A Grey's Anatomy a Bones-szal szemben mindig egységes szintet hoz maximum néha voltak megingások, mint az idei szezon eleje, viszont nem fordultak unalomba a részek, hiába lövi el ugyanazt a puskaport Shonda Rimes. Szerintem az idei évad is volt olyan jó, mint az előző, hiszen, aki GA-néző tudja, hogy mire számíthat a sorozattól, aminek az a fináléjáról sokat nem érdemes írni, maximum annyit, hogy egyesülés és szétválás, mert a szuper vihar mellett vagy főleg ez volt a jellemző az egész során. Tovább spoilerekkel folytatom...
A 9. szezonban is azt vártuk, hogy párok szülessenek, menjenek szét vagy maradjanak együtt, tudniillik erről szól az egész, már rég nem az orvoslás van előtérben, hanem a kapcsolatok alakulása, ami szerelmi vagy baráti lesz. Igazából az egészhez sokat nem tudok hozzáfűzni, hiszen voltak érzelmileg megmozgató részek és feledhetőek, főleg, amikor a gyakornokok kerültek előtérbe.
Az évad legnagyobb negatívum és felesleges eleme a gyakornokok, akik felejtősek, idegesítőek, semmilyenek. Egyedül Jo karakterét sikerült árnyalni, akit egyértelműen Alexnek szántak és jó volt figyelni a kapcsolatuk alakulást, amikor haverságból szerelem lett, hát nem fogjuk megúszni az egészet további drámák nélkül. Persze, amikor a gyakornoklány összejött a nőgyógyásszal az fárasztó volt, azért, mert tipikus nyálas képű ficsúrt választottak a szerepre, aki legszívesebben minden mosolyakor felképelt volna az ember, talán emiatt elhúzottnak éreztem az egymásra találásukat. Mondjuk nem értem, hogy ennek a szerencsétlen Alexnek miért nem lehetett három év alatt egy normális nőt írni. A másik zavaró momentum April és Jackson egymás kerülgetése volt, amikor a vak szemét is kiszúrta volna az, hogy szeretik egymást. Legalább a leánykérés aranyos volt.
Kemény dráma volt szerintem Bailey-é, aki akaratlanul fertőzte meg a betegeit és addig nem akart visszatérni a műtőbe, ameddig nem tiszta. Szerencsére az élét sikerül visszaadni a figurájának és tudott jókat mondani. Teljesen meg tudtam érteni az érveit, hogy miért nem akart műteni, hátha megint hibázik és jó húzás volt, hogy végül is egy hozzá közelálló került az asztalra, akin segítenie kellett.
Owen és Christina szétválását is megértettem, hogy Yang nem akarja elvenni tőle a gyermeklehetőségét, viszont ő nem akar, mert a műtés az élete, ő egy sebész. Az ő karakteréhez az anyaság szerintem nem is passzolna. Aztán az évadzáróban szétmentek Calliék is teljesen jogosan. Arizona az abszolút évadcsalódás. Még a lábas hisztijét megértem, de, hogy a Callie-re kenni a félrelépést az már dupla utálat. Megérti az ember, hogy milyen terhet élt át a zuhanás után, viszont az nem jogosítja fel arra, hogy megcsalja a feleségét, hiszen nemet mondhatott volna, és nehogy már ráfogja.
Azért örülök, hogy a GA igyekszik társadalmi témákra, valóságos csodákra felhívni a figyelmet, hiszen ott van Jo bántalmazása vagy a sziámi ikres eset. Néha még reálisan is tudják a valóságot megközelíteni például Meredith teherbeesése, hogy mivel nem görcsösen akarták, hanem nyugodtan csinálták, így lett Zolának kisöccse, ez jó példa a valóságban is. A legszebb gesztus címet a Grey-Sloan Emlékkórház szerezte meg. Mai napig nem bocsátottam meg Lexie és Mark kiírását.
Összességében: 10/7
Átlagos GA évad szokásos kavarással, az értékéből a gyakornokok és Arizona vett le, viszont volt sok pozitív momentum, amik mindig ráébresztettek, hogy miért ez az egyik kedvenc sorozatom, ez az amiben szinte sohasem csalódom. Annak örülök a legjobban, hogy 10. szezont is kapunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése