Ha azt mondom, hogy Leiner Laura, akkor sokan rávágják, hogy Szent Johanna Gimi, hát igen a kultikussá vált könyvsorozat már jó fél éve véget ért, de az írónő nem akar leállni, ezért fél évenként szeretné bombázni a hazai könyvpiacot ifjúsági regényekkel, ennek az útnak az első mérföldköve a Bábel, ami nem a bibliai históriáról szól, hanem egy fesztiválról, ami az esemény színességét jelzi. Igazából nekem komoly elvárásaim nem voltak a kötet felé, csak legyen laurás és szórakoztató, amit sikerült teljesíteni, sőt szerintem még jobb és másabb lett, mint az SzJG, bár én igyekeztem attól az olvasásközben elvonatkoztatni, többnyire sikerült is.
„Nagyon örülök, hogy Laurának sikerült megjeleníteni és tökéletesen
visszaadni a fesztiválok hangulatát, és kifejezetten tetszik a humora.
Gratulálok!” Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója
Bár a fent említett művel igazán nem lehet összehasonlítani, hisz az sorozat, ez meg csak egyrészes regény, viszont a szereplőket össze lehet vetni. Szerintem itt sokkal jobb és érdekesebb karaktereket kapunk, plusz reálisabbak is, hisz tényleg megy a vadulás, bár kulturált kereteken belül. A főszereplő, Zsófi, már eleve egy talpraesettebb, határozottabb és makacsabb lány, aki megszállottja Anthony Kiedis-nek, valaki ezt hibának rótta fel, bár szerintem nem volt az, hisz az átlagos kamaszlányok bele szoktak zúgni egy sztárba, tökéletes figurázás, viszont az szerintem is enyhe naivságra utal, hogy azt hiszi, elveszi feleségül. Bírtam, hogy enyhe bajkeverő is volt, ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm van: I love szekuritik! Tetszett a cinizmusa, jókat lehetett nevetni a beszólásain, abszolút vagány csaj. Napsi, Zsófi legjobb barátnője, ő egy szép lány, akire buknak a pasik és a többi csaj irigy rá, ezt ki is használja, egy abszolút szerethetően néhol butus leányzó. Abdul, a szépfiú, aki a csajok felszedésével ügyködik, akinek szívesen összeborzolnád a hajad, mert én lánylétemre sem foglalkozom ennyit a külsőmmel, mint ő. Szasza, a szívtörő, mégis szerethető figura, kicsit rosszfiús, de egy igaz barát. Hipó pedig a legemlékezetesebb alak, aki állandó látogatója volt az orvosi sátornak, na, rajta szakadtam. Igazából ők egy baráti társaság. Tetszett, az ő haverságok, hogy egymás is verték néha, mégis számíthattak egymásra. Napsi bátyja, mindig részeg volt és Kolos volt az a kedvencem, főleg bírtam, ahogy állandóan vitáznak Zsófival. Azért szerettem őket, mert itt előfordult részegség, eltűnés stb., ami jellemző a fiatalokra. Azért szerencsére a drogokig nem jutottunk el.
A szereplőkön kívül magát, a Bábel-fesztivált szerettem meg igazán, amire én is elmennék, de sajna nem létezik. Tele van jópofa programokkal, ötletekkel,játékokkal, rengeteg emberrel, bulival. Már maga az alapkoncepció, hogy van öt színpad és mindegyik tökre más, kajában is, így kicsit az ember kultúrát is megismerhet, miközben bulizik. Főleg, az volt hihetetlen, hogy bármit terveztek, az biztos, hogy nem úgy lett. A kedvenc részem az esküvős rész volt. Én a hangulatot is bírtam, hogy tele van rengeteg fajta emberrel és nagy a nyelvi káosz. A hollandok voltak a legjobbak :) Már eleve kiderül az, hogy milyen rafináltnak kell lenni sátorépítésnél, hely szempontjából. Én sajnos még nem voltam egy fesztiválon se, de majd egyszer.
Maga a könyvfelépítése se volt hétköznapi. Mondhatnánk naplóregénynek, pontosabban blogregénynek, hisz azokon keresztül meséli el a sztorit a főhős, plusz kapunk SMS-ket, Facebook-hozzászólásokat és twitter-üzeneteket. Érezhetően 21. századi regény. Laura humora még mindig nagyon jó, sőt mintha még fejlődött is volna. A könyvben is szinte mindig történt valami, szóval nem volt szöszmötélés, pörögtek az események. Élveztem az enyhe kritikát a sok facebookozás miatt és kicsit a tinikedvencek leszólását is. Én díjaztam, hogy elég váratlan dolgok is történtek, mégis volt olyan rész, ami kiszámítható volt.
Viszont nem egy tökéletes könyv, persze a maga műfajában remek, de ami miatt nem fog maximális pontszámot kapni az a szerelmi szál, mert sablonos lett. Nem akarom elspoilerezni, így nagy vonalakban írom le. Az elején tökéletesen el kezdtek építkezni, úgy, hogy a két fél állandóan vitatkozott, így tök izgalmasan alakult volna az egész, de nem elő kellett szedni a legjobb barátomba vagyok szerelmes kártyát, hogy itt sem tudta a két fél, de valaki mégis, viszont nem segítene. Persze, szépen találnak egymásra, csak annyira filmes az egész, meg annyiszor olvastam ilyen románcokról más könyvekben, hogy így már unalmas. Szerintem enélkül is teljes lett volna az egész. Magyarán ordenáré klisé.
Összességében: 10/8
Ez nem 2013 legjobb könyve, de egy abszolút szórakoztató olvasmány barátokról, fesztiválról és szórakozásról, úgyhogy agykikapcsolásnak tökéletes. Főleg, azoknak ajánlom, akik utálták Renit, és egy talpraesettebb Leiner-karaktert akarnak látni. Mondjuk nekem maradt valami hiányérzetem, valahogy a szerelmi szál szerintem el lett barmolva, mégis azt mondom, hogy tud az írónő, így érdemes erre benevezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése