, ugyanis ő is ugyanezt gondolja magáról az olvasóval egyetértve. Tényleg ezt a fickót az foglalkoztatja leginkább, hogy hogyan rendezgesse a poplemezeit és felszínesen ez alapján ítél. Az egész E/1-ben van megírva, így mindent férfi szemszögön átlátunk, halljuk az ő gondolatait. Szerintem reálisra sikerült valamennyire a főszereplő, hisz sok ember van harminc felett, akiket az anyjuk üldöz a nősüléssel, ő meg fél a megállapodástól, emiatt megcsalja a párját, így elveszíti őt, mondhatni kapuzárási pánikja van neki is. Mégis el kezded megkedvelni, hisz kezd rádöbbenni, hogy rendbe kell hoznia életét, néha változás kell, és, így ismerhet néhány pasas magára. Amúgy azt az igazságot is bebizonyítja, hogyha valamit elveszítesz, akkor jössz rá, hogy milyen fontos volt igazából ő az életedben. Azt gondoltam róla, hogy tipikus férfi. Tényleg megvan a tökéletes azonosulási alap, hisz ez az a kor amikor előjön, hogy nem akar az ember egyedül megöregedni, az élet mulandó, egyszer élünk. Igen, ez egy lélekregény. Tényleg csetlés, botlás, felvilágosodás jellemzi az egészet. Még egy tanulság van, hogy ne zenei ízlés alapján ítélj meg valakit ;)
A mellékszereplők is szerintem egész emlékezetesek lettek, hisz ott van a popsznob Barry, akinek néha lekevernék, Dick, aki csendesen csajozik be, ő aranyos figura, Marie DeSalle, az amerikai szívből éneklő hölgy, Liz a jóbarátnő, akit amúgy furcsálltam, hogy ennyire jóban van a főhőssel, ahhoz képest, hogy Laura barátnője és Laura, akit szintén megértesz miért szállt ki a kapcsolatból, szimpatikus, úgyhogy nem utáltam, ahogy Rob sem tudta, csak az új pasiját tudtam gyűlölni.
Enyhe szarkazmus hatja át az egészet, hisz az élet is ilyen, hogy egyszer lent, máskor lent. Tényleg a tanulságok mellett egy egész szórakoztató könyv, amit hamar el is olvastam, mert nem olyan hosszú és hamar fogytak el a lapszámok. Sokszor mosolyogtam keserűen, máskor vidáman, mert ez egy jó könyv. Tényleg semmilyen rosszat nem tudok erről írni, mert abszolút korrekt volt az egész, csak azt nem értettem, hogy miért a szépirodalomnál van, szerintem ez olyan határeset. Azért van egy nagyobb tanulsága az egésznek, hogy én nem akarom így végezni a harmincas éveimben, hogy megfutamodok a páromtól, így tanulhat az egyszerű köznapi ember a szintén hétköznapi Rob Fleming hibáiból. Amúgy a mostani angol írók szeretnek humoros, egyszerűen, érthető stílussal operálni.
Összességében: 10/10
Tényleg jó a pasik lelkébe is belelátni, amiből kiderül, hogy annyira nem ég és föld a nők és a férfiak gondolkodásmódja. Az egész szórakoztat és nem kapcsolja ki az agyad, hanem néhány apró tanulságra ráébreszt. Lehet, hogyha egy harmincas férfi olvassa rájön 'basszus, én is ilyen vagyok, ideje változtatni', ezért már megérte szerintem ezt a könyvet megírni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése