Oldalak

2014. július 3., csütörtök

Buffy, the Vampire Slayer: a 2. évadról

Egy hét alatt sikerült ledarálnom a Buffy 2. évadát, amit sokkal jobban kidolgozhattak, mint 1. évadot köszönhetően a 22 részes berendelésnek, éltek a lehetőségekkel, minden részt megtöltöttek sztorival hol egyedi ötleteket láthattunk, hol megszokott alakokat vámpírokat, boszikat, varázslatot, vérfarkasokat. Maguk a karakterek is jóval kiforrottabbra sikerültek az előzővel ellentétben. Talán ennek köszönhetően emelkedett a széria kultstátuszba, mert nagyon jól sikerült az etap. A történet, karakterek szempontjából még ma is megállna a helyét, sőt a szériának vannak követői, amik közül talán a Teen Wolfot lehetne a legjobbnak nevezni.


Annyi minden volt, ami tetszett az évadban, hogy megemelem a képzeletbeli kalapomat a készítők előtt. Először is remekül sikerült a karaktereket építeni, ami leginkább Cordelia-n látszott meg. Ő az 1. évadban szerintem teljesen felesleges volt, semmit sem adott hozzá a történethez, egy tipikus népszerű csajnak volt eladva, aki megaláz másokat, viszont az idei etapban sikerült oldalt választania, mélyíteni őt. Először is jó húzás volt, hogy bekerült a csapatba, teljes jogú tag lett, nagyon jó beszólásai voltak, sokszor felkacagtam az oda nem illő poénjain, voltak nagyon jó pillanatai, ezek azok voltak, amikor határozottan kiállt magáért a divatmajom barátai előtt. Szóval szépen kinőtte magát.

Aki még szépen kezdet hasznos tagja lenni a csapatnak az Willow, akinek jelentős változást az évad végi akciója hozott, mivel köztudott, hogy ő boszorkány. A 2. évad végén pedig megkapta azt az utat, hogy igazi boszi legyen. Maga a karakter is egyre határozottabb, talpraesettebb lett a barátaival szemben. Én díjazom a tanulás iránti szeretetét, mert olyankor olyan cuki. Nagyon aranyos volt, amikor megtudta Miss Callendar-től, hogy ő tarthatja meg az informatikaórát. Egy végtelenül jó barát.


Buffyn azt lehetett észrevenni, hogy határozottan komolyan veszi a feladatát, elszántan a barátai mellett van, Xander pedig hozta az előző évados formáját, ugyanis szolgáltatta a humor. Igazából jó, hogy Xander karakterét nem viszik el semmilyen mágikus irányba, mert az őrületbe közepette kell egy egyszerű ember, aki gyakorlatilag a nézőket képviseli. Rupert egyre inkább a srácoknak egyfajta apafigurája lett, főként én ezt Buffy-nál érzem, hiszen az ő szülei elváltak, és szüksége van olyas valakire, mint a Figyelője, hogy mutassa a helyes irányt.


Az új karaktereket pompásan sikerült eltalálni, hiszen mindenkire jutott időd. Az évad úgy nevezett fő ellenségei Drusilla, aki egy meglehetősen érdekes vámpír, ugyanis gyakorlatilag látnoki képességei vannak, kicsit olyan elvarázsolt, a másik Spike, aki hatalmas egy figura. Egyszerűen tudom, hogy rossz fiú, de olyan jól szórakozom a dumáin és a lazaságán. Az évad vége felé mutatkozik az igazi főgonosz, aki talán a sorozat eddigi legkegyetlenebb vámpírja, célja érzelmileg tönkretenni a Vadászt. A mellékkarakterek közül Oz volt nekem a legszimpatikusabb, főleg, ahogy kerülgették egymást Willow-val, sőt még eggy egyedi vonást is kapott.

Elképesztően jó kémiája van mindenkinek gyakorlatilag mindenkivel, így remekül alakítják a szereplők között kialakuló kapcsolatokat. A személyes kedvenc szerelmi szálam természetesen Buffy és Angel kapcsolata, szerintem tök jól felépítették a dolgot, hisz mégis csak nehézkes egy vámpírnak meg a Vadásznak együtt lennie, aztán ott van a 240 évnyi korkülönbség. Elképesztően jó csavart találtak ki nekik a szezon felénél, amitől azt hittem, hogy leesem a székemről.


A legeltaláltabb párosítás szerintem Xander és Cordelia, akik gyakorlatilag olyan se veled, se nélküled kapcsolatot fognak folytatni. Amúgy rájuk nem számít az ember, hogy egymásra találnak, hiszen folyton vitatkoznak, ezért van meg az a bizonyos szikra közöttük. Ahogy összejöttek, annál a résznél egyszerre nevettem és lepődtem meg. Amúgy a készítőkben az leginkább szimpatikus, hogy nem viszik különösebben túlzásba, még ha a képernyőn is vannak romantikusak, de nem kell a falat kaparni ettől az embernek.

Ha komoly negatívumot akarnék megemlíteni az továbbra is a jelmezek. Pl. a vérfarkas inkább hasonlított egy patkányra, mint farkasra és a démonok külseje inkább röhejes, mint ijesztő. Komolyabban az érintett, hogy érzek némi kiaknázatlanságot a történetben, sőt több kérdésemre is szeretnék választ kapni. Például: miért Buffy a Vadász? hogyan fogadta ezt el? hogy működik a Vadász választás? Leginkább a Vadászok eredetéhez kapcsolódik minden. A Megmentő karakterét sajnáltam, hogy kinyírták, hisz arról is lehetett volna még diskurálni.


ERŐSEN SPOILERES BEKEZDÉS

A dupla finálét az egyik legjobb volt, amit valaha láttam, főként a rész végi csattanó miatt érdemli meg ezt a címet, hisz hányszor csinál olyat egy főhős bármiben, hogy feláldozza a saját szerelmét, hogy megmentse a világot. Ez egy olyan drámai, felháborítóan, bőgést okozó csavar, amit még életemben nem láttam. Ráadásul látjuk, hogy ez mekkora törést okoz Buffy-ban. Kendra karakterét is sajnáltam, pedig egy-két rész után egész szimpatikus lett. Tetszett a vadász összetartás.
VÉGE

Összességében: 10/9
Az apró hiányosságok zavartak, viszont egy majdnem mesterien kitalált etap, amit nem tudom, hogy mennyire lehet felülmúlni, hiszen minden létező jót kaptunk, hisz jók a karakterek, működnek a kémiák, a barátságok és a szerelmek, egyedül talán az évad végi cliffhangert lehet olcsónak nevezni. Egyedül azt sajnáltam, hogy Giles-nak nem hagytak sok időt a boldogságra, hisz szerencsétlen flótás megérdemelné a sok szolgálatáért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése