Szeretem az angolokat a jó zenék (Coldplay, Muse, Emeli Sandé, Ed Sheeran) és egy sorozat (In the Flesh) miatt, így találtam rá a hét évadot megélt Skins-re, pontosabban idén fejezik be, aminek itthon is sok rajongója van, bár állítólag a 4. évadtól itt is minőségcsökkenés figyelhető meg, én az ilyenekkel nem igazán értek egyet, mivel angol, ezért reménykedtem, hogy valami jót fogok látni. Azért elolvastam a leírást, hogy tudjam mire számítsak, bár aki ismer, nem nézné ki belőlem, hogy egy káromkodós, durva címkéjű alkotást megnéznék, sok ilyet láttam, csak az az érdekes, hogy én nem vagyok ilyen, csak tetszenek a szofisztikált dolgok, hiszen bírtam a Nancy ül a fűben-t és a káromkodós Seth MacFarlene műveket is láttam, még jól is szórakoztam rajtuk, bár így is fent tudtak a szemeim akadni. Fogalmam sincs, hogy a "botrányosnak" tűnő filmek, sorozatokban, könyvekben mi vonz. Talán mert kendőzetlenül őszinték és nem szépítik meg a valóságot, ahogy a Skins sem ölel keblen és ringat rózsaszín álomvilágba. Nekem ez tetszik.
Ami megfogott először is, hogy nem dögös, kigyúrt modelleket és szépfiúkat látunk, hanem egyszerű fiatalokat, akik felelőtlenül buliznak, bár az egyszerű jelző nem illik rájuk talán az átlagos és a reális, mondjuk a cselekményben szerintem volt egy-két eltúlzott fordulat, gondolok itt a folyóba kikötő kocsira. Külsőleg és belsőleg is jobban emlékeztetnek egy tinédzserre, akik persze így is megkapják a maguk jelzőit pl. szűz, anorexiás, manipulátor stb., ez a címkézés jellemző a mai fiatalokra, tapasztalatból tudom, hiszen pont ennek a generációnak vagyok a tagja. Mindenkinek van valami fő jellemvonása, jellegzetessége. Szóval így valamelyest magukat láthatja a képernyőn pontosabban a vadulós verzióját. A szereplőket attól is közelebb érezzük magunkhoz, hogy elég karakterközpontú az egész, hiszen mindegyik részben más kerül előtérbe.
Nem vetik meg a meztelenséget, a káromkodást, a piálást, a cigizést, a drogozást és nem kezdenek erkölcsi dumákba, hogy ez milyen rossz, itt egyszerűen bemutatják azt, hogy mit művelnek egyes kamaszok, bár ez általánosságban nem igaz mindenkire. Szimpatikus, hogy az angolok nem szépítik meg a valóságot, hanem keményen, őszintén lecsapnak az asztalra, vagyis a képünkbe nyomják azt, hogy mennyien folytatják ezt az életmódot. Pont ettől lesz jó, hiszen az embereket a durva, botrányos dolgok vonzzák, van, akit nem, mert barbár szórakozásnak tekinti, pedig ez nem az szerintem. Megmutatja a problémát, amit ugyan nem oldanak meg, de legalább reálisak, ettől lesz jobb, mint egy amerikai tinidráma, mert erkölcsösebbek a tengerentúlon.
Az egészben az a jó, hogy a dráma a problémákat tök jól felvázolja, bár igazi megoldást nem kínál rájuk. A másik pont, amit imádtam, hogy van humora az egésznek. Komolyan fel tudsz nevetni rajta, amikor baromságokat látsz. Ez a kicsit sötét, partis, vidám hangulat is tökéletesen fekszik. Azért a készítőkön is az látszik, hogy nem akarnak semmi eget rengetőt, csak őszinték akarnak lenni, és ezt meg akarják mutatni.
Összességében: 10/8 - Tudom, hogy az istenítés után mehetne a maximális pontszám, de szerintem még több kell ebbe, mert csak három szereplővel vagyok igazából tisztába. Még kell egy kis idő, hogy a többi karaktert is megismerjem, viszont kezdésnek nem rossz plusz még hátravan öt évad meg ez és lesz egy befejező hetedik is, így felhozom magam a Skins-ből, ami egyszerű, de nagyszerű. Szóval bonyolódjanak tovább a szálak.
Ami megfogott először is, hogy nem dögös, kigyúrt modelleket és szépfiúkat látunk, hanem egyszerű fiatalokat, akik felelőtlenül buliznak, bár az egyszerű jelző nem illik rájuk talán az átlagos és a reális, mondjuk a cselekményben szerintem volt egy-két eltúlzott fordulat, gondolok itt a folyóba kikötő kocsira. Külsőleg és belsőleg is jobban emlékeztetnek egy tinédzserre, akik persze így is megkapják a maguk jelzőit pl. szűz, anorexiás, manipulátor stb., ez a címkézés jellemző a mai fiatalokra, tapasztalatból tudom, hiszen pont ennek a generációnak vagyok a tagja. Mindenkinek van valami fő jellemvonása, jellegzetessége. Szóval így valamelyest magukat láthatja a képernyőn pontosabban a vadulós verzióját. A szereplőket attól is közelebb érezzük magunkhoz, hogy elég karakterközpontú az egész, hiszen mindegyik részben más kerül előtérbe.
Az egészben az a jó, hogy a dráma a problémákat tök jól felvázolja, bár igazi megoldást nem kínál rájuk. A másik pont, amit imádtam, hogy van humora az egésznek. Komolyan fel tudsz nevetni rajta, amikor baromságokat látsz. Ez a kicsit sötét, partis, vidám hangulat is tökéletesen fekszik. Azért a készítőkön is az látszik, hogy nem akarnak semmi eget rengetőt, csak őszinték akarnak lenni, és ezt meg akarják mutatni.
Összességében: 10/8 - Tudom, hogy az istenítés után mehetne a maximális pontszám, de szerintem még több kell ebbe, mert csak három szereplővel vagyok igazából tisztába. Még kell egy kis idő, hogy a többi karaktert is megismerjem, viszont kezdésnek nem rossz plusz még hátravan öt évad meg ez és lesz egy befejező hetedik is, így felhozom magam a Skins-ből, ami egyszerű, de nagyszerű. Szóval bonyolódjanak tovább a szálak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése